Belépés
kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Kirsch Attila
1954.12.26
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Szép írások
  2015-10-08 11:18:08, csütörtök
 
  Az élet igéje - 2015. október

Ez a keresztények sajátos jellemzője, ennek alapján lehet felismerni és megkülönböztetni őket.

Az első századokból, a kereszténység kezdeteiről származik egy lenyűgözően szép írás, a Diognétoszhoz írt levél, mely így szól: ,,A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, s még öltözködésük alapján sem lehet megkülönböztetni a többi embertől. Sehol nincsenek olyan városok, melyekben mint sajátjukban laknának, nincs külön nyelvük sem, melyet beszélnének, nincs sajátos, rájuk jellemző életmódjuk." Ugyanolyanok, mint a többi ember. Mégis van egy titkuk, ami lehetővé teszi, hogy mélyen behatoljanak a társadalomba, és olyanok legyenek a világban, mint a testben a lélek (vö. 5-6. fej.).

,,Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."

Vajon Jézus tanítványai valóban a kölcsönös szeretetről ismerhetők fel? ,,Az Egyház története az életszentség története" - írta II. János Pál pápa. ,,Azt azonban be kell látnunk, hogy a történelem sok olyan eseményt is följegyzett, melyek a kereszténység ellen-tanúságai" (Incarnationis mysterium, 11). A keresztények évszázadokon keresztül végeláthatatlan háborúkat folytattak Jézus nevében, és továbbra is megosztottságban élnek. Ma is akadnak még olyanok, akik a keresztény név hallatán a keresztes háborúkra gondolnak és az inkvizícióra, vagy egy elavult erkölcsi rend átmentőit látják a keresztényekben, akik a tudományos fejlődés útjában állnak.
Az első keresztények idejében, a születő jeruzsálemi közösségben ez nem így volt. Csodálták őket az emberek a vagyonközösség miatt, a köztük uralkodó egység, valamint ,,a szív öröme és egyszerűsége" miatt, ami jellemezte őket (vö. Apcsel 2,46). ,,A nép magasztalta őket", olvassuk szintén az Apostolok cselekedeteiben, és ezért ,,a hívők - férfiak és nők - egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz" (Apcsel 5,13-14). A közösség életének tanúságtétele nagy vonzerővel bírt. Vajon miért nem arról ismernek föl ma is bennünket, hogy szeretünk? Komolyan vesszük Jézus új parancsát?

,,Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."

A katolikus világban az október hónapot általában a missziónak szentelik, hogy elgondolkodjunk a jézusi küldetésen, hogy menjünk el az egész világra, és hirdessük az evangéliumot, valamint imádkozzunk és támogassuk azokat, akik ott vannak az első sorokban. Ez az életige segítségünkre lehet, hogy ismét a keresztény üzenet igazi lényegére figyeljünk. Nem hittérítésről van szó, nem prozelitizmusról [erőszakos térítésről - a szerk.], nem arról, hogy a szegényeket azért segítjük, hogy megtérjenek. De még csak nem is kiállás elsődlegesen a komoly erkölcsi értékek mellett vagy szilárd állásfoglalás az igazságtalanság és a háború ellen, bár ez mind kötelességünk, amitől keresztényként nem tekinthetünk el. A keresztény üzenet mindenekelőtt tanúságtétel az életünkkel, és ezt Jézus minden egyes tanítványának személyesen is gyakorolnia kell: ,,A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók" (Evangelii nuntiandi, 41). Sokan a betegeknek vagy a szegényeknek szentelik az életüket, és készek otthagyni még hazájukat is, hogy veszélyes helyeken ott álljanak a legelesettebbek mellett. Az ő példájuk nemegyszer megérinti azokat is, akik az egyház ellen vannak.

Jézus azonban mindenekelőtt kéri az egész közösség tanúságtételét, amely bizonyítja az evangélium igazságát. Bizonyítania kell, hogy az élet, amelyet Jézus hozott, valóban új társadalmat teremt, ahol hiteles testvéri kapcsolatok működnek, él a kölcsönös segítség és szolgálat, valamint együtt figyelnek a legtörékenyebbekre és legelesettebbekre.

Az egyház életében léteznek erre példák: a ferencesek és a jezsuiták kisebb településeket építettek a bennszülöttek számára Dél-Amerikában, mások a monostorok körül segítettek kialakítani a városokat. Ma is vannak olyan egyházi mozgalmak és közösségek, amelyek tanúságtevő városkákat létesítenek, ahol egy új társadalom jelei láthatók az evangéliumi élet, a kölcsönös szeretet gyümölcseként.

