Regisztráció  Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Még nem jött el az igazmondás ideje?
  2015-12-12 10:05:56, szombat
 
 
"...MÉG NEM JÖTT EL AZ IGAZMONDÁS IDEJE!"

*
KOPOTT KÉKRE MOSOTT MUNKÁSRUHÁBAN HALT MEG AZ APÁM - MA TIZEHÉT ÉVE 1998. december 12-én
*
Két évig tartó otthoni ápolás után, 1998 tavaszán meghalt anya és mégis egy elfekvőben... ahova tulajdonképpen csak azért szállíttattuk be, hogy megröntgenezzék. Olyan fájdalmai voltak, hogy napokig jajveszékelt előtte. Amiért akkor már egész testére kiterjedő bénultságban feküdt az ágyában, nem lehetett másképpen megröntgenezni. Szükségessé vált a mentővel való kórházba szállítása.
*
Apa, akit akkor hozott a mentő haza a kórházból a súlyos combcsont-műtétje után, mondta neki, hogy:
- Ne jajveszékelj már anyukám, mert baj lesz belőle! Ha elvisznek, nem jössz élve többé vissza!

És, igaza lett! Soha nem felejtem el, amint anya még visszanézett apára a hordágyról és akkor, ahogy egymásra néztek - megéreztem - hogy már tudták: ez volt az utolsó együtt töltött pillanat az életükben!

Ezt ,,gyerekükként" látni, maga volt a lelki gyötrelem! Mert akkor- és még utána is legalább tíz évig - gyermeki lélekkel gondoltam rájuk!
Nagyon sajnáltam a két idős embert és az elvetélt életüket!
*
Akkor azt is megéreztem: pontosan ugyanígy akarnak engem is elvetélt életre kényszeríteni!
Akkor gondolatban tettem egy fogadalmat, hogy: ABBÓL NEM LESZ SEMMI, mert, megírom! Meg is írtam ,,Nehéz-sorsúság keresztje"... címmel!
*
Ha én meg is halok, már tettem annyit, hogy marad valami használható is utánam! Mert, ez nem csak az én személyes történetem, hanem legalább két nemzedéké.
*

Azért is sajnáltam apát, mert a combcsontja nagyon titokzatos körülmények között törött el. És, gyakran tele volt sebekkel az arca... Ő azt mondta, hogy ,,anya verte meg". De anya mindig teljes bénultságot produkált, amikor átmentem őt rendbe tenni.

Aztán, hogy mostanság itt a közelben lakók közül - minden következmény nélkül - AGYONVERTEK EMBEREKET, már kezdem kapiskálni, hogy apát is terrorizálták. Gondolom, azért: nehogy eláruljon a titkaikból bármit is!

A hátrahagyott fotók, viszont arról árulkodnak, hogy apa élete sem a munkakönyvének 1951-ben történő kiváltásával és a szövőgyári MUNKÁS-sorsával kezdődött. Mert semmiféle okmányt nem találtam addigi életéről! Még halálában is azt bizonygatta, hogy ő "MUNKÁSEMBER"! Még akkor is a kopottra mosott munkásruhájában ült le egy kicsit megpihenni a kedvenc foteljébe!

Az ifjúkori képe a Horthy-rendszerben polgárosodó ifjút ábrázol...

Végül is nagy fjádalmai lehettek, mert a két nagy munkás-keze ökölbe volt szorítva, amikor rátaláltam a holttestére...

Fáj, ahogy elment... és elvitte a család történetét a sírba. Nem mesélt, mert még úgy gondolta "NEM JÖTT EL AZ IGAZMONDÁS IDEJE"!

Ma már egyre gyakrabban gondolok arra: lehet, hogy számomra sem fog eljönni - még életemben - az IGAZMONDÁS IDEJE?

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
8. Válaszok nem csak húgomnak!
  2015-12-12 08:26:36, szombat
 
  A sorozat címe magyarázatául: azért ,,nem csak húgomnak", mert ez a történet nem MAGÁNÜGY, hiszen profi TITKOS SZOLGÁLATI MÓDSZEREKKEL valósult meg a TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZÉSEM és a TÁRSADALOM PEREMÉRE VALÓ KONTRA-SZELEKTÁLÁSOM!


B.G. levele:

Sajnálom, hogy nem váltál meg a családom vezeték nevétől, pedig a törvény lehetővé teszi, hogy felvegyél egy hozzád illő vezetéknevet, ha annyira szégyelled.
Felszólítalak, fejezd be a családom meghurcolását, mocskolását, semmi közöd hozzánk!
Te számunkra egy idegen vagy, ne foglalkozz velünk, mi nagyon jól elvagyunk nélküled.
Keresd a gyökereidet, de ne a mi családunkba !
Ha az internetre felkerül Rólam, vagy a családomat érintő iromány, megteszem a kellő lépéseket!
Soha többet nem akarok hallani felőled, számomra nem létezel!
Tudod, a BÓNA latinul JÓT jelent, ezért sem illik hozzád.

A nevem nem írhatom alá, mert számodra egy gonosz ember vagyok,
Te viszont a jó tündér! Röhögnöm kell!
De tud, én emelt fővel vállalom Bóna Gabriella
*
*
*
BMI válasza:
*
Mielőtt erre válaszolnék, ismét visszatérek arra a bizonyos kölcsönkérésre, amire számomra olyan megalázó módon került sor K.L. ,,apa komikája" lakásán.
A kölcsönkérésre is F. vitt el kocsival, majd - teljesen váratlanul - magamra hagyott K.L. ,,apa komikájával"! Elment meglátogatni a közelben dolgozó testvérét.
Nekem örökkévalóságnak tűnt az az idő, mire visszajött. És, milyen érdekes, hogy K. L. a pénzt F.-nak - aki nyilvánvalóan nem szenvedett meg érte - adta át egy borítékban! Persze, az is lehet, hogy nem pénz volt benne, hanem annak a beszélgetésnek a felvétele, ami akkor K.L. és köztem zajlott a távollétében.

Gondolom, ezt a részét nem irigyeled tőlem!

Lettél volna a helyemben, amikor ,,négyszemközt" beszélgetni kellett a legnagyobb ellenségemmel! Megnéztem volna a képedet, amikor szemtől-szemben mondta volna mindazt, amit nekem mondott!
ÉN CSAK TOVÁBBÍTOM - miheztartás végett - amit ezzel nekem tulajdonítva adsz tovább! Itt (is) valami nagy-nagy felfogásbéli ficam van nálad!
*
Visszatérve K.L. lakásán történő ,,beszélgetésre", már kínomban nem tudtam mit is mondhattam volna neki, amikor megosztottam vele apa legújabb elképzelését. Vagyis azt, hogy költözzek oda hozzá! Azt mondta erre, hogy
- ,,Isten őrizz! A maga apukája összefeküdt a testvérével is, anyuka első agyvérzését követően."
(Ezt egyébként Mami néni menye is mondta korábban, amikor elvittük anyát hozzájuk, látogatóba...Előzőleg pont ezt próbáltam megértetni veled és a rokonaiddal!)

*

Most is, utólag is, elviselhetetlen számomra az, hogy ilyen rosszindulatú- aljas szándékkal megfogalmazott- hazug jelentések maradnak meg rólam- rólunk az utókor/utódaink számára!

Belegondolni is elviselhetetlen érzés, hogy mennyi ehhez hasonló aljasságot össze-hazudhatott évtizedeken keresztül a jelentéseiben!?!

Ezért is ÉREZTEM és ÉRZEM SZÜKSÉGESSÉGÉT MEGÍRNI és KÖZZÉ TENNI - a TÉNYEKET bizonyító dokumentumokkal - a HITELES TÖRTÉNETET!

*
Amikor 1996-ban anya eltörte a combnyakát, ez az alak felhívott F. vezetékes telefonján, hogy közölje velem:
- ,,Van hely anyukájának az elfekvőben XY orvost kell keresni..."
Sajnos, annyira zaklatott voltam, hogy nem jegyeztem föl a kórház és az orvos nevét, akit meg kellett volna keresni. Azonnal visszautasítottam az ajánlatot.
- ,,Mi az, hogy az én anyukámat elfekvőbe utalják, amikor itt vagyok én?"! - Gondoltam, botor módon a tudatlanok öntudatosságával.

De, ha akkor bizton tudom, hogy ez az alak titkos szolga - akkor én tényleg átengedtem volna anyát neki (és megbízóinak).
*
Habár, nem is tudom, hogy tényleg megtettem volna-e?
Pedig, megkímélhettem volna magamat két év iszonyatos lelki terrorjától és minden mástól, amibe majdnem belehaltam. De csak MAJDNEM...!
*
Gondolom, ez okozza számodra a legfőbb gondot és ez váltja ki belőled azt a mérhetetlen haragot, amit rám zúdítottál ismét 2015. jan. 24-én kelt borítékban megküldött leveledben! http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450020&aid=268641


*

Mint tudod: két évig tartó otthoni ápolás után, 1998-ban meghalt anya és mégis egy elfekvőben... ahova tulajdonképpen csak azért szállíttattuk be, hogy megröntgenezzék. Olyan fájdalmai voltak, hogy napokig jajveszékelt előtte. Amiért akkor már egész testére kiterjedő bénultságban feküdt az ágyában, nem lehetett másképpen megröntgenezni. Szükségessé vált a mentővel való kórházba szállítása.
*
Apa, akit akkor hozott a mentő haza a kórházból a súlyos combcsont-műtétje után, mondta neki, hogy:
- Ne jajveszékelj már anyukám, mert baj lesz belőle! Ha elvisznek, nem jössz élve többé vissza!

És, igaza lett! Soha nem felejtem el, amint anya még visszanézett apára a hordágyról és akkor, ahogy egymásra néztek - megéreztem - hogy már tudták: ez volt az utolsó együtt töltött pillanat az életükben!

Ezt ,,gyerekükként" látni, maga volt a lelki gyötrelem! Mert akkor- és még utána is legalább tíz évig - gyermeki lélekkel gondoltam rájuk!
Nagyon sajnáltam a két idős embert és az elvetélt életüket!
*
Akkor azt is megéreztem: pontosan ugyanígy akarnak engem is elvetélt életre kényszeríteni!
Akkor gondolatban tettem egy fogadalmat, hogy: ABBÓL NEM LESZ SEMMI, mert, megírom! Meg is írtam ,,Nehéz-sorsúság keresztje"... címmel!
Ha én meg is halok, már tettem annyit, hogy marad valami használható is utánam! Mert, ez nem csak az én személyes történetem, hanem legalább két nemzedéké.

*
Azért is sajnáltam apát, mert a combcsontja nagyon titokzatos körülmények között törött el. És, gyakran tele volt sebekkel az arca... Ő azt mondta, hogy ,,anya verte meg". De anya mindig teljes bénultságot produkált, amikor átmentem őt rendbe tenni.

Aztán, hogy mostanság itt a közelben lakók közül - minden következmény nélkül - AGYONVERTEK EMBEREKET, már kezdem kapiskálni, hogy apát is terrorizálták. Gondolom, azért: nehogy eláruljon a titkaikból bármit is!

-.-.-.-


Nekem ilyen körülmények között kellett megírni a diploma-munkámat!
És, MEGÍRTAM! Leadtam határidőre...

