|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2015-09-02 22:58:53, szerda
|
| |
| |
Virágkonyha Halmos Monikával: Hideg paradicsomleves körömvirággal
A körömvirágot leginkább a bőrbajkra kent körömvirágkrémről ismerjük. Kevesen tudják, hogy ez izgalmas ízeket kínáló ehető virág! A körömvirág tartós, a sárga minden árnyalatában az első fagyokig pompázó növény erőt és derűt áraszt magából ez a szívós, régi virágunk, melegséget sugallnak napsárga szirmai. Régen esőjósnak is hívták, mert ha reggel 7 óráig nem nyíltak ki a virágai, az esőt jelentett.
Zöldségeinkre köztes növényként erősítő hatással van, a gyökérfonalférgeket elűzi, és távol tarja a levéltetveket. Könnyen termeszthető, az elszórt magjaiból is kikel. Az üde nyílásukban szedett fészkes virágzatokból kitépkedett sugárvirágok ételfestékként, sáfránypótlóként régóta ismertek. Húsleves, rizsköretek ízesítéséhez tökéletes választás! Az ételeknek sárgás színt és enyhén csípős ízt ad. Sajtos ételekben, omlettekben, sós süteményekben mutatják meg igazi zamatukat a körömvirág aromás, csöppet kesernyés szirmai: fűszeresek, kissé kesernyések. Nyári salátáknak vidám díszei lehetnek az apróbb virágfejek.
A körömvirág az egyik legismertebb gyógynövény is egyben, sokoldalúan használható fel, ezért is érdemes ültetni! Most itt aparadicsom szezonja, a körömvirágok is ott pompáznak a kertben, íme, egy jó kis hűsítő leves a hét végére!
Hozzávalók: 6 db nagyobb paradicsom, 1 db szép nagy salátauborka, 1 közepes fej hagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 4 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál balzsamecet, só, csipetnyi cukor, őrölt bors, 1 kisebb baquette, 8 körömvirág
Az elkészítés módját ITT találod:Link
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok/viragkonyha |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ehető virágok és receptek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-02 22:53:17, szerda
|
| |
| |
Szily Nóra interjúja: Gryllus Dorka és Simon Kornél: ,,Nem házaltunk azzal, hogy egy pár lettünk"
Szeptember 10-én lesz Mátyássy Áron Víkend című filmjének bemutatója. Gryllus Dorka és Simon Kornél is főszerepet játszanak benne. Egy párt alkotnak a vásznon - bár kissé másként, mint az életben. Ritka ajándék, hogy egyszerre huppanhattam le kettőjükkel!
Végre közeledik a premier - majd' két év eltelt már a forgatás óta.
Dorka: A filmnél mindig ez van, hogy mire jön a bemutató, már egy teljesen másik projektben vagy, máshol jársz. Ráadásul egy kisgyerekkel nagyon érzed, látod az idő múlását, ahogy napról napra fejlődik, változik... Ezért is jó megnézni a filmet, és közben felsóhajtani - ,,Jé, emlékszel? Ott is voltunk!" Szinte újraéljük az élményeket!
Kornél: Eredetileg három évvel ezelőtt forgattuk volna, de az akkori filmfinanszírozás megváltozott és sokáig nem történt semmi. Aztán két éve szinte a semmiből bukkant elő Áron, aki közben teljesen átírta a forgatókönyvet. Az alapszituáció és a karakterek maradtak, de egészen máshova fut ki a történet.
Igaz, hogy amikor a rendező a szereposztáson gondolkodott, és kitalálta, hogy ti egy házaspár legyetek, akkor még a való életben nem voltatok együtt?
Dorka: Akkor már megismerkedtünk a Varsói melódia című színdarabban.
Kornél: Sőt, már jártunk!
Dorka: Együtt voltunk, de még nem tudta senki.
Kornél: Csak mi ketten... A film kapcsán volt egy casting. Hamar világossá vált, hogy a Dorka lesz az egyik főszereplő, de hogy én megkapom-e a szerepet, még bizonytalan volt. Dorka beszélgetett a rendezővel, aki azt mondta neki, hogy ,,az a Simon Kornél nevű fiú látszik a legalkalmasabbnak, de még meg kell néznünk, hogy működik-e köztetek a kémia..." És persze mi ezen jót nevettünk, hiszen ez már nem volt kérdés! A kémia működött!
Dorka: Aztán ugye csúszott a forgatás, de Áron azt mondta, hogy végül is jót tett a Víkendnek, hogy nem a lángoló szerelem első izzásában forgattuk, hanem eltelt pár év. Ugyanis a filmben egy olyan házaspárt alakítunk, akik régóta ismerik egymást, együtt dolgoznak, és a kapcsolatuk már cseppet sem nevezhető ideálisnak.
Kornél: Mondjuk azt, hogy a kapcsolatukban vannak nehézségek... De ne áruljunk el többet!
Lehet, hogy naiv a kérdés, de egy a privát életben működő jó kapcsolatot hogyan lehet lekettőzni úgy, hogy rossz legyen? Hiszen hitelesnek kell lennie a filmen. Tudom, tudom ez a színészet - de mégis...
Kornél: Talán úgy, hogy a jó kapcsolat is rossz kapcsolat lesz egy időre. Igaz, drágám?
