Regisztráció  Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
Az Eucharisztia a Jelenések könyvében
  2015-10-31 23:13:38, szombat
 
 
Link



Az Eucharisztia szó a Jelenések könyvében mindössze kétszer szerepel (Jel 4,9; 11,7), de egyik esetben sem jelenti kifejezetten azt, amit Oltáriszentségnek nevezünk. A Jelenések könyve az eucharisztia kifejezést még tágabb értelemben használja: a szó az Isten iránt érzett hálát, a kötelező hálaadást jelenti. Egyébként elég hamar, már a II. század óta (vö. Didaché, Antióchiai Szent Ignác levelei) eléggé általános lett, hogy ez a kifejezés a keresztény szóhasználatban az Eucharisztia megünneplését és annak eredményét az Eucharisztiát jelenti, vagyis azt, amit az elmúlt évszázadokban inkább Oltáriszentségnek neveztünk.
A Jelenések könyvében ismételten megjelenik az örök élet lakomája és a mennyei liturgia. Az egzegéták szerint lehet, hogy az ószövetségi liturgia, lehet, hogy az őskeresztény eucharisztikus lakoma áll a Jelenések könyvének leírásai mögött, de az a legvalószínűbb, hogy mind a kettő. Számunkra az a fontos, hogy a Jelenések könyvének idevonatkozó helyei, az egyes bibliai hasonlatok és képek eucharisztikus jellegű értelmezése jogos és megalapozott. Nyilvánvaló, hogy vannak a Jelenések könyvében más (rejtett manna: Jel 2,17, az élet fája: Jel 22,14), eucharisztikus jelképek is, de ezek jelentése nem annyira nyilvánvaló, és nem voltak komoly hatással az Egyház liturgikus életére.

A Jelenések könyvében főként két összefüggésben találkozunk az Eucharisztiával. Az Újszövetség utolsó írásműve ismételten beszél az eszkatologikus lakomáról, és többször is találkozunk benne a mennyei liturgiával. Mindez azért fontos számunkra, mert az Egyház hite szerint a szentmise mint lakoma az örök élet lakomájának elővételezése, a földi liturgia pedig a mennyei liturgiának, az örök élet liturgiájának földi képmása. Már az első eucharisztikus imádság, a római kánon is emlékeztet bennünket az Eucharisztiának erre a kettős vonatkozására: ,,Könyörögve kérünk, mindenható Istenünk, szent angyalod vigye áldozatunkat mennyei oltárodra isteni Fölséged színe elé, hogy mi, akik erről az oltárról Fiad szentséges testében és vérében részesülünk, minden mennyei áldással és kegyelemmel elteljünk."

A II. Vatikáni Zsinat liturgikus konstitúciója külön pontban és emelkedett hangnemben fejti ki a földi liturgia és a mennyei liturgia közötti összefüggést: ,,A földi liturgiában a mennyeinek elő-ízét élvezzük, és annak a liturgiának leszünk részesei, amelyet a szent városban, Jeruzsálemben ünnepelnek. Odatart zarándokutunk, ott ül Krisztus az Isten jobbján, mint a szentélynek és az igazi szövetség-sátornak szolgája. A földi liturgiában a mennyei seregek egész sokaságával együtt énekeljük az Úrnak a dicsőség himnuszát; tiszteljük a szentek emlékét abban a reményben, hogy némi részünk és közösségünk lesz velük. Várjuk az Üdvözítőt, Urunkat Jézus Krisztust, amíg maga meg nem jelenik, mint a mi életünk, és vele együtt mi is meg nem jelenünk dicsőségesen" (SC 8).
II. János Pál pápa Az Egyház az Eucharisztiából él kezdetű enciklikája is kifejti ezt a kettős szempontot (18-19.p.). Az Eucharisztia eszkatológikus irányultsága a harmadik évezred kezdetén élő keresztények számára is fontos: ,,Az Eucharisztia valóban az ég megnyílása a Föld felé. A mennyei Jeruzsálem dicsőségének egy sugara, mely áthatol a mi történelmünk felhőin, és megvilágítja utunkat" (19.p.).

Dolhai Lajos
 
 
0 komment , kategória:   Α - Ω Irgalmasság  
5 jó tanács hitellenes támadások ellen
  2015-10-30 20:48:28, péntek
 
  Hogyan védekezzünk váratlan hitellenes támadások ellen?

