|
2015-10-09 18:08:07, péntek
|
| |
| |
Drága Barátnőm!
Köszönöm a látogatásodat.
Nagyon kellemes őszi hétvégét kivánok!
Puszillak!
Mirjam
Hajagos István
A jéghegy tetején
Parányi harmatcsepp felrepül egy dombra,
hogy társra leljen, elmerül egy lomba.
Apró játékait az életnek boldogan játssza,
nagy fehérségét egy jéghegynek ollóval vágja.
A nagy Ollóval, minek már annyi minden
esett már áldozatul. Mentőautók, létrák,
egy tarka kutya, rengeteg kréta és egy elöltöltős mosógép.
Papírházam ajtaja egy hatalmas vaskapu, aki
be kíván lépni, jobban jár, ha nem dörömböl, hanem
csak lyukat vág magának, talán az lenne a legjobb,
ha felgyújtanának, hogy csak egy kapu legyek, amin
át bárki sétálhat. Milyen mókás lenne, ha
mindenki átjárhat. Tán lesz, aki megsimogat és
becézget kedvére, lefényképez és magával visz
emlékbe egy távoli, messzi helyre, hol
semmit nem ismerek. Hisz a megismeréstől
nem ismerek semmit meg. Ugrándozva tarka
lepkék, és boldog tejfogak keresik a választ a
kérdésre, ki fogja elvinni a fülem a temetésre?
A temetésre, hol sokan vannak, de te egyedül
lehetsz, mert mindenki szomorú, csak te örvendesz.
A világ legzajosabb bálja nem bírja boldogságod
magába fogadni, miként a hóvihart sem lehet
kristálygömbben tartani. A cserkész beszél, a
csönd magában mulat, miként a tulkok,
akik Istent játszanak. Pusztító módon építik
csodás világikat, aminek náluknál jobban, csak
egy szkarabeusz boldogabb...
  
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A-Mírjam barátnőmtől |
|
|
|
|
|
Offline
