|
2015-10-17 19:49:17, szombat
|
| |
| |
A nagy, az igazi bukásban van valami fölemelő és megnyugtató. Az ember felébred reggel és megtudja, hogy könyve, színdarabja, szellemi, vagy világi vállalkozása megbukott. Nem a reggeli lap kritikájából tudja meg ezt, nem a csődrovatból. A bukás félreérthetetlen. Az ember megy az utcán, s a fák elfordulnak tőle, az ablakokban kialszik a fény. Megrögzött ingyenélők és kölcsönkérők elfordítják fejüket közeledtedre, kiköpnek. Hiába gondolsz az utókorra; nincs vigasz. Család, szerető és barátok gyengéd célzásait, enyhe és bátortalan vigaszait legokosabb kézmozdulattal elutasítani. Nem kell utókor, nem kell balzsam. Ez a bukás, az ősállapot, valami tiszta, igaz és erős. Nem rossz dolog megbukni; az ember érzi, hogy csinált valamit és történt valami a világban. Csak az tud igazán bukni, aki akart valamit: de ez sem vigasz. Nincs félreértés többé. Állj nyugodtan, nézz szembe a sötéttel! Megbuktál. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
