|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2015-09-06 19:45:33, vasárnap
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső / Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
álarcodat magadra szorítod,
s nem tudja senki, hogy voltál titok,
hogy voltál nékem ismeretlen oltár.
Úgy mész el innen csöndbe, lopakodva,
élő titok egy még nagyobb titokba.
Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,
napos, ártatlan, fáradt, graciőz,
kis fákkal és kis bárányfellegekkel
és végtelen és bús, akár a tenger,
és megkuszálja hullámos hajad,
szemed alá rak szarkalábakat.
S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,
ijedve kérded: micsoda zenél?
És este búgni, bőgni fog a kályha
és künn az utcán fújni fog a szél.
Te sírva szólítod a Véghetetlent,
s felelni fog a föld és a göröngy.
Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng,
és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-06 19:31:36, vasárnap
|
| |
| |
Kálnoky Kászló: Nyársirató
Miért bukunk föl az éjben
az óraketyegés egyenletes hullámaiból,
marokra szorítva az álmot,
mint aki játszadozik viperákkal,
kifeszíti s pengeti őket?
Miért látom szemedben
az elmaradt tűzvész ígéretét?
Már fölszakadoztak a nyár sebei,
harci szekér tördelte robogva a fák koronáját,
és elgereblyézték a kerti porondon a vér nyomát.
Viaszfehér az arcunk a zöldes fénylucsokban.
Hisz elvérzett a nyár... A kakukkszót hallod-e még?
Hallod-e még vágtatni a távoli lángparipákat?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-06 16:33:46, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-06 16:31:59, vasárnap
|
| |
| |
Konsztantyin Fofanov
Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy
Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
A tűnődő természet hervadása,
kora reggel az ősz ködgomolyag,
a búcsúzó fények, a madarak -
a lelket álom s bánat babonázza,
őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Szeretem gyermekkorom óta, Észak
bús fia, hűlő vizek moraját,
Az álmos erdőt, ha a komor évszak
leheletétől felgyúlnak a fák.
Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,
már kókadt minden,
de a kései virágok végső pompájukban állnak,
közeledtén a meztelen halálnak
még fénylőbben vágynak tündökleni.
Vagy kimennek a ritkuló berekbe:
bíborban ég, átlátszó s hallgatag.
Csóvát evett az alvó tetemekre
immár a szeptemberi virradat!...
Vagy a folyóhoz megyek - csupán hullám,
ólmos habok lomhán türemlenek.
Csöndes, szelíd harmónia borul rám,
és álmaim gyönyörrel teljesek...
Megsajdulnak felejtett veszteségek,
de nincs bennük se gyötrelem, se vád,
homályosak, mint őszi csöndben ébredt
álomlátások, édes aromák.
És elnyerem megint a kurta békét,
könny fátyolozza megint szememet...
S ragyog az élet fénylő jelenésként,
ragyog, mint megfejtett édes jelek...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ősz 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-06 16:22:04, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-06 15:22:00, vasárnap
|
| |
| |
Térdepelve
Ó, piktorok nagymestere: ősz,
ma eléd térdelek, s lélegzetem
visszafojtva, csendben csodálom
a vásznadra vont, kápráztató,
szinte valószínűtlen színeket.
Ahogy egy kis hullámnál megtörik
a patak villódzó, színezüstje,
s a bágyadt sugártól emelkedik
a pára, mint tajtékpipa gyenge füstje.
A lomb zöldje barnás-sárgába fordul,
a bujdokló parázstól vöröset koldul;
ezernyi sárgába keversz fakó-lilát,
csepegtetsz mindenféle kékeket,
s ráúsztatod az árnyék sötétlő fátyolát.
Itt térdelek, s nehezedő pillámon
egy rezignált könnycsepp remeg.
(2015. 09. 06.)
Sógor Béla 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ősz 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2015. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
501 db bejegyzés |
| e év: |
7211 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1510
- e Hét: 4073
- e Hónap: 43685
- e Év: 272622
|
|
|
Offline