,,Nemrég a repülőn a mellettem ülő férfi szinte egész úton azt ecsetelte, milyen romlott a Katolikus Egyház. Alig jutottam szóhoz." - Miközben sokszor keressük, hogyan adhatnánk tovább a hitünket, megesik, hogy hirtelen - s olykor nem éppen kellemes formában - előttünk terem a lehetőség. Jön egy protestáns, aki meg akar menteni a katolicizmustól, vagy egy eltávolodott katolikus, aki szeretne felszabadítani az Egyház parancsai alól, vagy egy ateista, akik felvilágosít az istenhit ostobaságáról. Mit tegyünk, mire ügyeljünk ilyenkor? Joe Heschmeyer gondolatai.

Váltsuk pozitívra a hangnemet!

A napokban együtt vacsoráztam egy volt iskolatársammal, aki mormon misszionárius lett. Hallotta, hogy otthagytam az állásomat és beléptem a szemináriumba. Mindketten tudtuk, hogy elő fog jönni a vallás kérdése. A következő kérdéssel indítottam: Nem akarsz katolikus hitre térni? Megfogott a válasza, mert így kezdte: ,,Köszönöm, hogy törődsz a lelkemmel, és vállaltad a beszélgetést."

Mekkora gondolat így kezdeni a párbeszédet! Ha valaki azért akar lebeszélni katolikus hitünkről, mert szeret, jót akar, esetleg protestánsként örök üdvösségünkért aggódik, akkor mindenekelőtt fejezzük ki ezért őszinte hálánkat! (Ha más az indoka - pl. tele van előítélettel, s most végre jól megmondja a magáét az Egyházról, esetleg kötekedő természet, vagy intellektuálisan villogni akar -, a köszönet akkor is javulásra késztetheti.) A pozitív hozzáállás nem csupán megkönnyíti a beszélgetést, hanem megadja a döntő indítást. Hiába vagyunk hatalmas hitvédők, ha nincs befogadó szellemi-lelki talaj, amelyben meggyökerezzék az igazság.

Készüljük fel, imádkozzunk, és legyünk nyugodtak!
.
Sokszor mondják még buzgó katolikusok is, hogy nem érzik magukat eléggé felkészültnek az ilyen beszélgetésekre. Félnek protestáns nénikéjük bibliaismeretétől, ateista barátjuk tudományos felkészültségétől, s attól tartanak, tudatlanságukkal rossz fényben tüntetik fel az Egyházat. Ebben bizony lehet igazság: amikor egy katolikust kérdeznek a hitéről, s ő semmit nem tud felhozni hite védelmében, akkor egyrészt egyértelmű szentírási utasításnak nem tesz eleget (1Péter 3,15-16), másrészt miatta ostobaságnak könyvelhetik el a katolikus hitet olyanok, akik egyébként nyitottak lettek volna a hit igazságára.
.
A megoldás nem a válaszadás pillanatában rejlik, hanem életünk többi részében. Vegyük komolyan hitünk és a Szentírás alapos megismerését, hogy amikor kérdeznek, felelni tudjunk! A konkrét helyzetben pedig fohászkodjunk magunkban a Szentlélek segítségéért. Ha beszélgetőtársunk keresztény, akár közösen is imádkozhatunk a Szentlélek megvilágosító kegyelméért. S ha mindezt megtettük, legyünk nyugodtak! Bármilyen okos az ellenfél, a katolikus előnyben van, mert az igazságot védi. S bármilyen ügyetlenül védi, a katolikus válasz az igaz válasz.

Az alapvető kérdésekre koncentráljunk!

Minden témára lehetetlen felkészülni. Hiába igyekszünk elmélyülni a Szentírásban, a Katekizmusban, a hitvédelemben, mindig adódhat váratlan kérdés. Az említett útitárs például azért háborgott annyira, mert a feleségének volt egy rossz élménye: amikor hétévesen azt mondta a gyónásban, hogy nem követett el bűnt, a pap nem hitt neki. Nos, nem valószínű, hogy a Summának volna erre vonatkozó fejezete.

Érdemes tehát néhány konkrét kérdéskörben, például a következő négy alapvető témában alaposan felkészülnünk: Krisztus ígéretei az Egyháznak (a pokol kapui nem vesznek erőt rajta, mindenkor a Szentlélek oltalmazza, irányítja, elvezeti a teljes igazságra stb.); az apostoli szukcesszió lényege és apológiája; a Tanítóhivatal szükségessége; az Egyház és a Szentírás kapcsolata. Ismerjük meg ezeket a témákat, valamint a Szentírás és az egyházatyák rájuk vonatkozó érveit! Ha e témákban otthon vagyunk, készen állunk a más keresztény felekezetűekkel folytatott vitákra.

