|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2015-09-26 17:33:25, szombat
|
| |
| |
Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél . . .
Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg;
Vajon mit mond nekik? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.
Dél s est között van idő, nyujtózom
A pamlagon végig kényelmesen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Egyik kezemben édes szendergőm
Szelídeden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!
Minden betűje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Arany csal s ostor kerget tégedet
A zsarnokért megvíni, szolganép,
És a szabadság? egyet mosolyog,
S mind, aki híve, a harctérre lép,
S érette, mint a szép lyánytól virágot,
Sebet, halált oly jókedvvel veszen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentő leszen!...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Vérpanoráma leng előttem el,
A jövendő kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!...
Egy kis mennydörgés szívem dobogása,
S villámok futnak által fejemen,
S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Koltó, 1847. szeptember
Az üzenet
,,a postás azt mondta,
leveled érkezett ,ott van a ládában
hetedhét országból,
egy kis városkából,üzenetet küldtek
utánad érdeklödnek,;jól vagy-e,
a nagy meleget biród -e,
egészséged biztosan remekel
a kis barátnöd vigyáz feletted
és minden jót kiván Neked
nagy szeretettel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A-Klementinától kaptam |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-26 17:22:28, szombat
|
| |
| |
Szervusz Drága Évikém!
Köszönöm a kedvességed. Bizony nagyon ösziesre fordult az idő.
De remélem vasárnaptól már javulás lessz. Ezt igérik. Hisz sok kinti munka van még hátra.
További szép hétvégét kívánok szeretettel Ildikó.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A-Csorbáné Ildikótól |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-26 12:14:06, szombat
|
| |
| |
Drága Barátnőm!
Nagyon kellemes őszi hétvégét kivánok!
Szeretettel Mirjam
Kalidásza: Az esős évszak
Óriás felhő-elefántja hátán
királyként jön az Eső Évszaka:
zászlaja villám, dörgő menny a dobja
s örömöt hirdet kiáltó szava.
Mint a sötét lótusz kék ragyogása,
töltik a levegőt a fellegek,
most mint áldott nők kebele tündökölnek,
majd roppant szörnyekként sötétlenek.
Terhük roskad, messziről híva-hozva
az eltikkadt madárcsapatokat,
és gyönyörűség hallani, hogy indul,
hogy nő a lassú áldás, hogy szakad.
De mikor Indrá szivárványa zengő
lángként átcsap az égen fekete
záporban zúg a sok éles esőcsepp,
sajdul a fáradt zarándok szíve.
Csírákkal, drágakövekkel, a friss föld
gombákkal koszorúzta már magát,
s fénybogarak ékszere ékesíti,
mint szikrázó gyöngy a kedves nyakát.
Sugaras farkát szélesen kitárva
kezdi vidám táncát a pávahad
és hű társának a nászban a nőstény
gyönyört és csókot megkettőzve ad.
Vad folyamok, mint részeg leányok,
sóváran csapnak szét mindenüvé
a partokon, s az ingó, kicsavart fák
velük vágtatnak a tenger felé.
Arany bimbókba öltöznek az erdők,
hogy szemet üdít, szikrát vet a szín:
oly hegyesen búvik elő az új fű,
hogy puha száját megsebzi a gím.
Mikor az erdő koszorúzta parton
megjelennek remegő szemeik
nagy lótuszával a félénk gazellák,
csakúgy ujjong az emberben a szív.
Mikor harsányan dördül a magasság
s fekete ködbe rejtőzik az éj,
csak a villámfény vezeti a nőket,
kiket urukhoz hajt a szenvedély.
S mikor egyetlen ropogás az égbolt,
minden civódást felejt a szegény
szerető, és még bensőségesebben
nyugszik kiválasztottja kebelén.
De koszorút, díszt, kenetet kerül a
bús nő, aki férjétől elszakadt:
ajkának bimbó-gyümölcsére lótusz-
szeméből nehéz könnyek hullanak.
Fakó vízével bogarat, ocsút, port
túrva, kígyóként kanyarogva megy,
ront le az erdei folyó a völgybe,
hogy fut előle a békasereg.
