|
2015-11-18 14:09:24, szerda
|
| |
| |
A sorozat címe magyarázatául: azért ,,nem csak húgomnak", mert ez a történet nem MAGÁNÜGY, hiszen profi TITKOS SZOLGÁLATI MÓDSZEREKKEL valósult meg a TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZÉSEM és a TÁRSADALOM PEREMÉRE VALÓ KONTRA-SZELEKTÁLÁSOM!
Levél BG-től:
Most rátérek a kényesebb témákra!
Nem szégyelled magad, megrágalmazol ország világ előtt lefeküdtem apámmal, és ezt a hazugságot van pofád feltenni a netre.
Nekem van erkölcsi normám! /Tudod mit jelent?/ Apa egy becsületes ember volt! SZÉGYELD MAGAD!
Ez már becsületsértés és rágalmazás, bűncselekmény!
Mivel aláírtad a neved, minden epizód után és visszautaltál, hogy a húgom, evvel beazonosítottál.
Válasz BMI-től:
Fotóalbum a tvn-es furaila blogban: http://furaila.xfree.hu/268641
Igazad van, apa rendes ember volt és az utcában mindenki szerette őt/őket. Mindenkinek készségesen segítettek bármiben, ha megkérték őket.
Azt a szörnyűséget apáról és rólad Cs.mami MENYE mondta egy alkalommal, amikor elkísértem anyát hozzájuk. De nem csak elkísértem, mert akkor már nem tudott járni... F. beleegyezett nagy nehezen, hogy beüljön a kocsijába és vállalta a fuvarozást. Ezért is - meg mindenért, amit anyáéknak segítettem - örökösen le lettem szólva és hozzád hasonló minősítgetést kellett végighallgatnom.
Természetesen, legszívesebben veled beszéltem volna meg négyszemközt, de te velem soha nem álltál igazán szóba! Te velem soha nem voltál képes előítéletek nélküli őszinte beszélgetésre...
Neked/nekünk tudnod kellett volna arról, hogy anya körül volt véve olyanokkal, akik úgy manipulálták őt (és rajta keresztül minket is) ahogy csak kényük-kedvük kívánta. Többnyire már csak akkor jöttem rá, hogy valami baj van, amikor már belesétáltam gyanútlanul a csapdájukba! A tudatlanságomat használták és használhatják ki a mai napig folyamatosan...
De mint ahogy minden embernek kell valaki, akivel ezekről a szívet-lelket gyötrő történésekről is tudjon beszélgetni, úgy nekem is kellett volna valaki, de nekem nem lehetett, mert már abba belehalt az, akivel csak terveztem ezt a beszélgetős találkozót! Mint pl. Pusztai Mihály, majd Ilus (aki lehet, hogy a szülőanyám) és a férje, akiről 1997-ben tudtam meg, hogy a ,,KERESZTSZÜLEIM"! Arról sem tudtam, hogy meghalt Piroska nénnye, aki anyám helyett anyám volt egészen tizenéves koromig. Olyannyira, hogy amikor meglátogattam az özvegy Lajos bácsit Kiskőrösön a reformátusok idősek otthonában, a családi fotónk kinagyított változata ki volt rakva a falra Lajos bácsi ágya fölé. Vele leveleztem egy darabig, de akadoztak a levelek és szegény Lajos bácsi is hamarosan meghalt. De az ő temetéséről sem szóltak a ,,rokonok"!
Határozottan visszautasítom még a feltételezését is, hogy olyasmivel vádolj, amit soha nem követtem el! Mert én - rólad és apáról - soha nem lettem volna képes ilyesmit még gondolni sem! Rettenetes érzés volt ezeket végighallgatni anélkül, hogy ki kérhettem volna magam- és a te nevedben ezeket a szörnyűséges rágalmakat!
A Tiborcáról: Az egész történet úgy fáj, ahogy van! Jó, nem kellett volna egyes szám első személyben megírni, már belátom, ez is félreértésre adhatott okot.
Megnyugodhatsz, még tavaly töröltem a Tiborcát mindenhonnan!
Azért ott ágaskodik bennem a kérdés, hogy: mi lenne az összes íróval, akik írnak valamiről, amihez az életből vették a tapasztalatot és mindenki, aki magára vél - a megírt figurákban - ismerni, beperelné érte a szerzőt?
