|
2015-08-05 22:01:26, szerda
|
| |
| |
Kohut Katalin: Hozzád
Bár elfeledtél engem, szívemmel fájón szeretlek,
igaz barátommá talán már soha nem tehetlek.
Hálám örökké elkísér, bár dühöm az égig ér,
,,halkabban pirosodik" szívemben azóta a vér.
Elvesztettelek, hiányod, míg élek űrként kísér.
Ha a jövő időd tán egyszer barátságot ígér,
békét kötök a világgal, negédes szép szavakkal
szállok szembe a haragos, tomboló patakkal.
Nem volt könnyes a búcsúd, nem mondtad, viszontlátásra,
nem esengek hozzád értő, szánó belátásodra,
terhes volt az életem, csupán kolonc, nyűg számodra,
kívánnék minden jót, szépet álmomra, s álmodra.
Most csak azt szeretném, légy valóság, mindig,,csak" Ember,
jóságod moraja áradjon szerte, mint a tenger! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