Igaz, a Népfőiskolai Szövetségnek készített ,,kutatási anyagot" 15 nappal később vittem be a Bródy Sándor utcai székházukba. Sajnos, amiért nem találtam Pesterzsébet-Soroksáron semmilyen felnőttképzési intézményt, ezért tulajdonképpen el sem fogadta Heribert Hinzen a dolgozatomat. A diploma-munkámat, viszont Kraiciné dr. Szokoly Mária konzulens véleményezte. Azért ő lett a konzulensem, mert 1997-ben Csoma Gyula valami miatt nem vállalta. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=463102&aid=248314 (A diplomaterv másolata a furaila TVN-es blog képtárának ,,DIPLOMA" c. albumában látható: http://furaila.xfree.hu/248314 )

Helyette Kraiciné jelentkezett levélben, mint konzulens, melyben meghívott a Felnőttképzési Atlasszal kapcsolatos megbeszélésre. Ez az első alkalom volt még 1997-ben. Sajnos, már csak egy fénymásolt példányát találtam meg.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=820883&aid=248314


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=484586&aid=248314

A következő meghívón, viszont már látható Kraicziné dr. Szokoly Mária eredeti aláírása. Azért olyan fontos ez, mert a diplomamunkám konzulensi értékelésének eredeti példánya is eltűnt azóta.
Megtaláltam, viszont a fénymásolatát és azt a borítékot, amelyikben érkezett postán, ajánlva.






Felhívnám a figyelmedet a bírálat második oldalán lévő dátumra - 1998. május 10.-re! Akkoriban még ennek is jelentősége volt számomra...

Mostanában már ez az egész diplomabírálat sem fontos! Ennyi év után meg különösképpen nem az!

Fontossága elmúlt az államvizsga reményével. Azzal, hogy nem kaptam meg az abszolutóriumot, mert nem sikerült az idegen-nyelvi vizsgám!





Azért térek ismét és ismét vissza a főiskolai tortúrámra, mert tovább folytatódott az a fajta negatív megkülönböztetés, ami végigkísérte már gyerekkorom óta az életemet...

Az történt, hogy 1998-ban is ELTŰNT a FŐISKOLAI BIZONYÍTVÁNYOM. És, azt is úgy kellett követelnem hosszas ügyintézéssel és utánajárással, hogy legalább készítsenek másolatot róla!

Szerencsére F. - aki ,,vállalta a taníttatásomat" - a nála lévő tandíjak befizetési csekkjeivel bizonyíthatta, hogy mind a hat félévre befizettem. Azt azonban, hogy a főiskolát eredményes vizsgákkal befejeztem, csakis a bizonyítvánnyal (index) tudtam volna bizonyítani.

Ezért volt olyan fontos, hogy megkerestessem az illetékes tanulmányi osztállyal és másolatot készíttessek róla!!! Meg is kaptam, méghozzá F.-tól, aki személyesen járta ki számomra.

De minden hiába volt, mint ahogy utólag kiderült...

Itt a kísérőlevél, amellyel igazolhatom a főiskolai tanulmányaim sikeres befejezését 1998-ban. Csak-hogy ekkor már annak sem volt nyoma, hogy egyáltalán főiskolára jártam!

Már írtam az előzőekben az első és második évfolyami vizsgáim eredményeiről, melyek másolata a furaila blog képtárában is látható. Tudod, a története azzal kezdődött, hogy eldicsekedtem az I. évfolyam eredményével anyáéknak. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366425&aid=248314
Majd folytatódott a II. évfolyam összevont szigorlati vizsgái körül kialakult bonyodalommal. Ezek dokumentumait is bemásoltam a blogom képtárában megnyitott Diploma c. albumba.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=483335&aid=248314
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366429&aid=248314
Ezért, most csak a befejező III. évfolyam két félévi eredményét másolom ide.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366433&aid=248314

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366435&aid=248314

Kénytelen vagyok a Koltainak írott kérelmet is közzé tenni...

Mert te is engem hibáztatsz mind-emiatt, mondván: ,,te továbbtanulhattál és csakis magadnak köszönheted, hogy nem tudtál élni a lehetőséggel. Helyette mindenkit hibáztatsz..."
Ma már tudom, hogy miért írtad ezt. Viszont, ha még te is ezt gondolod, akkor mit gondolhatnak minderről azok az emberek, akikkel ezt el is tudod hitetni?

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366394&aid=248314

Amiért sok írásos dolgozatom is eltűnt a Tanulmányi osztályon, ezért írtam olyan kérelmet Koltai Dénesnek, amilyent...

Vagyis, csatoltam azokat a mini szociográfiákat is, melyeket megküldtem a Campusban megjelenő felhívásra - bizonyítandó, hogy nem mások írták az írásbeli dolgozatokat helyettem... Igen is én vagyok az, aki ezekkel a társadalmi és kulturális témákkal foglalkozik évtizedek óta!



http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366393&aid=248314

Koltai Dénes, közben ,,nyolcadszorra" - de végre sikeresen - ,,összerakta" a Felnőtt Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetet... Amit a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karából ,,szakított" ki... De ezt már 1997-ben sikerült neki- és a hozzá hasonló elkötelezettségű kollégáinak elérni. Most, utólag már tudom, hogy: azért vált okafogyottá attól fogva, hogy ez sikerült - az én további főiskolai tanulmányom. Valószínű, hogy ez volt az az általam ismeretlen ok, ami miatt be lettem oda beiskolázva 1995. októberében.
Minderről semmit nem tudtam akkoriban, hiszen el voltam azzal foglalva, hogy megmentsem anyát és apát!

Közben meg úgy tanultam, készültem, mint egy szorgos eminens- igazi főiskolás!