*
Levél BG-től:
Anyát is megrágalmazod, megölte gyermeked, Berec vert meg úgy, hogy meghalt a magzat.
Válasz BMI-től:
Erre már válaszoltam az előzőekben. Amiért ismét kitérsz erre a témára, megismétlem azt, amit már nagyon-nagyon szeretnék örökre elfelejteni: anya megígérte, hogy ,,ki fogja belőlem taposni B.J. gyerekét, ha oda (hozzájuk) merem szülni"! Mindent elrendezett, és nekem nem volt beleszólásom semmibe!
Még kiskorú voltam!!!! Szülői engedély kellett mindenhez! Még a házasságkötéshez- és az abortuszhoz is!
Ismét vess egy pillantást a válási tárgyalás bírósági jegyzőkönyvére! Abban olvasható, hogy mikor volt a házasságkötés... 1963. december 30-án!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450560&aid=268641
Akkor még csak 17 éves voltam! Az augusztusi erőszak alkalmával teherbe estem és azért mentem végül is ,,feleségül" B.J.-hez. És mit kellett hallanom 1997-ben Cs.-mami néni menyétől azon a bizonyos látogatáskor?
- ,,Bizony, nem most kellene tanulnod. Előbb kellett volna meggondolni és nem kellett volna a gimnáziumot félbehagyni és férjhez menni 17 éves korodban!"
A döbbenettől csak néztem a nőre és legszívesebben fölugrottam volna, hogy számon kérjem anyán az egészet a másik szobában - ahol cseverészett barátnőjével. De, eszembe jutott, hogy úgyis letagadná és még el is ájulna és ismét csak én lennék a ,,gonosz", aki minden rosszért szegény anyját hibáztatja! Ó, hogy már mennyiszer végig kellett ezt a színjátékot szenvedni!
*
Levél BG-től:
Milyen gonosz ember vagy Te? Nem tudom miért csodálkozom ezen, mindig féltékeny voltál rám, irigyeltél és utáltál egész életedben.
Válasz BMI-től:
Látod, ez az! Ez a gonosszá nyilvánításom részedről örökösen, hogy még véletlenül se tudjak mással foglalkozni, csakis ezeknek a rágalmaknak az elhárításával!
Pontosan ezekkel az állításokkal kényszerítesz engem bele abba a helyzetbe, hogy előrángassam a múltat, és felsorakoztassam magam- és szeretteim becsületének védelmében a TÉNYEKET és a dokumentumokat...
Az, hogy gonosznak tartasz emiatt, arról én nem tehetek.
Az ,,irigykedésről", meg a ,,féltékenységről", meg a ,,magam nem-szeretéséről" mit is mondhatnék, amivel nem bántanálak meg újfent?
Mert, bizony kénytelen vagyok megint csalódást okozni neked. Ugyanis, egész életemben csak SAJNÁLTALAK téged és magamat is, mert nem tudtam veled mit kezdeni.
Nekem is fájt, amikor vertek téged! Olyannyira, hogy előfordult, nem bírtam elviselni, ahogy jajveszékeltél - miközben csattant a szíj rajtad - és eléd-ugrottam, hogy inkább engem verjen apa, mert nekem nem ott fájt, ahova az ütést kaptam, hanem itt belül a lelkemben...
Az volt a baj veled, hogy újra és újra elkövetted ugyanazt a hibát, amiért előzőekben már oly sokszor verést kaptál. Nem értettem, hogy miért nem tudod ezt fölfogni és tartani magadat ahhoz, hogy elkerüld az újabb büntetést. Soha nem értettelek hogyan lehetsz olyan, hogy nem törődsz azzal, hogy mi az, amit a környezeted elvárt tőled! Te mindig azt tetted, amit jónak tartottál és nem gondoltál soha arra, hogy esetleg azzal ártasz vele saját magadnak, vagy a másik embernek.
Mondok egy példát: amikor - szülői utasításra - fölmostam a konyhát, neked akkor támadt a legnagyobb járkálhatnékod a konyhában... Volt, hogy kizártalak, míg fölmostam, hogy ne tudd összemászkálni. Én így próbáltam elkerülni a verést amiatt, hogy piszkosabb lett a felmosás után a konyhakő, mint előtte, a te mászkálásod miatt.
Csakhogy, téged ez nem érdekelt, vagy nem tudtad fölfogni, hogy addig nyugton maradj, míg befejezem a fölmosást? Nem tudom. Ma sem értelek. Képes voltál végig dörömbölni az üvegezett konyhaajtón, de úgy ám, hogy betörted az üveget.
Vagy fölmásztál a háztetőre és ott ordibáltál, hogy: ,,a Mari meg akar ölni...". A második szomszédban lakó Lőrik néni csöngetett és lélekszakadva kiabálta a nevemet, hogy megkérdezze, miért bántom a Gabikát? Mondtam, hogy: - csak fölmosok... Hamarosan megszárad és jöhet is be...
*
Akkor, a mai napig, amikor beteszem a sütőbe a tepsiben lévő sütinek valót, az jut eszembe, hogy képes voltál egy egész tepsivel egyedül megenni. De nem is ez volt a baj, hanem az, amikor anyu kereste, azt mondtad, hogy - ,,Biztos a Mari megette." Ekkor apa meg már akasztotta is le a fogasról a nadrágszíjat. Miközben anya meg azt visítozta nekem: - ,,a bele Istálát, képes volt fölzabálni az egész tepsivel!"
Fel sem tételezték rólad, hogy hazudsz! Szerintem, akkor szoktál rá arra, hogy büntetlenül megrágalmazhatsz bárkit... Minden esetre ha sütit sütök, azóta is kiosztom pontosan egyformán, hogy még véletlenül se jusson kevesebb az egyiknek, mint amennyi a másikának!
Bizony, nagyon terhelt volt a mi testvérkapcsolatunk! Legjobb lenne elfelejteni egymást örökre!
De te nem hagyod!
*
Levél BG-től:
De magad sem tudod szeretni, akkor hogy szeress mást.
A szereteteddel meg fojtasz mindenkit, mint azokat a kiscsirkéket, pedig csak csupán szeretni akartad szerencsétleneket, vesztükre mert megdöglöttek.
Válasz BMI-től:
Azt írod rólam, hogy: ,,... magad sem tudod szeretni, akkor hogy szeress mást."
Ezen - hónapok óta - hosszasan elgondolkodtam időről-időre. Próbáltam rájönni a logikájára... De nem sikerült. Viszont, lehetséges, hogy valóban nem szeretem azt a ,,Bóna Mari"-t, akinek tartasz engem... és akiről évek, évtizedek óta megy a rosszhír-keltés, a lejáratás, hogy minden felelősséget el tudjál magadról, magatokról hárítani áthárítva rám.
Rohadt egy érzés, amikor az ember lánya örökösen akadályoztatva van a szerethetőségben és önmaga tehetsége szerinti megmutatásában!
Azt is írod, hogy: ,,megfojtasz a szereteteddel mindenkit".
A kiscsibéket valóban szerettem, de nem megfojtani, mint ahogy azt te írod. Már sokszor megírtam sokféleképpen. A kunszentmiklósi néprajzi pályázatra is elküldtem... Írtam erről e Válasz elején. Ide másolok linkeket, ahol megtalálhatod akár Facebookon, akár a furaila TVN-es blogomban.
Adjátok vissza a gyökereimet!
2. rész: A tyúkok elültetése
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135609&n=furaila&blog _cim=Adjátok vissza a gyökereimet! 2. r. A tyúkok elültetése
Facebookon:
2015. január 31., 2:26
https://www.facebook.com/notes/b%C3%B3na-m%C3%A1ria-ilona/adj%C3%A1tok-vissza-a-g y%C3%B6kereimet-2-r%C3%A9sz-a-ty%C3%BAkok-el%C3%BCltet%C3%A9se/817217878314210
Arra az esetre, ha nem tudnád megnyitni ezeket a linkeket, és mégis tudd, hogy miről is szólnak ezek a kunszentmiklósi történetek, ide másolok belőle egy a csibe-témával kapcsolatos részletet:
,,"Amikor eljött a "mi" kotlósunk csibéinek kikelési ideje, nénikém kesztyűt húzva, nagyon óvatosan leemelte a csőrével és szárnyával védelmezőn csapkodó kotlóst a csibékről. A méltatlan bánásmód a lábak összekötözésével folytatódott. Ezt követően, segíthettem a nagyhangerővel csipogó apróságokat egy ládába átrakni, miközben nénikém fennhangon megszámolta őket. Az eredményt beírta a köténye zsebéből elővett "kalengyáriumba", majd hóna alá kapta a tyúkot. A ládát együtt megfogtuk és lehoztuk, majd útjára bocsátottuk a kotlóst csibéstől.
Örömöm határtalan volt, amint láttam az elől haladó, örökké kotyogó kotlóst és az utána botladozó, csipogó, sárga-pihés kiscsibe-gombócokat. Ekkor megsejtettem valamit abból, mi végre is vagyok a világon, mert először sejlett fel lelkemben a vágy arra, hogy minél előbb felnőjek. Felnőjek, hogy nekem is lehessenek kicsinyeim...""
*
Levél BG-től:
Nem felejtem el az esküvőm előtt, meg akartál ölni, féltékenységből, ha Feri bátya nem jön segíteni belém vágod a nagykést. Nagyon sajnálom, hogy nem jelenttettelek fel gyilkossági kísérlet miatt. El dicsekedtél a gyerekeidnek evvel? Gondolom nem!
Válasz BMI-től:
Ajaj, szegénykém, hogy még mindig itt tartasz! Az esküvőd előtt már gépíróként dolgoztam egy építőipari vállalat gépészeti osztályán. Közben, pedig a dolgozók közgazdasági szakközépiskolájában tanultam tovább.
Akkoriban ment a harc azért a 15.000,- Ft-ért, amit megkaptam a válás után lakáslelépésre B:J-től. Mindent bevetettél/bevetettetek érte.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450564&aid=268641
Egyik este megismétlődött az, amit már egyszer megtettetek velem 17 éves koromban, hogy kizártatok a házból! Róttam a köröket az utcán, miközben folyt a könnyem és nem volt hova menni! Kunszentmiklósra nem mehettem, mert rettegve féltek tőletek, de legfőképpen anyától... Néztem albérletet, de senki nem akart befogadni, amikor elárultam, hogy pesti vagyok és a szüleimmel élek, akikkel nem lehet kijönni... Ez mindenkit gyanakvóvá tett.
Kétségbe voltam esve, hogy nem fogom tudni a szakközepet befejezni. Sorra elégtelenek lettek a könyvvitel írásbeli dolgozataim... Hiába írtam meg azokat jól! Tanulmányi szabi nekem nem járt és ,,otthon" tanulni nem lehetett tőletek. Nem vitás haragudtam rád és neked mentem, amikor elkezdted akkor is sorolni ezeket a valótlanságokat.
Dehogy irigyeltelek!
Semmiért sem cseréltem volna veled soha! Akkor sem, amikor menyasszony lettél! Akkor csak igazán NEM! Mond, mit értettél meg abból a szenvedésből, amit el kellett viselnem egy nemszeretem szadista alkoholista mellett? Voltál már asszony és nem tudod elképzelni, hogy milyen az, amikor minden nemi aktust az ember úgy él meg, mint erőszakot? Nem csak a testem lett megerőszakolva 17 éves koromban, hanem attól fogva öt éven át minden év, minden hónapjának minden napjának, minden órájában meg lett az ÉLETEM ERŐSZAKOLVA! Ebből LOGIKUSAN KÖVETKLEZIK, hogy akkoriban, számomra a házasság egyfajta ,,erőszakot" jelentett a másik emberen...
Sajnáltalak teljes szívemből, mert féltettelek, hogy mi vár majd rád! (Rossz előérzetem nem volt alaptalan, hiszen elég botrányos körülmények között elváltál a hivatkozott vőlegényedtől.) Előttem olyan rossz példák voltak, mint anya és apa ,,házassága"... Örültem annak, hogy pont akkorra szólt az esküvői meghívód, amikor nekem az a vállalati csoportos turista-út... A KISZ bizottság már megkérte a csoportos útlevelet a nevemben is. Nem mondhattam már le! De én ennek örültem, mert nem kellett végig néznem az enyémhez hasonló szertartást!
,,A házasságkötő teremben derült ki, hogy otthon hagyta a személyi igazolványát... Valaki elment érte taxival. Ő meg közben csak Jóskára gondolt és arra, hogy ő úgyis hamarosan megjelenik, és nem hagyja, hogy ezek elrabolják tőle! Már éppen elhatározta, hogy kikiabálja:
- ,,Jóska úgyis érzi, hogy ez az egész csak egy cselszövevény miatti színjáték, ami itt történik!"