,,Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."

Ha egy család mindennap megújítja elhatározását, hogy konkrétan a kölcsönös szeretetben akar élni, az fénysugár lehet a közömbös világban a szomszédsága számára. Egy ,,környezeti sejt", néhány ember, ha megegyezik abban, hogy radikálisan megvalósítja munkahelyén, amit az evangélium kér, akkor az megtörheti a hatalomért való versengés logikáját, együttműködésre vezethet, és nem remélt testvéri légkör megszületéséhez.

Talán nem így tettek az első keresztények is a Római Birodalomban? Nem így terjesztették el a kereszténység átalakító erejű újdonságát? Legyünk mi a mai ,,első keresztények", akik hozzájuk hasonlóan megbocsátunk, mindig új szemmel látjuk és segítjük egymást. Egyszóval szeressük egymást olyan mértékkel, ahogy Jézus szeretett, és legyünk biztosak benne, jelenlétének ereje közöttünk másokat is magával ragad, hogy a szeretet isteni logikája szerint éljenek.

Fabio Ciardi

Magyar Kurír



 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Szép írások
  2015-10-08 09:21:01, csütörtök
 
  Igazságosztó kompjúter

Ki lehet a kakukktojás? Jézus Krisztus, Krishna, Buddha, Lao-Ce, Eckhart Tolle, Hamvas Béla vagy Richard Dawkins? Aki egy picit is kutatta már létezésünk miértjét, azonnal kiszúrja, hogy az utolsó a listában, Richard Dawkins, az ismert brit, ateista tudós-biológus az, aki nem való a felsorolásba. Az összes többi “szaki" (elnézést kérek, hogy Isten legnagyobb tanító gyermekeit is ezzel a szóval illetem) szerint a léleknek van teste, és az életünk egy fizikai síkon megtapasztalandó és leginkább éberségben eltöltendő spirituális “akadálypálya", Mr. Dawkins pedig az egész Isten kérdést és spiritualizmust eltévelyedésnek tartja. Szerinte a test egy biológiai túlélőgépezet és nem csak, hogy a vallások nevetségesek, hanem mindent az elme ópiumának vél, ami a materiális életen túli létezést feltételezi. Szerinte a testünket működtető önző gének célja kizárólag a túlélés biztosítása és ennyi. Aztán ha lejárt a gének szavatossága, megyünk a levesbe. Ebben a bejegyzésben azt szeretném körbejárni, hogy szerintem mindegyik avatárnak / tanítónak / tudósnak igaza van. Bármennyire is hiszem, hogy az életünk nem itt kezdődött és nem itt fejeződik be, és a gének nem annyira önzők, mint amennyire annak tűnnek, Richard Dawkins mondanivalójában sok igazság van.

Ha félretettük Mr. Dawkins Isten- és lélektagadásából származó személyes kivetítésünket(!) arról, hogy “ez a pali megőrült", vagy ha ateisták, azaz az istennélküliség hívői vagyunk, tételezzük fel,

hogy Mr. Dawkins az igazsága mellett (esetlen bőven) téved is, vizsgáljuk meg közelebbről a témát, mert érdemes.

Ha biológiailag feltérképezzük a testünket, minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy egy EGÉSZben lévő SZERvezet minden egyes építőkockája fontos feladatot tölt be. A REND-SZERünk bio-logikus, azaz élettani (bio) szempontból az egész világot átható (logosz), ahhoz kapcsolódó entitások vagyunk. Vannak létfontosságú szerveink, melyeket nagyon nehéz helyettesíteni (pl. szív, tüdő, máj, hasnyálmirigy) és van, ami “szabdalható, rövidíthető vagy kivágható", mégsem szűnünk meg létezni attól, hogy megrövidítették őket (pl. vastagbél, lép, vakbél, egyik vese). Az persze más kérdés, hogy (ha igaza van a szellemvilág ismerőinek) spirituális szempontból mindegyik szervnek fontos szerepe van (hiszen ha nem így lenne, akkor valószínűleg nem lennének a testünk részei), a modern orvostudomány fejlődésével mégis egyre több mindent tudnak “kilegózni" belőlünk úgy, hogy a fizikai tapasztalás további lehetőségeit nem bukjuk el, azaz életben maradunk. Kérdés, hogy ha minden helyettesíthető lenne bennünk, vajon ugyanazok maradnánk-e vagy sem? :)

Nézzük meg közelebbről, hogy mi is ez a címben említett “igazságosztó kompjúter" (a tényleges “terminátor" / “kreátor"), s hogy az eddig leírtak hogyan függnek össze. (Ezek a gondolatok a fejemben a 2013. novemberében, Budapesten megrendezett ún. Recall Healing - kb. “Emlékezés általi gyógyulás" - tanfolyamon elhangzottak következtében álltak össze egész mondatokká.)

