Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
A csillagokba vésd
  2015-11-20 22:22:12, péntek
 
  Kiss Tamás :
A CSILLAGOKBA VÉSD


Ha hozzáérsz, már a kezed alatt
lehül a vers, nem süt fel a szó,
eláll a mondat lázas lüktetése,
az egykor vigaszt, enyhülést adó.

Nem terjedhetsz ki a végtelenbe,
derékba vág az Egyenlítő,
szorítanak a rácsos délkörök,
apaszt a Rák- és Baktérítő.

Nem zúg az erdő és a Hold felé
sem domborul fel esténként a tó.
Inflál a szív, a nyelv is műanyag,
költő, már nem te vagy a mutató.

Nullaponton a lélek-árfolyam,
annak, hogy írsz, alig van indoka.
Vigyázz, seper a változó idő,
nem igaz, hogy a "líra logika".

Ám mégse várd lepénzelt klakőrök
tenyereitől a tetszetést.
Sok a szemét, s ha te sem tehetsz mást,
versedet a csillagokba vésd.







 
 
1 komment , kategória:  Általános  
könnyek
  2015-11-20 22:18:43, péntek
 
  Oláh András
könnyek

" már nem ugyanaz a lélegzet vezet"
(Simándi Ágnes)

félnek tőlem a halott virágok
s félek tőlem én is
- ki tanúja voltam önmagamnak -
a hit is mintha kopna
mióta sehova se tartok
s bár kipróbáltam a lehetetlent
a vége mindannyiszor az lett

hogy a könnyek bennem
egyre csak visszafele folytak






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Valahol mélyen
  2015-11-20 22:16:44, péntek
 
  Horváth Lajos :
VALAHOL MÉLYEN


Lecsupaszított pillanat
Meztelen-tiszta
Kolduló vágy
Végtelenített csend
Ölében sorvad
A felfedezetlenül
Maradt jelen
Most letört ág

Csipetnyi halál
Színtelenre varrt minta
Az élet szövetében
Túlélhetetlennek hitt
Egyszeri jövő
Bujkál szavakba
Rejtett hangsúlyokban
Valahol mélyen







 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Könnyek
  2015-11-20 22:15:39, péntek
 
  Jószay Magdolna :
KÖNNYEK


Ha könnyek égetik a szemed,
szaporán pislogsz, ne lássák...
talán szégyenled, meglehet;
a könnyek - úgy érzed - leginkább
kiszolgáltatottá tesznek,
így hát tartásod, gerinced egyenes,
lelked acélosan megkeményíted,
hogy mimóza-sérülékenységeddel
vissza ne éljenek...

Ám ha mégis... hirtelen, a zokogás
zihálva szaggat s tör ki belőled;
fuldokolsz, mert van, hogy kivédhetetlen...
mert mit rejtesz, oly elviselhetetlen;
már mindegy, ki mit gondol; nem számít,
mennyire nehezen viseled, ha sajnálnak;
s már az sem érdekel, ha hátad mögött
kárörvendést sejtesz... nem fontos, hidd el!

A könnyeknek néha menniük kell...
engedd, hadd áradjanak!
Szívnek, léleknek friss levegő kell,
ússzon fájdalmad könnyeiddel messzire, el...
a könnyeknek időnként menniük kell,
ne törődj senkivel, semmivel,
engedd hát, engedd őket
messzire, el...







 
 
0 komment , kategória:  Jószay Magdolna  
Szépítő vers
  2015-11-20 21:55:58, péntek
 
  Birtalan Ferenc :
SZÉPÍTŐ VERS


Ez egy szépítő vers.
Messze nádas.
Bodrozó víz ringat
szárcsákat, vadkacsákat.
Októberfény.
Ajándék-meleg.
Balról jobbra, kicsit a túlpart felé,
sirályok kerengenek.
Nincs semmi szél.
A tarkót sütő napsugár
szinte altat.
Egyszerű minden.
Benne a mindben,
valahol Isten is hallgat.

Ez egy szépítő vers.
Nem titkolok semmit.
Nincsen mit tagadni.
Elmúlásévszak.
Nem siet, épp csak lépked,
ne higgyük azt, most nem halad.
Ezek negatív sorok.
Fuss át fölöttük,
legyen az, minek szeretnéd.
Hidd reményesre
- süt a nap, melegség -,
odébb van még az este,
most minden arany még.