De nem jött ki hang a torkán. A személyi igazolvánnyal közben megérkezett az a valaki és Jóska még mindig sehol! Kezdetét vette a szertartás. Végeérhetetlennek tűnő beszédcirádát tartott az anyakönyvvezető, akiről azt sem tudta, hogy férfi volt, vagy nő? Tényleg nem volt magánál! Arra emlékszik, hogy valami nagyszerű szerelemről beszélt az anyakönyvvezető, ami az ő szívüket most összeköti, meg ehhez hasonlók és Tiborca komolyan közbe akart szólni..." (Részlet a Tiborcából)
*
Visszatérve arra a délutánra, amikor nemet mertem neked mondani.
Tudod, amikor ismét elkezdtél provokálni...és ezzel nem hagytál tanulni. Kitérni nem tudtam előled, mert odakötött a tanulás. Amiért nem tudtalak leállítani, egyszerűen neked mentem a puszta két karommal és kezemmel a sublótra löktelek. El akartam érni a szádat, hogy befogjam! Egy fejjel voltál magasabb nálam és legalább tíz kilóval több, mint én! Akkor a szemedbe néztem és láttam benne a rémületet. Ettől megsajnáltalak és elengedtelek. Ezt követően kimentél a házból, majd magamra zártam a lakásajtót.
Nyugalmat akartam. Nyugalmat!!!!
Akkor átmentél a szemközti házban lakó nagybátyánkhoz. Mint ahogy itt leírod, gondolom, neki is azt mondtad, hogy meg ,,akartalak ölni"... Úgy látszik, hogy ez nálad kisgyerek-korod óta visszatérő valamilyen kényszerképzet. Nem tudom hogyan alakulhatott ki ez nálad, de rettenetes lehet. Amikor még gyerek voltam, nem értettem, hogy mitől van. Sajnos, később sem tudtam, hogy PÁNIKROHAMOT váltottam ki a kizárásoddal. Ma már tudom és még rettenetesebb számomra, amivel újra és újra megvádolsz...
Hááát mit is szólnak a gyerekeim? Csodálkoznak, hogy bírtam ki ép ésszel köztetek!
*
Levél BG-től:
Apa kért meg rá, ne hurcoljam meg a családot. Feri /a férjem/ annyira utált Téged. Körülbelül annyira mint a Furák gyűlöl engem. Nem érdekes túlélem.
Apa mondta, kislányom ennek az embernek ne fordíts hátat, mert beléd vágja a kést. Miért volt ilyen véleménnyel, választ add meg te.
Válasz BMI-től:
Rettenetes érzés, hogy nekem közöm kellett, hogy legyen olyan emberekhez, akik így vélekednek a saját lányukról- testvérükről! Főleg, ha az soha nem adott rá okot! (Kivéve azt a szomorú tényt, hogy a puszta élete/életem is már ok volt számukra/számotokra a gyűlölésre.) Ez ellen már nem lehet mit tenni, főleg, hogy már meghaltak.
Én még életükben szerettem volna a bizalmukat kiérdemelni, de te nem hagytad! Mitől féltél? Hogy megmondják nekem az igazat a vér szerinti szüleimről? Tényleg elképzelni nem tudom. hogy mitől féltél.
Szerencsére, apával nekünk többnyire, egészen más beszédtémánk volt... Amikor megtanultam írni, nekem diktálta le azokat a leveleket, amelyekkel tartotta az országban lévő galambász ismerőseivel ,,sporttársaival" a kapcsolatot. Csereberélte, vagy adta-vette a galambokat ,,vérfrissítés" szándékával. A kapcsolatunk akkor kezdett elromlani, amikor visszaköltöztem a családommal ide - szomorú gyerekkorom színhelyére - a lakótelepről.
Egyszer megkérdeztem tőle egészen a halála előtt, hogy: - ,,Miért gyűlöl engem olyan nagyon Gabi?"
Csak nevetett és azt mondta: - ,,Na hallod? Nem akarja, hogy a kakukk kiverje a fészekből!"
Akkor döbbentem arra rá, hogy nem voltam neki sem több-mint egy ,,KAKUKK-MADÁR"! Meg voltam semmisülve!!!!
Mindig is sejtettem, hogy nekem nem sok közöm van vér-szerint hozzájuk/hozzátok, de hogy annyira utáljanak, hogy mindazt, ami nálad ÉRDEM lett volna a szemükben, nálam még azt is ellenemre lehetett fordítani - azért ezt egy ,,gyereknek" a szüleitől nagyon nehéz elfogadni!