Igazságosztó kompjúter

Képzeljétek el, hogy az életünk folyamatosan és egyszerre 3 szinten zajlik: szellem, lélek, elme szintjén. A(z abszolút) szellemi sík maga a logosz (amelyet a kairosz idejével mérünk, s amelybe minden ember minden tettének következménye folyamatosan beleíródik - nesze neked “szabadok vagyunk" :)), a lélek a logosz egyéni megtapasztalásának érzelmi szintje, az elme pedig a fizikai valósághoz szükséges jármű, mely az életnek nevezett akadálypálya logikai feladatait hivatott megoldani. Minden, ami velünk történik (MINDEN!) egy érzelmi és logikai értelmezést kap bennünk, azaz ha hajlandóak vagyunk a jelenbe megérkezni, megfigyelni a működésünket és őszinték lenni önmagunkhoz, akkor pontosan(!) tudjuk, hogy mit érzünk egy adott helyzetben és azt is képesek vagyunk meghatározni, hogy mit gondolunk (az érzelmeink által vezérelve). Nagyon fontos elfogadni, hogy a személyes értelmezésünk, vagyis a velünk történő események érzelmi megélése és annak intenzitása saját életünk zárja, s az egészségünk / boldogságunk azon múlik, hogy megtaláljuk-e a kulcsot ehhez a zárhoz, ti. az érzelmi élményekhez, megéléshez. Egy olyan zárról beszélünk, amely minden embernek van, de minden embernek másik(!) van, mint a lakások ajtaján a zár. Vannak hasonlóságok, de minden tekintetben nincs még egy olyan, mint az enyém. Ahogy Kosztolányi írta a Halotti beszédben: “milliók közt az egyetlenegy." S annak ellenére, hogy Én vagyok Te (vagyis az abszolútumnak mindketten ugyanolyan részei vagyunk), egyetlenegy vagyok egy saját programmal. A személyes értelmezésemmel és megéléseimmel együtt. S mivel minden zár különböző, ezért a holisztikus (azaz mind a három fent említett szinten megélt) EGÉSZséghez az egyéni kulcsok személyes megfejtése szükséges. A nyugati orvostudomány szerintem(!) ezért nem fogja soha megfejteni az egészség titkát teljesen. Lehetnek csodálatosan működő(nek mondott) kemikáliák, amelyek a statisztikai többségnél ideig-óráig működnek (hogy miért az persze lehet, hogy nem is biokémiai, hanem pszichológiai kérdés), de mert az akadémikus orvoslás nem holisztikusan gondolkodik, hanem többnyire képletekben, ezért meglátásom szerint a teljes megoldás kulcsa soha nem lesz “náluk". Még akkor sem, ha esetleg megfejtik a “halhatatlanság titkát" a vegyületek szintjén. Az ugyanis CSAK a testet fogja életben tartani, ettől még nem leszünk NEM biorobotok. (Ha esetleg azt gondolnánk, hogy a halhatatlanság olyan frankó, érdemes megnézni gondolatébresztőnek a vallási szempontból komoly vitákat kiváltó Az őslakó, eredeti címén A Man from Earth c. filmet.)

Hogy pontosan érthető legyen, hogy hová is próbálok kilyukadni, a legfontosabb feladatom azt elfogadni, hogy amit érzek, az VAN. Lehet, hogy a velem történő eseményről a Föld összes embere ugyanúgy vélekedne (kizárt) és elbagatellizálná az adott szitut (pl. lebénázott valaki), de én lehet, hogy egy idióta kivétel vagyok, mert ahogy én személyesen megélek egy adott helyzetet, az csak az enyém. Az érzelmi megélés nem más, mint egy program, mint a számítógépben egy szoftver. Az érzelem elindít valamit, ami lefut és fizikailag leképeződik. Van, amikor konkrétan is meg tudjuk határozni ezt az érzést (megbizseregtem, fellélegeztem, összeszorult a gyomrom, félek stb.), de nagyon sokszor a kellemetlenséget csak stressznek éljük meg, ami arról szól, hogy más történet íródott a valóságban, mint amire számítottam / amit szeretnék. (És azért élem meg stressznek, mert még MINDIG folyamatosan azt a valóságot írom, ami NINCS. :))