-.-.-

Mint, ahogy már említettem, apán akkoriban gyakran voltak sérülések. Ő azt is mondta, hogy ,,favágás közben odavágódott a fa..." Meg, hogy a combcsontja azért tört el hosszában, mert elesett! Pontosan olyan volt ez a törés, mint amikor valakinek kitekerik a lábát erőszakkal! Ráadásul, annyira rettegve félt a kórháztól, hogy 3 napig szenvedett iszonyatos fájdalmak közepette anyu tolókocsijában ülve... Inkább, minthogy kórházba menjen... Nem bírtam nézni azt a szörnyű szenvedést és elmentem a családorvoshoz. Kértem, ,,jöjjön ki és nézze meg!".
Apa nagyon haragudott rám ezért és kiabált velem, míg megérkezett a mentő, amivel kórházba szállították. A csepelibe, amit azóta már bezártak. (Mint mindent, sorra, amihez nekem és (vélt) rokonaimnak közünk volt!)

Szerencsére, sikerült az ötórás műtét, amit érzéstelenítéssel végeztek. Megtámasztották a combcsontját egy hosszanti fém rúddal... Talán ezért, a csontja összeforrt hamarosan és a műtéti heg is nagyon szépen begyógyult.

*
1998-ban nagyon hideg tél volt, főleg decemberben. Úgy halt meg, hogy ki akarta tapasztani belülről a cserépkályhát, mert a réseken szivárgott a füst. Anyu betegsége miatt nem tudta korábban megcsinálni.
És, akkor leülhetett közben pihenni... A fotelben találtunk rá 12-én... holtan.

*

Nekem ilyen körülmények között kellett volna megtanulni angolul!
Relaxából készültem, miközben ápoltam a haldokló anyát, majd apát. Amikor jelentkeztem a nyelvvizsgára, kerek-perec rákérdeztek, hogy melyik nyelviskolába jártam. Amikor megmondtam az igazat, hogy autodidakta-relaxa-módszerrel tanultam, úgy kivágtak, hogy a lábam sem érte a földet!
És még ki is oktattak, hogy:
- "...legközelebb akkor jöjjön ide, ha egy jó-nevű nyelviskolában elvégez legalább tíz szemesztert!"
Azóta sincs annyi pénzem, sem időm, hogy beiratkozzak legalább tíz szemeszterre!


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366391&aid=248314


Bizony mondom: akivel kibaltáztak a rendszerváltozás előtt, az nemkívánatos lett a rendszervátozásban is a fölsőfokú tanintézetekben!!! Mert, bizony ugyanazok a tanárok kontraszelektálnak és ugyanazzal a módszerrel, mint előtte!!!
Csak az fáj a legjobban, hogy egész nemzedékemmel ezt tették és teszik folyamatosan. Arról nem is beszélve, hogy gyermekeimre sem tudok mást hagyományozni, mint ezt a kirekesztettséget!

Sajnos, csak 2004 után tudtam meg azt is: akkor már törvény volt arról, hogy negyven éven felülieket nem kötelezhetnek idegen-nyelvi vizsgára. Éppen ezért, nyelvvizsga nélkül is ki kellett volna adni az abszolutóriumot számomra...
Koltai mégis megtagadta tőlem ezt. Vagyis, kaptam egy elutasítást, amit azonban ő NEM ÍRT ALÁ! Tehát, ha egy kicsit utána tudtam volna akkoriban személyesen járni...!?

De én akkoriban élő halott voltam!

Fel sem fogtam, hogy mi történik velem, vagy körülöttem, amikor megjelent F. a kezében egy diploma-munka-mintával. Ő volt az, aki engem még 1995-ben beiskolázott és fizette a tandíjat utánam.

Csak néztem nagyot, hogy mi a csudának nekem egy minta arról 1999-ben, hogyan is kell kinéznie egy diploma dolgozatnak? Még csak meg sem kérdeztem, hogy minek mutogatja nekem, ha egyszer már írtam egy szakdolgozatot 1998-ban? Valami olyasmit mondott, hogy
- ,,...talán akkor lehet diplomád, ha újra belevágsz és elfelejted a Felnőttképzési Atlaszt! Vagyis választasz egy új témát, ami nem sérti senki érdekeit. Valami művészetekkel kapcsolatosat..."

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366386&aid=248314

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366390&aid=248314


Most, utólag megnézve látom, hogy még az új tanév új államvizsga tételeit is csatolta valaki ehhez a mintához...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=366390&aid=248314


Mondanom sem kell, hogy 1999-ben nem vágtam bele egy újabb szakdolgozat megírásába!


Sértette az önérzetemet ez az egész, és nagyon nem tetszett, hogy bármit megtehetett velem az engem beiskolázó személy... Nagyon kiszolgáltatott helyzetben voltam és ő ezt - mint mindig - ki is használta!!!

*

Tétlenül nézte végig, hogy mennyire padlót fogtam! Sőt, az volt az érzésem, hogy legszívesebben engem is eltemetett volna a ,,szüleimmel" együtt.






Lezajlottak a hagyatéki tárgyalások is... És akkor írtad nekem azt a MEGTAGADÓ levelet.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=491862&aid=268641


Rettenetes életérzés szakadt rám. Élő halottként botorkáltam abban az életben, amit addig a sajátomnak hittem.

És akkor elkezdtem nyomozni...

Először a Történeti Hivatalban szerettem volna kutakodni. F. tudta, hogy oda készülök és legnagyobb meglepetésemre, amikor én beléptem az épületbe, ő szembe jött velem már kifelé...

De még csak meg sem akart ismerni! Olyannyira, hogy nem is köszöntünk egymásnak!

Nagyon feszült volt és ellenségesség áradt belőle. Ezért, úgy elmentem mellette, mintha nem is a gyermekeim apja lett volna! (Ma már tudom, hogy ő akkor azért ment oda én előttem, hogy minden iratot biztonságba helyeztessen. Természetesen úgy, hogy én azokba soha ne tudjak betekinteni.)

