Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Kohut Katalin: Apa
  2015-07-17 08:36:32, péntek
 
 
Apa! Miért hagytál engem árván, egyedül? A szeretet Veled sírba szállt...
nem fogtam fel gyermekként emberséged nagyságát. Már nem
pótolhatom az elmaradt törődést, s gondoskodást. Talán jobb, hogy
nem szenvedtél, életed megpróbáltatásait nem értetted tovább.
Kívánom a halált. Nem akarok egy értelmetlen nyíltsággal, sem
közlésekkel foglalkozni. Nem bírom. Kín. Nincs megoldási kulcsa
jövőmnek, mi nem matematikai egyenlet, ami logikus,
hanem csak fertelem, s amit leírni, kimondani sem lehet.
Apa, ameddig élek őrzöm a neved, bár hatalmas túlélősereg
dőzsöl és toroz, építkezik - szép házakban élő, disznót vágó,
vigadó, de büntetlenül, mert nincsen igazság, Szervezet, sem jog,
vagy bizottság - hazámban Apa, de nagyságod egyszer remélem
megismerik, s az mutatja majd be az egész világnak: Íme, az ember!

2015. július 17.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Selyemréti strandfürdő Borsodban
  2015-07-17 08:07:32, péntek
 
  Egy anya két gyerekével 4.850,-Ft-os belépőt megfizetve ment a Selyemréti stranfürdőbe, ohgy a nyári szünetben egy napot az afrikai forróságú kánikulában ott eltöltsenek. Letelepedtek a csúszda környékén és meglepve tapasztalták, hogy egyetlen medencét sem lehet használni, mindegyiket ellepték a város által majdnem ingyen belépővel odacsődülő cigány csapások, mint akiket nemesítenek születésem óta egyetlen közös áldozással, Farkas Flórián esernyővel magát védő Forgószeles a képviselőjük a Horvátokkal együtt immár 57 éve. Nem volt elég, hogy a parasztság lakodalmait ellopták, hogy Mercedessel utazgatva dőzsölnek, hogy a már diplomát is ingyen osztogatnak nekik. A három gyerekeseknek már jár a strandbelépő, így a nagycsaládosok örömmel mennek oda lubickolni. A medence vízét naponta többször le kell engedni, mert a kisgyerekek pelenka nélkül vannak, abban végzik szükségüket. Borsod megye az ember áldozást soha nem hagyja abba, mindig jönnek új csapások, amik nemesednek.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kohut Katalin: Szabad gondolkozni?
  2015-07-17 07:55:10, péntek
 
  ,,Az íróra veszélyes állapot csak egy van: ha korlátozzák a szabadságában, ha az idejét, az idegeit, az életét más dolgokkal kell felőrölnie, nem a munkájával." Márai Sándor

