Belépés
koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos, a ... Kőszegi Marika
1955.09.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Jó éjszakát!
  2015-07-16 22:01:07, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
Azt mondják...
  2015-07-16 21:51:49, csütörtök
 
  Angels by Baci
Azt mondják, az ember életében csupán egy "igazi" szerelem van. Szerintem viszont ez nem igaz. Legalább négy van. Először beleszeretünk a barátunkba, hogy megtanuljuk, milyen finom is a határvonal a barátság és a férfi-nő kapcsolat között. Aztán beleszeretünk az ellenségünkbe, hogy rájöjjünk, az ellentétek csupán vonzzák egymást, de élni nem tudnak együtt. Aztán beleszeretünk a tökéletesbe, hogy egy életre megtanuljuk: nem létezik tökéletes. S csak ezután leszünk boldogok valakivel, akit már címkék nélkül leszünk képesek szeretni. Csak úgy, önmagáért.

 
 
0 komment , kategória:  FÓKUSZBAN "A NŐ"  
Rövid az élet
  2015-07-16 21:40:30, csütörtök
 
  Rövid az élet, ez az élet, arasznyi élet,
Futnak az évek, nem tudni melyik, mit ígér.
Melyik lesz könyebb, melyik hoz könnyet,
és jó vagy rossz, ha véget ér.
Rövid az élet, de amíg élek,
gyüjtöm a szépet veled én.
Megbecsült percek, évekké lesznek
emberhez méltó sors az enyém.
És ha mégse, hogyha minket valami érne
ami rossz, ami fáj, ami bánt.
Nem fogunk összetörni, jöhet bármi
le fogjuk győzni, le fogjuk győzni,
és kéz a kézben megyünk tovább.
Rövid az élet, arasznyi élet,
Futnak az évek, nem tudni melyik mit ígér.
melyik lesz könyebb, melyik hoz könnyet
és jó, vagy rossz ha véget ér.
Eőadó: Toldy Mária
 
 
0 komment , kategória:  Dalszöveg  
Sokat inni!
  2015-07-16 21:38:28, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Egészség  
Nyár 2015
  2015-07-16 21:36:36, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  NYÁR  
Fénylik a nyár
  2015-07-16 21:34:47, csütörtök
 
 

Bella István:
Fénylik a nyár
Nyár van, hogy zúg a nyár, a nyár,
harangok konganak a nyárban,
de fehér törzsén már sír a bogár,
s a fűrész foga fölsír a fában.
Ifjúságom, szerelmeim,
mind, mit föléltem én magamtól,
játszik, susog - hányféle szín -
az ezer tükrű, szájú falombon.
Csobban és lassan gyűrűzik
a levegő, mintha a hűsben
hal úszna el, sugár tűnik
a súlytalan levélsűrűben.
Fény, fény és fény. Mintha a nyár
hajával fonná be a földet,
s az, mint a léghajókosár
vinne, szállana egyre följebb.
Fény, fény és fény. Mintha mohok,
finom szájak szőnék át testem,
legyen egy sejt, ha zuhanok,
s ne kelljen nagyon mélyre esnem.
Fénylik a nyár. Gyöngy és homály,
s tán azért gyönyörű, mert látom,
addig talán, amíg megáll
a szem a moccanatlan ágon.
Nyár van, hogy zúg a nyár, a nyár,
harangok konganak a fában,
de a fehér törzsén már sír a szám,
s a fűrész foga fölsír a számban.

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
Visszaemkékszem
  2015-07-16 21:25:28, csütörtök
 
  Visszaemlékszem, bársonyos kezedre,
a simogatásodra, az ölelésedre.
Két szorgos kezed, mely oly sokat dolgozott!
Este mégis, oly lágyan simogatott.
Mosolyogsz, ha hallod hangom,
remegő kezeddel simogatod arcom,
én repülök hozzád, mert oly jó éreznem,
oly jó átadnom néked, a szeretetem.
Kezed érintését, most is úgy szeretem!
Most is megnyugszik tőle, sajgó lelkem...
Drága anyám, had bújjak hozzád!
Leheljen csókot homlokomra: a szád.
Látom... Néha eldugod kezed...
Látom, szégyelled, hogy ennyire remeg,
én ugyanúgy vágyom kezed simogatását,
hallani akarom, szíved dobbanását!
Oly sokat tettél mindig értem,
kezed remegését, hidd el, megértem.
Ne törődj vele, csak ölelj szorosan!
Amíg tehetjük, éljünk nagyon boldogan..