Egyetlen példa: egy református ismerős azt állítja, hogy a szentmise bálványimádás. Válaszként - mielőtt felvonultatnánk mindazt, amivel a Szentírás és az egyházatyák bizonyítják a valós Jelenlétet és igazolják a szentmise szentségi jellegét -, rámutathatunk, hogy valamennyi keresztény (katolikus, ortodox, kopt) istentisztelet középpontjában évszázadokon át a szentségi liturgia állt, ami a reformátusok szerint bálványimádás volt. Csakhogy Krisztus megígérte, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt az Egyházon. Ha viszont az összes keresztény egyház megszűnt keresztény lenni, hiszen bálványimádóvá vált, akkor mégiscsak erőt vett rajta? Három válasz lehetséges: (1) nem az Eucharisztia állt valamennyi keresztény egyház istentiszteletének középpontjában; (2) Krisztus tévedett; (3) a reformátusok tévednek, és az Eucharisztia nem bálványimádás. A történelemből tudjuk, hogy a válasz nem az (1), és nyilvánvalóan nem a (2). Vagyis még mielőtt belementünk volna a szentírási részek elemzésébe, bizonyítottuk, hogy az Eucharisztiával szembeni protestáns érvek nem állják meg a helyüket.

Az említett négy kérdéskör elsősorban a nem katolikus keresztényekkel folytatott hitvitákban kerül elő. A nem hívőkkel kapcsolatban mások az alapvető kérdések: a feltámadás, Isten létének bizonyítása (Aquinói Szent Tamás öt útja) stb. A lényeg: ne pazaroljunk időt részletkérdésekre; ezekről ráérünk később is beszélni.

Uraljuk a terepet!

Nem kell mindig belemennünk abba, hogy a protestáns vagy hitetlen fél határozza meg a vitatémát. Olykor szükséges, mert éppen az adott kérdés az, ami az illetőt távoltartja a katolikus hittől. Más esetekben viszont ügyeljünk, hogy miután vitapartnerünk felsorolja leghatásosabb érveit, mi is mondjuk el ellenérveinket. Ne engedjük, hogy a saját érveit elhadarva, mielőtt szóhoz jutnánk, újabb témára váltson. Tapintatosan figyelmeztessük: Rendben, x témáról kérdeztél. Most úgy tűnik, inkább y témáról szeretnél beszélni. Most akkor mondjam el, hogyan gondolkodunk mi, katolikusok x-ről, vagy inkább váltsunk témát?

Tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyekkel az érveik súlyára kérdezünk rá. Például: ,,Szóval ezért nem vagy katolikus?" vagy ,,Ha bebizonyítám, hogy ebben a kérdésben a katolikus álláspont az igaz, megfontolnád, hogy megkeresztelkedsz?" Ha nemmel válaszol, lehet, hogy mindketten csak az időt fecséreljük; de az is lehet, hogy sikerül a beszélgetést az igazi ok felé terelni, ami miatt az illető nem akar az Egyházhoz tartozni.
.
Szentírási érvek esetén visszafordíthatjuk a beszélgetést az alapkérdésekhez. Például ha egy protestáns valamely szentírási szakasszal érvel, megkérdezhetjük, szerinte lehet-e az adott szakaszt jó szándékkal másként is értelmezni, lehetséges-e tanbeli kétértelműség a Bibliában? Ha nemmel válaszol, megkérdezhetjük, hogy akkor mivel magyarázható, hogy oly sokféle protestáns felekezet létezik. Ha igennel, az viszont valamiféle tanítóhivatal létét indokolja; kinek adott hatalmat Jézus Krisztus a Szentírás tanításának továbbadására és magyarázatára?

Türelemmel és szeretettel beszéljünk!

Megdöbbentő, mennyi félreértés övezi a katolikus vallást. Sokan írnak és beszélnek az Egyház ellen úgy, hogy nem tudják, mit hisznek valójában a katolikusok. ,,Amerikában nincs száz ember, aki gyűlöli a Katolikus Egyházat, de több millióan gyűlölnek valamit, amit a Katolikus Egyháznak vélnek - fogalmazott Fulton Sheen. - S ez két egészen különböző dolog."

