|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2015-11-09 17:11:42, hétfő
|
| |
| |
Libasült vörös káposztával
Hozzávalók:
4 egész libacomb,
6 gerezd fokhagyma,
2 fej vöröshagyma,
1 kisebb fej vörös káposzta,
1 evőkanál vörösborecet,
2 evőkanál száraz vörösbor,
2 jonatán alma,
2 evőkanál dzsem,
3 evőkanál cukor,
só,
bors,
szegfűszeg
Elkészítés:
A libacombokat sóval-borssal bedörzsöljük, és kuktába tesszük. Mellédobjuk a megtisztított fokhagymát. Kevés vizet aláöntve 30 percig pároljuk.
A húst áttesszük egy tepsibe, aláöntjük a levét, és forró sütőben megpirítjuk.
Egy nagy serpenyőben. üvegesre pároljuk a kockára vágott hagymát, majd hozzáadjuk a vékony csíkokra metélt, besózott vörös káposztát. Fedő alatt 10 percig pároljuk. Szegfűszeggel, borssal, vörösborecettel, száraz vörösborral ízesítjük, és további 10 percig pároljuk.
Végül hozzáadjuk a meghámozott, lereszelt almát, a dzsemet és a cukrot. Nagy lángon megpirítjuk.
A megsült libacombokat apró szemű, főtt burgonyával és a párolt vörös káposztával tálaljuk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: receptek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-09 17:07:20, hétfő
|
| |
| |
A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották, ami latinul ,,avis Martis" (Mars isten madara). Ebből lett népies szófejtéssel ,,Márton madara".
Szent Mártont már a honfoglalás előtt tisztelték Pannóniában. A hagyomány szerint Márton álmában segítette Szent Istvánt és az országot, ezért Szűz Mária után Tours-i Szent Márton lett Magyarország patrónusa.
Márton-napi sült lúd
Márton-napi lakoma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Márton napja a 40 napos karácsonyi böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: ,,Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik". Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a ,,püspökfalat" kifejezés.
A Márton-napi lúdvacsora után Márton poharával, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba. A bor és a liba néha össze is kapcsolódott, német nyelvterületen a 12. században a Márton-napi ludat ,,szüreti vagy préslibának" is nevezték.
Márton-napi időjóslás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Az aznapi időjárásnak viszont az ellenkezője várható: ,,Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." Másik megfogalmazásban: ,,Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál." Sokfelé úgy vélik, hogy az aznapi idő a márciusi időt mutatja. A néphit szerint a Márton-napi eső utána rendszerint fagy, majd szárazság következik. Az őszi időjárás a bor minőségére is hatással van: ,,A bornak szent Márton a bírája", amit lehet úgy is érteni, hogy ilyenkor már iható az újbor.
Márton-napi ajándékozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Márton-napi felvonulás
A 14. századi krónikákban Szent Márton napja határnapként szerepelt, ez volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton-napi járandóság szerepelt a papok, a tanítók és a pásztorok javadalmai között. A korábbi kötelezettségeket később elfelejtették, vagy ajándékozássá alakultak át.
Márton-napon fizette meg a gazda a pásztoroknak az ún. bélesadót vagy rétespénzt, míg a pásztorok többágú vesszőt (Szent Márton vesszejét) ajándékoztak a gazdáknak. Úgy tartották, ahány ága van, annyit fial a disznó. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.
A Dunántúlon az volt a szokás, hogy Szent Márton napjának estéjén a pásztorok végigjárták a házakat, köszöntőt mondtak és dús lombú nyírfavesszőt tartottak a kezükben, melyből a gazdának is adtak.
,, Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van! "
,, Adjon Isten szerencsés jó estét! Megjött Szent Márton püspök szolgája. Adjon Isten bort, búzát, bikessiget, lölkünknek üdvössiget! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: köszöntés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2015. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
620 db bejegyzés |
| e év: |
7547 db bejegyzés |
| Összes: |
70103 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 843
- e Hét: 8657
- e Hónap: 15040
- e Év: 136913
|
|
|
Offline