Dorka: Azért ez túlzás, de voltak nagyon kemény jeleneteink a filmben. Nekem az volt a feladatom, hogy előhozzam magamból a szörnyeteget, Kornélnak pedig az, hogy őt én nagyon irritáljam.
Kornél: És jó esetben ezen felül tudtunk emelkedni. De volt, hogy civilben is megmaradt köztünk valami furcsa feszültség.
Dorka: Megterhelő időszak volt. Áron kedvesen meg is köszönte a forgatás végén, hogy mi minden energiánkat bevetettük, hogy működjön a dolog. Bízom benne, hogy átjön!
Nagy a várakozás, már csak az előzeteseket látva is. Azt olvastam, hogy régen naponta megnézted a neten, hogy mit írnak rólad. Ez még ma is igaz, Dorka?
Dorka: Naponta soha nem néztem meg, manapság is csak néha. De most nem élem olyan drámai szakaszát az életemnek, hogy bármit is a szívemre vegyek. Jó ideje nem jelent már meg olyan, ami megviselt volna.
Igen, pár éve nyugalom van. De ahogy figyeltem, ti magatok sem engedtek sok mindent tudni az életetekről.
Kornél: Nem házaltunk azzal, hogy egy pár lettünk, és ez jó így.
Dorka: Nem volt rá szükségünk. Persze a film kapcsán szívesen beszélgetünk, jó volt együtt játszani, de egyébként nem érzek belső igényt arra, hogy megosszam a világgal a mindennapjainkat.
Nem vagy extrovertált színésznő...
Kornél: Sőt, Dorka inkább introvertált. De én is az voltam. Valahogy 35 éves korom tájékán kezdtem változni...
Dorka: Én is nyílok szerintem. Tízéves koromig egy kólát sem mertem kérni a büfében. Azt mondta apukám, hogy akkor kapok, ha odamegyek, és kérek. Mondtam, hogy akkor nem kell. Ha valamelyik barátnőm aggódik, hogy ilyen bátortalan a gyereke - mindig biztatom, hogy el fog múlni! Egyszer csak odamegy, és kér magának. Én is ilyen voltam, nem tudom, mitől is féltem. Talán az idegenségtől. Érzékeny ember vagyok. Ez megmaradt, csak most már ismerem a világot. Tudom, hogy ha odamegyek kólát kérni, nem történik semmi baj. De egy gyereknek még annyi minden idegen, minden sokkal nagyobbnak tűnik...
...és aztán szép lassan belenövünk a világba...
Dorka: Igen. Ezt nagyon szépen mondtad...
De megvan a pillanat, amikor először mertél kólát kérni? Persze szimbolikusan értem. Hisz a hivatásodban jócskán át kellett lépni a félelmeidet!
Dorka: Úgy érzem, hogy épp a szakmámban találtam meg azt a teret, amiben biztonságosan tudok mozogni, és ettől a világ többi részét is jobban el tudom fogadni. Igazán a játékban vagyok otthon.
Kornél, te is bátortalan voltál?
Kornél: Kicsiként igen. Én is a színpadon találtam meg a biztonságomat 12-13 éves koromban. A játék egyfajta terápia is. Olyan, mint a pszichodráma - amikor az ember kipróbálja magát sokféle szerepben, és rájön, hogy mennyiféle módon tud viselkedni. Megismeri a saját reakcióit, és lassan elhiszi, hogy kézben tudja tartani a helyzeteket. Hiszen a színdarabok általában a legrosszabb szcenáriót vázolják fel, abból van a feszültség, a dráma.
Nagy mázli - nevettek is, látom! Ti sok-sok mindent kijátszhattok és lejátszhattok, amit mi, földi halandók csak titkon vagy fejben merünk.
Kornél: Vagy sok pénzért egy pszichodrámában.
Nektek fizetnek azért, amiért mi fizetünk! Na, persze most nyilván túlzunk.
Kornél: De közben meg tényleg így van.
Ha már a komfortzóna tágításánál tartunk, Dorka, te abban tényleg nagyot léptél, hiszen Berlin is belekerült. Egy másik kultúra, nyelv... És a második otthonoddá tudott válni..
Dorka: Érdekes módon Berlin a maga nagyságával és idegenségével mégis valami biztonságot adott nekem. Itthon hagytam az összes gyerekkori rettegést, megfelelési kényszert. Sokkal felszabadultabban tanultam meg létezni. Az is lehet, hogy ott jobban le kellett győznöm magamban az idegenségtől való félelmet. Mert ott tényleg minden az volt, úgyhogy nem is volt más választásom.
Ha az ember elmegy külföldre, akkor elmegy egy kicsit ,,senkinek". Bár te valahogy megúsztad, hogy állandóan ,,Gryllus gyerekként" emlegessenek, de mégis...
Dorka: Anyukám abszolút nem akart belőlünk színházi gyereket csinálni. Ott voltak mellettünk a nagyszüleink, és az egyik felem teljesen polgári. A másik a ,,hippi", amit édesapámék képviseltek.
A polgári lét rítusai és kiszámíthatósága fontosak neked?
Kornél: Reggelizni, ebédelni szépen az étkezőasztalnál lehet. Nincs az, hogy na jó, bekapunk valamit aztán szaladunk tovább....
Te, Kornél ennél zsírpapírból szalonnát lazán ácsorogva?