Ezzel nekem meg kellett tanulnom együtt élni és ez számomra nagyon-nagyon fájó érzés volt! Nem volt kinek elmondani... ezért írtam le!
*
Levél BG-től:
Azt állítod apa és anya engem pénzeltek, miből én Adtam nekik ha megszorultak. Ennivalót is én vittem minden hétvégén. Ami utána átkerült hozzád, mert Ti éheztek, mindig sírtál.
Válasz BMI-től:
Most, ennyi év után úgy emlékszem: tőled anya elvette a fizetésedet, amikor már nem a szövőgyárban dolgoztál... De te még a fizetés napján addig nem jöttél ,,haza" míg be nem vásároltál magadnak. Nagyon okos lány voltál! Sokkal okosabb, mint én.
Pontosan ezt akarta anya nálam is elérni, hogy adjam haza a fizetésemet, majd ő ,,beosztja" nekem! Azok után, hogy már öt évig volt önálló háztartásom, NEM IS tudom hogyan volt képes ezt elvárni tőlem!
Annak ellenére, hogy ipari tanuló koromban is felvette az ösztöndíjamat, amiről 3 évig nem is tudtam, hogy járt nekem! De, hogy ezt hogyan tudták megcsinálni a tanműhelyben, máig titok számomra... Majd a fizetésemmel is ezt akarták tenni... Csakhogy, akkor már közölte velem anya, hogy ,,úgy vigyázz a tisztaságodra, hogy neked az lesz az egyedüli hozományod!".
Valóban, soha nem volt semmim a TISZTESSÉGEMEN kívül! Nem véletlen, hogy pont attól sikerült megfosztanotok, amikor odalöktetek B.J-nek, hogy szabadon azt tehet velem, amit csak akar!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog (2013.12.20-i bejegyzés a TVN-es furaila blogban.)
Vagyis, TUDVÁN-TUDTAM, hogy meg akartatok szabadulni tőlem... és ezért kellett nekem legalább két helyen dolgozni (pincérkedni, és varrást vállalni) és a pénzzel takarékoskodni az önálló otthonhoz jutáshoz.
Te nem tudom, hogy emlékszel-e Henriettára? Apa kolléganője volt a szövőgyárban. Már nem laktál ,,otthon", amikor apa kihozta hozzánk, hogy bemutassa anyának. Miután körülvezette a házban, azt mondta anyának:
- Ő majd sokkal jobb kis cseléded lesz, mint az!" És itt a fejével felém intett!
Teljesen megsemmisültem! Itt van Henrietta fotója és a hátoldalán lévő írás:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=478994&aid=268641
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=478979&aid=268641
Érted? Te mit szóltál volna, ha megtudod, hogy le akarnak a szüleid cserélni egy másik lányra, egy IDEGENRE!!! Hiszen, nekem ők voltak a ,,szüleim" és a mai napig ,,anya" az első számú személyi azonosítóm minden okmányomban! Minden hivatalos helyen azt kérdezik, hogy ,,Anyja neve?"... És nekem görcsbe rándul erre a kérdésre a gyomrom!
Visszetérve apára, aki az 1980-as évek végefelé, az 1990-es évek elején mindig arról panaszkodott, hogy nincs pénzük, mert ,,anyád pénzeli a Kovácsot, aki még a pálinkáját is megissza...". Roppant kínos volt nekem ezt hallgatni.
Gondolom, neked is eleged lehetett ,,Laci bácsi"-ból, mert írtál egy levelet a feleségének, hogy hasson oda: férje ne menjen többé a szüleid házához, mert föl fogod jelenteni ,,magánlaksértés" miatt. Ez még 1991-ben volt. Nekem is nagyon kellemetlen volt az ő jelenléte, mert fájt, hogy ő sokkal inkább otthon érezhette magát abban a házban, mint én valaha is! Nézd, hogy mosolyog azok előtt az orgona-bokrok előtt, amelyek tövében töltöttem az éjszakát, amikor kizártatok.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=476493&aid=268641
,,L. bácsi", amikor már nem mert kimenni anyáékhoz - az után a leveled után - akkor rászokott arra, hogy bejárt a munkahelyemre és ott kérdezgetett...