Mindez nyomasztó, de egyben reményt keltő is. Nyomasztó, hogy a katolikusellenes propaganda következtében sok protestáns és nemhívő képzelt ellenséggel hadakozik, és bosszantó, hogy tényleg olyan ostobának és maradinak tartanak minket, amilyennek ez a propaganda a ,,tipikus katolikust" láttatja. Ugyanakkor reményt keltő, hogy az Egyházat sok keresztény felekezet nem azért bírálja, mert Krisztus Teste, hanem mert beléjük sulykolták, hogy elpogányosodott. Ha meg tudjuk mutatni, hogy az Egyház nem a pogány Babilon és nem is a szemellenzős tudományellenesség fellegvára, akkor megnyílhat az emberek szeme, hogy meglássák a Katolikus Egyház igazságát és szépségét. Türelemmel, imádsággal és Isten kegyelmével csodálatos dolgok történhetnek.

Forrás: catholicdefense.blogspot - Magyar Kurir

 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω HIT  
Az imádságban Isten szól ..
  2015-10-30 18:35:52, péntek
 
  Szent Pál gyakran arra buzdít bennünket, hogy állandóan imádságban és könyörgésben éljünk:

,,Esedezzetek szüntelen könyörgésekkel és imával a lélekben. Legyetek éberek és állhatatosak az összes szentekért mondott imádságban" (Ef 6,18). Ugyanakkor képtelenségünket is hangsúlyozza, miszerint nem tudjuk, hogy mit kérjünk, és hogyan imádkozzunk. A Szentlélek mégis a segítségünkre jön, és ő maga jár közben értünk ,,kimondhatatlan sóhajtásokkal" (Róm 8,26).

Az imádság elsősorban a Szentlélek műve, aki imádkozik bennünk, átalakít belsőleg, és az egy és háromszemélyű Isten intimitásába merít. Ezért elsődleges csendet teremteni magunkban, és hallgatni, beleegyezni a kiüresedésbe, és ráhagyatkozni Istenre, aki bennünk van.
Az imádság nem mágikus pillanat, amely abban áll, hogy ilyen-olyan panaszunkat előadva közérzetünket jobbítsuk.
A belső csend segít meghallgatni a Szentlélek imádságát, amely a mi imádságunkká válik. A lélek közbenjár helyettünk. Az imádságban nem a szavak fontosak, hanem hogy sikerüljön elhallgatnunk, és hagyjuk beszélni a Szentlelket, halljuk sóhajtását és értünk való közbenjárását.
Ha belépünk a Szentlélek titokzatos csendjébe, bizonyára meghallgattatunk, mert így szívünk Istent hallgató szív lesz.

Isten nem úgy válaszol, ahogyan szeretnénk, annál is inkább, mert gyakran lehetetlen dolgokat kérünk, mint a gyerekek, akik rengeteg ajándékra vágynak. Ez azonban nem szabad, hogy elfordítson minket Istentől. Főleg amikor a problémák valóságosak és kínoznak minket, és amikor megtapasztaljuk a kétség mélységes éjszakáját.
Végül is az imádság nem rendkívüli cselekvés, hanem egy gyermek csendje, aki teljesen Istenre fordította tekintetét.

Az imádság abban áll, hogy kissé szabadon hagyjuk magunkban Istent.

Tudni kell csendben, ráhagyatkozásban és bizalomban, határozottsággal és állhatatosan várakozni, még akkor is, ha sötét van a mi belső éjszakánkban.
Az imádság olyan mint a barátság, időt igényel, hogy megszilárduljon. Az imádság néha nehéz iskola. Csendben kibírni egy átkelést a hosszú és sivár sivatagon étel és ital nélkül, ahol előfordulhat, hogy az mondhatjuk, mint Lisieux-i Teréz: ,,Már azt sem tudom, hiszek-e abban amit énekelek." A hívő, aki imádkozik az éjszakában jár, és gyakran úgy van mint a zarándok, aki a világosságot keresi.

Imádkozni annyi, mint belépni Isten akaratába. Bizonyos pillanatokban, amikor a szenvedés és az ellenünk támadt gyűlölet sötét éjszakájában vagyunk, előfordulhat, hogy felkiáltunk, mint Jézus: ,,Éloi, Éloi lámmá szábáktáni?" (,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?") (Mk 15,34). Senki sem fogja megérteni kiáltásunk értelmét, mert ez egy imádság: a hit kiáltása a mi Istenünk és a mi Atyánk felé. Ez Jézus kiáltása a kereszten, a Fiú elhagyatottságának kiáltása egyedül az Atya akaratához, hogy megerősítse a Gesztemáni-kertben már megpecsételt végleges és teljes engedelmességét.