Kornél: Persze. Így is állva eszem, ha tehetem.
Látom, kuncogsz, Dorka! De menjünk vissza Berlinbe. Jó volt átélni, hogy kizárólag önmagadért mérettél meg? Hogy a neved kapcsán nincsenek plusz asszociációk vagy elvárások?
Dorka: Igen. És az én fejemben sem voltak! Talán ez a fontosabb. Tudod, az ,,üldözési mánia" ott kezdődik, hogy üldöznek, aztán pedig elkezded figyelni, hogy hátha üldöznek. Már te magad látsz bele dolgokat az emberek reakciójába, akár ott vannak, akár nem. Berlinben jó volt tudni, hogy senki nem ismer. Ha jól játszom, megkapom a szerepet, ha rosszul, akkor nem - és viszontlátásra. Rajtam múlik.
Úgy sejtem, hogy a berlini lét sokat rajzolt a személyiségeden, nem?
Dorka: Felszabadultabb lettem, és magabiztosabb. Tudod, a főiskolán az ember mindig várja, hogy valaki mondja azt, hogy tehetséges vagyok. A magyar oktatási rendszer nem úgy működik, hogy fölvettünk téged, mert tehetséges vagy, és innentől támogatunk. Hanem az van, hogy fölvettünk, és neked mostantól bizonyítani kell. És majd meglátjuk, hogy tehetséges vagy-e... Én nagyon sokáig vártam, hogy valaki mondja legalább azt, hogy alkalmas vagyok. De ezt nem adják könnyen. Talán az is számít, hogy Németországban sokkal könnyebben megdicsérnek. Szakmailag olyan elismert emberektől kaptam pozitív visszajelzéseket, hogy elengedtem az állandó kétkedést...
Kornél: Minden kezdő színésznek felírnám receptre, hogy menjen el külföldi - angol, német - castingokra. Mert ott még ha nem is kapod meg a szerepet, akkor is a világ legnagyobb színészének érzed magad. ,,It was excellent! It was amazing! Could you try it another way?" Dicsérnek és biztatnak.
Dorka: Egy kollégánk minap mesélte, hogy egy rendező azt mondogatta, hogy ,,Hú, ezt ne csináld! Jaj, ne...!" És amikor visszakérdezett, hogy mit változtasson, akkor csak annyit válaszolt, hogy ,,Azt nem tudom, de így ne!" Na, ebből állj föl önbizalommal!
Folyamatosan hullámzó a szakmátok, amit magatokban és együtt is kezelni kell.
Kornél: Szerencsére egymásra tudunk támaszkodni. Úgy alakult, hogy hol Dorka dolgozik többet, hol én...
Dorka: Tényleg, a jóisten nagyon kegyes volt hozzánk, hogy így alakult. Egyikünk mindig tudta támogatni a másikat, és nem uralkodott el az őrület. Vagy csak ritkán...
Milyen lesz az őszötök? Folytatódik a kétlakiság?
Dorka: Inkább ,,háromlakiságot" mondanék. Például most még nem tudjuk, hogy utazunk-e Montrealba szeptember elején. Ugyanis a Szász Attila rendezte Félvilág című filmet beválogatták a világ 15 ,,A" kategóriás filmfesztiváljai egyik versenyébe, ami hatalmas dolog!
Kornél: Nekem indul az új évad a Centrálban, a Madáchban és megyek Győrbe rendezni megint. Közben Dorka Bécsben fog dolgozni.
Dorka: A Szépművészeti Múzeumban is futott az a projekt, ami most a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban lesz - egy Martin Crimp szöveget mondok Vermeernek a Művészet című világbajnok képe előtt. Nagyon élvezetes! Szerintem a főpróbahétre ki fogunk menni a kisfiammal. De Bécs közel van Győrhöz, szóval az nem is olyan katasztrófa.
Kornél: Tényleg, hoppá, de jó! Félúton találkozunk!
Dorka: Érzem én, hogy családi szempontból Bécs fele kell orientálódnom!
És akkor Berlin helyett Bécs lenne a másik bázis?
Dorka: Nem, Berlin is van még, lesz egy Rotfront-koncert, amin pár számot énekelek, és szeptember 3-án ott is premier lesz - Németországban akkor mutatják be a Kicsik és a gonoszok című filmet, amiben szintén játszottam. Három filmbemutatóm lesz 10 nap alatt!
Szép az élet, bár elég sűrűnek tűnik. Azt mondtátok egy interjúban, hogy leginkább a türelmet kell megtanulnotok ebben a pörgésben.
Dorka: Ezen dolgozunk, igen. Azért mert ilyen hektikus az életünk, és a szabadúszásból adódóan sokszor iszonyúan föltornyosulnak a feladatok, gyakran 24 órára 48 órányi tennivaló jut hirtelen, amit szinte lehetetlen kézben tartani, aztán vannak nyugis időszakok is. Most például egy hónapig szinte alig forgattam, végig a Balatonnál voltunk a kisfiammal, ahol Kornél dolgozott.
Kornél: Most visszajöttünk Budapestre, és megint próbáljuk a felgyülemlett feladatokat széthányni valahova vasvillával.
Dorka: Amikor sok minden összecsúszik, és rájössz, hogy már képtelen vagy megoldani, na, akkor kell résen lenni. Tudod, amikor azt mondod a másiknak, hogy fáradt vagy, mire ő csak annyit tud válaszolni, hogy ,,Én is!" És az nem jó...
