Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 129 
"Vége van az évnek,
  2015-12-30 12:00:06, szerda
 
 



"Vége van az évnek,
Voltak szép remények,
Volt, hogy teljesültek,
Volt, hogy füstbe mentek.
Felejtsük a rosszat,
Tartsuk meg a jókat."
Kondorosi K. András
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A sors rendezi el az embert
  2015-12-30 11:03:46, szerda
 
 



Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert."
Wass Albert
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Arany János - INTÉS
  2015-12-30 10:55:19, szerda
 
 



Arany János - INTÉS

A fájdalommal, gyermekek,
- Láng az, mely éget és emészt,
Kard, mely önvéred ellen készt, -
Tréfát ne űzzön versetek.

(1866 körül)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mészely József - Útvonal
  2015-12-30 10:48:06, szerda
 
 




Mészely József - Útvonal

Talán nem is visz soha sehová
s édeni megérkezést sem kínál.
Csak hajladozik mindig előtted
karcsún, mint egy tóparti nádszál.
Legjobb, ha csak útnak nevezed,
kaptatók s lejtők hullámának,
de talán még egyszerűbben
csak konok elhatározásnak,
hisz meglehet éppen elhatározásod
lesz a legnagyobb bizonyosság,
mely tudatára ébreszt,
végre saját nyomodban jársz.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pósa Lajos: Emlékezés nagymamámra
  2015-12-30 10:43:51, szerda
 
 



Pósa Lajos: Emlékezés nagymamámra

Nem tud úgy szeretni a világon senki,
Mint ahogy ő tudott engemet szeretni.
Akármit kívántam: megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta vóna.
Mikor odahaza iskolába jártam:
Rangosabb egy gyereke nem igen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Nekem volt a legszebb iskolás tarisznyám,
Nekem volt a legszebb magas sarkú csizmám,
S úgy kisubickolta, kifényesítgette,
Hogy magát a vak is megláthatta benne.
Milyen tulipántos, cifra szürbe jártam!
A király fia is hordhatta vón bátran.
Nyakravalóm, lajbim olyan volt, hogy rája
Még a rekt'ramnak is elállt szeme-szája.
Ha felöltöztetett, rendbe hozott szépen:
A kapun kikisért, s megcsókolta képem.
S úgy nézett utánam, gyönyörködött bennem,
Ha az iskolába rátartian mentem.
Tarisznyám ellátta mindenféle jóval:
Krumplival, kenyérrel, édes mogyoróval.
Ha kenyeret sütött: kétszer volt a früstök?
Ángyomasszonytól egy túrós lepényt küldött.
Mikor haza mentem: hogy örült, ha bátran
Mind közönségesen jó napot kívántam:
Az ételféléknek, hogyha volt is vendég,
A szinét, a javát nekem adta mindég.
Mikor a vásárra elment Rimaszécsbe:
A czakói hegyig ballagtam elébe.
Ott vártam, és ha már messziról meglátott:
Szedte kosarából a sok jó kalácsot.
Hozott mézes lovat, kardot, szívet, órát,
Szép árvalányhajt, piros pesti rózsát,
Süvöltőt, dorombot, cifra képes könyvet,
Nevető szemében drága örömkönnyet.
Az volt minden vágya, földi kívánsága,
Hogy kitanulhassak a papi pályára.
Ha ő ezt megérne: milyen boldog lenne!
A temetőben is jobban megpihenne.
El is vittek aztán messze, egy városba,
Hol elvakította szemem a nagy pompa:
De mikor ott hagytak csókolva, ölelve:
Mintha egy kést döftek volna a szívembe!
És aztán tanultam, ahogy csak telt tőlem,
Hogy jó papi ember váljék majd belőlem.
A professzorok meg egyre dicsérgettek...
Szegény jó nagyanyám, hogy örvendett ennek!
Mikor hazamentem a vakációra:
Hogy füröszté arcom záporkönnybe, csókba!
Nem törődött akkor senkivel se mással,
Szépen bánt velem, mint a hímes tojással.
Hogy kitudakozta: jól megy-e dolgom?
Hát a gazdasszonyom hogy viseli gondom?
S ha panaszkodtam, hogy küldöz a boltba:
Hogy szidta, hogy küldte a tüzes pokolba!
Nem győzte elégszer azt se elbeszélni,
Hogy az ablakomon szeretne benézni,
Mikor nem is tudom, mikor nem is sejtem,
Látná: mit csinálok? megláthatna engem.
Mikor aztán ütött a válás órája:
Szívét ellepte a keserűség árja;
S mindig e volt vége hosszi bucsujának:
,,Az isten áldjon meg, többet soh'se látlak!"
Hanem azért minden ünnepkor meglátott;
Sütte a jó túrós és mákos kalácsot.
Míg végre csakigyan igaza lett egyszer...
Jól elbucsuztatta tőlem is a mester.
Most az a szív, melynél egy se lángolt hőbben,
Künn porladozik a hideg temetőben.
Áldja meg az isten a haló porát is!
Áltató dalt zengjen sírján a madár is!
/Pósa Lajos, Költemények, 1878/