Amikor imádkozott, szorongással tette, és amint verítéke vércseppekként hullott a földre, kijelentette: ,,Abba (Atyám)! Neked minden lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen amit én akarok, hanem amit Te" (Mk 14,36).

Isten előbb szeretett minket. Imádkozni annyi, mint magunkat ráhagyni a szeretetre és szeretni magunkat. Imádkozni annyi, mint Istenre tekinteni, és hagyni, hogy Ő is nézzen bennünket: valóban kitenni magunkat Isten tekintetének, aki szentháromságos módon van és él bennünk. Ez nem csupán hasonlat, az Atya és a Fiú és a Szentlélek valóban bennünk él. Bennünk lakik Szentháromságos egységben és közösségben. Egy Isten három különböző személyben, ez a keresztségi hitvallásunk szíve.

Mi valóban Isten hajléka vagyunk.

Ezt fejti ki csodálatosan Szent Athanáz Searpionhoz, Thumuis püspökéhez írt levelében:
,,Amikor a Szentlélek bennünk van, az Ige is bennünk van, aki őt adja, és az igében van, az Atya. Így valósul meg az írás: [Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.] (Jn 14,23). Ahol a világosság, ott van annak ragyogása, ahol a ragyogás, ott van az ő tevékenysége is és az ő tündöklő kegyelme."
A lélek az imádság helye. Ezért ebben a Jézusnak fenntartott szentélyben, Istennek ebben a házában magánynak és csendnek kell uralkodnia, mert az imádságban elsősorban Isten szól, és mi figyelmesen hallgatjuk akaratának keresésében.
Imádkozni annyi, mint keresni Istent és engedni, hogy felfedje nekünk arcát és kinyilvánítsa akaratát. Bizonyára hisszük, hogy Isten bennünk lakik és él, de gyakran nem engedjük meg neki, hogy egészen szabadon éljen és cselekedjen, mozogjon és kifejezze magát. Elfoglaljuk egész nap és minden időben belő világunk egész területét. Mi makacsul mindig sokat akarunk tenni, beszélni, gondolni.

Annyi zajjal töltjük meg Isten hajlékát.

Meg kell tanulnunk, hogy a csend a bennünk élő Isten csendes jelenlétével való személyes és bensőséges találkozás útja.
Isten nem szélvész, nem földrengés vagy tűz, hanem a szellő szelíd lengedezésében van jelen.

Az igazi imádsághoz ki kell művelni és óvni a szívnek bizonyos szüzességét, más szavakkal, nem szabad belső és külső zajban élni, világiasságban, szétszórtságban, szórakozottságban. Bizonyos élvezetek szétszedik, feldarabolják létünk belső központját, elválasztanak tőle és szétszórnak.

A lelki szüzesség, a belső csend és a szükséges magány, a legalkalmasabb sziklák, amelyekre ráépíthetjük Istennel való életünket, a vele való szemtől szembeni benső együttléltet.
Ebből a találkozásból kijőve, arcunk bőrén Isten arcának ragyogó fényessége látszik, mint Mózes arcán, amikor lejött a hegyről, miután a Mindenhatóval beszélt.

forrás:
Robert Sarah bíboros: ISTEN vagy A SEMMI

Lelőhely - köszönet Cziránku Péternek a közzétételért:
Link
 
 
0 komment , kategória:  I - IMÁK  
Tanulás, rácsodálkozás mindarra ami van
  2015-10-30 18:27:08, péntek
 
 
Link



Tanulás, rácsodálkozás mindarra ami van, és ahogyan van!! A tanulás motorja egy hatalmas éhség mely űz, hajt megérteni világunk titkait, rejtelmeit!
Igen a tanulás lassan bele vezet, majd mindinkább bele űz a csodák világába, hol semmi sem lehetetlen, hol minden összefügg, s hol minden kérdésre válasz is van!!
Ezért azt mondjuk, hogy tanulás a bölcsesség várába vezető egyetlen kapu, mely mindenki számára kinyílik, ki alázattal, kitartó figyelemmel ostromolja!
Persze dönthetsz úgy is, hogy leteszed a könyvet, fürkésző tekintetedet behunyhatod, de akkor önmagad vetélésével, bárgyú, idétlen létre kárhoztatod magadat!! Te döntesz!! Ne tedd le a könyvet, szeretettel,
Csaba t.
 