Kornél: Ezeket a helyzeteket kell elkerülni, vagy megtanulni őket kezelni.
Dorka: Meg kell tanulnunk kezelni, mert elkerülni lehetetlen.
Kornél: Most láttam egy kecskefarmot Kővágóörsön, ott nyugi van!
Átfutott az agyadon, Kornél, hogy milyen lenne visszavonulni, ahol az asszonykád kimehet megfejni a kecskét?
Kornél: Én is kimegyek, azzal nincs gond! Ő majd köpüli a vajat. Egy pillanatra azért eszembe jutott, igen. Néha annyira vágynék egy stresszmentes életre!
Dorka: Nem tudom, hogy a kecskefarm mennyire stresszmentes, de szerintem nem bírnád sokáig, Édesem! Egyébként nekem azt is meg kellett tanulni, hogy nem tudok mindent megoldani. Például kell egy bébiszitter. Egyéves volt a gyerekem, amikor hajlandó voltam ezt belátni. Azt gondoltam, hogy én, a szuperwoman, mindenre képes vagyok. Másnak is van gyereke, ő is megoldja! Aztán amikor már beállt a derekam, és nem tudtam megmozdulni, akkor mondtam, hogy oké. Eljutottam a határaimig.
Kornél: Volt egy ismerősünk, aki full time csinálta egyedül, ellátta a háztartást, a gyereket, a férjét - az idegösszeomlás határán találkoztunk vele. Na, ide nem szabad eljutni.
Dorka: De az a durva, hogy közben a társadalom ezt várja el tőled.
Igen, de közben azt gondolom, hogy muszáj önzőbben élni, bár ezt a szót csak óvatosan merem használni. Ha az elintéznivalók sorában a legutolsó helyre teszed magad és a saját igényeidet, az mindenkinek rossz, mert egyszer csak összerogysz. Ha vigyázol magadra - sokkal nagyobb az esély arra, hogy bírni fogod.
Dorka: A jövőben előrébb teszem magamat.
Ne nevess, mert nem hiszek neked!
Dorka: Az a furcsa, hogy akkor képes vagyok erre, hogyha forgatok, mert akkor érzem a fontosságomat. A munkaeszközömnek, ami én magam vagyok - jónak kell lennie. De ha ez nincs, akkor nem annyira evidens.
Kornél: Mindkettőnknek meg kell tanulnunk ezt. Talán ezt hívhatjuk konstruktív önzésnek, nem? Azért konstruktív, mert nem csak neked jó, hanem mindenki másnak is. A feladat már adott - a többi rajtunk múlik! Szerintem megoldjuk, mint ahogy eddig mindent...
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szily Nóra riportjai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-02 22:42:01, szerda
|
| |
| |
Lélekbúvár, Szily Nóra műsora - Önelfogadás, önbizalom, tesképzavar
Önelfogadás, önszeretet, önbizalom... Gyakran használt fogalmak - mintha az utóbbi időben egyre többen és többet foglalkoznának saját énképükkel, személyiségük fejlesztésével. Ennek kapcsán beszélgettem Hadas Krisztával és Dr. Buda László pszichiáterrel, a ,,Mit üzen a tested című könyv" szerzőjével.
Ha lenne egy önelfogadás skála és értékelni kellene, miként is állsz vele - merre mozdulna a mutató?
Hadas Kriszta: Ma pozitív irányba, mert nemrég jöttem meg a nyaralásból, le vagyok barnulva és pihentem is - úgyhogy talán néhány hónapot le is tagadhatnék... De viccet félretéve - hogy hány pontra értékelném az önelfogadásom - nem tudom. Amikor szembetalálkozik magával az ember a tükörben, szerintem ez leginkább attól függ, hogy milyen a kedve vagy miként áll önbizalommal. Hiszen szebb nem leszek, se holnap, se holnapután.
Szily Nóra, Hadas Kriszta és Dr. Buda László pszichiáter
Számtalan kurzus, könyv foglalkozik ezzel a témával, és ígér békét önmagunkkal. Számodra mit jelent az önelfogadás?
Dr. Buda László: Attól függ, hogy mit nevezünk ,,ön"-nek az önelfogadásban. A társadalmunkban az ember megpróbál valakivé válni, fölépíti magát azok segítségével, akik a szocializációjában részt vesznek, és utána ezzel a konstrukcióval azonosítja magát. Aztán ennek az elfogadása, elutasítása, kritizálása rengeteg konfliktust teremt, amikkel akár egész életében elbíbelődhet az ember. Megtanuljuk, hogy kik vagyunk és milyennek kellene lennünk. A kettő között mindig lesz némi feszültség. Az élet közepén gyakran megjelenik a tiltakozás. Sokan érzik úgy, hogy itt az idő a szerepektől megszabadulni, a homlokzatot lebontani, akár homlokegyenest ellenkező dolgokat csinálni... Eljöhet a dekonstrukció, a leépítés szakasza.
Nézzük a külsőre vonatkozó üzeneteket. Légy fiatal, vékony, tökéletes...