 
 
0 komment , kategória:  Gyász  
Honnan tudom, hogy felnőttem?
  2015-07-16 21:13:00, csütörtök
 
  "- Honnan tudom, hogy felnőttem? - kérdezte.
- Azt egyszerűen csak érzi az ember. Minden egyes porcikájában, apró sejtenként tör rá az érzés, hogy valami megváltozott benne, hogy valami véget ért. A kétségbeesett sírást felváltja az emelt fő és a szemzugban megbúvó könnycseppek, minden, ami puha és védtelen volt addig, egyszeriben megkeményedik. Nem törnek meg a bajok, az újabb és újabb próbatételek, a hűtlen barátok, a soha elfeledni nem vágyott szerelmek, a füstbe ment álmok és a reménytelen vágyak tömkelege is hidegen hagy majd. A vereséget elfogadod, a nyereség szelíd büszkeségre sarkall majd; a beszéd halkabb lesz, a száj ritkábban szól már. A szerveid átalakulnak: nem lesz többé kétségbeesés a szemedben, az elméd nyugodt és szikár, a szíved hatalmas lesz, de kemény, mint egy szikla: az ajtókat majd gyorsabban zárod és lassabban nyitod, az idődet nem pazarlod és nem hagyod, hogy mások megingassák a világba és az önmagadba vetett hitedet. Nem tervezel, csak élsz - a lélegzésre figyelsz, nem a kőbe vésett tervekre, a percekbe kapaszkodsz, mert tudod, hogy a holnap ingoványain sokan fennakadnak.
- Ez borzalmasan hangzik, bárcsak soha ne nőnénk fel!
- Ne félj! Ez a változás nem tart naphosszat, gyorsan történik. Olyan akár egy nyári zápor: előbujik egy kósza felhő mögül, átszalad felettünk és megváltoztatja az égbolt festővászonát: eltűnnek a szivárványok lakói és a bárányfelhők nem formálnak maguktól vicces formákat, de ha erősen figyelsz, észreveszed majd, hogy már nem is a fényes, kék ég izgat igazán, hanem minden, ami mögötte van. Minden, amit eddig észre sem vettél."
forrás: Gondolatfilter


 
 
0 komment , kategória:  FÓKUSZBAN "A NŐ"  
Te azt, ami van...
  2015-07-16 21:08:12, csütörtök
 
 

FALUDY GYÖRGY: TE AZT, AMI VAN...
Te azt, ami van a világon,
metaforákká emeled,
míg én itt lent a port szitálom
s metaforákat keresek.
Bár nincs ambíciónk raktáron,
könyvtárunk mégsem kevesebb.
S ahogy kívánod és kívánom:
szerelmünk lángja nem remeg.
Miért nem, kérdem. A papíron
csak szuggerálom, ha megírom.
Nem génektől jön a boldogság
s nem a sors hozza el. Talány.
Az ember ott kezdődik, mondják,
amikor átlép önmagán.

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
Elröppenő álmok
  2015-07-16 21:05:03, csütörtök
 
  Elröppenő álmok
Domboldalon szemét dörgöli
a tölgy, bimbóban érő makkját
dédelgeti; int neki a büszke bükk,
nézik, ahogy a nyár-, s a nyír
büszke lombját lengeti; nagyot ásít
a kőris odva, benne ébred egy
mogorva mókus: álmára tört
a hajnali bogár-kórus. Dongnak,
zümmögnek, úgy neszeznek,
aludni tőlük nem lehet. Telik a táj
tarka színekkel, s zajokkal,
a virágok mohó lepke-rajokkal.
Égerfa tövében rongyos kabát,
régvolt szállók árva gyermeke
itt tákolta össze kalyiba-otthonát.
Már üres e lak, alamizsna sem jut
a sokáig alvó koldusoknak.
Nézem csak az ébredő tájat,
s eszembe jut: pelyhes-állú, apró
legényke lehettem, mikor először
az aratók gyöngyöző homlokára
néztem; s amikor egy öntő tűztől
tömpe ujjai bilincsként szorultak
törékeny kezemre; s itt kószál
fülemben a szövőnők fáradt éneke.
Keveredik az ébredő madarak
trillázó dalával, elröppenő álmok,
ábrándok havazó porával.
(2015. 07. 16.) / Béla Sógor/


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2015.06 2015. Július 2015.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 564 db bejegyzés
e év: 7211 db bejegyzés
Összes: 69029 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 919
  • e Hét: 2377
  • e Hónap: 19688
  • e Év: 209323
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.