Belépés
koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos, a ... Kőszegi Marika
1955.09.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Gyűlik már az angyalok serege
  2015-08-27 21:48:40, csütörtök
 
 

 
 
2 komment , kategória:  HIT- Vallás  
Ez már nem nyári alkonyat
  2015-08-27 21:45:15, csütörtök
 
  Tóth Árpád: Ez már nem nyári alkonyat
Még ifjúságával tüntet a nyár,
Még dagadóra szítt kebel a domb,
A rácskerítés peremén
Még csókolózni könyököl a lomb.
Még titkolják sóhajuk a szelek,
S mint a hancurozó gyerekek,
Rugdalják a napozó utakon
A furcsa ördögszekeret.
De estefelé hirtelen,
Elkomolyodik a világ, -
Ez többé már nem nyári alkonyat,
Fájdalmasak a fák.
Összebújt testük sötét és hideg,
Csak felsóvárgó csúcsukat
Ragyogja be nagy messziről
Valószínűtlen fényével a nap.
Valami fáj a tájnak. Csattanó
Izzása merengésbe hal,
Érzi a vén föld, mily rég volt, szegény,
Igazán boldog s fiatal.
Most álmodja mélázón vissza tán
A nyolcvanmillió éves nyarat,
Mely eonokkal ezelőtt
Ontotta rá az ifjú sugarat.
Az volt a nyár! Tüzelt a fény
A dinoszaurusz páncélos övén,
S az élet boldog szörnyalakokat
Próbálgatott, nagy páfrányok tövén.
De aztán jött a vénség, és a föld
Fáradt lett, rosszkedvű, beteg,
Jött a jégkor, s az ember jött vele,
A boldogtalan szörnyeteg!
A természet még kísérletezik,
Gyúlnak ujjongó, kurta, vad nyarak,
Élni, boldognak lenni még,
Óh, ragyogjatok ősi sugarak!
Hiába. Elszalad a nyár.
Bús ember, megállok a fák alatt.
Elkomolyodik a világ,
Ez többé már nem nyári alkonyat.
A csókra hajló lomb közül lehull
Egy kora ősz, rozsdásodó levél,
Az ördögszekér megáll az úton,
És feljajdul a szél.


 
 
0 komment , kategória:  ŐSZ  
Vándor felhők
  2015-08-27 12:36:58, csütörtök
 
 

Lengyel Jolán
Vándor felhők
Vándor felhők, kérlek, álljatok meg
Itt az érdi dombtető felett.
Nézzetek le csak egy pillanatra,
Apró fények adják a jelet.
Szüleimnek végső otthonánál
Kulcsolódik imára kezem:
Megköszönöm azt, hogy felneveltek,
Jóban, rosszban, ott voltak velem.
Segítsetek elmondani mindent,
Azt is, amit szóban nem lehet.
Hiányuk úgy égeti a lelkem,
Hűsítsétek vándorfellegek!
Sercegve ég most a mécses lángja,
Harang hangot hoz felém a szél.
Megrezdül a krizantém virága,
Könnycsepp hull rá. Nektek így mesél.
2007-10-31


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
Nyár és ősz között
  2015-08-27 12:05:59, csütörtök
 
 

Nyár és ősz között

Most a nyaram és őszöm között
Egy hang a szívembe költözött.
Talán egy távoli, halk zene
A telemnek előérzete.
A tóban, a kúphegyek alatt
Már tudják a tátogó halak,
Ami elvész, és mi megmarad,
Még fénnyel takarom magamat.
Most a nyaram és őszöm között
A szemembe egy könnycsepp szökött.
Bár nem látni, és nem hallani,
Haldoklik odakinn valami.
Az élet és a halál között,
Mit az idő körém font-kötött,
Lelkemet szúrja a sorsfullánk,
Mert lassan kihűl a nyári láng.
2015. 08 25.
/Mezei István/

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
Jó napot! Szeretetteljes órákat
  2015-08-27 09:28:16, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szépkorúaknak  
A vándor elindul
  2015-08-27 09:26:30, csütörtök
 
  Bottal s öreg kutyámmal indultam hazulról.
Dalolva mentem és torkom nem unta még az
országút fáradságos énekét. - Tudod, hogy
a Nap barátja voltam? Ő édesítette
agyamat hajnali rétek szagával; aztán
minden csigát s kavicsot külön megmutatva
látni, szeretni és csodálkozni tanított...
Minden kanyarnál új dolgok fogadtak, és a
friss zöldben hófehér mérföldkövek ragyogtak
egyenlő távolokból. Majd, lombos hegyek közt,
még szebben tündökölt a sokalakú élet.
A Nap barátja voltam; ő kísért el estig,
s mikor már fölhalmozódtak az éj csodái,
csókkal búcsúzott tőlem. - Óvatos morajjal
tapogatózott lefelé a víz, s a pontyok
aludtak a tavakban. Lepihentem én is
s a föld s a fű íze ereimbe ivódott.
Fenyegető szemek szikráztak a bozótban,
de nem féltem: tudtam: a vén kutya vigyáz rám:
belefúrja szemét az állandó sötétbe
s őrt áll előrenyújtott nyakkal s tárt fülekkel.
Szabó Lőrinc: A vándor elindul


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
Dal a boldogságról
  2015-08-27 09:21:43, csütörtök
 
  Ady Endre: Dal a boldogságról
Üzen a szomorúság,
Valómnak ez az ódon haditársa:
Gondoljatok mindig másra,
Ti, gyanítók,
Boldogság-gyanítók.
Másokra lesett
Éhes, irigy órák
Vetették ki a boldogság adóját
Szegény ártatlanokra,
Boldogtalan ártatlanokra.
Jó, mert süt a Nap,
Felhőzik a felhő
S tán kicsi, furcsa szerencsével eljő
A Holnap,
A Mánál mindig külömb Holnap.
Jó, hogy jó a Jó
S van ize a szomorúságnak.
Ám a boldogság mindig másnak
Rettenetese, gyanu-vád,
Gyanu, vád.

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
Figyeljünk oda, a táplálkozásunkra!
  2015-08-27 09:17:52, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Egészség  
A viharos BALATON-nak is megvan a szépsége
  2015-08-27 08:55:51, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Balatonfüred  
Az öröm abból ered, hogy...
  2015-08-27 08:54:01, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  IDÉZETEK,Mondák  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2015.07 2015. Augusztus 2015.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 535 db bejegyzés
e év: 7211 db bejegyzés
Összes: 69029 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 657
  • e Hét: 2115
  • e Hónap: 19426
  • e Év: 209061
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.