De én akkor még csak sejtések szintjén éreztem, hogy F.-nak köze van ahhoz, hogy ne tudjak meg semmit a valódi szüleimről, rokonaimról.


*


Ez engem még eltökéltebbé tett és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának címezve is írtam egy beadványt, amit leadtam szabályosan az ügyfélszolgálati irodán. Beadványomra hosszú ideig nem jött válasz.
Majd bementem érdeklődni és akkor ismét nem találták még azt a beadványt sem, amit pár hónappal korábban személyesen adtam le! Ott helyben ismét megírattak velem egyet kézzel és ismét hosszas várakozás következett. Megint bementem személyesen érdeklődni és akkor leültettek azzal, hogy várjam meg az eredményt. Kaptam egy rövid tájékoztatást arról, hogy nem találtak rólam semmilyen adatot!

*
Ezek után el lehet képzelni, hogy meglepődtem, amikor 2002. március 21-i keltezéssel, ,,Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvéleményt formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott nevében, ,,Dr. Cseicsner Éva bíró a III. Bizottság soros elnöke, a sokadik számú III. sz. Bizottság" ügyiratban közli,hogy ellenőrizni fogja a tevékenységemet.

Az ellenőrzést úgy kérték, mint a ...Színes Iránytű Főszerkesztőjétől...


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503936&aid=268641

Azt sem tudtam, hogy én lettem bejelentve, mint főszerkesztő! Honnan is tudhattam volna, amikor soha semmilyen kérdésemre nem kaptam sehonnan választ és engem soha semmiről nem tájékoztatott senki. Eredetileg, amikor bejegyeztettünk egy alapítványt a bíróságon, akkor én is aláírtam, mint az alapítvány egyik alapító tagja. Nem is értem, hogyan lettem én annak az alapítványi újságjának a "főszerkesztője"!

Végső elkeseredésemben írtam egy levelet az akkori adatvédelmi biztosnak, aki nagyon részletes válaszában felvázolta a törvényes lehetőségeimet. Ez alapján fordultam a bírósághoz.



http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503974&aid=268641


Ebben a válaszban látható, hogy az adatvédelmi biztos 2000. augusztus 8-án kelt levelemre válaszol... Nem én tehetek arról, hogy 1999 októberétől ennyi időbe került mire végre valaki érdemben szóba állt velem. Ezt is meg tudtam volna mutatni a bíróságon, ha érdekelt volna valakit.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503975&aid=268641

A bírósági keresetet még szeptember 7-én megfogalmaztam (a levél második oldalán zölddel kiemelt szövegrész alapján) és az azt követő napokban elmentem a bíróság ügyfélszolgálati irodájába és benyújtottam a Bíróságra.
Kb. fél évet kellett várnom arra is, hogy egyáltalán kitűzzék az első tárgyalási időpontot. Erre kaptam azt a bizonyos ,,Idéző végzés"-t...

Egyenlőre, most még maradjunk Majtényinál, aki volt olyan alapos, hogy még azt is elmagyarázta, hogy a Bp. VIII. kerületi Anyakönyvi Hivatalban miért jártak el velem szemben olyan kíméletlenül, amikor előzőekben odamentem kutakodni...

Az volt életem egyik legmegrendítőbb hivatali ügyintézése.

-.-.-


Az történt, hogy 1997-ben - amint aznap is - átmentem anyát rendbe tenni, nekiszegeztem a nagy kérdést:.
- Emlékszel-e a megkeresztelésemre?
Vállrándítás volt a válasz. Elővettem a megkeresztelésemről szóló, 1997.08.28.-i keltezésű írást.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=502759&aid=268641

Fölolvastam neki - különös nyomatékkal a keresztszüleim nevét.
- Pusztai Ilona a te mostohatestvéred volt?
Erre is csak jobbra-balra ingatta a fejét, miközben egyre csak csúszott lefelé a fotelből.
- Kettler Győző, pedig később elvette feleségül. Mit szólsz ahhoz, hogy ők vannak a templomi anyakönyvbe beírva keresztszülőknek?
Ismét tovább csúszott a fotelből.
- Miért nem ismerhettem meg őket, ha egyszer a keresztszüleim? Miért nem tudhatok róluk semmit?
- Meghaltak! - Kiabálta sírva.
Ekkor már a hóna alá nyúltam, hogy visszahúzzam a fotelba. Attól féltem, hogy a térdére rogyva összetöri magát. Majd megszakadtam, mert olyan erővel feszült meg a teste. Olyan lett, mint egy kifeszített íj.
Közben, emelt hangon folytattam a megkezdett témát.
- Te vagy beírva anyámnak a templomi anyakönyvbe és semmit nem tudsz mondani, csakhogy ,,meghaltak"? Te még élsz. Elmondhatnád, hogy milyen kisbaba voltam!
- Aranyos. Fodros, kis ruhácskában ültél körösztanyád karján. - Nyöszörögte, sírósan.
Éreztem, hogy már megint a te megkereszteléséről mesél. Te április végén születtél és lehet, hogy már meleg, kora-nyári volt az idő. Mert az én megkeresztelésem huszonhárom napos koromban történt, március végén. Szinte, még újszülött voltam és - lévén március, fodros, kis ruhácskában sem ülhettem a keresztanyám karján.
- De, anyu! Az a kisbaba Gabi volt. Én, akkor még újszülött voltam, amikor megkereszteltek! Miért nem emlékszel rám? Miért nem tudsz kisbaba koromról semmit?