Hadas Kriszta: Már régen felismertem, hogy nálam a prioritások máshol vannak. Persze, hogy én is szeretnék izmosabb, feszesebb, csinibb lenni, de erre nem igazán tudok koncentrálni. Az nagy meló. Nézem azokat a médiaszemélyiségeket, akiknek persze dolguk is, hogy szépek legyenek - nem bocsájtja meg nekik a világ, ha nem azok - és azt látom, hogy szinte kalodában élnek. Mennyit futok, mennyit eszem és iszom... Én ebbe nem tudom bezárni magamat, ezért néha inkább egy kicsit sopánkodom, aztán megyek tovább.
A kaloda találó kifejezés...
Dr. Buda László: Ha a testképről beszélünk - az egész fogyókúra nagy kérdés. Hogyan lehet, hogy ennyien csinálják, miközben ilyen alacsony hatásfokú dologról beszélgetünk? Hiszen gyakorlatilag alig van ezzel kapcsolatban sikerélmény. Felmerül a kérdés, hogy mi van e mögött? Hogy kell fogyókúrázni hogy ennyire NE működjön? Az egyik lehetséges válasz, hogy a fogyókúra pszichés szempontból valami önelutasításból, önmagunkkal kapcsolatos viszolygásból, undorból, rossz érzésekből indul.
Áll az ember a tükör előtt és elkeseredetten azt mondja magának: ,,Úristen, hogy nézel ki?!"
Dr. Buda László: Nemrég fogalmaztam meg egy írásomban, hogy mi ösztönzi az embert az igazi változásra. Vannak motivátorok, amelyek a múltban gyökereznek - ilyen az undor, a viszolygás, az elutasítás, a szenvedés - minden, amire nemet akarunk mondani. Ezek a taszító erőket képviselik. Amik elől menekülni akarunk. Ezek nagyon erősek tudnak lenni, de hosszabb távon az a tapasztalat, hogy ha csak erre hagyatkozik az ember, akkor hajlamos belefáradni, és egy idő után legyinteni az egészre. Szükségünk van a jövőbe pozícionált, úgynevezett húzó motivátorokra is. Tehát arra az elképzelésre, hogy milyenné szeretnék válni! Ekkor a vágyaim energiájára ülök rá, és nem a menekülésére.
Dr. Buda László
Azt lássam magam előtt, amilyen szeretnék lenni, nem pedig azt, amitől távolodni akarok.
Dr. Buda László: És ezek mellett talán a legizgalmasabbak a kettő közöttiek - a jelenre fókuszált motivátorok, amik a pillanat ajándékai. Ami azért hat ösztönzően, mert egyszerűen öröm csinálni.
Hadas Kriszta: Ami épít...
Dr. Buda László: Ami úgy épít, hogy abban az adott pillanatban, amikor épp úgy cselekszem, akkor is tudom élvezni. Az aszkézis például egy speciális dolog - valószínűleg meg lehet találni azt a pontot, ahol hihetetlen élvezetessé válik a határok feszegetése, az akaraterő tesztelése, az önbecsülés megalapozása. Nem szenvedés a lemondás, hanem elmerülök az energiájában, ami pozitív tud lenni. Ez vonatkozik a mozgásra is. Ha úgy sportolsz, hogy az a célod, hogy ez később jó hatást gyakoroljon az egészségedre - az nyögve nyelős lesz. Egy darabig megy, de előbb-utóbb lekerül a napirendről, szemben azokkal a mozgásformákkal, amik önmagukat díjazzák. Tehát hogyha IMÁDOD csinálni, ha öröm megmozdulni, ha alig várod, hogy hozzákezdj... Olya,n mint szerelmesnek lenni - ki a csudának kell ahhoz külön motiváció?
Ne csak a külsőről, hanem az életben betöltött szerepeinkről is beszéljünk. Többször megfogalmaztad már Kriszta, hogy munkakutya vagy, maximalistának neveltek, és - ha a szülői vonatkozást nézzük - nyilván nem véletlenül írtad meg az ,,Egy tökéletlen anya naplóját". Küszködtél az elvárásokkal.
Hadas Kriszta: Egy darabig küzdöttem, de hamar felfogtam, hogy ez mennyire mély ostobaság! Hogy amiknek meg kellene felelnem - vagyis a külvilág elvárásai - általában hamisak és sokszor korlátoltságból, irigységből és hülyeségből fakadnak. ,,Legyél ilyen, legyél olyan, csak ekkor vagy jó anya, akkor vagy jó feleség, ha...!" Na, én erre teszek! És már tudom, sőt bizonyítékom is van rá, mert egy tök egészséges, vidám, helyes, okos, művelt lányt neveltem fel, aki ma már 21 éves...
És e közben nyilván ejtettél hibákat, estél térdre, kínlódtál az időhiánnyal...