Soha nem értettem őt sem. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy: - ,,Mióta ismeri apáékat?". Azt válaszolta, hogy ő már a Gyapjúfonóban ,,1957-től figyelemmel kísérte apát!" Mint ,,villanyszerelő akkoriban újították föl a gyár elektromos vezetékhálózatát". Ezt ő mondta ezekkel a szavakkal.
Majd, amikor már ott laktunk 1981-től, és anya nagyon nem akarta ezt a tényt elfogadni, ezért valósággal kerültem őket.
Akkor K.L. becsöngetett hozzánk, hogy megérdeklődje hogy vagyunk? Akkor sírva elpanaszoltam neki miért kerülöm őket, majd megkérdeztem tőle:
- Mi a véleménye egy olyan ,,nagymamáról", aki másfél órát buszozik azért, hogy meglátogassa az unokáit de ,,NEM VOLT RÁ IDEJE", hogy feljöjjön megnézni őket! Nekem kellett leszaladni hozzá, hogy aztán válaszolgassak a kérdéseire! Hogyan lehetséges ez? - Kérdeztem K.L-t.
(Amikor fölrohantam a kihallgatás-szerű kikérdezést követően a lakásban magukra hagyott kicsi gyerekeimhez, keresték a nagymamát. Becsapva érezték magukat, hiszen, azért szaladtam le, hogy a mamát felkísérjem hozzánk. Úgy örültek eleinte, hogy ,,itt van a nagymama látogatóban"! Én meg csak sírtam és sírtam... egy-egy ilyen ,,látogatást" követően. Egyébként, 1976-ban pont egy ilyen látogatást követően olyan rosszul lettem, hogy kórházba kerültem és egy hónapig voltam a ,,kis-intenzíven"!)
És, akkor ,,L. bácsi azt válaszolta: - ,,tudom, én voltam az oka, mert ott vártam rá a sarkon..."
Már ekkor sejtenem kellett volna, hogy neki MEGBÍZATÁSA volt az ,,apa komikája" alibi-szerep, amitől apa olyan nagyon szenvedett. Amikor K.L. megérkezett látogatóba anyához, akkor apa már ment is ki a galambházba a galambjai közé...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=479263&aid=268641
1991-ben azt hittem, hogy te megértetted és azért írtál L. néninek, K.L. feleségének. Akkoriban kezdtem megérteni azt, hogy miért kellett apának ilyen békésen eltűrnie ezt a megalázó élethelyzetet, amikor 2004-ben láttam a tv-ben egy videót a pincebörtönökről.
Ebben a filmben, egyszer csak felbukkan az akkor már nyugdíjas K. L. a Pártház pincerendszerének boltívei alól és kijelenti, hogy: ,,Soha! Soha nem volt itt semmiféle kazamata. Itt mindig is kazánház volt."
Itt az a bizonyos film, melyben az 59. percben bukkan föl apa ,,komikája"... http://www.youtube.com/watch?v=XxqyFOJA69w
Lassan, de biztosan rájöttem, hogy neki valójában a Bónák megfigyelése volt a ,,szolgálati" MEGBÍZATÁSA!!!
*
Részedről ismét az étel és az ,,éhezés" felemlegetése!
Na, jó, akkor erről arra emlékszem: ha főztem valami finomat és átvittem nekik, mindig leszólták és ezért inkább nem kínáltam meg őket csak legfeljebb sütivel. De abból minden alkalommal vittem, az már biztos!
Azt meg ki kérem magamnak, hogy apa minket etetett a te ételeddel! F. meg sem ette volna!!!
*
Levél BG-től:
Ti felszámoltátok az étel a mosóport visszamenőleg két évre, kérdezem, nem szégyelled magad!
Még mindig meg van a kimutatás amit a Furák állított össze. Csak gratulálni tudok hozzá. Mi munka van benne.
Válasz BMI-től:
Valóban, F. velem is felíratott mindent. Sajnos, akkoriban nem volt saját jövedelmem és rá voltam utalva F-re... Nagyon szégyelltem magamat miatta és a mai napig is szégyellem. Pl. ilyenek miatt is váltam el tőle...
Nem lehetett előbb, mert a gyerekeket féltettem magukra hagyni. Megmondta - még a lakótelepen - hogy a lakás az övé lesz én meg mehetek vissza a ,,szüleimhez". De én tudtam, hogy oda nincs visszaút soha többé! Mehettem volna ,,csövesnek" (hajléktalannak) az utcára! A gyerekek meg államiba! De ezt letagadta már másnap!!! Úgyhogy, meg vagyok én veletek áldva! Vagy inkább verve!