Sírva kérlelve, kissé emelt hangon beszéltem hozzá. Ekkor már alig tudtam türtőztetni magamat. Már nem is számítottam rá, hogy bármit is fog mondani, amikor a könyörgésem mégis megmozdított benne valamit.
- Nem én szültelek! Nagyot vétettem ellened!
- Tudom. Pontosabban: éreztem egész életemben. De, ha nem te, akkor ki?
- Mit akarsz még tudni, hiszen a föld alól is előkapartad?
Ezt már úgy kiabálta, jajveszékelve, hogy apa berontott a szobába. Anyát szépen átcipelte az ágyára. Miközben a sérve szemlátomást kitüremkedett a hasán. A fájdalomtól, pedig verejtékes lett a homloka, majd az egész arca.
- Ennek már soha nem lesz vége!
Kiabálta anya zokogva, miközben apa megpróbálta betakargatni.
Utána - nagy, férfi-kezét ökölbe szorítva a sérve fölött - kissé meggörnyedve, egy szó nélkül kiment a szobából.

Annyira megszántam a két, beteg öreget, hogy nem kérdeztem tőlük többé semmit.

Ezen a napon is még sokáig imádkoztam sírva, és csak hajnaltájban jött álom a szememre.

Előzőleg, hallottam a rádióban a zsidó-kárpótlásról szóló híreket. Arra gondoltam: ,,"lehet, hogy zsidó-menekült árva vagyok?".
Annyira vágytam tudni az igazat, hogy ebédet sem főztem aznap, hanem beutaztam abba a kerületi Anyakönyvi Hivatalba, ahol születtem.
Sokan voltak, ezért sorba kellett állni a pultnál. Sok, nálamnál idősebb érdeklődő állt előttem. Mindenki másolatot kért a megtalált adatokról... ,,Biztos, kellett a kárpótlási igényük benyújtásához." - gondoltam.
Végre, rám került a sor. Előadtam:
- Van egy gyerekkoromban, itt a kerületben kiállított anyakönyvi kivonat-másolatom. Ezzel élek, éltem mostanáig. Anyám - pontosabban: akit anyámnak hittem - tegnap közölte velem, hogy azért nem tud rólam mondani semmit, mert nem ő szült engem. Megkeresné nekem, az anyakönyvben az adataimat?
- Mikor született? Hogy hívják?
Miután válaszoltam a kérdésre, hamarosan megtalálta a keresett anyakönyvet és készségesen lapozgatni kezdte. Majd, amikor megtalálta az adataimat, egy gyakorlott mozdulattal megfordította, hogy elém tolja. Azonban, fél úton megállt a keze a levegőben, benne a nagy könyv és összecsapva becsukta.
- Nem mondhatok semmit! Csak bírósági végzés ellenében szolgáltathatok ki adatokat!
- Ha kérek egy új anyakönyvi kivonat másolatot, akkor minden adat benne lesz, ami az anyakönyvben van?
- Igen!
- Mennyibe kerül a másolat?
- Ezer forint.

Erre nem számítottam. Amiért már hosszú sor állt a hátam mögött, kiálltam. Elmentem ki, a körfolyosóra, hogy megnézzem mennyi pénz van a pénztárcámban.
Minden porcikámban remegtem.
Kiesett a kezemből a táska, miközben megpróbáltam kinyitni, mert kikapcsolódott a füle. Éreztem: taknyom-nyálam egybefolyik, annyira nem tudok uralkodni magamon. Nem is tudtam hirtelen, hogy előbb a táskám fülét csináljam-e meg, vagy egy zsebkendőt szedjek elő?
Annyira beszűkült a tudatom, hogy csak akkor fújtam ki az orromat és töröltem meg a szememet, amikor nem láttam a könnytől megszámolni a pénzt... Akkor meg, kiszóródott- szanaszét gurulva az apró...

Szóval, bajban voltam.

Azt hiszem elájulok, ha nem ölel át egy női kéz és nem ültet le oda, ahova ő ült előzőleg. Nem szólt egy szót sem, de éreztem: megért engem.
Az ölembe tettem a táskámat. Kerestem egy zsebkendőt és rendbe tettem az arcomat. Közben elfojtottam magamban a kitörni készülő zokogást.
Megnéztem a pénzemet is. Kilencszáz hatvan forint volt benne, az apróval együtt...
Reményvesztetten elsírtam magam.

Már nem is akartam azt a másolatot. Csak azt akartam, hogy vége legyen végre ennek a lelki gyötrelemnek!
- Mennyi hiányzik? - hallatszott a kérdés a közelemben. Fel sem néztem, úgy válaszoltam:
- Negyven forint.
És már nyújtotta is felém a női kéz a két darab húsz forintost.
Ekkor néztem először fel rá. Szép, ápolt, (festett?) barna hajú nő volt. Nálamnál csak pár évvel lehetett idősebb. Nagy, barna, szomorú tekintetű szemét soha nem fogom elfelejteni.
- Köszönöm szépen!
- Ugyan, nincs mit! Ez csak egy kis csepp a tengerben...

Befizettem a pénzt a pénztárban és a számlával újra sorba álltam a pultnál. Sorra kerülve, az ügyintéző elkérte a személyi igazolványomat és a számlát. Amikor ezeket megkapta és megnézte, elment szólni az egyik irodába, hogy váltsa le valaki.

Legnagyobb meglepetésemre nem onnan vette elő az anyakönyvet, ahonnan előzőleg, hanem elment érte egy irodai helyiségbe. Amint visszajött vele: kinyitotta, majd ismét megkérdezte:
- Mikor született és hol?
Miután válaszoltam a kérdésre, hozzátettem:
- Anyámat nem tudom, hogy hívják, mert nem az, aki a személyimbe be van írva.
- Várjon egy kicsit. - mondta, majd eltűnt az anyakönyvvel együtt egy folyósón,
ami abból az előtérből nyílt, ahol a tömeg várakozott.