Hadas Kriszta: Bűntudatokkal, lelkiismeret-furdalásokkal küzdöttem és még sorolhatnám,aztán harminc éves korom tájékán volt egy pont, amikor ledobtam magamról ezeket a béklyókat, mert azt vettem észre hogy szenvedek. Miért van nekem bűntudatom? Mit csinálok én rosszul? Dolgozom, pénzt keresek, gyereket nevelek, nem táncolok hajnali négykor fülön pörögve a diszkóban kisgyerekes anyaként - egyébként az se lenne olyan nagy baj... Szóval rájöttem, hogy csak akkor tudom elrontani, ha idegbeteg vagyok. Persze gyakran kiakadok, a férjem is hajtogatja, hogy többet vagyok feszült a kelleténél, de az általában a sok munka és a stressz miatt. És valahogy így alakult a testi elfogadás is. Egy életen át ostorozhatom magam, hogy miért nem születtem Claudia Schiffernek, de ezt dobta a gép. És abból, ami van, egy csomó mindent ki lehet hozni. Amúgy is hedonista vagyok. Tehát hogyha lehet választani, hogy futok három kört, vagy megeszem egy nagy tál finomságot -akkor én az utóbbit választom, és utána megpróbálok egy kört futni. Amiről Kriszta beszél, az az önismeret, nem? Felmérte,és tudja már, hogy mire vágyik, mi mit ér számára, mi a fontos ?De ide el kell jutni.
Hadas Kriszta
Dr. Buda László: Igen, és nem mindenkinek sikerül. Azt szokták mondani, hogy ami észrevétlenül belénk programozódik, az egy illúzió azzal kapcsolatban, hogy valami nem stimmel velünk. Ha kiskorunktól azt halljuk, hogy mit nem csinálunk jól, előbb a külső kritikát, majd az önkritikát is tökéletesen elsajátítjuk. Az, hogy valami nincs rendben velünk, olyan mély meggyőződéssé tud válni, hogy felnőtt korban nem találják az emberek a módját miként ébredjenek föl ebből. Hiába hallgatják a Krisztát, aki úgy tűnik, hogy megcsinálta - tehát rájött hogyan ne utálja magát! Felismerte, hogy ő olyan amilyen, és ezzel lehet jóban lenni... A társadalom szenved a médiában elé tárt ideáloktól. Lélektani szempontból nézve ez nem történhetne meg, ha nem lennénk bizonyos szempontból már eleve sérültek, eleve érzékenyek arra, hogy nekünk bármihez is idomulni kell. Úgy is szoktak fogalmazni, hogy az önszeretet éhezők társadalma vagyunk. Olyan individuumokból állunk, akik épp egy alapvető dolgot nem tanultak meg. Nem szívták magukba az anyatejjel és a korai éveikben, hogy rendben vagyok, úgy ahogy vagyok!
Hadas Kriszta: Hogy szerethető vagyok akkor is, ha nem olyan vagyok, amilyennek elképzeltek...
Dr. Buda László: Az elfogadhatóság-érzésen esett csorba és sérülés lesz az, ami - metaforikusan fogalmazva - a bennünk lévő szeretettankot meglékeli. Utána, ha ez a lék nagy, ha valakinek az a meggyőződése, hogy valami nem stimmel vele, nem szerethető - akkor az élet arról fog szólni, hogy hogyan töltse tele a tankot akár szeretetpótlékokkal. Étellel, piával..., vagy akár azzal, hogy arra vár, hogy valaki más végre elfogadja, szeresse és visszajelzéseket adjon...
De mindez kifolyik a léken
Dr. Buda László: Igen, ahogy jön, úgy ki is megy. Két megoldás lehet - az egyik a lék befoltozása, a másik az önszeretet egészséges formája.
Hogyan lehet a léket befoltozni? Húsz, negyven, hatvan évesen?
Dr. Buda László: Amit Kriszta mondott az intenzív és tudatos foltozási módszer lehet. Egyszerűen felnőttként minden mentális erőnket arra fókuszálni egy adott ponton, hogy ELÉG! Ez egy illúzió! Kinek akarok megfelelni? De mindaddig, amíg ez nem teljesen mély és nem hatja át az ember egész lényét, addig millió más módszer is rendelkezésre áll. Amiben én dolgozom, az a pszichoterápiás metodika, ahol általában rekonstruáljuk azt tanulási folyamatot, amiben mindez kialakult, és újradefiniáljuk a felnőtt tudatunkat... Azt gondolom, hogy a szülő pedig - a gyereknevelést illetően - a legjobb amit tehet - hogy ő maga boldog. Olyan, aki viszonylag keveset vívódik önmagával, hajlandó természetesen jelen lenni, a határait elismerni, őszintén kommunikálni, és nagyra értékelni azt, akivel együtt él. Itt az idő felébredni...!
Szily Nóra
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szily Nóra riportjai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-02 22:34:27, szerda
|
| |
| |
Heti útravaló Müller Pétertől - 194. rész
Müller Péter: "Az embereket könnyebb meghülyíteni, mint meggyőzni őket arról, hogy meg vannak hülyítve"
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.
Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.
"Az embereket könnyebb meghülyíteni, mint meggyőzni őket arról, hogy meg vannak hülyítve."
A hit és a hiedelem erősebb bennünk, mint az ész ereje. ,,Samantha, te nem nekem hiszel, hanem a szemednek?!" - kérdi Jockey, amikor neje tetten érte egy nővel, az ágyban. És Samantha neki hitt! Nem a szemének. Mert hinni akart!
A lélektan legrejtélyesebb része a hipnózis.
Senki, aki hipnózisban van, nem tud róla, hogy abban van, és fölébreszteni rendszerint csakis az tudja, aki hipnózisba vitte. Más nem igen. Hiába mondod neki, hogy csak a hideg kulcsoddal érsz hozzá, égési nyomot okoz a bőrén, mert elhitették vele, hogy nem kulcs, hanem parázs. Buddha szerint mindannyian hipnózisban vagyunk. Ezért tartja legnagyobb élménynek a ,,felébredést".
