Márai Sándor: A szabó unokája,Márai Sándor: Schiller , - kohlinka Blogja - "Darabokra hullik a Biblia..:",A lélek rajza,A Nagy Karola-rejtély,A sánta Jézus -Edom Talmud,Állaatokról,Beat, Hippi, Punk, Rock,Dalok,Egészség, betegség,Éjszakáim, álmaim,Élők, vigyázzatok,Emberi bölcsesség és ami marad,Érzelmek,Esti, Jó éjszakát versek,Fejezetek a szexualitás ...,Filmajánló,Füzes László,Földönkívüliek,Gyermekeknek,Halottak napja,Horoszkópok,Hozzátok szólok, magyarok!,Idézetek,Időjelek - Leplezés,Ismeretterjesztő,Játék a tűzzel (advent),Karácsonyi versek,Kelet örökségek,Kéz analízis,Kínzá,

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 2

2015-10-08 18:42:59, csütörtök

	Az egész világ ismerte már a nevét, a Werther és a Faust szerzője volt, a herceg barátja, miniszter, kegyelmes úr, s a tetejébe Goethe volt: s Weimarban kis hivatalnokok és irodai irigyek még mindig összesúgtak háta megett, s ezt mondták: ,,A szabó unokája." Hatvanéves volt, mikor valahogyan rendbe jött pénzzel; addig úgy élt, elsejétől elsejéig, fizetés, jövedelem és kölcsönök apró gondjai között. A világ meghajolt előtte, de nem volt ,,sikere"; Kotzebeue-nek volt sikere, s ami fájdalmasabb és bonyolultabb sérelem lehetett számára: Schillernek. Mikor negyvenéves elmúlt, Rümában, Cestius sírja előtt leszámolt az élettel. ,,Mi jöhet még?" - gondolta, magányosan, család, szerető, barátok nélkül. - ,,Nyolc, tíz munkás esztendő. Aztán vége mindennek." De még negyvenhárom évig élt, s megélte, hogy fia, aki a római út idejében meg sem született még, Cestius sírja közelében negyvenéves korában meghalt; s ő, Goethe, még tovább élt, két esztendeig. A ,,szabó unokája" volt, Weimar számára, a titokzatos parvenü, aki betört az Olümposzra. A kegyelmes úr volt, a világfi, a félelmes félisten. Csak sokkal később tudták meg Weimarban, hogy közben, mellékesen, Goethe is volt.

0 komment , kategória: Emberi bölcsesség és ami marad

Márai Sándor: Schiller

2015-10-08 18:41:54, csütörtök

	Irigy volt, úton-útfélen csepülte Goethét, pletykált felőle, kicsinyesen ítélte meg gyöngéit, idegenek fülébe súgta, hogy a weimari kegyelmesnek ,,nincs sikere" -, s csakugyan, minden siker az övé volt, a ,,nép barátjáé", a forradalmáré, aki gondosan kiválasztotta a gazdag feleséget, gondosan megválasztott minden embert, aki segítségére lehetett, fényűzően élt, s minden német tartományban feléje dobogtak a szívek. Goethének mindezt nem így adta az élet. Csak egyet nem adott Schillernek a sors: a békét, a belátást, a megbékélés fájdalmas örömét. Később megbarátkoztak; de Schiller úgy halt meg, sápadtan a kórtól és az irigységtől, hogy nem tudta megbocsátani Goethének azt, amivel a másik több volt, igazibb volt, nyugodtabb és örökösebb volt. Igaz, irtózatos nehéz lehetett elviselni a tudatot, hogy valaki Goethével egy időben költő. Isteni szerénység és nagylelkűség kellett hozzá, hogy zajos sikerek közepette, mellyel azt ünnepelték Schillerben a tömegek, ami tüdős, deklamáló és hazafiatlan udvarlós volt benne, megfeledkezzék arról a másik, félelmes ,,sikertelenségről", amelyről éppen ő, Schiller, tudta, hogy egyértelmű az örökkévalósággal. Nem is bírta el; gyorsan megírt mindent, s belehalt.

0 komment , kategória: Emberi bölcsesség és ami marad

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 2

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár