|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2015-06-09 19:00:52, kedd
|
| |
| |
Soha ne szégyelld elfogadni más szeretetét
Írta: Ismeretlen
Egy 16 éves fiú külföldről tért haza. Amikor visszajött, a repülőtéren édesanyja örömkönnyekkel várta. Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy csak tudta, mert nagyon hiányzott neki. Erre azt mondta a fia:
- Mama, tudom, hogy szeretsz, de nagyon kellemetlennek (cikkinek) érzem, hogy ha ennyi ember előtt ölelsz, mintha kisgyerek lennék!
Nagyon megbántotta ezzel az édesanyját, aki azt gondolta, a fia nem örül viszontlátni őt. Hat évvel később a fiú ismét külföldre utazott. Ekkor már 21 éves volt, de édesanyja mégis kikísérte a repülőtérre, hogy elbúcsúzzon tőle. Ám ezúttal nem ölelte át fiát, hanem elfordult és sírva mondta neki:
- Vigyázz magadra fiam!
Amikor a fiú visszatért, édesanyja már nem volt a repülőtéren. Amint hazaért, egy levelet találtaz asztalon, melyet a mamája írt. Kíváncsian nyitotta ki és olvasta végig. Mikor végére ért, sírva esett össze. Ez volt élete legrosszabb pillanata. A levélben ez állt:
- Fiam, amikor ezeket a sorokat olvasod, én már a temetőben leszek egy koporsóban. Már akkor tudtam, hogy rákos vagyok és meg fogok halni, amikor elutaztál, de nem akartalak ezzel terhelni és elkeseríteni. Mivel tudtam, hogy már soha többé nem látlak, soha többé nem ölelhetlek át, nagyon szerettelek volna még utoljára megölelni, de mivel ez neked kellemetlen lett volna, nem tettem meg. Iszonyúan fájt... de nagyon szerettelek és mindig a közeledben leszek.
Összefoglaló gondolatok
Soha ne szégyelld elfogadni mások szeretetét, mert azok semmilyen körülmények között sem szégyenletesek. Ugyanakkor azt sem tudhatod, hogy lesz-e még rá alkalmad valaha a jövőben. Az érzelmek kimutatása csodálatos dolog, s aki ezt elítéli, egy érzelmi szegénységi bizonyítványt állít ki önmagáról ezzel. Ha van valami, ami szégyenletes, akkor az, az, hogy valaki olyan érzelmi szegénységben él, hogy képtelen kifejezni saját érzelmeit, és elfogadni, viszonozni mások érzelmeit. Hogy saját fogyatékosságát leplezze, szégyenletes cselekedetként bélyegez meg másokat, akik képesek elfogadni és kimutatni érzelmeiket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-09 18:54:35, kedd
|
| |
| |
A féllábú kisfiú és a kutya
Írta: Ismeretlen
Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó. Minden kutya nagyon szép volt, de az egyik nyomoréknak született, mert a bal oldali hátsó lába nem fejlődött ki rendesen. Egyik nap jött egy kisfiú, aki pont ezt a kutyát szerette volna elvinni. A tenyésztő elmosolyodott, és azt javasolta, hogy válaszon egy másik kutyát, mert ez a kutya már sohasem fog meggyógyulni, és éppen ezért ennek a kutyának olyan gazdára van szüksége, aki igazán szereti és nem csak kedvtelésből akarja tartani. Erre a kisfiú megfogta a nadrágját, és lehúzta a combjáig. Majd így szólt:
- Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem!
A kutyatenyésztő döbbenten látta, hogy a fiúnak lábprotézise van. Szemei sarkából apró könnycsepp gördült ki. Megfogta a sánta kiskutyát és odaadta a kisfiúnak.
- Mennyivel tartozom? - kérdezte a fiú.
- Neked ingyen adom - felelte a tenyésztő.
- Miért? - kérdezte csodálkozva a fiú.
- Mert a szeretetet nem lehet pénzért megvenni. Valaki vagy képes arra, hogy igazán szeressen, vagy nem, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Látszik rajtad, hogy egy szegény fiú vagy, de ugyanakkor Te vagy az egyetlen, aki méltó gazdája lehet ennek a kutyának. Soha senki nem lenne képes elfogadni olyannak, amilyen, és úgy szeretni, mint ahogyan Te vagy képes szeretni.