Itt van az az elszámolás, amit kipipálgatott F. Eltettem, mert éreztem, hogy kellhet, mint bizonyíték. Persze, a hatalom kinyújtott karja akkor söpri el, vagy le ezt is, mint bármit, amikor kedve szottyan rá.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=470439&aid=268641
Egyébként, anya 1998-ban már második éve nyomta az ágyat. Nem tudott sem járni, de már beszélni sem csak nyöszörgött... Minden nap meghalt belőle valami! Az én szememben ő nem volt akkor már más, mint egy kicsi, nagyon beteg öregasszony!
Szívemből kívántam, hogy meggyógyuljon, amikor ,,L. bácsi" be akarta fektetni egy elfekvőbe! Már megvolt a hely számára. Akkor kezdtél te is meg F. is akciózni mindenféle szociális otthonokban való elhelyezésük ügyében!
Még a papunkhoz is elmentünk, kérve őt csináljon neki helyet a reformátusok idősek otthonában itt Pe-en. Ő azt mondta, hogy: ,,...minden idős-beteg embernek joga van a maga megszokott otthonában, a szeretteitől körülvéve meghalni!"
És, tudod mit? IGAZA VOLT! Csakhogy, nem ismerte az előzményeket és azt sem ismerte, hogy milyen egy rettenetesen kiszolgáltatott helyzetben vagyok! Ő úgy nézett F-ra mint a családapák mintaképére! Amiért ezt a képet nem akartam lerombolni, inkább nem mentem többé a templomba sem!!!
F. és te is tovább akcióztatok... Van neked fogalmad, hogy mit éreztek, amikor megjelentek környezettanulmányra náluk az általad küldött ügyintézők? Ráadásul, az egészet az én nevemen futtattad!!! És akkor is kinek estek neki? Nekem! Engem szidtak, mondván: ,,Nem bírod kivárni, hogy meghaljunk!".
Egy helyre el is vitt minket felmérni a körülményeket F. kocsival, holott, legszívesebben magamhoz vettem volna anyát, ha nem F. lett volna a férjem, hanem egy olyan ember, aki képes a megbocsátásra!
Neked meg ennyi év után is az a kurva mosópor a legnagyobb gondod!?!
Ha tudni akarod, anya a végstádiumában már naponta többször is az ágyba csinált - azután, hogy kivettem alóla az ágytálat. Naponta 2x-3x is ágyat kellett neki húzni. Apa mindig kiöblítette a nagyját a saját fürdőkádjukban, majd odaadta, hogy kimossam a mosógépben. És mindig adott mellé egy kis doboz mosóport! Mert tudta, hogy nekem nincs pénzem és csakis titokban moshatom ki, amikor F. nincs ,,otthon"!
Amikor kihívtam N. doktort, hogy nézze meg anyát, akkor azt kérdezte anyától: - Bóna néni mondja meg hány gyereke van magának? És akkor anya azt mondta: - ,,egy". - ,,Na és, miért nem jön ő is ki egy kicsit magához?" - Kérdezte a családorvosunk.
Akkor anya csak vonogatta a vállát. Én meg próbáltalak mentegetni, hiszen neked muszáj volt dolgozni, mert egyedül nevelted a gyerekeidet. De N. doktor valami miatt megmakacsolta magát és akkor mentél be hozzá kioktatni őt, arról, hogy te miért nem és miért másként, mint ahogy mi gondoljuk...
Nekem panaszkodott, hogy mekkora vehemenciával utasítottad vissza mindazt, amire meg akart kérni!
Azon az utolsó télen ráadásul nagyon hideg volt és a mínuszokban befagyott a fürdőszobai vízvezetékük, ami szétnyomta a csöveket. Akkora csőtörésük volt, hogy azt hittem soha nem tudom a vizet összeszedni a fürdőszobában és a konyhában! A javíttatást is megoldottuk!
*
Megpróbáltam évtizedeken át méltósággal megoldani és viselni az egész - mindannyiunkhoz méltatlan - mesterségesen gerjesztett élethelyzetet.
Szeretném, ha tudnád: nagyon gyávának tartalak, amiért nem mersz közvetlen F-nak írni ezekről, hanem nekem címzed a reklamációidat.
(Folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