Nagyon sokára jött vissza. Már elfogyott a sor is. Nem bírtam tovább állni. Leültem az egyik székre, ami a fal mellett volt már üresen.

Végre, visszajött. Nagyon ünnepélyes arccal átadta az új anyakönyvi kivonatomat és visszaadta a személyi igazolványomat is. Miután átvettem az okmányt, meg sem nézve, betettem a táskámba. Ugyanúgy, mint a templomban a megkeresztelésemről szóló dokumentumot. Majd, hátat fordítva az ügyintézőnek, elindultam a kijárat felé.
- Az apja neve Gábor, ugye? - szólt utánam köszönés helyett
- Igen - válaszoltam bizonytalanul, mert
én abban sem voltam soha biztos, hogy ő az apám?


,,Otthon" lerogytam egy székre és elővettem az új anyakönyvi kivonatomat. ,,Anyja neve: Bálint Zsófia, apja neve: Bóna Gábor."
- ,,Istenem! Milyen gonosz tréfát űzött velem az az ember, aki rávett arra, hogy csináltassak egy újat, mert abban ,,minden" benne lesz! Erre költöttem ezer forintot?! Most megint mehetek F.-hoz pénzt kunyerálni...!" -
gondoltam magamban, miközben búvópatakként eleredt a könnyem.

-.-.-

Ezt a történetet alaposan lerövidítve az adatvédelmi biztosnak is leírtam és azért tért ki a válaszában arra, hogy az ,,anyakönyvi hivatalnok a törvényt betartva járt el".

Nem volt mit tenni, megírtam azt a bizonyos keresetet, melyben hivatkoztam Dr. Majtényi László adatvédelmi biztos által adott tanácsokra. Melyszerint:
,,az 1952. évi IV. törvény 44. § (1) bekezdése alapján, hivatkozva az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz való jogra, amit az Alkotmánybíróság 8/1990. (IV.23) AB határozatában, a III. indoklásban kifejti, hogy az: az általános személyiségi jog gyakorlására, az egyén autonómiájának védelmére szolgál, és részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog is, mely szerint jogom van a vérségi származás megismeréséhez."

Szövegszerkesztőn megszerkesztettem, kinyomtattam és elvittem a lakóhelyem szerinti illetékes bíróság ügyfélszolgálati irodájába, hogy benyújtsam, mint ,,keresetet". Csakhogy, amiért nem kézzel írtam, kellett volna hozzá két tanú, akivel bizonyíthattam volna: mindent én írtam... Ott, azon nyomban lemásoltam az egészet egy golyóstollal és úgy adtam be. Papír szerinti szüleimet, mint alpereseket kellett megnevezni. Nehéz szívvel tettem, de éreztem, hogy meg kell tennem.
Hosszasan vártam, hogyan is fog majd dönteni a bíróság.

Fél év múlva: júliusban megérkezett az ,,IDÉZŐ VÉGZÉS", melyben kitűzték az első tárgyalás időpontját 2001. október 19-re.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503976&aid=268641


Ebből az Idéző végzésből megtudtam, hogy kit jelölt ki a bíróság az ,,alperesek" képviseletére bírósági ügygondnoknak.
Nagyon szerettem volna személyesen is találkozni vele. Szerettem volna végre valakivel őszintén beszélni, de nem lehetett.

Féltem. Mindentől.

Pánikrohamaim voltak.

És NEKED, akit TESTVÉREMNEK hittem ez volt a világon a legtermészetesebb!

Hogyan nem emlékezel már arra, hogy: mihelyt nemet mondtam valamire, azonnal bosszúhadjáratot indítottatok ellenem?! Ennek része volt a házatokból való kizárás (kétszer!) is korábban...

Mindenek ellenére, amikor anya és apa is betegek lettek, elfelejtettem minden rosszat, mert csak két szerencsétlen- idős- elesett öregembert láttam bennük. Nem tehettem mást, minthogy megpróbáltam gondoskodni róluk.

Ha idegenek lettek volna, akkor is ezt tettem volna!

Te meg akkor láttad elérkezettnek az idejét annak, hogy bosszút álljál rajtuk!!!

Már elfelejtetted, hogy mit mondtál, amikor kijöttél egy-egy alkalommal a szüleidhez meglátogatni őket?
- ,,"Ne menj át ápolni őket, mert ,,BŰNHŐDNIÜK" kell! És, ha átmész, velük ,,bűnhődsz" te is!""

Betegesnek tartottam és tartom ma is azt az egész élethelyzetet és hozzáállást.
Nagyon betegesnek...

Ennek ellenére, mindenki neked adott igazat és velem szóba sem állt senki!

Akárhova mentem, akárkit is kérdezgettem a miértekről, mindenki azonnal elhatárolódott tőlem, mondván: ,,Milyen egy utolsó ember az, aki megtagadja a saját szüleit?!".

Azóta is hiába írom, hiába mondom, hogy ŐK TAGADTAK MEG ENGEM!
És azóta sem teszek mást, mint megpróbálom az okát, a MIÉRT-et kideríteni!

*

Egyedül anya réges-régi barátnője: Mami néni hitt nekem, és amikor őt is kérdőre vontam, azt mondta könnyes szemmel:
- ,,Nagyon szép kis családod van és ne törődj senki és semmi mással!".
(Majd másnap szívrohamot kapott és intenzíven ápolták sokáig.)

