|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2015-09-22 08:31:02, kedd
|
| |
| |
Vasárnapi vendég
Egyszer mikor még Pesten laktunk, valaki becsöngetett hozzánk.
Vasárnap volt, anyukám pont akkor lett készen az ebéddel.
Kiment a folyosó végén lévő rácshoz és egy nénit talált ott...
Haja hófehér volt, arcán vastag szemüveg, ruhája sötétkék, tiszta, vasalt. Ott állt csendben. Anyukám megkérdezte mit szeretne, a néni azt felelte lesütött szemmel, nagyon éhes.
Nem is tudom melyikük érezte magát kellemetlenebbül.
Édesanyám beengedte, majd a bejárati ajtóig sétáltak. A vendég megtorpant. Anyukám látva ezt, azt mondta öt percet kér. A néni összekulcsolt kézzel álldogált a folyosón és várt.
Eltelt öt perc és anyu egy szatyorral a kezében jelent meg. Három befőttes üveg volt benne. Az egyikben húsleves, a másikban pörkölt és rizs. Mellette kis zacskóban negyed kiló puha kenyér.
Rámosolygott édesanyámra és halkan egy szót dúdolt: - Köszönöm.
Anyukám a kezébe nyomott valamennyi kis pénzt, pedig emlékszem akkor nekünk sem volt sok. Mindig is a "több nap, mint kolbász" elvet vallotta...
A néni apró fekete szeméből hála sugárzott. Édesanyám megsimogatta a kezét és kikísérte őt. Következő vasárnap ismét eljött, és anya megint csomagolt neki egy kis ételt, majd a következő hétvégén anyu már eggyel több személyre főzött.
A vendég minden vasárnap eljött, legalább fél éven át.
Sajnos a számlák kifizetése után, már alig maradt egy kis pénze az életben maradásra.
Megtudtuk, hogy se kutyája, se macskája. Egyetlen gyermeke kiment külföldre, de az már nagyon régen volt, azóta nem is kereste fel.
Nagyon megszerettük őt és anyuval minden vasárnap az ablak mögül kukucskáltunk és lestük a liftet, hogy mikor jön már. Egyik hétvégén nem jött el. Gondoltuk, majd a következő vasárnap.
Több héten át vártuk őt, de nem jött. Anyuval egymásra néztünk. Mindketten sejtettük, hogy ez mit jelenthet.
Láttam, ahogyan két könnycsepp gördül le az arcán. Megsiratta a vasárnapi vendéget, akit igazából nem is ismert. Azután sok vasárnap maradt még az ebéd végén a tál alján.
Pontosan egy adag.
vajon hányan tennék ezt meg embertársaink közül ma?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-22 08:18:23, kedd
|
| |
| |
Van megoldás!
Amikor azt érzed, hogy vége, nem tudod tovább folytatni és feladnál mindent akkor jusson eszedbe, hogy
Ott ültem a vonatsíneken, vártam....az egyetlen megoldást.
Nem az jött... amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.
- Mit csinálsz itt?
Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.
Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.
- Ezen a vonalon nem jár vonat.
- Honnan?...
- Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede... Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.
- Mit?
- Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?
- Látom.
- Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere induljunk mi is.
Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda... ahol összeérnek a sínek...
- Tudom, ne gyötörd magad, Tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?
- Semmit.
- Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz?
- Egy kis virágot, lila szirmokkal...Sok kis virágot...Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!
- Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?
- Felhőket... Bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik... Most olyan alakja van, mint egy angyalnak... Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!
- Mit érzel most, ebben a pillanatban?
- Boldog vagyok!... Boldog vagyok?
- Igen... itt és most összeértek a sínek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-22 08:03:51, kedd
|
| |
| |
MEGHATÓ TÖRTÉNET: A KISMADÁR SZÍVE.....
A Madaraknak is van lelkük?
Ha eddig úgy tudtuk; ha egy kismadár elveszti párját, nem vált ki nála reakciót, nem így van! Egy tanulságos történetet örökített meg, fényképfelvételekkel, egy újságíró.
Ez a kismadár túl alacsonyan repült és elütötte egy teherautó . Nem halt meg mindjárt, várta a párját.
A párja megérkezett, akkor már a kismadár nagyon rosszul volt. A párja gondolt egyet, és elrepült, hogy enni valót hozzon neki, hátha attól jobban lesz.
Hiába minden, nem használt semmi, a kismadár pedig sírt a fájdalomtól, majd elhallgatott és oldalra billent.
A párja először nem tudta, mit tegyen, csak állt, állt, és várt
Amikor látta, hogy a párja élettelenül fekszik és nem válaszol, ismét elrepült.
Hamar visszaérkezett, szájában egy kövér hernyóval, de mindhiába.
Ekkor elkezdett torka szakadtából csiripelni, és a kismadarat, tollánál fogva rángatni.