Elgondolkoztató az értelmiség felszámolása különféle eszmék, vastrágya és református börtön által. Ha ők érvényesülhettek volna, megnyilvánult volna a világ előtt az emberség kommunikációban és mindennapokban egyaránt. Többszörösen okosság miatt elítélten bátortalanul teszem fel a kérdést: miért nem szabad gondolkozni és miért lehet azoknak, akik jelenleg tanítással, művészettel foglalkoznak? A sötétség gondolatai mennyivel adnak különb útmutatót az élet dolgaihoz, mint amit az emberség nyújtott volna át példamutatással, tanaival? Hogyan lehetséges, hogy a Forgószeles apokaliptikus utcák árnyékvilág lakosai, akik az embereken hajtották végre a végtelen apokalipszist éppúgy esernyővel védték magukat, mint a nácik és jeges, vagy Heves megye, vagy a Józsefváros? Milyen megfontolásból került bénításra az emberek feje azzal, hogy addig néznek ki, míg meg nem mukkannak a szőke gondolkozás nélküliek helyett, akiket folyamatosan diplomával látnak el, eltartanak, sikeres életet adva nekik, mint Chicciolinának, Madonnának, Zoltán Erikának?
Mint a választott idézetem mutatja, nemcsak életében került nyomorba döntéssel, gyalázattal megáldozásra az ember, akivel jótékonykodni is bűn, soha egy szelet kenyeret nem nyújtott át a Rákóczi tér fertelmeseivel, korlátozták őket szabadságukban a szó jogi értelmében és testükben is, deformálva, betegségeket, végtelen kínzást terhelve rájuk. Az emberek nem tudtak munkájukkal törődni, az értékeket átadni, amikor irigységből egyfolytában lehetetlenné lettek téve, megfosztva a napi élelmiszertől, ruházattól, a szeretettől, harmóniától. Ennyire gazdag a vas-Magyarország vas-eszméivel, megmentett és gazdagságra jutott kommunistáival, egyházaival, mint elmeosztályok képviselőivel? Vagy ennyire képtelenek felfogni, mit tettek valójában? - Még mindig tart? - kiáltottak fel páran, de közömbösen és jóváhagyó cinkossággal folytatták közösen az emberek kínzását, mélyen hallgatva róla, hogy az ország iszonyatot követett el. Megszólják az iszlámot, megszólják a vasak termékenységi törzseinek szokásait, írnak naponta hátborzongató történéseket itthonról és a nagyvilágból, de a közös emberré nemesítő áldozásukról mélyen hallgatnak. Hogyan lehet a Főnix fekete gálya, mája éjszakája Rákóczi terének Csepregi Éva helyett, a Mici Mackós Medveczky Ilona és társai helyett emberi báránya, mint romlás virága? Milyen megfontolás volt az egészségügy részéről embereken végrehajtani az elmebetegeik szerepeit, sorsát, amivel a pszichiátereik vezetésével egyet értettek, mint a trianoni határnyitásával a vas-Babilonnak Biblia olvastatással. A romániai menhely csapásai nyolcvan éve mennek végig a könyveken, a saját apokalipszisüket ismételve folyamatosan, kitermelve a nácikat is, mint a jobbikos Vona Gábort azért, mert nincs arca, személyisége? Milyen megfontolás volt valamennyi név-berendezett emelése, áldozásuk? El sem bírom képzelni, hogy a Katalinok és Ildikók, Erikák, mint média képviselői és született karmikusok, hogyan élhetnek így minőségi életet diplomásan? Amikor a belőlem felállított zenei apokalipszisem tagjai közül egy elmeszülött meghal, gyászolja az egész ország, de az igazat nem akarják elbeszélni, segítséget soha semmiben sem nyújtottak. Miért tette tönkre a média börtöne Gór Nagy Mária ínysorvadásos sorsa miatt az én számat, miért csonkították meg az anyám nyomorba döntéséből 1948-ban született szőke gyomorszűkületes betegség, Mária miatt gyermekkoromban a hátsó fogaimat, s folyamatosan ismétlik a sorsát? Mára már 67 éves, hiszen a betegségek, mint emberek torzulásai, kapott csapásai már kilencven évesek. Miért kell az áldatlan állapotba juttatott embernek értelmiségi munka helyett az elmeosztály kommunikációs apokalipszisével foglalkozni? Kinek adják ki a könyveiket, publikációikat, melyek értékesebbjei legtöbbször emberek megfigyeléséből táplálkoznak, hiszen mindenben őket utánozták? Csodálkozom a wikipédia vas hírességein, nekik lehet árnyékfejjel gondolkozni? Ha ők tudnak szép zenéket, musicalokat, novellákat, cikkeket írni végtelenül elhúzva az elmeosztályokról szóló divat és magánéleti cikkeket, mire lett volna képes az összezúzott, halálra ítélt valódi értelmiség?
Nekik szabad gondolkozni egyetlen nagy közös áldozásban emberré nemesedve, megtisztulva?

Néha írok nekik egy-egy cikket az emberségről, boldogságról, amit a tiszta szívűekről már egyébként is tudtak, de undorodom, amikor rájuk nézek és olvasom a vastrágya eszméit, amit képviselnek. Miért nem volt szabad gondolkozni, miért volt az ember örök rabságra, végtelen áldozásra ítélve Borsod megyében?

2015. július 17.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Márai Sándor: Író és élmény
  2015-07-17 04:12:58, péntek
 
  1.

Az irodalmi újonc sokáig hajlandó azt hinni, hogy köze van a ,,szép"-hez, az ,,érdekes"-hez, vagy az elvonthoz, s mélyhez, a titokzatoshoz, az eredetihez és mit tudom én, mi minden egyébhez még. Nagyon sokáig tart, míg a fejlődésben eljut oda, hogy mindazt, ami önmagában csak trükk, élni akarás, pereskedés (mind a legjobb, morális értelemben) lehet, föláldozza és beilleszti, alárendeli és egyetlen célnak: az igazságnak. Ha az író nem ír igazat, nem jó író és elveszett ember. Másféle művészi programot tulajdonképpen nem is láttam még, nem ismerek. Az író igazsága abban áll, hogy munkája minden időben, őszintén és feltétlenül, kollektív az emberrel, és az emberek összes relációjával.

Az író, aki mégiscsak itt a földön él, s nem a Jupiteren ezen a planétán, kénytelen beletörődni abba, hogy számára az egyetlen élmény, aminek erkölcsi tartalma van, az ember. Ha aztán ide eljutott az újonc, magától adódik a kényszer, hogy ezt az erkölcsi tartalmú élményt őszintén, igazságosan fejezze ki, ,,beszélje el", Ez az igazság, ez a kénszer az igazságra, a legbonyolultabb, legfájdalmasabb és legtitokzatosabb életfolyamat, az istenvággyal egyforma tételű akkordja a léleknek.

Ez így leírva a Kolumbus tojásánál is banálisabban egyszerű. Kívülről felfogni, vagy méltányolni nem is lehet, mindenkinek a maga bőrén kell egyszer eljutni idáig. Az író legyen egyszerű és igaz. Ne másszon a falra és ne riszálja magát, mint egy utcai leány, ne szolgáljon ki semmilyen ízlést, ne kínálkozzon fel senkinek, amikor ír. Az ,,egyénisége"? Az ,,ő hangja", amit ezer közül is meg lehet ismerni? Hunyja be a szemét, felejtsen el mindent, amit valaha is olvasott (csak a cafrangot és az idegent fogja elfelejteni, mert ami rokon és vér az ő véréből, az már úgyis benne van, s az jól van úgy), s figyeljen önmagába és meg fogja találni a hangját. Nem hiszem, hogy az emberek jó írói valaha is sokáig kínlódtak volna, míg ,,megtalálták magukat", hogy egy igazán nagy írónak technikai megoldási problémái akadnának huzamosabb ideig az első fejlődésen túl. Ahogy az ember beszélni megtanul, úgy ,,tanul meg" az író írni: önmagából, mint mindent az emberek között. Itt aztán helyet engedek minden kombinációnak: elismerem, hogy a francia franciául tanul meg, s a magyar magyarul, és azt is, hogy a Duna-Tisza közi ember másféle tájszólást beszél, mint az erdélyi, más temperamentummal gondolkodik az alföldi, mint a tenger menti, vagy városi, vagy hegyi ember. De akárhogy és akármilyen feltételek mellett is: ahogy egyszerűen beszélni megtanul, úgy tud, ha megvan a hozzávalósága, ,,egyszerűen" írni. És csak ő tud így.

Ez az egyszerűség persze mit sem ér, ha frivol, ha trükk, ha csinált és tanult. Olyan érdekes ez, hogy hajlandó vagyok még nevekkel is magyarázni. Hát például Szomory Dezső (akit én szeretek) igen-igen nagy író, pedig nyakatekertebb, felhőben fetrengőbb, 40 lázfokosabb mondatokat magyar nyelven talán nem is írtak, mint ő. De ez a felhőkben fetrengés az övé: ez nála olyan ,,egyszerű", olyan magától értetődő, becsületes és egyedül lehetséges, hogy egy pillanatig nincs kényelmetlen érzésem vele szemben, nem érzem azt, hogy hazudna. És ilyen ,,egyszerű író" valahol a föld másik oldalán Kassák Lajos is. De ezzel a kettővel egyértékű jó író, s nekem néha mindkettőnél kedvesebb - erősen ülnek, kedves szalmabeliek? - Tömörkény István, akit jó óráiban hajlandó vagyok a legkitűnőbb magyar írók közé sorozni, s legjobb perceiben megírt egy novelláját odafektetem emlékeim között a Karamazov testvérek, a Háború és béke, a Vörös liliom, a Marie Donadieu, Az anyaföld áldása, az Őszi csillagok alatt, s ,,Harry Russel-dorsan harctéri levelei", a Vörös és fekete, a Csehov-novellák (a Fehér kutyás nő), a Fáklya, a Sárarany, a Walt Whitman-versek mellé. Most, hogy leírtam a nevét, eszembe jut egy elkallódott novelláskönyve: ,,Ne engedjük a madarat" címűt, amit Tömörkény halála után hozott ki a kiadója, aki felől egy életen át kallódott szegény. Aki nem ismeri, siessen, olvassa el: volt gy magyar Hamsununk és miniatűr Tolsztojunk egy személyben benne. Ezek a szerény lélegzetű írások, ez a megható tisztaságú, igazságos író, a legnagyobb kifejezők egyike volt. Tudjátok, hogy írt? Mint a vízfolyás.

II.