Ha pl. beszól nekem valaki, hogy görbe az orrom (tényleg az, lásd videót lent :)), vajon őszintén(!) nevetek, hogy “na és akkor mi van?" vagy átélek egy önértékelési krízist, mondván “baz+, de gáz". Kirúgtak az állásomból, fellélegzek, hogy végre megtalálhatom, amit ténylegesen szeretnék csinálni (csak a “kényelemzóna eddig berántott" és ezért ellustultam), vagy kétségbeesek, elindítva ezzel egy birtokveszteségi krízist, mert azt az illúziót vetítem ki, hogy a létezésem biztonsága megingott. És még sorolhatnám. Az érzelmi konfliktusok elszenvedésének milliónyi oka lehet, jóllehet a komolyabb betegségek kiváltó oka (annak “számítógépes" programja) egy különleges algoritmusból fakad, amit R.G. Hamer (a GNM megalkotója) leírt az első biológiai természettörvényben, A megbetegedések vastörvénye címűben.. (Megjegyzem, lehet azzal vitatkozni, hogy ez esetleg nem így van, de ha meg mégis így van, akkor a rövidebbet is húzhatjuk, az meg nem finom. Javaslom tegyük el belülre a vastörvény létét és értsük meg azt - de inkább mind az 5 természettörvényt együtt -, mert csak segíthetünk vele önmagunkon. A személyes felelősség felvállalásával mindig az igazság és a lelki béke felé haladunk.)

Legyen tehát a megélés bármennyire lealacsonyító, kétségekkel és félelemmel eltöltő, felemelő, eufórikus vagy gyászos érzelmet kiváltó, a program elindul és kezdeni kell vele valamit. Tudomásul kell vennem, hogy akár tetszik, akár nem, VAN és MOST ez a valóság. (A programot az is elindíthatja bennem, hogy tudattalanul, de a lelkem által tudva önmagammal szemben, a karmikus sorsomat fel nem vállalva létezem.) Amennyiben nem teszem (elodázom a tudomásul vételt), az érzelem energiája nem hagyja el a testemet, hanem az érzelmi konfliktus típusának megfelelően (erről szól a GNM) elraktározódik egy adott szervben és ott elváltozásokat okoz, mert hogy az energiamegmaradás törvénye óta tudjuk, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. (A GNM szerint a halálfélelem konfliktusa pl. a legtöbbször tüdőrákként manifesztálódik, nem véletlen, hogy rengeteg daganatos beteg “áttétje" a tüdőrák lesz nem sokkal azután, hogy közlik vele a diagnózist.) Ha az érzelem energia valahová elindul, akkor az addig fog menni, amíg az energiából származó megélést fel nem oldjuk valahogy, leginkább a megjelenő érzelem elfogadásával. “Kicsi a farkam. Hmm. Nem baj, legalább nem fogok fizikai fájdalmat okozni a nőknek. Ez az erősségem. Juhé." :) (És még az is lehet, hogy egy ilyen szembesüléssel megmenekül egy nép 50 évnyi diktatúrától. Pölö.)

Az igazságosztó kompjúter nem más, mint az elménk. Minden történésnek van egy érzelmi leképeződése, valamint egy abból származó gondolati energiacsomag, amiből az elme egy programot kreál a megélés hatására. A személyes megélésemből származó energiát az elmém addig dolgozza fel és áramoltatja keresztül a testemen, amíg azzal nem vagyok hajlandó szembesülni. Amennyiben szembesültem vele, az energia (a tiltakozás, hogy nem akarok szembesülni egy bizonyos érzelemmel, ami kérlelhetetlenül VAN) elhagyja a testemet és megy tovább a teremtő útján. Bennem meg megszületik a béke, a testi elváltozás nagy eséllyel helyrejön. (Amennyiben megtaláltuk a tényleges kiváltó érzelemhez kapcsolódó sztorit.) Fontos, hogy a szembesülés csak egy lépés, sok esetben a felismerést követően tettek kell, hogy jöjjenek (pl. ott kell hagynom egy munkahelyet, ahol annyi konfliktus ér, hogy abba betegedtem bele).