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mészely József - Az emberért
  2015-12-29 15:51:23, kedd
 
 



Mészely József - Az emberért

Hát nem a jövendő romjait féltem,
nem a semmibe szúró hidakat
és a meg nem érkezést valahová
és sehová,
nem az omlatag biztonságot,
nem a szirénázó riadók hangját,
nem az ostoba civilizációt,
a kísérleti állomások
kikísérletezett öldöklő csodáit,
sem az eredménytelen
tanácskozásokat
és csúcstalálkozókat,
de a lábán elszáradó erdőt,


a gyökerébe fulladó virágot,
a mocskában elhevert állatot,
az elárvult hóesést,
a moccantó fényt,
a szivárgó csendet,
a könnyekkel elmaszatolt
mosolyt,
a szemek ikercsillagát,
jaj, féltem azt,
— ki száz csapás közt is
megérti,
hogy érdemes élni —
a töprengő embert!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ne higgy soha..
  2015-12-29 15:41:23, kedd
 
 



Ne higgy soha
a nyájas szavaknak,
mert csalétek mind,
mint a lék a halaknak,
amit ha révülettel
glóriának vélnek,
ellenkezés nélkül
a varsába szédülnek.


Mészely József
erdélyi magyar tanító és költő
1956. március 1. -
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Csak ne lenne olyan ...
  2015-12-29 15:21:13, kedd
 
 



Csak ne lenne olyan gyönyörű a világ! A hajnalok! A víz, az erdő! A növények, az állatok! S közben minden nyomorúságukkal, ne lennének olyan érdekesek az emberek!"
/Márai Sándor/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pósa Lajos- A HÓ
  2015-12-29 15:20:50, kedd
 
 



Pósa Lajos- A HÓ

Kiszakadt az angyaloknak
Párnája, dunnája,
Hull a pehely az udvarra,
Erdőre, pusztára.
Nyisd ki, baba, tenyeredet!
Fogd meg jól, fogd meg jól!
Vigyázz, vigyázz, el ne szálljon
Rózsás kis markodból!
Megy a baba pelyhet szedni
Párnába, dunnába:
Jól megfogja, de elolvad
Rózsás kis markába.
Álmélkodik, bámészkodik
A baba, a bohó -
Nem pehely az, kis báránykám,
Hanem hó, hanem hó.
Nini! nézd csak, de szépek a
Mezőcskék, hegyecskék!
Az angyalok fehér hóval
Behúzták, befedték.
Száll az égből, szállingózik,
Hull a hó, hull a hó -
Szegény földnek a hidegben
Jó meleg takaró!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Jókai Mór szep gondolata
  2015-12-29 15:20:35, kedd
 
 



Egyetlen jótettnek emléke jobban világít miutánunk, mint ezer fáklyának lobogása."
(Jókai Mór)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 129 
2015.11 2015. December 2016.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 129 db bejegyzés
e év: 371 db bejegyzés
Összes: 7572 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 57
  • e Hét: 5041
  • e Hónap: 26298
  • e Év: 583953
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.