Tulajdonképpen - de lassan jön rá az ember! - oktalanság mindenféle irodalmi félelem egy író vagy írógeneráció körül. Egy írót érheti az a veszély, hogy nincsen lakása, hogy fölakasztják, vagy meghal tüdőbajban. De nem igaz, hogy meggátolja a munkájában, ha nincs sok jövedelme, ha nem él szépen és jól, ha nem ismerik el a fórumok és szerkesztők, mit tudom én, ha az utódállamokban él, vagy odahaza, vagy külföldön. Ez mind nem veszély. Jó régen Párizsban Déry Tiborral, akit egészen elsőrangú írónak tartok, beszélgettünk erről, s ő említette, hogy az emigrációban négy esztendő alatt voltak napjai, amikor éhezett és nem volt lakása, de soha olyan napja nem volt, hogy ezért, ha akart, dolgozni nem tudott volna. Ő is csak kettőt hangsúlyozott, mint a munkának feltételét: egészség és szabadság. Persze el tudom képzelni, hogy valaki jó író legyen akkor is, ha pénze van a takarékban, szép lakásban lakik, kényelmesen él és szép ruhákban járkál; de nem tudom elképzelni, hogy valaki ne mondja el a mondanivalóját, ha mindez hiányzik. Az íróra veszélyes állapot csak egy van: ha korlátozzák a szabadságában, ha az idejét, az idegeit, az életét más dolgokkal kell felőrölnie, nem a munkájával. Hamsun még tizenöt év előtt, mikor már az egész világon ismertén a nevét, állott néha úgy, hogy kézi munkát kellett végeznie egy gyárban. Dosztojevszkij epilepsziás rohamok közben és teljes pénztelenségben írta a Karamazovokat. Egy okos magyar író, ha fajsúlyra nem is a legértékesebb, mesélte egyszer, hogy harmincöt éves koráig nyöszörgött mindenfelé, amiért nem tudja megírni a könyveit, mert nincs rendes lakása. Mindenki sajnálta. Milyen lehetséges, mondták, szegény, nincsen hol írnia. Egy napon örökölt, s akkor a barátai pazar kényelmű lakást rendeztek be neki, négy szobát Pesten, csöndes utcában, finom házban, élhetett, mint egy gróf. Akkor elutazott Berlinbe, gyorsan beült egy harmadrendű penzióba a Tiergartenben, s megírta azt a darabját, amivel csakugyan világhírű lett.

Világos, hogy az író munkaképessége nincsen se helyhez, se időhöz kötve, a körülményekhez is csak annyiban, hogy üdvös dolog, ha az író munkája után élhet, s nem kell idegen és lélekölő foglalkozásokkal tölteni az idejét. Bizonyos fegyelmezettség magával hozza, hogy az író, megfelelő írói érettsége idejében, rendszeresen tud dolgozni, s nem zavarja már semmi. Ez így van, hiába, ezen semmiféle nyafogás, kifogás nem segít. Az író a kifejezést mindig meg tudja oldani, ha tisztességes, egyszerű, őszinte technikával dolgozik, s akkor könnyű és természetes a munkája. Az a minimális transz, amit gy fellengősebb időben ,,ihlet"-nek neveztek, szinte mechanikusan áll elő a koncentráció óráiban, s nem egyéb, mint fokozottabb életérzés a munkával szemben.

III.

Az író a kifejezést mindig meg tudja oldani... ha csakugyan van mit kifejeznie.
Az író élménye nem titokzatosabb, mint az élő élmény; a feltételei, az intenzitása egyformák azzal. Kár a nyakunkat csavarni, kár ugrálni, erőlködni: nem lesz abból semmi. Ki kell menni az utcára, vagy lefeküdni otthon, aludni, elélni évekig egy szó nélkül, s talán egy hét alatt lármásan beélni az életet: csak mindig résen lenni, mert hátha történik valami. Az ember az élménnyel a sors jóvoltából jut viszonyba, de az író é lménye öntudatos: ebben különbözik. Jó író az is, aki az élményt, ezt a nagy semmit, úgy élni meg, mint az élő ember a valóságos élményt; de a nagy író, a zseni csak az, aki az irodalmi élményt meg tudja életni az olvasójával. Ignotus írta egyszer, hogy ő már nem fiatal ember, nem fél semmitől és le meri írni, hogy csak a zseninek van létjogosultsága, a tehetségnek nem. Ez a vérengző igazság fájdalmas, szükséges, nagy igazság. A szerencse csak az, hogy az élet - az irodalmi élet csakúgy, mint a másik - automatikusan födi be hamuval és porral a tucatélményt, a tucatembert, a tucatkönyvet és a tucatéletet.

A zseni, a zseni... kitalálkozott már, úgy értem, szemtől szembe, ki találkozott közülünk vele? Milyen az arca, milyenek a kezei? Van-e atmoszférája, amit megérez, aki körébe lép, erő áramlik-e belőle, ami gyógyít és megüt, ha a kezét fogod? Még nem találkoztam zsenivel. De néha megütött valami és néha erőt éreztem, ami gyógyított: ha találkoztam, itt-ott, egy-két, nagyon ritka, tisztességes emberrel. Az egyik talán még író is volt közülük.

1924. március 30.		  
 
0 komment , kategória:  Történetek, novellák  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2015.06 2015. Július 2015.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 49 db bejegyzés
e év: 656 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 668
  • e Hét: 2990
  • e Hónap: 9231
  • e Év: 61497
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.