Összefoglaló gondolatok
Az életben csaknem mindent meg lehet vásárolni pénzen. Tudni kell azonban, hogy a valóban értékes dolgokat sohasem lehet pénzért megvenni. Ilyen például az igaz barátság, vagy a szeretet. Mindezek illúzióját el lehet érni pénzzel, de amint olyan élethelyzetbe kerülünk, hogy valódi barátokra, hűséges társra, önzetlen szeretetre lesz szükségünk, az illúziók hamis felhője szertefoszlik, s nem marad más, mint a reális valóság, a magány, az elhagyatottság, és a semmibevétel. Mert azok, akik csak pénzért voltak a barátaink, társaink, szerelmeink... egyik pillanatról a másikra képesek elhagyni, és csak azok maradnak mellettünk, akik igazán szeretnek, és ők olyannak szeretnek, amilyenek vagyunk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-09 18:45:15, kedd
|
| |
| |
Írta: Ismeretlen
Egy macska folyamatosan a saját farkát kergeti. Egy másik macska ezt látván, megkérdezi tőle:
- Te miért kergeted folyton a farkad?
Erre azt feleli neki:
- Azért, mert minden macska ezt csinálja. A macskák mind így játszadoznak, hogy boldogok legyenek.
Erre elgondolkodik, és megkérdezi:
- És mi volna, ha nem azt csinálnád, amit mások, hanem a saját utadat járnád? Szerinted akkor a farkad nem követne téged?
Összefoglaló gondolatok
Sok ember hajlamos azt hinni, hogy azt kell tennie, amit mások tesznek, ahhoz, hogy ő maga is boldog legyen. Pedig valójában az igazi boldogságot csak az találhatja meg, aki a saját útját járja, s ebből következően a saját életét éli. Ha rátalálsz a saját utadra, a boldogság úgy fog követni, mint ahogy a farka követi a macskát, bármerre is meggy.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-09 18:42:00, kedd
|
| |
| |
Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek.
Összefoglaló gondolatok
Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodunk szeretteinktől, minden kihűl körülöttünk, rideg lesz az életünk. Ha közelítünk egymáshoz akaratlanul is megszúrjuk egymást. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-09 18:27:25, kedd
|
| |
| |
Szabad akarat vagy sorsszerűség
Írta: Ismeretlen
Egy ember nem tudott dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy életét ő irányítja vagy mindaz, ami történik vele, csupán sorsszerűség. Felkereste hát a legnagyobb bölcset, hogy megkérdezze tőle. A bölcs azt kérte az embertől, hogy emelje fel az egyik lábát. Amikor az ember ezt megtette, a bölcs azt kérte, hogy emelje fel a másiakt is. Erre az ember nagyon meglepődött, és így szólt:
- De hiszen képtelenség, hogy mindkét lábam egyszerre felemeljem.
A bölcs erre elmagyarázta az embernek, hogy amikor azt kérte tőle, hogy emelje fel az egyik lábát, akkor saját akarata által választotta ki, hogy melyik lábát emeli fel, de onnantól, hogy bármelyiket is felemelte, már meghatározta sorsának további alakulását, így cselekedetének következményére már képtelen hatással lenni, azaz, már képtelen a másik lábát is felemelni. A szabad akarat rendeli el a sors történéseit is.
Összefoglaló gondolatok
Az ember szabad akaratából választja ki azt az utat, amelyen élete útelágazóiban továbbhalad. Ugyanakkor azáltal, hogy kiválasztotta bármelyik utat, már készen - saját akaratán kívül - kapja mindazon tényeket, (akadályokat, tanításokat és sikereket) amelyeket a választott út tartalmaz. Nem Isten felelős döntéseidért és tetteidért. Ezek csak emberi hárítások, hogy másra hárítsuk át életünk alakulásának felelősségét. Szabad emberi lény vagy, azonban a szabadság minden egyes megnyilvánulása felelősséggel jár - és ez a felelősség hozza létre azt a rabságodat is, amelyet sorsnak nevezünk. Az élet ok és okozati összefüggések bonyolult sorozata. Amikor életed útelágazóiban döntést hozol arról, hogy merre, hogyan folytasd életed, szabad akaratodból döntesz, és létrehozod az okot, melyek következményei az út további részében okozatként testesülnek meg.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-09 18:20:23, kedd
|
| |
| |
Írta: Ismeretlen
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet. Ő azt mondta, hogy a türelemhez a megpróbáltatáson keresztül vezet az út, ezért azt nem kapni, hanem megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot. Ő azt mondta, csak áldását tudja adni, mert a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól. Ő azt mondta, hogy a megpróbáltatások megtanítanak a fájdalom elviselésére, és okának megértésén keresztül annak elkerülésére.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést. Ő azt mondta, hogy a fejlődés egy út, mely nem olyan, mint egy egyszerű tárgy, mely könnyen odaadható. Ahhoz, hogy fejlődjek, végig kell menni az úton.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni. Ő erre azt mondta, addig, amíg önmagamat képtelen vagyok szeretni, másokat sem leszek képes szeretni. Meg kell találnom önmagam szépségét és szerethetőségét, hogy képesség váljak másokat szeretni, s ezáltal mások is szeressenek engem.
