|
2015-10-14 15:27:56, szerda
|
| |
| |
Ceglédi Zoltán írása.
A felelőtlen handabandázás idején, a vasárnap esti B-kategóriás akciófilmek jeleneteit híradóba követelő fotelrambók országlásakor muszáj beszélni a menekültügyi viták egyik kiemelt toposzáról.
Hogy tudniillik miért nem maradnak otthon és fognak fegyvert ezek a láthatóan sportos arab férfiak, hiszen már Petőfi is megmondta, hogy ott essem el én, a harc mezején, illetve hogy a vánkos meg a ciha kényelme helyett inkább kölcsönös emberölési kísérletek közepette szakadjon véres cafatokra a testem. Utóbbit nem szó szerint így, de mindjárt elmagyarázom, miért fontos ez.
Szóval menekülés helyett miért nem harcolnak otthon inkább a szírek, kérdik immár nemcsak a mi pénzünkkel vastagon kitömött, Fidesz-közeli, beborulva üvöltő ,,sztárpublicisták", hanem az általuk megfertőzött, hétköznapi emberek is.
Utóbbiakkal váltanék pár szót.
Kezdjük a száraz tényekkel: a ,,miért nem fognak fegyvert" tudatosan homályos eufemizmusa valójában arról a kérdésről szól, hogy ezek az emberek miért nem ölnek más embereket. A ,,fegyverfogás" csak így írható le: miért nem maradnak otthon gyilkolni? Miért nem dönt úgy a tegnap még fogorvosként, utcazenészként, mérnökként vagy benzinkutasként dolgozó szír férfi, hogy mától golyókat lő más emberek testébe, míg azokból csak egy haldokló, tépett, hörgő húscafat marad? Na, így is olyan fennkölt és szimpla kis ügy ez?
Pláne, ha megtoldjuk egy még fontosabb elemmel, jelesül hogy kiket is kellene legyilkolni. Szíriát nem az ufók, nem is egy távoli ország támadta meg, ott nem egy honvédő háború zajlik. Polgárháború van (Putyin minapi akciójának következményeit még nem látjuk tisztán, de az eddigi menekültek nem miatta hagyták el a hazájukat); egy élhetetlen, életveszélyes ország saját maga ellen visel háborút. Kiket kéne tehát ennek alapján megölniük? Egymást. A fogorvos a benzinkutast, szomszéd a szomszédot, osztálytársat. És annak ódiumával, hogy a ,,fegyvert fogó" férfi így búcsúzik reggelente a családjától: sziasztok, megyek ölni, remélem, közben titeket nem öl meg senki. Találkozunk a téren, ahol élve sütnek meg és szeletelnek fel embereket: a tegnapi utcazenészt, mérnököt, iskolaigazgatót.
Mondja bárki, hogy ebben a helyzetben nem egy élhető, másik országot keresne a családjával, hanem nekiállna fokozni az őrületet, növelni a halottak számát, még mélyebbre taszítani az országot. Mert egy ,,fegyvert fogó szír" jó eséllyel csak ehhez tud hozzájárulni. Ezt követeli az a ,,Fidesz-közeli", aki biztonságos otthona, puha kanapéja kényelmében, vacsora után a tévé előtt a leszopogatott csirkelábbal hadonászik, hogyaszongya: miért nem fognak ezek fegyvert?!
Petőfi pedig kiváló példa. Az egyik legtehetségesebb, legnagyobb hatású költőnk fájdalmasan fiatalon, 26 évesen maradt ott a harcmezőn. Tervei ellenére! Hiszen a duhajmód bordalos, lángolva harcba hívó, egyszersmind pusztaromantikás költő valójában konszolidált polgári életet élt a nejével, feketekávét ivott Dohány utcai polgári lakásában (bort nem, attól ugyanis fájt a gyomra), és franciául olvasott. A magyar irodalom és a Petőfi család személyes tragédiája, hogy a propagandacélokból a harcoló alakulatok mellett tartott művész nem tudott (bár próbált) elmenekülni a csatából.
Ideje lenne felnőni, fotelrambók.
Címkék: Szíria
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
Offline