 
0 komment , kategória:  - Böjte Csaba  
Isten nem ítél el
  2015-10-30 18:06:54, péntek
 
  Link



Isten nem ítél el, mi fogunk rádöbbenni egyszerűen arra, hogy az egyetlen lehetőséget, az életünket nem használtuk ki. Nem mertük tétjeinket becsülettel megtenni, gyümölcseinket vállalni és azt kemény munkával hordozni, beérlelni.

Szeretettel,
Csaba testvér
 
 
0 komment , kategória:  - Böjte Csaba  
Vezetsz, formálsz, alakítasz
  2015-10-30 16:07:34, péntek
 
 
Link


Végtelen felszabadulást jelent, amikor az ember ki tudja mondani: Áldott légy, Atyám, mindazért a sok jóért, szépért, amelyeket nekünk adtál, de áldott légy akkor is, amikor szent bölcsességedben úgy láttad jónak, hogy keményebb kézzel simogatsz, vezetsz, formálsz, alakítasz bennünket. Krisztussal nagycsütörtöki csendben alázattal mondjuk: ha lehetséges, múljon el tőlem ez a pohár, de mindazáltal LEGYEN MEG A TE AKARATOD ISTENEM!
Imádságos bizalommal, Csaba t.
 
 
0 komment , kategória:  - Böjte Csaba  
A nap minden órájában, és mindenben
  2015-10-29 16:07:39, csütörtök
 
 
Link



Az optyinai sztarecek reggeli imája

Uram, add nekem, hogy lelki nyugalommal fogadjam mindazt, amit a most kezdődő nap hoz a számomra.
Add, hogy teljesen rá tudjam bízni magam szent akaratodra.
A nap minden órájában, és mindenben Te irányíts és gyámolíts engem.
Bármilyen hírt kapnék is a nap folyamán, taníts meg nyugodt lélekkel és azzal a szilárd meggyőződéssel fogadni azt, hogy mindenben ott van a Te szent akaratod.
Minden szavamban és cselekedetemben vezesd gondolataimat és érzéseimet.
Bármilyen előre nem látható eseményben ne hagyd elfelejtenem, hogy minden Tőled száll alá.
Taníts meg őszintén és bölcsen bánni családom minden egyes tagjával, hogy senkit fel ne zaklassak, senkit meg ne szomorítsak.
Uram, adj erőt ahhoz, hogy a nap minden fáradalmát és rám váró minden eseményét el tudjam viselni.
Irányítsd akaratomat, és taníts meg imádkozni, hinni, reménykedni, tűrni, megbocsátani és szeretni.
Ámen.


AndroKat: Android és Katolikus https://play.google.com/store/apps/details?id=hu.AndroKat Link
 
 
0 komment , kategória:  I - IMÁK  
A keresztvetés 21 jelentése
  2015-10-28 23:11:10, szerda
 
 
A keresztvetés a katolikus keresztények egyszerű, mély értelmű hitvallása. Katolikusként keresztet vetünk, valahányszor imádkozunk vagy belépünk a templomba. Nem is gondolnánk, hogy amikor keresztet vetünk, egyszerre huszonegy dolgot teszünk:

1. Imádkozunk. Imánkat keresztvetéssel szoktuk kezdeni, és talán nem is gondolunk rá, hogy maga a keresztvetés is imádság. Ha az imádság lényege ,,lelkünk felemelése Istenhez", ahogy Damaszkuszi Szent János mondja, akkor a keresztvetés egyértelműen ima. ,,A keresztvetés nem üres gesztus, hanem hatékony ima, amellyel a Szentlélekhez, gyümölcsöző keresztény életünk védőjéhez és segítőjéhez folyamodunk." (Bert Ghezzi)

2. Megnyílunk a kegyelem felé. A keresztvetés felkészít, hogy befogadjuk Isten áldását, és képessé tesz, hogy együttműködjünk kegyelmével.

3. Megszenteljük a napot. Ha a nap fontosabb pillanataiban keresztet vetünk, a kereszt jelével megszenteljük hétköznapjainkat. ,,Minden lépésünknél és mozdulatunknál, belépéskor, kilépéskor, öltözködéskor, tisztálkodáskor, asztalnál ülve, lámpát gyújtva, karosszékbe vagy székre leülve, a hétköznapi élet minden tevékenysége közben megjelöljük homlokunkat a jellel" - írja Tertullianus.