Ez egy szépítő vers,
ősz-ízzel, Kis-Dunával.
Akár a kezed is itt lehetne,
ahogy én, kinyújtanád a lábad.
Jóra vennénk a dolgot,
kellemesre.
Kicsit gondolkodom az őszön,
mondanád,
mintha az elmúlás, a nemség...
Én lélekben a nádasnál időzöm.
Hal háta villant.
Igen, ez itt még jelenlét.
Elmenőben az ember visszapillant,
hallgatja a semmi földi csendjét.
Kezedet kezemre tennéd,
szépítendő e versemet.






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lyukas zsebű senki vagyok,
  2015-11-20 21:54:22, péntek
 
  Szabolcsi Zsóka :


Lyukas zsebű senki vagyok,
de virágokból szőtt álmok közt terelgetem
hétköznapjaim bárányfelhőit.

Zengő zivatarban barlangba búvok,
napsugaras nyárban friss forrásvízzel hűtöm forró homlokom.
Kapkodok szálló hópihék után,
s pillangószárnyon csapongnak gondolataim...

Szeretem megörökíteni azt, ami tetszik nekem,
képpel, hanggal, verssel.
Talán néha sikerül... ilyenkor jó élni...









 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
Megérintettél
  2015-11-20 21:53:27, péntek
 
  Helen Bereg :
MEGÉRINTETTÉL


Megérintettél,
s én úgy éreztem, ezer éve már,
mióta ujjaidban játszik testemen
a simogatás.

Eltűnt a világ.
Csupán simító kezed volt az élet,
mely bőrömön éledt tiszavirággá
és elenyészett.

Fésülted hajam,
Tízfogú eleven fésű borzolt,
s én előre álmodtam a csodát,
ahogy szád csókol.

Eggyé öleltél.
A lét csupán elömlő vágy, forróság,
hogy lebegjen testem, meghazudtolva
a tömegvonzást.





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mindenben Te vagy
  2015-11-20 21:51:46, péntek
 
  Csurai Zsófia :
MINDENBEN TE VAGY


Szavak nélkül is értelek
érintések nélkül is érezlek...
benne vagy minden ébredésben
a reggeli tea akácméz ízében
az újság vastagon szedett betűjében
a rádió andalító lassú zenéjében
az erőtlen langyos téli napsütésben
az ónos eső csúszós cseppjében
a rám fröccsenő latyakos sárban
a csontig hatoló hideg éjszakában
érintések nélkül is ölellek
szavak nélkül is szeretlek...








 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Emlékszel?
  2015-11-20 21:50:03, péntek
 
  Tornay András :
EMLÉKSZEL ?


Emlékszel?
Sokáig ültünk szótlanul.
Egymással szemben.
Félve, vágyakozva.
...
Emlékszel?
Mikor féltünk vagy nevettünk.
Örültünk és szerettünk.
Nyertünk miközben vesztettünk.
Többször is megszülettünk.
...
Emlékszel?
Ahogy kezed simult tenyeremben
A könnyekre s a miértekre
Az égre és a feketére
A meleg puha friss kenyérre.

Emlékszel?






 
 
0 komment , kategória:  Tornay András  
Felövezve
  2015-11-20 21:47:35, péntek
 
  Végh Tamás :
FELÖVEZVE


I.

Felövezlek bizalommal,
öltöztetlek nyugalommal,
ékesítlek álmaimmal.

Inged legyen pillantásom,
szoknyád széle mozdulásom,
szép sarudon simításom.

Szemed legyen szemem fénye,
kezed legyen kezem éke,
fehér szélnek menedéke.

II.

Felöveztél irgalommal,
gyámolítasz szavaiddal,
fésülgetel ujjaiddal.

Hajad árnyas, rengő rózsa,
boróka-zöld vadon szárnya,
nyírfalevél sóhajtása.

Mikor ezzel felöveztél,
örök-szépbe öltöztettél,
gyöngy-léteddel átöleltél.















 
 
0 komment , kategória:  Végh Tamás  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2015.10 2015. November 2015.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 683 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 648
  • e Hét: 5775
  • e Hónap: 26439
  • e Év: 336654
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.