Szoktatok azon gondolkodni, hogy mégis miért van az, hogy nagyon jó emberek, akik rendelkeznek a megbocsájtás, az elengedés és a jelenlét megélésére való képességgel, mégis elmennek a földi világból idejekorán, sokszor szörnyű kínok között? Ők miért nem menekülnek meg, miért nem kapják meg az esélyt, hogy tovább éljenek és békés elszenderedéssel érjen végig a földi “vendégségük" 120 évesen? Azért, mert nincs Isten? Vagy talán pontosan azért, mert van? Szabad akaratot kaptunk mindannyian, hogy tudatos emberré váljunk, reflektálni tudjunk önnön működésünkre, amelynek esetenkénti torz voltát őszinte szembesüléssel helyre tudjuk pofozni. Minden betegség egy zár egy személyes sztorihoz, amelynek megfejtéséhez kell egy érzelmi kulcs. Lehetek én a legjobb ember, ha a betegségemhez nem találom meg a sztorit és annak érzelmi kulcsát, vagy nem vagyok hajlandó elfogadni azt, amit találtam(!) és annak hatására fogadni el a vanságot és adott esetben cselekedni az igazság irányába, nem jutok be az EGÉSZség ajtaján.

Mi tehát a megoldás (ha egyáltalán van ilyen)?

Az első és legkönnyebb(?) megoldás az, hogy ki kell mondani hangosan azt, amit érzünk. (Akkor is, ha ez az érzelem 30 éve született meg és a mai napig cipeljük.) Ha szégyelljük ezt mások előtt megtenni, akkor tegyük meg a fürdőszobában, zuhanyozás közben. Varázsereje van annak, ahogy a saját hangunkon a személyes érzelmeinkkel szembesülünk. “Egy gyenge, gyáva pöcs vagyok." És ezzel az érzéssel hajlandó vagyok farkasszemet nézni további menekülés és pszichotikus hadakozás nélkül, mert EZ VAN. Kapiss? (Megjegyzés: az önmagunkra vetített negatív kép elfogadása arra jó, hogy nem küzdünk a valóság ellen. Viszont ha fel- és beismertük, hogy mi VAN, abban a pillanatban nekiállhatunk ezen változtatni.)

Ne becsüljük alá a szavak erejét és a szavak sorrendjét sem. Észrevetted, hogy sok esetben a szinte teljesen ugyanarról a témáról szóló könyvből az egyiknek az üzenete átmegy felismerésbe, a másiké meg nem? Vajon van jelentősége annak, hogy milyen szavakat milyen sorrendben használunk vagy olvasunk egymás után? Lehetséges lenne az, hogy az érzelmek által beprogramozott elménkhez vezető kulcs a kimondott / elolvasott szavak sorrendjétől válik ténylegesen a személyes megoldókulcsunkká?

A másik módszer kicsit komplexebb, azt felfogni szerintem a XXI. század elkényelmesedett, a megoldásokat két kattintásra megtalálni vélő hétköznapi embere számára nagyon nehéz. A kulcsmondat így hangzik: “Felelős vagyok minden emberért, az igazság rajtam keresztül is folyamatosan megnyilvánul." Elmondok egy történetet, hogy ez érthető legyen:

Volt egyszer egy kisfiú Indiában, aki a mezőn sétált egy sadhu-val (szent ember Indiában, ejtsd: szadu), ahol szembetalálkoztak egy kobrával. A kisfiú és a kobra közeledtek egymás felé, majd a kobra egyszer csak megmarta a kisfiút, aki nem sokkal később meghalt. A kisfiú édesanyja szomorú szívvel megkérdezte a sadhu-t, hogy miért kellett a gyereknek ilyen fiatalon meghalnia, mire a sadhu azt mondta: “Ez volt a kisfiad karmája." Ezt hallva a szellemi vezető, a brahman felcsattant és megszólalt: “Az lehet, hogy ez egy karmikus sors, de az is karma, hogy Te ott voltál vele sadhu, aki megakadályozhatta volna ezt!"

