Regisztráció  Belépés
szabomihalyf.blog.xfree.hu
"Minden ember élete egy regény, de erre csak akkor döbbenünk rá, amikor életünk eseményei már múlttá, emlékké váltak. S ezek a regények mindig tanulságosa... Szabó Mihály
1928.12.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
F. Szabó Mihály ELVESZETT GYÖNGYÖK
  2015-01-22 21:29:57, csütörtök
 
  F. Szabó Mihály

ELVESZETT GYÖNGYÖK

Életemben sok gyöngyöt találtam
Amelyekre sajnos nem vigyáztam.
Elvesztettem őket, elgurultak.
Megkeresek belőlük néhányat.
De, minek? Kinek? Önmagamnak?
Van még akinél helyet találnak?

Öregeknek? Nekik még tetszhetnek,
De ők mindent örökre elvisznek.
Azoknak, kik mindig rohannak,
S divatjamúlt gyöngyért meg nem állnak?
Ifjaknak, más gyöngyből ad eleget,
Okos telefon, tévé, és internet.

Gyerekeknek, akiknek az élet
Még csak a gondtalan játék lehet?,
Bár nem tudom még, hogy kinek,
Mégis megkeresem gyöngyeimet.
Összeszedem, és felfűzöm őket,
Hogy velük bárkinek örömet szerezzek.

Az öregeknek örömet adjon.
Aki mindig rohan, most megálljon.
Az ifjak, tegyék félre gépeiket.
A gyerekek tartsanak játékszünetet.
Ki-ki a maga módján vegye észre,
Hogy, van az életnek nagyon sok igazgyöngye.

Sok igazgyöngyöt kaptam, mint gyermek,
Azok voltak nekem a legkedvesebbek.
Ha imádkozni tanított Anyám,
Munkára, rendre okított Apám,
Nagyanyám jóra figyelmeztetett,
Mindig egy-egy igazgyönggyel több lett.

Szép igazgyöngy volt a család maga,
Benne, mindenkinek megvolt a dolga
Öregnek, fiatalnak, gyereknek,
És mindenkinek dolgozni kellett.
Szeretet olt ennek a gyöngynek ragyogása,
Ami a családot összetartotta.

A falutól is kaptam sok gyöngyöt,
Amit ma is külön kincsként őrzök.
Gyerekkori kis cimboráimat,
Magunk csinálta játékainkat.
Az emberek sok szép szokását,
Jóban-rosszban összetartozását.

A tanítót, ki betűvetés mellett
Oltotta belénk a hazaszeretetet.
A papot, aki nagy igyekezettel
Töltötte szívünket, Istenhittel, emberszeretettel.
Ma is él bennem a falu szelleme,
Az egyszerű ember hite, becsülete.

Nem felejtem a gyöngyök emlékét,
Melyek életem útját egyengették.
Ezért gondolok rájuk szívesen,
Hogy ma is öröm ébredjen szívemben.
Azért mutatom meg másoknak,
Hogy életükben hasonló gyöngyök után kutassanak.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: MEGNYUGVÁS....
  2015-01-15 16:55:27, csütörtök
 
 
F. Szabó Mihály:
MEGNYUGVÁS

Szellő se lebben, levél se rezdül,
Minden elpihen, mindenen csend ül.
Alkonyodik már, leszáll az este
Én is pihenek, békét keresve.

Valahol távol estharang kondul,
Hosszan, halkan szól, végül elnémul.
Sötétedni kezd, csillagok gyúlnak,
Őrei a földi nyugalomnak.

Nézem őket és arra gondolok,
Hogy egy közülük, csak nekem ragyog.
Mert Csillagom volt, már itt a földön,
Ott fenn az égben Ő az én Őröm.

Onnan vigyáz rám, hogy baj ne érjen,
Ha kell, mindenben közbenjár értem.
Békésen nézem az én Csillagom,
És a mély csendben végleg megnyugszom.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F Szabó Mihály: VADVIRÁGCSOKOR...
  2015-01-12 19:47:30, hétfő
 
 
F Szabó Mihály:
VADVIRÁGCSOKOR....

Mellettem alszik ifjú hitvesem,
Mosollyal arcán csendesen pihen.
Szépet álmodhat, azért mosolyog?
Vagy érzi, amikor mellébújok?
Bármit is érez, az csak egy álom,
De élő valóság, hogy én látom
Mosolyát, s mögé sejtek valamit,
Ami engem már régen boldogít.

Fel nem riasztom, fel nem ébresztem,
Álmodjon tovább. Elég az nekem,
Ha azt hiszem, hogy rólam álmodik,
És álmában csókjaival csábít.
Ekkor eszembe jut, hogy mit tegyek,
Ami a legszebb ébresztő lehet.
Óvatosan kibújok mellőle,
S kimegyek a ház előtti rétre.

A nap, még vörös tengerben úszik,
A rét, még a friss harmattól fénylik,
De csalogat egy csodás látvánnyal,
Sok ezernyi tarka vadvirággal.
Hálásan köszöntöm mindahányat,
Mert számomra a legjobbkor nyílnak.
Ha beszélnének, biztosan kérnék,
Hogy titkon szedett csokrom szépíthessék.

Csokrom, amit már sietve szedek
Egyre nagyobb lesz, s egyre színesebb.
Ezt látva, örömöm is növekszik.
Remélve, hogy a csokor majd tetszik.
Nézem a harmatos virágcsokrot,
S rálehelek ezer forró csókot.
Elindulok vissza a kis házhoz,
A tornácán kicsit még megállok.

Ajtót nyitok, és csendben bemegyek.
A nap sugarai megelőztek,
Ragyogva simulnak az asztalra,
S a ráhelyezett tarka csokromra.
Meglepődik ébredő kedvesem,
Látva a csokrot, amit azért szedtem,
Hogy boldogságomat kifejezve,
Örömet csempésszek szívébe.

Némán nézem a vadvirágcsokrot
És a meglepődött boldog arcot,
Melyről sok örömkönnycsepp legördül,
És a harmatcseppekkel egyesül.
Némán nézzük a vadvirágcsokrot,
S egymás kezét szótlanul megfogjuk.
Nem is tudnánk mi most megszólalni,
A vadvirágoknál többet mondani.

Mátraszentlászló, 1953 szept.02

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F.Szabó Mihály: ÜZENET A CSILLAGOK HONÁBA....
  2015-01-10 18:15:57, szombat
 
  F.Szabó Mihály:
ÜZENET A CSILLAGOK HONÁBA....

Elevenen él bennem az emlék,
Mikor utoljára láttalak még,
Már csak a szemeddel mosolyogtál,
S alig hallhatóan, halkan szóltál:
,,Érzem, hogy én most örökre elmegyek,
Ezért, búcsúzóul arra kérlek,
Ne haragudj, se rám, se Istenre.
Eddig, sok szépet, jót kaptunk tőle.
A holtomiglanban a legtöbbet:
Én Tégedet, Te pedig engemet".

Rejtett könnyekkel álltam ágyadnál.
Nem sírhattam, hogy Te se sírjál.
Csodáltam gyenge testben, erős lelked,
Ahogy vigasztalni kezdtél engem.
,, Menj csak haza, aludj nyugodtan, szépen
És nem csak ma, de egész életedben,
Hiszen betartottad velem együtt,
A holtomiglan fogadott esküd.
Majd, amikor már nem leszek Veled,
Ez nyugtasson, vigasztaljon Téged".

Csakhogy én, más vigasztalást vártam,
A csodát, hogy hazajössz gyógyultan,
Kéz a kézben együtt megyünk tovább,
És, sokáig boldogítjuk egymást.
Így álmodoztam teljesen ébren.
Megszólalt a telefon élesen:
És kíméletesen tudtomra adták,
Hogy Te már Charonnak adtál munkát
Ő csónakjával átvitt oda,
Ahonnan már nem térsz vissza soha.

Oda, ahonnan az út a jó lelkeknek,
Már a csillagok honába vezet.
Te is ott vagy, ma is tudom, érzem,
Onnan figyelsz, onnan segítesz nekem.
Biztosan Te kéreted a Jóistent,
Könyörüljön rajtam és szánjon meg.
Szabadítson ki gyászom poklából,
Amivé életem vált, mert hiányzol abból.
S mikor életemet már csak így láttam,
Az Istentől nem várt segítséget kaptam.

Én magam azt nem kértem, nem is kérhettem.
Csak Te kérhetted Tőle, énhelyettem.
Így történhetett hát a nagy csoda,
Hogy életemnek újra van célja,
S emlékeid mellett a szívemben
Egy teljesen új érzés is elférjen.
Amit egy élő másik angyal
Érdemelt ki sok szeretettel, és sok áldozattal.

****

Azért üzenek most a csillagok honába,
Hogy eljusson Hozzád, a Neked is járó hála.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály MEGNYUGVÁS....
  2015-01-02 18:49:22, péntek
 
  F. Szabó Mihály
MEGNYUGVÁS


Szellő se lebben, levél se rezdül,
Minden elpihen, mindenen csend ül.
Alkonyodik már, leszáll az este
Én is pihenek, békét keresve.

Valahol távol estharang kondul,
Hosszan, halkan szól, végül elnémul.
Sötétedni kezd, csillagok gyúlnak,
Őrei a földi nyugalomnak.

Nézem őket és arra gondolok,
Hogy egy közülük, csak nekem ragyog.
Mert Csillagom volt, már itt a földön,
Ott fenn az égben Ő az én Őröm.