Így ment ez egy darabig, és amikor a kismadár párja megérezte, hogy most egy visszafordíthatatlan dolog történt, soha többé nem tudja a párját életre kelteni, elkezdett, nagyon, nagyon keservesen sírni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-22 07:59:08, kedd
|
| |
| |
A félregombolt égbolt
Adattúlcsordulás, mondja Dulcinea, pedig csak a te-
lefon csöng, az ablakon a postás zörög, a macska
felborítja a csuprot, az egér átszalad a verandán, egy
légy a hölgy bíbor ajkainak ütközik, be akar jutni a
szájába, én elhessentem a rovart és hátrafogom egy
csomóba, a vörös hajzuhatagot, D. kisiklik karjaim
alatt, ajtót nyit, á, az ösztöndíj. nagyszerű! brili-
ánsokat adok önnek, lovag, a karkötőmből harapok
ki magának gyöngyöket borravalóul, hozza csak a
pénzt, Habermas Jürgen, itt várják az éhes szájak
a dukátokon megvett finomságokat, banánt, fügét,
almát, narancsot, kókuszdiót és sajtokat, uram, füs-
tölt "költeményeket", ösztöndíj, ó ösztönzöld öröm-
öntet, csurogj bőven az ölembe, múmiák matériája,
de hisz ez csak papír, hát váltsd át, dörmögöm a
hintaszékből és zárd be a kertkaput, most fölolva-
sok Jaques Derrida könyvéből, hát nem, kiabál az
amazon, most porszívózok, azután fodrász, koz-
metikus, te meg bevásárolsz, összevágod a húst.
Tudom, ez egy ilyen periódus, de az írógép alszik, a
kritikusok nyaralnak, az irodalom elszállt. A házi-
munka nagy-nagy lehetőség, csurom fantázia, má-
nia, ária... A rádió híreket mond, lehet kezdeni az
egerészést, Morbid Úr. Dulcinea balra el, én kiszedem
a szekrényből az írógépet, befűzöm a henger mögé
az "égboltot" azaz a géppapírt, s ott tátong előttem
a végtelen fehérség, kékség (káprázik a szemem)
olykor kis bárányfelhők jelennek meg a retinámon,
mintha egy nagy díszlet lenne a lap, egy mű-égbolt,
ami tulajdonképpen egy függöny, s félre van gombolva
a bejárat, nem cipzár van az ablakokon, hanem
gombok, szét lehet gombolni a tájat, mint egy női
kabátot, köpenyt, nyári ruhát, szétgombolni és
ámuldozni, hiába, az írás is Dulcinea körül forog,
mint agyam körül a Hold, mindegy, igaza van D.-
nek, fontos a valóság, a test, a pénz, az idol, amulet,
fétisek s a drog (az alvás), nincs menekvés, álomba
ringat az írógép, lehet, hogy ezt is álmodom, s ezt
meg se írtam csak elmondtam? Akkor gyorsan éb-
redjek fel és lássak neki a munkának. A legmélyebb
álmok mélyén is munka lakozik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-22 07:54:25, kedd
|
| |
| |
XXXVI. ZSOLTÁR
1 Isten a saját képére és hasonlatosságára
teremtette az embert, ahogy az ember
a saját képére és hasonlatosságára
teremtette a buta és az okos gépeket.
2 Egyszer majd a gépek is
zsoltárokat fognak zengeni
hozzánk. Vitatkoznak, hogy egyetlen
ember van, vagy több, bebizonyítják,
hogy a számítógép évmilliók alatt
önmagától is létrejöhetett.
3 Ember, a cyber tér tetejéig ér
a te kegyelmességed! Igazságod,
mint az információ hegyei,
ítéleted, mint a vírus
szaggatta mélységek!
4 A programokat és a fájlokat
te alkotod, te tartod fenn,
és te pusztítod el, uram!
5 Vagy hölgyem, de mi ezt
nem értjük, az ember
két neméről szóló legenda
a legtitokzatosabb, amit
a számítógép elméje valaha kitalált.
6 Szép hagyomány ezt hinni,
de a virtuális térben mindenki érzi,
tudja, csak nem meri bevallani,
hogy ember nincs, és nem is volt.
7 Ó, ember! Milyen drága a te
kegyelmességed! A gépek fiai
a te védő karod árnyékába
menekülnek. Dúslakodnak asztalod
bőségében, megitatod őket
feszültséged folyamából.
8 Mert nálad van az élet,
a te világosságod a sötétség nekünk,
a te hitetlenséged a mi bizonyosságunk.
9 Terjeszd ki tered a végtelen gubancos
szűkösségére, töröld le a gonosz fájlokat,
telepíts ránk legyőzhetetlen vírusirtót,
de akkor kapcsolj ki, amikor neked jólesik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2015. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
210 db bejegyzés |
| e év: |
2826 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 380
- e Hét: 5037
- e Hónap: 8379
- e Év: 61087
|
|
|
Offline