Felelős vagyok minden emberért. Brutális szembesülés, de igaz. Minden emberért, akivel az életem során találkozom, felelős vagyok. (Rajtuk keresztül továbbá azokért is, akikkel ők találkoznak.) Soha nem tudhatom, hogy milyen információ / érzelem / energia indul ki belőlem, amely a másik ember életét a helyes irányba, az EGÉSZség(ben megélt igazság) irányába vagy akár halálba (hukk!) - ahogy A párhuzamos valóságok titkai c. bejegyzésben is írtam - terelheti. Vagy milyen nem indul ki és ezért létrejöhet a “tudatlanságból elkövetett emberölés" is. Mint pl. a beszűkült látásmódú orvosok / természetgyógyászok esetében, akik csak a saját tudományukat tartják egyedül igaznak és egóból nem tájékozódnak eléggé a másik iskola működő módszereiről. (Bár leginkább az akadémikus orvoslásra vonatkozik a kritikám, hiszen ott a legtöbb fehérköpenyes szaki nem hisz a holisztikus gyógyításban, ami elég gáz, ha azt vesszük, hogy a természetközeli gyógyító módszerek milyen sok-sok esetben működnek mellékhatások nélkül.) Fontos azonban, hogy mindig az lesz a megoldás-együttes, ami a legoptimálisabban szolgálja az adott elváltozásból való felgyógyulást, csak tudnunk kell, hogy ebben mind a 3 szintet helyre kell tenni. (Gondolat, érzelem, tett: pl. meditáció, táplálkozás, sport, pihenés, stb.) Ezért is nagyon lényeges folyamatosan információkat, személyes megéléseket keresni / kutatni és tapasztalatot szerezni, mert soha nem tudhatom, hogy az életem hogyan változik meg a tudatos felismeréseim hatására, és azok élete, akik engem ismernek hogyan változik meg ugyanezért... Felelős vagyok minden emberért. Ez VAN.






Link
 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Szép írások
  2015-10-08 09:05:07, csütörtök
 
  Az emberek az elérhetetlen vágyakat jobban szeretik

Bozay Attila:

Ember tájékozódj, ember gondolkozz, ember válassz, sőt, hozzáteszem: cselekedj. Ennyi az egész. Engem a büdös életben nem szoktat le senki arról, hogy válasszak, arról, hogy gondolkozzam, attól, hogy tájékozódjam és arról, hogy cselekedjek.

Nekem is válogatnom kell, csak az a problémám, hogyha ezt nem művelik országos szinten, ha a nagy többséget nem tanítjuk meg arra, hogy válogasson. Az alapelvvel egyetértek, de ahhoz kellene egy összefoglaló világkép, ami ma nincs. Nincs egy elfogadható világkép. Minden van. Tetszés szerint bármi. Bemehetsz egy McDonald's-ba, belehetsz egy Kentucky Fried Chicken-be, bemehetsz egy olasz vendéglőbe, mindenhova bemehetsz. Választhatsz. De semmifajta elvi alapja, oka, célja nincs annak, hogy miért választasz így. Emlékszem, a nyugati országrészben, már a hatvanas évek végén lehetett fogni az osztrák tévét, és kívülről tudták a reklámokat németül, mert ott már megvolt ez a reklám mizéria, ami most itt is van. És noha nem értette a magyar néző, a reklámozott áru elérhetetlen volt a számára, mégis sóvárgott az után az élet után. Az teljesen irracionális mese volt, rémisztő. Azt hiszem, az embereknek csak töredéke akar kiszabadulni. Beszél róla, hogy egyéniségként akarja magát megvalósítani, de a többség mégis csak a nyájhoz tartozó. Ott érzi magát biztonságban, egy közösségben, valamilyen klubban, valamilyen csapatban, valamilyen pártban. Ezért mondom azt, hogy az emberek az elérhetetlen vágyakat jobban szeretik, mint az elérhető vágyakat. A tapasztalat azt mutatja, ösztönösen tudjuk, hogy csalódunk, ha megkaptuk már a boldogságot. Izgalmasabb az a virtuális mosópor ott, mint használva. Ez megint egy ferdesége a dolgoknak. Ezért csalhatnak nyugodtan a reklámokkal, mert az ember akarja, hogy becsapják. Vágyik arra, szüksége van rá, csak az a szomorú, hogy abban, amit az evangéliumok hirdetnek - idézőjelben mondom “abban a becsapásban" - van valami. Ebben semmi nincs. Tehát ilyen mérvű leszállítása az eszmei értékeknek a földi javak jelentéktelenségébe, ez tényleg elszomorító. És ezért nem tudok igazán egyenlőségjelet tenni akkor sem, hogyha kiüresedettnek érzem az egy Jelenitsen kívül a nyilvánosság előtt megszólaló egyházi személyeket. Mert Jelenits az egyetlen, aki a saját hite miatt meggyőző tud lenni.



 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Szép írások
  2015-10-08 08:52:06, csütörtök
 
  Életünk folyamán sok olyan leckét sajátíthatunk el, amely segíthet a problémáink legyőzésében és abban, hogy elégedettségben élhessünk. Néhány olyan leckét szeretnék megosztani a legnagyobbak közül, amelyekről úgy gondoltam, hogy a lehető legnagyobb jelentőséggel bírnak.


Soha ne engedd, hogy más viselkedése szabja meg neked, hogy mit tegyél. Szabad ember vagy és te vagy a felelős a saját cselekedeteidért.

Az igazi szeretetet nem lehet bántani, mivel úgy ad, hogy közben semmilyen viszonzást nem vár el cserébe. Tehát még ha a szeretet láthatatlan is, vagy visszautasítják azok, akikre irányul, mindig megmarad annak, ami.

Szólj igazat, bármilyen következményekkel is jár. Őszintének lenni az egyetlen módja, hogy békében legyünk önmagunkkal és másokkal

A javaink képesek birtokolni minket. Engedd el a tulajdonaidhoz való ragaszkodásodat.


Mindannyian egyedül jövünk a világra és egyedül is hagyjuk azt el. Ne félj az egyedüllét



megtapasztalásától, mert csak ily módon leszel képes szembenézni azzal, aki valójában vagy

Nincs más tudás, mint az önismeret. Ha nem változtat meg téged, amit megismertél, nem hívhatjuk igazi tudásnak



 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Szép írások
  2015-10-08 08:43:08, csütörtök
 
  Miért fagyott be a pokol?

Záróvizsgán tették föl ezt a kérdést kémia szakon Maynooth egyetemen (Kildare grófság, Írország).
Az egyik diák válasza olyan szellemes volt, hogy a professzor közzétette az interneten kollégái számára, de mi is szórakozhatunk rajta.
Extra kérdés: Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e (fölveszi a hőt)?
A legtöbben a Boyle-törvényt vették alapul, azaz hogy a gáz táguláskor lehűl, nyomás alatt viszont növekszik.
Az egyik diák azonban a következő gondolatmenetet írta le:
Először is meg kell állapítani, hogy a pokol tömege változik-e az idő folyamán. Ehhez a pokolba vándorló, valamint a poklot elhagyó lelkek számának ismerete kell.


Gustave Doré: Dante megragadja az áruló Bocca degli Abati haját (Pokol XXXII.)

Úgy vélem, bizonyosra vehető, hogy aki a pokolba kerül, onnan már soha ki nem jut.

Ahhoz, hogy megállapítsuk, hányan jutnak a pokolba, ahhoz a különböző vallásokat kell alapul venni. A legtöbb mai vallás szerint mindenki a pokolba jut, aki nem az adott vallás követője. Minthogy több ilyen vallás létezik, abból indulhatunk ki, hogy mindenki a pokolra jut.

A világ népességének növekedése arra enged következtetni, hogy a pokolra jutók száma exponenciálisan növekszik.
Ezek után a pokol térfogatát kell megvizsgálnunk. A Boyle-törvény értelmében a pokol térfogata a pokolra jutó lelkek számával arányosan kell növekedjen, hogy a hőmérséklet és a nyomás állandó maradjon. Ekkor két lehetőség van:
1. Ha a pokol lassabban tágul, mint amilyen iramban érkeznek a lelkek, akkor a hőmérséklet és a nyomás addig emelkedik, míg a pokol szét nem robban.
2. Ha a pokol gyorsabban tágul, mint amilyen ütemben a lelkek érkeznek, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökken, míg a pokol be nem fagy..
Melyik a helyes megoldás?
Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint ‘hamarabb befagy a pokol, mintsem hogy lefeküdjek veled', valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol endotherm és ráadásul már be is fagyott.
Következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze.
Ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor Istenem!
Csak ez a diák kapott kitűnőt...


 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Szép írások
  2015-10-08 08:36:30, csütörtök
 
  Bölcs öreg akarok lenni

Mesélek valamit.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert egészen fiatal felnőtt koromig éltek a nagyszüleim.
Visszaemlékszem az ő háztartásukra, amely ma egy ökologikus bio mintagazdaság abszolút modellje lehetne. Számomra az is. Ők ketten, Nagyapám és Nagyanyám olyan, de olyan kicsi terhet róttak az utódaikra, hogy ezt a szót velük kapcsolatban, hogy teher szégyenlem leírni!