Onnan vigyáz rám, hogy baj ne érjen,
Ha kell, mindenben közbenjár értem.
Békésen nézem az én Csillagom,
És a mély csendben végleg megnyugszom.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F.Szabó Mihály: Nagymamámra emlékezem,
  2015-01-02 18:46:37, péntek
 
  F.Szabó Mihály:

Nagymamámra emlékezem,


Felvert porfelhőben állt meg a szekerünk,
Mikor egy kis fehér meszelt házhoz értünk.
A zsuppfedeles ház két kis ablakszeme
Nézett a kapun át ránk és a gyepszélre.
Törékeny kis asszony nyitotta a kaput,
Majd hozzám futott és magához szorított.

Drága kis unokám! Szép kis fiú lettél,
De, tudod-e azt, hogy te itt születtél?
Érkezésed akkor, jaj, aggódva vártuk,
Neked örültünk, de Anyádért aggódtunk.
Én kötöttelek a pólyádba, sietve,
Én fektettelek be gyorsan a bölcsődbe.

Mit mondott Nagymama? Aligha értettem,
De azt, hogy szeret, rögtön megéreztem.
Később is örültem, ha meglátogattuk,
Legjobban, mikor csak nekem nyitott kaput.
Mert olyankor mindig palacsintát kaptam,
S amíg ettem, egy-egy szép mesét hallhattam.

A nyaraknak pedig azért örülhettem,
Mert nyaranta, a nyári dologidőben
Ő is velünk, kinn a tanyán lakott
És kora hajnaltól napestig dolgozott.
De, hogy fáradt, azt nem mondta sosem,
Ha megkértem, hogy még meséljen nekem.

A meséi inkább bölcs intelmek voltak,
Melyek a majdani felnőttnek szóltak.
S azokban a jó, a szeretet, és igazság,
S a szerintük élő, nyerte el jutalmát.
Egész életemet szebbé, jobbá tette,
Amit még gyermekként tanulhattam Tőle.

Egyszer a dűlőút forró homokjában
Szaporán kapkodtam a meztelen lábam.
Szomszédunk almafája alatt megálltam,
Hogy az árnyékában hűsítsem a talpam,
És leverjek néhány gyönyörűszép almát,
Melyek magukat már messziről kínálták.

A szebbeket eldugtam a ,,glott-gatyámba"
S akkor dorgálóan megszólalt Nagymama:
Mit csinálsz? Azonnal dobd vissza a kertbe,
És máskor ilyesmi ne jusson eszedbe!
Egész életedre jegyezd meg magadnak:
Soha ne lopj, csak azt vedd el, amit neked adnak.

Legjobban nekem az a meséje tetszett,
Melyben a király boldog embert keresett,
Hogy ingét megvegye, s az, boldoggá tegye.
Sajnos, boldog ember, messze földön nem volt,
Csak egy szegény ember mondta azt, hogy boldog,
De ingét eladni nem tudta, mert nem volt.

Sokat tanulhattam már a két esetből:
Soha el ne lopjak semmit senkiéből!
Hogy kerüljem a tolvaj-világ mocsarát,
Előbb le kell győznöm annak csábítását.
Ahhoz, hogy igazán boldog tudjak lenni,
Meg kell tanulnom a kevéssel beérni.

Mindenkit vígasztalt, aki szomorkodott,
Hogyha mással nem, hát néhány jó szót mondott.
Szívesen segített, ahol csak tehette,
Megkérni sem kellett, magától megtette.
Köszönetet nem várt senkitől cserébe,
Azt mondta, az Isten majd megfizet érte.

Később, amikor meglátogattam, kérte,
Én meséljek neki. régiért cserébe.
Beszéljek magamról, mondjam el, hogy élek.
Tudom-e, hogy mikor, mire kell, ügyeljek.
Nagyon örült, amikor azt mondtam, tudom,
Eég nekem ahhoz, csak Őrá gondolnom.

Szívesen hallgatta, amikor elmondtam,
Hogy az életemben már mire jutottam.
Elmondanám még most is, nagyon lelkesen,
Meghallgatnám őt is, még most is szívesen.
Elmondanám azt, hogy az emlékeimben,
Ameddig csak élek, mindig itt lesz velem.

Hogy a zsuppfedeles kis gyepszéli házban
Még ma is gyermekként hallgatom boldogan.
Hogy esténként, az eget együtt bámuljuk,
A fényes csillagokat együtt csodáljuk.
Elmondanám, hogy úgy térek nyugovóra,
Hogy az imáimba foglalom, Nagymama.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2014.12 2015. Január 2015.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 47 db bejegyzés
Összes: 279 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 50
  • e Hét: 426
  • e Hónap: 1139
  • e Év: 2849
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.