A szerelem éppúgy hipnotikus állapot, mint a különböző vallások hitei, melyekről csak akkor látod, hogy káprázat, ha nem vagy szerelmes, és ha egy másik vallás híve vagy. Másokon látod, hogy el van varázsolva, magadon nem. De az ateizmus is hit. És az is hit, ha csak az anyagi valóságában hiszel. A legerősebben pedig azok vannak meghülyítve, akik abban a meggyőződésben élnek, hogy ők nincsenek. Ők menthetetlenek. Vigyázz, ha kijózanítasz egy embert, milyen hitet adsz neki helyette - hit nélkül nem tud élni senki
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heti útravaló - Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-02 22:28:19, szerda
|
| |
| |
Már nincs semmi titok
Már nincs semmi titok;
Te vagy nekem,
És én -
Neked vagyok.
Minden rejtély - Idő;
Múltában áldoz,
S így kötözi a Létet -
Önmagához.
Éltünk sok ezer szerelmes napot,
Itt minden rejtély
Rég ronggyá
Kopott.
Maradj nekem,
Én maradok Neked;
Bármeddig érdemes élni
Veled.
Te vagy nekem
Én meg
Érted vagyok;
A titoktalanság - örök titok.
Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vén Muskétás versek, írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-02 22:27:03, szerda
|
| |
| |
A polkorrekt ősformája
Nem nagyon van új a A nap alatt...
Az 1880-as években valamelyik képviselőjelölt kampányát egy megggazdagodott cipészmester fedezte. Egyetlen feltétele volt:
- Ha szót ejt rólam az úr, egyetlen egyszer se mondja, hogy cipész vagyok. Azt meg főleg ne mondja, hogy suszter. Ezt én szégyellem, és ha megszégyenít, egyetlen petákot sem adok. A foglalkozásom nem cipész, és a legkevésbé sem suszter.
- Hanem micsoda? - kérdezte a jelölt.
- Lábműves!
Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vén Muskétás versek, írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-02 22:25:46, szerda
|
| |
| |
Leng a Nyár úti kalapja
Leng a Nyár úti kalapja,
Földünket az Őszre hagyja.
Nyárutó súlyosan pereg,
Reszket a maradék meleg.
Sóhajtoznak a reggelek,
Zúzmara herceg közeleg.
Leng a Nyár úti kalapja;
Isten a Jövőt ránk hagyja.
Rossz propaganda hegedül,
Felelősség ül egyedül.
Politikus - ezer halom;
Pénz-árnyékban a Hatalom.
Leng a Nyár úti kalapja,
A jövendőt Ősz harapja.
Szabadság hagy csapot-papot,
Tanév-csengő kondul nagyot.
Izmosodó szellő kaszál,
Közeljövő esőre áll.
Leng a Nyár úti kalapja,
Feltolul az Idő habja.
Égnek őrült lidércfények,
Más a felszín,
Más a lényeg.
Rossz sejtelem von be eget,
A hajnal vérrel fenyeget.
Feladatunk Isten szabja,
Leng a Nyár úti kalapja.
Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vén Muskétás versek, írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-02 22:23:57, szerda
|
| |
| |
Konteó
A konteó hógolyó,
Hogyha igaz - sose jó;
Főleg, hogyha
Konteóból acsarog ránk
A Való.
Ma még talán kiskorú
Az a titkos háború,
Amitől az egész Földet
Felzabálhatja
A szú.
Felelőtlen egyedek
Kezében fegyver remeg,
Milliószám
Menekülnek
Előlük
Az emberek.
A konteó izgató,
Halálhívó csodaszó,
Képein a Történelem
Őrült,
Szadista
Bakó
Minden csupa kiskapu,
Mocorog ezer gyanú,
Hogyha igaznak bizonyul,
Az több lesz,
Mint szomorú.
Naprendszernyi pénzhalom
Túlnőtt minden államon,
Úgy tűnik,
Nála fut össze
Az igazi
Hatalom.
A konteó rossz faló,
Alkalmatlan altató,
Nagy baj,
Ha a valóságban
Az eredmény
Látható.
Ha konteó - elbukunk,
Összeomlunk,
Meghalunk,
De az összeesküvőknél
Pár dolgot
Jobban tudunk.
A pénz - bármilyen halom,
Nem áll erős hatalom,
Lila ábrándozás lesz csak
A pénz-világhatalom.
Sose az üzleti trend,
Csak a közösség a Rend;
Ha az nincs,
Meghal a világ,
Isten majd újat teremt.
Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vén Muskétás versek, írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-02 22:22:10, szerda
|
| |
| |
Így gondozd a sznobodat!
Viseld csöndes türelemmel;
Időnként - a sznob is ember.
Őt csak önmaga érti meg,
Mindenki más:
Buta tömeg.
A szegény sznob sorsa fanyar;
Nagyon szégyelli, hogy - magyar.
Nemzetinél jobb a Semmi;
Az nemzetközi tud lenni.
Ha hazádról rútul regél,
Nézd el, mert
Szegény - ebből él.
Ha műanyag dalt zeng neked,
Ne lásd meg - a közhelyeket.
De - kedved bárhogy keresi,
Hatalmat sose adj neki.
Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vén Muskétás versek, írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-02 22:20:41, szerda
|
| |
| |
Mi a baj Magyarországon?