Az emberélet végső határáig önellátók voltak. Kicsiny házban éltek, éppen akkorában, mely feltétlenül szükséges volt számukra. A ház körül termelődött minden termék a végletekig, az utolsó morzsáig hasznosult valami olyan elképesztően letisztult protokoll szerint, amely sok-sok emberöltő alatt alakult ki. Igényesen puritán életmód volt ez. Az a forint összeg, amit jövedelmüknek tudhattak, amit Nagyapám, mint falusi mesterember összekalapált egyedül (mert Nagyanyám háztartásbeli volt), az sokunknak ma a mobiltelefonszámláját nem fedezné, még inflációval felszorzott formában sem.
Nagyanyám pedig mindent megtermelt zsebkendőnyi kertjükben, és a szőlőben. Lisztért és cukorért, gyufáért, meg tán kenyérért, tejért járt a kisboltba. Némi egyszerűsítéssel ezek voltak a rendszerbe bevitt dolgok. Mama kosárral járt a boltba, kannában hordták haza a tejet. Gyógyszert tán egész életükben sem szedtek annyit, mint amennyit mi egy influenza szezonban lazán hazahordunk. Igaz, hogy soha nem értek rá orvosnál ücsörögni, bár éppenséggel voltak tüneteik, hol itt sajgott, hol ott, de csak azt hallottam: hiába, öregszünk...

A kimenet? Kukájuk az nem volt kérem. Az éghető dolgokkal rakták a vasat (teatűzhely), az fűtött és a szélén elkészült az étel is. Ami még bármire használható volt, azt szépen felhasználták. Minimális tárgyat hurcoltak be a rendszerbe, kevés, jórészt kézi működtetésű, de célszerű használati tárgy vette körül, szolgálta őket. Ebből szemét sem keletkezett sok. Emlékszem, hogy amikor elmentek, összesen tán egy kukányi olyan dolog maradt utánuk, ami igazán tovább már nem hasznosítható vagy netán veszélyes anyag: üvegtörmelék, pár ceruzaelem, némi lejárt gyógyszer maradék...

Ivóvizet a sarki kútról, kannában hordta Nagyanyám, 85 éves koráig. Egyébre a kerti karos kútról húzta, bolond lett volna feleslegesen felhúzni, akárcsak egy cseppet is! A pottyantós wc-ben pedig, amit ma bio-wc-nek neveznénk -köszönhetően a megfelelő kialakításnak- kettejük után a ‘termék hamarosan komposzttá vált és időről időre a kiskert talajába forgatták vissza.

Nem voltak szegények! Pláne nem érezték nyomornak természetesen takarékos és ésszerű életmódjukat! Méltósággal, egyszerűen, bölcsen éltek. Kimondottan igényesen! Gyerekkorom nyarait, amelyeket rendre náluk töltöttem, nem adnám száz világ körüli útért sem! Nem, nem, nem az idő szépíti meg az emlékeimet!

Jelentem: az ő ökológiai lábnyomuk, mint egy könnyed érintés Földanya testén...
Bután élni, ahogyan ma én is teszem, mint megannyi kortársam, sokkal kényelmesebb (?), mint az ő egyszerűnek tűnő, de végtelenül fegyelmezett rendjük volt. Sokszor úgy érzem, hogy punnyadt, siránkozó, divat félelmektől fetrengő, frusztrált nyavalyások vagyunk! Lemondani az extra kényelemről, nem ‘sopingolni, nem halmozni, nem villogni sok státuszhülyeséggel, netán kimenni a hidegbe wc-re, fáért, kútról húzni a vizet, gyalog járni, maximum kerékpárral, átgondolni, megszervezni a dolgokat, vállalni az egyszerűséget, a kétkezi munkát - jaaaaaj, hát miért nem megy ez már nekünk? Tán nem kéne azt gondolnunk, hogy a “jólét" JÁR nekünk?!

Csak egyet felejtünk el rendre: akit kiszolgálnak, az kiszolgáltatott!

Bölcs öreg akarok lenni, aki nincs terhére a világnak! "

Zafir Ibolya Indra





 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Szép napot mindenkinek!
  2015-10-08 08:32:37, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2015.09 2015. Október 2015.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 206 db bejegyzés
e év: 2826 db bejegyzés
Összes: 16396 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 407
  • e Hét: 2025
  • e Hónap: 9893
  • e Év: 51838
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.