|
2015-06-04 22:55:40, csütörtök
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső
Csonka szonett szívemről
Az éjjel fényes. Süt a hold.
Agyam hideg, akár a jéghegy,
a szájamon fáradt, sötét jegy.
Hosszú út múltán ez a zsold.
Bús hívedet ne udvarold,
öreg barát, de tűzzel éledj,
és vess a csontvázamra még egy
vizsgáló orvosi mosolyt.
Mint Röntgen-fényben szívbajos
mezítlen állok, s nézem itt
az életem roncs kincseit,
és hallgatom, milyen zajos,
gyógyíthatatlan szívemet,
mely még a régi, szent beteg.
Link Tell me there's a Heaven
Kosztolányi Dezső
Dél
Nehéz melegség leng a tóra,
pilledtek a fáradt növények,
egy percre most megáll az élet,
s magába néz a déli óra.
Szomjú a föld, izzó az űr fenn,
és a harangszó lomha, fáradt,
inogva, lassan, csendben árad,
a kert meredten ég a tűzben.
A dél jön, s mint hegyen merengő
vándor, lassan halad előre,
aztán hideg mélységbe dől le,
s a délutáni lomha csend jő...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
Offline