4. Egész lényünket Krisztusnak szenteljük. Amikor a kezünket a homlokunktól a szívünkhöz, majd mindkét vállunkhoz visszük, Isten áldását kérjük elménkre, szenvedélyeinkre, vágyainkra és egész testünkre. Más szóval: a keresztvetés teljes valónkat, testünket-lelkünket, szívünket és elménket Krisztusnak szenteli. ,,Foglaljuk bele egész lényünket - testünket, lelkünket, értelmünket, akaratunkat, gondolatainkat, érzéseinket, mindazt, amit teszünk és amit nem teszünk -, és a kereszt jelével megjelölve erősítsük és szenteljük meg mindezt Krisztus erejében, a háromságos egy Isten nevében" - fogalmaz Romano Guardini.

5. Megemlékezünk a megtestesülésről. Mozdulatunk lefelé irányul, a homloktól a mellkas felé, ,,mert Krisztus a mennyből leereszkedett a földre" - írja III. Ince pápa a keresztvetésről szóló instrukciójában. Ha közben a hüvelykujjat a mutatóujjhoz vagy a gyűrűsujjhoz érintjük, azzal is Krisztus kettős, isteni és emberi természetét fejezzük ki.

6. Megemlékezünk Urunk szenvedéséről. Amikor keresztet rajzolunk magunkra, alapvetően Krisztus keresztre feszítésére emlékezünk. Ezt fejezi ki továbbá, ha nyitott jobb tenyérrel, mind az öt ujjunkkal (Krisztus öt sebének megfelelően) vetünk keresztet.

7. Megvalljuk a Szentháromságot. Amikor az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevét kimondjuk, a háromságos egy Istenbe vetett hitünket valljuk meg. III. Ince pápa szerint ennek megerősítése, ha három ujjal jelöljük meg magunkat.

8. Istenre irányítjuk imánkat. Egyik kísértésünk az imádságban, hogy úgy szólunk Istenhez, ahogyan Őt elképzeljük, kozmikus szellemként vagy éppen pajtásként. Imánk ilyenkor inkább rólunk szól, mint az élő Istenről. A keresztvetés az igaz Isten felé irányít. ,,Amikor a Szentháromsághoz fohászkodunk, a minket teremtő, nem pedig az általunk teremtett Istenhez szólunk. Elképzeléseinket félretéve ahhoz az Istenhez imádkozunk, akinek Ő kinyilatkoztatta magát: Atya, Fiú és Szentlélek háromságához." (Bert Ghezzi)

9. Kifejezzük a Fiú és a Lélek származását. Azzal, hogy elsőként a homlokunkat érintjük, felidézzük, hogy az Atya a Szentháromság első Személye. Kezünk leeresztésével ,,kifejezzük, hogy a Fiú az Atyától származik". Azzal pedig, hogy a Szentlelket említjük harmadikként, utalunk rá, hogy a Lélek az Atyától és a Fiútól származik - mutat rá Szalézi Szent Ferenc.

10. Megvalljuk a hitünket. A megtestesülésbe, a keresztre feszítésbe és a Szentháromságba vetett hitünk kifejezésével ,,kis hitvallást" teszünk, melyben szavainkkal és mozdulatainkkal hitünk lényegi igazságait nyilvánítjuk ki.

11. Segítségül hívjuk Isten nevének hatalmát. A Szentírás szerint Isten nevének hatalma van. Szent Pál írja: ,,Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban." (Fil 2,10) A János-evangéliumban pedig maga Jézus mondja: ,,Amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek." (Jn 14,13-14)

12. Vállaljuk Krisztussal együtt a keresztre feszítést. Aki követni akarja Krisztust, annak az Úr szavai szerint meg kell tagadnia magát, és fel kell vennie a keresztjét (Mt 16,25). ,,Krisztussal engem is keresztre feszítettek" - írja Pál apostol (Gal 2,19). Amikor keresztet vetünk, kinyilvánítjuk, hogy igent mondunk a tanítványságnak erre a feltételére.

13. Szenvedésünkben segítséget kérünk. Bert Ghezzi szerint vállaink érintésével arra kérjük Istent, hogy segítsen - vállaljon, vegyen vállára - minket.

14. Felelevenítjük keresztségünket. A keresztvetéssel, amelyben újra kiejtjük a keresztelésünkkor elhangzott szavakat, ,,összefoglaljuk és újra elfogadjuk keresztségünket" - írta Joseph Ratzinger bíboros.

