Regisztráció  Belépés
gabfe.blog.xfree.hu
Szeretni, bizni, remélni,minden új napnak örülni. Gab-fe edit
1952.12.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/68 oldal   Bejegyzések száma: 671 
Szeretettel mindenkinek.......
  2015-10-30 11:40:38, péntek
 
 





 
 
1 komment , kategória:  őszi képek,versek,történetek  
John Keats Óda egy csalogányhoz
  2015-10-30 11:35:33, péntek
 
 




John Keats
Óda egy csalogányhoz

Szivem fáj s minden ízem zsibbatag
Mint kinek torkát bús bürök telé,
Vagy tompa kéjű ópium-patak,
S már lelke lankad Léthe-part felé, -
Nem boldogságod telje fáj nekem,
De önnön szívem csordúlt terhe fáj
Dalodtól, könnyű szárnyú kis dryád,
Ki bükkös berkeken
Lengsz s visszazengi a hűs, zöld homály
Telt kortyú, lenge, hő melódiád!

Oh még egy kortyot! mint hűs pincemély
Aggott borát, melyben - óh drága nedv, -
Zöld tájak fénye s virágíze él,
Provánszi dal, tánc s napsütötte kedv!
Egy kelyhet! - melyben délszak lángja forr,
Vagy mit a Múzsák szent patakja tölt
Rózsás habbal s a gyöngyszélű pohár
Öble setét bibor,
Hogy míg iszom, tűnjék a lomha föld
S szálljak veled, hol erdők árnya vár!

Szálljunk tova, csak el! feledni mind,
Mit lombok mélyén nem láttál soha,
A jajt, a lázat mind a ferde kínt,
Mit nyögve vált itt bús szívek soka,
Hol béna főkön hűs, gyér haj busong,
Hol ifjak vázként dőlnek sírba le,
Hol már eszmélni is keserűség
S ólmos szemhéju gond
S hol elborúl a szépség friss szeme,
Vagy benne egyre új vágy pokla ég.

Csak el! rejtekhelyedre lengni el!
Már nem Bacchus s a párducos fogat,
De a költészet szent szárnya emel,
Míg tompa elmém csügged s elakad, -
Im itt vagyok! - űl már az éj szelid
Trónján a szűz Hold s dús csillagcsokor
Tündéri rajban körbefürtözné, -
De e mély árnyba itt
Az égről halk fényt csak a szél sodor
Mohás útvesztők s vak zöld lomb közé.

Csak el! rejtekhelyedre lengni el!
Már nem Bacchus s a párducos fogat,
De a költészet szent szárnya emel,
Míg tompa elmém csügged s elakad, -
Im itt vagyok! - űl már az éj szelid
Trónján a szűz Hold s dús csillagcsokor
Tündéri rajban körbefürtözné, -
De e mély árnyba itt
Az égről halk fényt csak a szél sodor
Mohás útvesztők s vak zöld lomb közé.

Merőn figyellek, - oh sok bús időn
Szeretgettem már a szelíd Halált,
S hívtam, dudolva és becézgetőn,
Vinné halk lelkem békült légen át, -
De most, most volna a legédesebb
Elmúlni, kín nélkül, ez éjjelen,
Míg lelked a dal omló ütemén
Rajongva tépdesed!
Oh zengj még! s légy, ha már süket fülem
Hiú hant lesz, magasztos gyászzeném!

Te nem halálra lettél és irigy
Idő rád nem tipor, örök madár!
Éji dalod mondhatlan rég sir igy:
Hány császár s bús bohóc hallotta már!
Óh épp ez a dal járta át talán
A Rúth szivét, állván az idegen
Rozs közt, mikor síró honvágya fájt!
S mély vizek nyílt falán,
Az örvénylő óceán-üvegen
Talán e hang tár tűnt tündéri tájt!

Tűnt tündértáj! - harangként kong e szó
S tőled magamhoz visszaüzve zúg,
Ég áldjon! - hajh, az ábránd rossz csaló,
S híres tündérhatalma mind hazúg,
Ég áldjon, ég! - az égő, lenge dalt
A szomszéd rétek s halk folyó felett
Csend hűti már s ott túl a halmokon
A mély völgyekbe halt...
Mi volt ez? - éji ábránd? képzelet?
Oh tűnt zene, zengtél? vagy álmodom?

Tóth Árpád



 
 
0 komment , kategória:  versek, idézetek.  
John Keats :Az őszhöz
  2015-10-30 11:33:09, péntek
 
 




John Keats :Az őszhöz

Párák és érett ízek évszaka,
jössz s hő hived, a sárga nap, örűl,
s összefogtok s áldott fürtök soka
csügg a szőlőn a nádtetők körűl;
mohos ágat dús almasúly töret
s zamat tölt miden őszi magvakat,
dinnye dagad, feszűl cukros bele
a mogyoróknak s száz bimbó fakad:
késő virág, minőt a méh szeret,
s már azt hiszi: örök a méz-szüret,
mert nyári sejtje csordultig tele.

Ki nem látott még téged? - Kiszököm
s megleslek gyakran csűrök közelén,
ülsz gondtalan a téres küszöbön
s hajad lágyan leng a cséplés szelén,
vagy épp aratsz és mákillat hatol
hozzád s elaltat és nem méri már
sarlód a szomszéd, rezge fű-kalászt;
vagy főd, mint fáradt béresé, hajol
patak tükrére s friss italra vár;
vagy bor-prés mellett les lassú, sovár
szemed, hogy végső cseppjét hullni lásd.

Hol a tavasz nótái? mind halott?
Mi gondod rá! van néked is zenéd:
míg esti felleg sző be halk napot
s a tarlón rózsák színét szűri szét,
a parti fűzfák közt busongva dong
a szúnyograj, mely száll, meg szétomol,
mert kapja-ejti kényén könnyű lég;
kövér nyáj béget s visszazeng a domb,
tücsök cirpel, veresbegy is dalol:
finomka fütty a szérüskert alól
s gyűlő fecskék zajától zúg az ég...

Fordította: Tóth Árpád

forrás.babelmatrix




 
 
0 komment , kategória:  őszi képek,versek,történetek  
John Keats Csitt, csitt!
  2015-10-30 11:31:44, péntek
 
 




John Keats
(1795-1821)


Csitt, csitt!

Csitt, csitt! Csöndbe tipegj, kedvesem az éjben!
Alszik az egész ház, de leselkedik rád,
édes Izabellám, a kopasz féltékeny,
hiába is húztad fejére a sipkát -
hiába siklasz úgy, mint hajnali tündér,
mely táncol a habon, ezüst vízgyűrűknél.
Csitt, csitt! Félve emeld könnyű lábaidat!
Egy nesz, vagy annyi se, s a kopasz fölriad.

A levél se rezzen, a patak se csobban -
csönd van, lecsukódik az éj álmos szeme,
cserebogár dünnyög, hallgatja álomban,
halálra bűvölve, halk éjjeli zene.
Az őrködő hold is eltün szemem elül,
gúnyból-e, jóságból, felhőbe menekül,
nincs fáklya az éjbe, messze tűz se remeg,
édes Izabellám, csak ajkad és szemed.

Nyisd ki a kilincset! de az égre - halkan!
Meghalunk mindketten, ha megcsörrenik csak.
Végre! - s most ajkadat virágos ágyadban -
aludjon az öreg, szikrázzon a csillag,
mirólunk álmodik a szunnyadó rózsa,
tüzünktől bimbózik első kakasszóra.
Tojást költ a galamb, dala ideröppen,
míg csókolom ajkad vacogó gyönyörben.

Kosztolányi Dezső





 
 
0 komment , kategória:  versek, idézetek.  
John Keats: Az álomhoz
  2015-10-30 11:29:52, péntek
 
 




John Keats: Az álomhoz



Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama!
lágy ujjaiddal érints könyörülve
s fénytől futó, éjimádó szemünkre
boruljon a felejtő éjszaka;

ó, édes Álom! hogyha akarod,
törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám,
vagy várd meg a záró áment, amíg rám
a mákonyos ágy suttog altatót;

de óvj s erősíts, mert a vánkoson
a sírba szállt nap árnya átoson;
űzd el szobámból a búsarcu gondot,

mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok;
csukd el a lelkem ékszerét vigyázva
s fordítsd meg kulcsod az olajos zárba.


Kosztolányi Dezső




 
 
0 komment , kategória:  versek, idézetek.  
John Keats : Óda az őszhöz
  2015-10-30 11:28:38, péntek
 
 



John Keats : Óda az őszhöz

Párák és érett ízek évszaka jössz,
s hő híved, a sárga nap, örül,
s összefogtok s áldott fürtök soka
csügg a szőlőn a nádtetők körül;
mohos ágat dús almasúly töret
s zamat tölt miden őszi magvakat,
dinnye dagad, feszül cukros bele
a mogyoróknak s száz bimbó fakad:
késő virág, minőt a méh szeret,
s már azt hiszi: örök a méz-szüret,
mert nyári sejtje csordultig tele.

Ki nem látott még téged? - Kiszököm
s megleslek gyakran csűrök közelén,
ülsz gondtalan a téres küszöbön
s hajad lágyan leng a cséplés szelén,
vagy épp aratsz és mákillat hatol
hozzád s elaltat és nem méri már
sarlód a szomszéd, rezge fű-kalászt;
vagy főd, mint fáradt béresé, hajol
patak tükrére s friss italra vár;
vagy bor-prés mellett les lassú, sóvár
szemed, hogy végső cseppjét hullni lásd.

Hol a tavasz nótái? mind halott?
Mi gondod rá! van néked is zenéd:
míg esti felleg sző be halk napot
s a tarlón rózsák színét szűri szét,
a parti fűzfák közt búsongva dong
a szúnyograj, mely száll, meg szétomol,
mert kapja-ejti kényén könnyű lég;
kövér nyáj béget s visszazeng a domb,
tücsök cirpel, veresbegy is dalol:
finomka fütty a szérűskert alól
s gyűlő fecskék zajától zúg az ég...

Tóth Árpád





 
 
0 komment , kategória:  őszi képek,versek,történetek  
Október 31-én 194 éve született....
  2015-10-30 11:26:40, péntek
 
  Kicsit rendhagyó módon hozom a holnapra kiírtakat, mivel holnapi napom az unokáimé..(és elhunyt szeretteimé)







John Keats (London, 1795. október 31. - Róma, 1821. február 23.), Lord Byron és Percy Bysshe Shelley mellett az angol romantikus költők második generációjának egyike, a ,,Szépség Költője".

A verseit csupán négy évvel halála előtt jelentették meg. Élete során a kritikusok nem mindig nézték jó szemmel a munkásságát, de a 19. század végére az egyik leghíresebb angol költővé vált. Keats költészetét leginkább a nagyon érzékeny és érzelmes képi világ jellemzi, amit az olvasó az ódái olvasása közben vehet észre legkönnyebben. Keats teljes lényével nyitott volt a szépség minden jellegű befogadására, valamint sokat foglalkozott a boldogság és azon belül is saját boldogságának nyughatatlan keresésével és annak leírásával. Az irodalom szépségei számára felfoghatatlan csodák, rajongással beszél és ír költőtársairól, és dicső elődeiről Shakespeare-ről és Homéroszról. Keats igazi esztétaköltő, aki a szépséget újradefiniálja.

,,A szépség igazság, az igazság szépség, ez minden, amit tudtok e földön és amit kell tudnotok..." (Beauty is truth, truth beauty - that is all, ye know on earth, and all ye need to know.) Keats verseit többek között Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád és Szabó Lőrinc fordította magyarra.

1795 október 31-én született Londonban, de erre konkrét bizonyíték nincs. Az azonban biztos, hogy polgári családból származott. Négy életben maradt gyermek közül ő volt a legidősebb. Édesapját 8 éves korában veszti el, majd 15 éves korára teljesen árva lesz. Johnt és testvéreit Richard Abbey és John Sandell gondjaira bízzák.

Patikusinasként dolgozott Edmondsban, majd 1815-től felcser volt Londonban. 1817-ben megjelent első verseskötete Versek címen. 1818-ban írta Endymion című szimbolikus elbeszélő költeményét, de értetlen fogadtatásban részesült. Később megjelent műveit már a kritikusok is jobban kedvelték. John Keats azonban súlyos beteg lett, így költői pályájának hamar vége szakadt. Halála előtt Rómába utazott gyógyulni, ahol 26 éves korában elhunyt. Sokszor próbált ópiumot kérni, hogy véget vessen szenvedéseinek, de orvosai erre nem voltak hajlandóak. Keats ekkor ezeket a sorokat írja: "how long is this posthumous existence of mine to go on?" (mennyi ideig kell még holtan léteznem?).

Kérése az volt, hogy sírjára ne kerüljön név, így csak annyit véstek rá, hogy ,,Itt nyugszik az, kinek nevét vízre írták" (eredetileg: Here lies One / Whose Name was written in Water. )[3]
Wikipédia


 
 
0 komment , kategória:  Ezen a napon történt.....  
Ezra Pound: A jócimbora balladája
  2015-10-30 11:22:50, péntek
 
 





Ezra Pound:
A jócimbora balladája

Zelotes Simon mondja,
kevéssel a keresztre feszítés után

Hát elveszejté legjobb cimboránkat
Papok s gazok szégyenkeresztje?
Izmos legény volt, hajh, a cimboránk:
A hajókat s a nyílt tengert szerette.

Midőn bekerítették emberünket,
Mosolygott ajka, az áldott.
,,Ezek hadd menjenek - szólt ránk mutatva -,
Vagy átkom hull reátok!"

Így szabadultunk a dárdagyűrűből -
Ő nézte a hordát, s felnevetett:
,,Miért nem fogtatok el, midőn magamban
Róttam az utcákat s tereket?"

Aromás bort ittunk, rubinpirosat,
Hogy legutószor együtt ült velünk -
Nem kappan pap, de férfi volt a talpán,
S jó cimbora volt: a mi emberünk.

Nem fogják könyvbe zárni őt, tudom,
Bár gonddal írják lapjait s nagy ésszel:
Tenger fia volt, nem kopasz tudós,
Ki molyrágott iratcsomókba vész el.

Bolondok! Azt hitték, hogy tőrbe kapták,
S már örvendeztek is halálán.
,,Menyegzőre megyek - így mondta ő -,
Pedig tudom: keresztfa vár rám.

Láttátok: vakot, bénát gyógyítottam;
S a halott szíve újra melegen vert -
Most láttok újabb, szomorú csodát:
Hogy mint gyaláznak meg egy igaz embert."

Isten fia volt a hű cimbora,
S munkált a testvérek javán.
Láttam, mint rémített meg százakat,
S én láttam őt a fán.

Szöget vertek belé, s ő nem sikongott,
Pedig dőlt már a vére, mint patak;
Az ég kármin kutyái ordítottak,
De ő jajszóra sem fakadt.

Láttam, hogy rémített meg százakat
Az Olajfák hegyén:
Nyüszítettek, midőn nyugodt szeméből
Rájuk villant a szürke fény.

Olyan volt, mint víz, mely nem tűr hajót,
S mit nem gyűrhet le a vihar -
Mint az ár, melyet megfélemlített
Feddő, szelíd szavaival.

Nagy mester volt a mi cimboránk,
Nem kezdte ki gúny és nevetség;
Bolond a csőcselék, ha azt hiszi,
Hogy végre most megölte testét.

Én láttam őt még lépes mézet enni,
Mióta fölszegezték.

Fordította: Képes Géza

forrás.szepi.




 
 
0 komment , kategória:  versek, idézetek.  
Ezra Pound A kert
  2015-10-30 11:19:56, péntek
 
 





Ezra Pound A kert
En robe de parade

Samain



Mint falnak vetett laza selyemgombolyag

Egy nő járkál a Kensington kerti út korlátja mentén,

Es apródonkint öldösi őt egyfajta emocionális

vérszegénység.



És mindenfelé a csőcselék

A nagyon szegények mocskos, izmos, megölhetetlen

porontyai.



Ők öröklik a földet.



E nőben véget ér az úri faj.

Unalma tökéletes, túlcsorduló.

Szeretné, hogyha beszélne hozzá valaki,

És szinte retteg, hogy én

leszek olyan tapintatlan.

Gergely Ágnes





 
 
0 komment , kategória:  versek, idézetek.  
Ezra Pound Fiatal lány
  2015-10-30 11:14:43, péntek
 
 





Ezra Pound Fiatal lány

A fa belement a kezembe,

A nedv fölszállt a karomba,

A fa belenőtt a szivembe -

S odalentről

Kinőttek belőlem az ágak, mint a karok.



Fa vagy te

És moha vagy,

És ibolya vagy, mit borzol a szél.

Gyerek vagy - lásd, mennyire becsüllek,

S a világ számára mindez ostobaság.

Somlyó György





 
 
0 komment , kategória:  versek, idézetek.  
     1/68 oldal   Bejegyzések száma: 671 
2015.09 2015. Október 2015.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 671 db bejegyzés
e év: 6365 db bejegyzés
Összes: 34838 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 14810
  • e Hónap: 69539
  • e Év: 1071541
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.