Kértem erőt, és Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tettek.
Kértem bölcsességet, és Isten adott problémákat, hogy azok megoldásával bölcsebbé váljak.
Kértem bátorságot, és Isten adott veszélyeket, hogy a félelem legyőzésével bátorrá váljak.
Kértem szeretetet, és Isten adott gondterhelt embereket, hogy az ő gondjaikat megismerve megértsem önmagam.
Kértem sikereket, és Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.
Összefoglaló gondolatok
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az életben mindent úgy lehet megkapni, mint egy darab tárgyat, és megfeledkezünk arról, hogy az igazán értékes dolgokért meg kell dolgozni, be kell járni egy fejlődési utat, hogy megértsük és elsajátítsuk azt, és ezáltal magunkévá, életünk részévé tegyük.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-09 18:14:08, kedd
|
| |
| |
Az ember és az angyal
Írta: Ismeretlen
Él egy régi történet egy emberről, akinél egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.
Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:
- Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi.
- Én megadtam ezeknek a dolgoknak a lehetőségét, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.
Az ember megdöbbent.
- El sem tudom képzelni, miről beszélsz! - mondta.
- Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? - kérdezte az angyal.
Az ember bólintott.
- Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.
- És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.
Az ember szégyenkezve bólintott.
- Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged. - mondta az angyal.
- És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.
Az ember újra bólintott.
- Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.
Összefoglaló gondolatok
Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel. Nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük. De még nincs veszve semmi! Még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket. Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-09 18:06:59, kedd
|
| |
| |
Írta: Ismeretlen
Hömpölyög valahol egy távoli országban egy nagy folyó, vagy inkább folyam. Ez a folyam nem is olyan régen rájött arra, hogy mindannyian egymásra vagyunk utalva.
Ez pedig így történt.
- Figyelhetnél egy kicsit!- tolta le az egyik kis mellékfolyót. Te itt mindenféle fadarabokat meg iszapot hordasz!
De hát mit is tehetett mást a szegény? Hiszen ahonnan ő jött, ahol eredt, ott már napok óta vihar tombolt. A nagy azonban ezzel nem törődött, hol az egyik, hol a másik mellékfolyót fegyelmezte. Persze, hogy egy idő után megelégelték, és panaszt tettek a napnál és a szélnél. Eltelt egy hét, majd egy hónap. Nem, és nem akart esni. Először a kis patakocskák, majd a folyócskák száradtak ki. A végére már a nagy medrében is csak egy kis erecske csörgedezett. Látnia kellett a nagynak, hogy a többiek nélkül ő sem lehet nagy. Bocsánatot kért hát tőlük, és bármit is hoztak magukkal, zokszó nélkül fogadta magába, és szállította tovább.
Összefoglaló gondolatok
Ahhoz, hogy saját életünk kényelmét biztosítani tudjuk, számtalan másik ember tevékenysége szükséges, még akkor is, ha gyakran megfeledkezünk ezeknek az embereknek a jelentőségéről. Például ha valamilyen csoda folytán az előkelő, gazdag embereken kívül mindenki eltűnne a Földről, nagyon gyorsan szembesülniük kellene ezeknek az embereknek azzal a ténnyel, hogy gazdagságukat és fényűzésüket mások szolgálata és tevékenysége nélkül képtelenek lennének biztosítani.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-09 17:59:43, kedd
|
| |
| |
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.
És egyedül érezte magát. És azt gondolta:
- Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem.
A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták:
- Neked aztán mindened megvan.
De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját. Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. Amikor elgondolkodott, rájött, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje. A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
- Miért jöttél? - kérdezte a halált.
- Hogy újra együtt repülhess a madaraddal - felelte a halál. Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele.
Összefoglaló gondolatok
Az életben vannak olyan dolgok, amelyeket semmilyen módon nem birtokolhatunk, amelyek csak szabadon, birtoklási kényszer nélkül nyerik el valódi értelmüket. Ilyen dolog például a szeretet és a szerelem. Egyiket sem lehet erőszakkal birtokolni, mert abban a pillanatban, hogy valaki birtokolni akarja, elveszíti valódi értékét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2015. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
202 db bejegyzés |
| e év: |
2826 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 752
- e Hét: 1275
- e Hónap: 10458
- e Év: 63166
|
|
|
Offline