15. Visszafordítjuk az átkot. Szalézi Szent Ferenc szerint a keresztvetésben ,,az átkot jelentő bal oldaltól az áldást jelentő jobb oldal felé" irányuló mozdulat a bűnbocsánatra és a bukás visszafordítására emlékeztet. Egyben kifejezi, hogy a jelen nyomorúságból a jövendő dicsőségbe fogunk jutni, amint - írta Ince pápa - Krisztus is ,,átment a halálból az életbe, az alvilágból a mennybe."

16. Krisztus képére formáljuk magunkat. Szent Pál átöltözéshez hasonlítja bűnös természetünk átalakulását Krisztusban: ,,Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására" (Kol 3,9-10). Az egyházatyák Krisztus ruháitól való megfosztásával kapcsolták ezt össze. Tanításuk szerint az ember, amikor a keresztségben leveti régi természetét és újat vesz fel, részese lesz annak, amikor Krisztust megfosztották ruháitól. A keresztvetés kifejezheti, hogy részesei akarunk lenni e megfosztatásnak, majd a feltámadás dicsőségébe öltözésnek. A keresztre feszítés egészét elfogadjuk, nem csak azt, ami megfelel az ízlésünknek.

17. Megjelöljük magunkat Krisztusnak. Az ógörögben a jel szó megfelelője a szphragisz, amely a tulajdonlás jegyét is jelentette. Így nevezték például azt a bélyeget, amellyel a pásztor megjelölte a nyájához tartozó állatokat. Amikor keresztet vetünk, Krisztus, az igazi Pásztor tulajdonaként jelöljük meg magunkat.

18. Krisztus katonáinak valljuk magunkat. Szphragisznak nevezték a parancsnok nevét is, amelyet katonái bőrébe tetováltak. A keresztény ember pásztoraként követi Krisztust, ennyiben juhhoz hasonlítható - de nem birkához! Krisztus katonáivá kell lennünk. Mint Szent Pál írja: ,,Öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. ... Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát." (Ef 6, 13-17)

19. Elriasztja a gonoszt. A keresztvetés a sátán elleni küzdelem egyik fegyvere. Egy középkori prédikátor, Aelfric szerint ,,csodálatosan hadonászhat az ember a kezével, ám áldás nem származik belőle, hacsak nem vet keresztet. Ha azonban keresztet vet, a gonosz csakhamar megrémül a győzelmes jel láttán." Egy másik, Aranyszájú Szent Jánosnak tulajdonított mondás szerint pedig a keresztvetés hatására a démonok ,,elrepülnek", mert ,,úgy félnek tőle, mintha bottal vernék őket".

20. Pecsétet teszünk magunkra a Lélekben. Az Újszövetségben a szphragisz szót pecsétnek is fordítják, például a második korintusi levélben, ahol Pál apostol így ír: ,,Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket." (2Kor 1,21-22) Valahányszor keresztet vetünk, újra megpecsételjük magunkat a Lélekben, és kérjük, hogy hatalmas működése hassa át életünket.

21. Tanúságot teszünk mások előtt. A nyilvános helyen végzett keresztvetés a hitünkről való tanúságtétel egyszerű formája. ,,Ne szégyelljük hát megvallani a Megfeszítettet! Legyen a kereszt a mi pecsétünk, amellyel bátran jelöljük homlokunkat és mindent: a kenyeret, amelyet elfogyasztunk, az italt, amelyet megiszunk; minden be- és kilépésünket, lefekvésünket és felkelésünket, utazásunkat és pihenésünket"

Jeruzsálemi Szent Cirill.

Forrás: https://christianae.wordpress.com/

 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Az is egyik módja az élet feletti örömünknek
  2015-10-28 21:29:19, szerda
 
  Az is egyik módja az élet feletti örömünknek, hogy gyakran gondolunk a halálra.

XXIII. János pápa
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse
  2015-10-28 21:27:40, szerda
 
  Ó, Mária, irgalmasság Anyja, tekints mindannyiunkra, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse, hogy az ember le ne tévedjen a jó útjáról, el ne veszítse bűntudatát, gyarapodjék reménye Istenben, aki gazdag az irgalomban, szabadon tegye jócselekedeteit, melyeket Ő előre elrendelt, és így egész életével Isten dicsőségének dicsérete legyen.

Szent II. János Pál pápa
 
 
0 komment , kategória:  I - IMÁK  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
2015.09 2015. Október 2015.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 63 db bejegyzés
e év: 737 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 511
  • e Hét: 1708
  • e Hónap: 11340
  • e Év: 219587
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.