A méh vígan zümmögve cserbenhagyja
a liliom telt nektárserlegét,
hogy a páva széttárt farkára szálljon,
mely lótuszként részegíti szemét,
majd az elefánt-lótusz homlokára
telepszik át a méz-sóvár csapat:
a mennydörgéstől izgatott halánték
mirigyétől oly kéjes nedv fakad.
Gyönyörűek a hegyek, mikor ormuk
csókolják a vonuló fellegek
s a pávák a sok lezúgó pataknak
tiszteletére táncot lejtenek.
Szellő zsong át a fák sziromegén és
lehűl és langy párákkal permetez,
majd édesen és halkan ágakat ráz
s virágok új fűszerével legyez.
Fürtökkel, melyek csípőig omolnak,
virággal, mely a fül mögött virít,
illatos szájjal és koszorús kebellel
szítják ilyenkor ifjak vágyait.
De a távoli utas lelke búsul,
ha esőt lát az ég arculatán
s ág-bog villámot, s látja Indrá ívét,
s elébe tűnik egy-egy szép leány.
Friss keszara, keták és kadamba koszorúit
fonják ilyenkor omló csigáikba a nők, és
fülük alatt az édes ardsuna fürtje bókol,
jó szagú fityegőként a cimpára akasztva:
szép szantáltól ragyogva és sötét aloétól,
dús sörényük a fül-dísz illatába fürösztve:
látni, hogyan sietnek a szülei szobából
mihelyt dördül a felhő, a háló-kamrába.
De lótusz-kékben, s hordva levágyó terheit,
ring a szélben a felhő és egyre közelít
s alázúg - s Indrá íve gyönyörűen kigyúl,
s az utas felesége sóhajt s elkomorul.
A fák virágözönétől ujjong az egész liget,
ágaival a szélben táncol és integet,
játszik s mosolyogva súg-búg a keták bimbaival:
láza hűlt s ő megint fiatal.
Hajában bakula-szirmok és fehér jázminok,
és bimbók, melyeket már az új évszak nyitott,
s kadamba-levelet-ágat gyűrűzve füle mögé:
az ifjú, szép menyasszony most lép oltár elé.
Bimbózó gyöngyszalagot hord dagadó kebelén,
csípőiről ruha omlik, fátyolként könnyedén,
sötét haján kenetek s friss olajok cseppjei,
és a gyönyörű testet ráncolt öv öleli.
Nyugat szele részegíti az árva zarándokot,
üde erdő üdíti: már szinte tántorog:
táncosként rázza a fák dús sziromterhét-havát,
virágporral keverve a kateki illatát.
És szól a fáradt felhő: Itt fent megpihenek!
S langyos esővel hinti a Vindhya-hegyeket:
leveti terhe gondját, s ahol elnyugodott puhán,
zölden ragyognak az ormok az aszú hő után.
Aki a nők szívéből elűzi a gondokat,
aki vigasztalja, őrzi a fákat, bokrokat,
hozzon neked is áldást a Megelevenítő,
minden élet királya, a szép Esős Idő.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A-Mírjam barátnőmtől |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-26 10:21:17, szombat
|
| |
| |
Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog, ismerős:
bebocsátást kér az ősz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-26 10:11:03, szombat
|
| |
| |
Szemerkél az őszi eső,
szomorkodik a diófa,
nem búsulna, ha a nyári
viselete most megvolna.
De letépte a cudar szél
pompázatos szép ruháját,
pedig azt még a zuhogó
záporok is respektálták.
De leginkább azon búsul,
hogy azok is elszeleltek,
akik árnyas lombja között
nyáron által csiviteltek.
Se egy rigó, se egy veréb,
csak egy öreg, mindig álmos
varjú maradt hűséges a
lombja-vesztett diófához.
Ül, csak ül és hallgat bölcsen,
jól tudja, hogy nemsokára
lesz az öreg diófának
gyönyörűszép hósubája.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-26 10:06:48, szombat
|
| |
| |
Esik eső fűre, fára,
megázik a madár szárnya
csöpp lányaim szoknyácskája,
csiga apró meszes háza.
Esik eső csepereg,
három egér pityereg.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2015. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
315 db bejegyzés |
| e év: |
5972 db bejegyzés |
| Összes: |
128075 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 318
- e Hét: 9339
- e Hónap: 63011
- e Év: 341236
|
|
|
Offline