Régi történet, de nem veszti erejét...
Amerikai lap írta...
Valamikor a koalíciós időkben (1945-48 között) egy amerikai riporter megszólított a nagykörúton egy magyar járókelőt:
- Mi a baj Magyarországon?
A kopott öltözetű középkorú férfi elmosolyodott:
- A vezetőink egy része semmire sem képes, egy másik részük meg mindenre.
Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vén Muskétás versek, írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2015. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
346 db bejegyzés |
| e év: |
4135 db bejegyzés |
| Összes: |
32631 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1199)
- Belső kör (5)
- Család (0)
- Munka (0)
- Haverok (0)
- Iskola (0)
- Advent,Karácsony, Újév, Húsvét (1166)
- Áldások, imák, Istenes versek (347)
- Állatok (44)
- Angelisz Irini (80)
- Angyal,Isten vers,videó,idézet (132)
- Angyali üzenet Pusztai Orsitól (892)
- Angyali üzenetek (1041)
- Angyali üzenetek 2 (4)
- Angyalok, angyalos történetek (140)
- Anyák napja (35)
- Anyák napja (167)
- Ara Rauch írásai, versei (20)
- Aranyosi Ervin versei (30)
- Athéna görögországi élményei (2)
- Athéna versei, gondolatai (32)
- Atya, Jézus és Mária üzenetei (20)
- Az Élet Kiskönyve (19)
- Bagi László /Hezekiah versei (20)
- Bálint gazda (5)
- Barátság (272)
- Benmar - Szabó Balázs versei (20)
- Blogtársaktól kaptam 1 (134)
- Blogtársaktól kaptam 2 (41)
- Bodré Anikó versei (8)
- Bölcsességek - gondolatok (69)
- Ch-ás szerzők versei (37)
- Csabai Lajos versei (15)
- Egészség (590)
- Égi jelenségek, érdekességek (3)
- Égi üzenetek (24)
- Egyéb ünnepek, jeles napok (870)
- Ehető virágok és receptek (21)
- Emlékezés (82)
- Ezoterikus (284)
- Fényörvény: üzenetek-tanítások (31)
- Filmek (17)
- Francoise versei (12)
- Fullos szerzők versei, írásai (124)
- Gitka(Szomorúfűz) (11)
- Gyógyító kövek, kristályok (50)
- Haiku, Zen versek (52)
- Hetet (414)
- Heti útravaló - Müller Péter (339)
- Hétvégét (393)
- Hónapok, hónapokról versek (1248)
- Horoszkópok (19)
- Humoros, vicces (21)
- Idézetek (948)
- Írások (310)
- Jó éjszakát! (809)
- Jó reggelt! (7)
- Jókívánság (40)
- Kamarás Klára versei (50)
- Kedvenc énekesek (12)
- Kellemes délutánt! (11)
- Komáromi János (Koma) versei (74)
- Kormányos Sándor versei (15)
- Krancz Béla versei (9)
- Kryon (55)
- Kun Magdolna versei (23)
- Könyvek (38)
- Lengyel Jolán versei (13)
- Másik világ, Hathorok üzenetei (6)
- Meditációk (38)
- Nagy Krisztina, Krancz Béla (27)
- Nemzeti ünnep (161)
- Pps-ek (3)
- Puskás Kolozsvári F. versei (2)
- Receptek - befőzés, mélyhűtés (74)
- Receptek - görög és balkáni (13)
- Receptek - savanyúság eltevése (20)
- Receptek, írások - vegyes (792)
- Receptek-főzelékek, lecsók, (192)
- Receptek-halas (184)
- Receptek-húsmentes ételek (1202)
- Receptek-húsos (1394)
- Receptek-ital,szörp,gyümölcs (129)
- Receptek-levesek (1399)
- Receptek-menük (388)
- Receptek-sütemények-desszertek (1309)
- Receptek-tésztafélék,szendvics (1048)
- Receptek:saláta,hidegtál,egyéb (514)
- Reiki (5)
- Saját készítésű videók (88)
- Seherezádé (152)
- Seneca (32)
- Szapphó (47)
- Szép estét! (154)
- Szép képek (34)
- Szép napot, vasárnapot! (142)
- Szerelem, boldogság (926)
- Szeretet (404)
- Szeretet írások (220)
- Szily Nóra riportjai (121)
- Táltos témák (24)
- Táncok története (24)
- Tanítások-Üzenetek-Írások (195)
- Tatiosz (280)
- Tokaji Márton versei (52)
- Tóth Juli versei (36)
- Tóth Tiborné-Hajnalka versei (3)
- Vegyes receptek (22)
- Vén Muskétás versek, írások (474)
- Vénusz Kódex (12)
- Versek (3006)
- Versek videókon (6)
- Versek, képek reggeltől-estig (121)
- Versek, képek tavasztól-télig (1079)
- Verses képeslapok (779)
- Videók (279)
- Virágok, gyümölcsök, termések (569)
- Virágos versek, idézetek (370)
- Vujity Tvrtko írásai (11)
- Üdvözlés, köszöntés,köszönés (760)
- Zene,-dalszövegek videókkal is (294)
|
|
|
| |
- Ma: 829
- e Hét: 1637
- e Hónap: 15542
- e Év: 145249
|
|
|
Offline