Pedig meg sem mondtam neki az igazat, hogy az a ,,szép kis család" is hazugságra lett építve!
Mert engem anyáék odalöktek a mindenkori hatalom kinyújtott karjaként működő személynek...
A bírósági pereskedésem azzal a 3 oldalas ítélettel ért véget, amit 2002. február 6-i keltezéssel kaptam meg postán.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503978&aid=268641


Ezen az oldalon olvasható az ÍTÉLET, hogy:
,,A bíróság a felperes" (ez én vagyok) ,,keresetét elutasítja." És, hogy dr. Csongrádi Etelka - a bíróság által - alperesek képviseletére kijelölt ,,ügygondnok" mindezért 10.000,- Ft díjat kap.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503979&aid=268641

Ebben az INDOKLÁSban olvasható az elutasítás magyarázata. Az ugyanis, hogy az ,,ügygondnok a kereset elutasítását kérte." Arra való hivatkozással, hogy ,,a felperes az egy év perindítási határidőt lekéste..."
Hát ezért nem akarta a Tartó sem, hogy odaérjek időben arra a sorsdöntő tárgyalásra! Az időhúzásra játszott mindenki, hogy legyen végre valamilyen törvényes indok az én származási múltammal kapcsolatos per ejtésére! Ez a törvényi hivatkozás a következő volt: ,,Csjt. 43. § (5) bekezdése szerint az apaság vélelmét a gyermek nagykorúsága elérése utáni egy évig támadhatja meg." Vagy: ,,...az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét."
,,A felperesnek tehát 1999. októberétől 2000. októberéig kellett volna megindítani az apaság vélelmének megdöntése iránti pert, nem pedig 2001. október 30-án. Mivel a felperes a perindítási határidőt lekéste, a bíróság a keresetet elutasította."
És, még azt is hozzáfűzik, hogy: ezen mulasztás ,,igazolásának nincs helye".

Vagyis, egyértelműsítették számomra, hogy a törvények adta jogommal én nem élhetek Magyarországon, mert azt a jogot olyan bírák és ügyvédek gyakorolják, akik dönthetnek ebben is.
Teljesen hiába volt minden, hiszen nekem egyértelműen a tudtomra adták, hogy engem TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZTEK...

Hiába nyújtottam be azt a bizonyos keresetlevelet még 2000 őszén, ha van mellettem egy F., akit rá lehetett arra az aljasságra venni, amitől én ,,lekéstem" az egy éves határidős intervallumot...és a bíróság imígyen hivatkozhatott arra a bizonyos késedelemre. Pedig, a perújrafelvételi ,,Fellebezést" 2001. október 19-én írtam meg. Mint, ahogy azt már előzőleg bemásoltam a 426-427. oldalakra.
Aztán, itt van a következő indoklás, mint olyan, amiről szintén nem tehettem:
,,A felperes ,,keresetlevélben előadta - majd a tárgyaláson személyesen is - hogy néhai I. rendű vádlott alperes 1997-ben közölte, hogy nem ő az anyja. 1999. októberében a felperes Bóna Gabriella nevű testvére egy levélben azt írta, hogy ,,nem hogy örültél volna, hogy valaki a nevére vett és felnevelt..." Az iratokhoz fénymásolatban csatolt levélben dátum, aláírás nincsen."
Ezzel kapcsolatban például, be tudtam volna a borítékot mutatni, amiben feladtad azt a levelet.



http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=503977&aid=268641

De nem kérte tőlem senki a bíróságon! Pedig, ott volt nálam és érdekes, hogy szóba sem került! Megmutathattam volna! De, talán jobb is, mert most akkor ott lenne valahol a többi bizonyíték között a bírósági süllyesztőben...
Mint pl. az a születési anyakönyvi kivonat (másolat) is, amit csatolnom kellett, mint bizonyítékot... Bizony, most az is elveszett számomra - mint annyi minden - mert nem adták vissza!



http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=504007&aid=268641

Ezzel az anyakönyvi kivonattal kapcsolatban azt nyilatkozták az INDOKLÁSban, hogy:

,,A felperes csatolta a ... mely szerint ő 1946 március 8-án született. Anyja neve Bálint Zsófia." ,,A születési anyakönyvi kivonat közokirat, amely az anya személyét hitelesen tanusíthatja, ugyanis általános elv, hogy anyaság - ellentétben az apasággal - nem vélelem, hanem tény."
Így maradt számomra az a nehezen elviselhető élethelyzet, hogy személyi okmányaimban az első számú azonosítóm, életem legnagyobb ELLENSÉGE maradt!



http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=504005&aid=268641


Bóna Gabriella!
Honnan veszed, hogy nekem NINCS JOGOM a szülőanyámhoz és a vér szerinti apámhoz?
*
Miből gondolod, hogy nekem ,,választanom kell egy nevet", mint egy talált KUTYÁNAK?
*
TI VAGYTOK A FELELŐSÖK AZÉRT, AMIÉRT ÚGY KELLETT LEÉLNEM egy ÉLETÖLTŐT, HOGY CSALÁSSAL, OKÍRATHAMISÍTÁSSAL ANYAKÖNYVEZTEK Bóna Gábor és Bálint Zsófia nevére!!!
A te szüleid OKIRATHAMISÍTÓK voltak.
Ennek lettem az áldozata és most neked ez ellen nem lenne semminemű kifogásod, ha SZÉP CSENDBEN BELETÖRŐDNÉK MINDEBBE A MÉLTATLANSÁGBA!!!
ERRE NE IS SZÁMÍTS, MERT NEM ÉN VOLTAM AZ, AKI MINDEZT AKARTA!
Én ennek a sok törvénytelenségnek és negatív diszkriminációnak az ELSZENVEDŐ ÁLDOZATA vagyok! És, ha ebben a történetben járna valakinek kárpótlás-gyanánt az IGAZSÁG AZ ÉN VAGYOK!
*
Bp. 2015. december 1.
*
Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2015.11 2015. December 2016.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 168 db bejegyzés
Összes: 7247 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 736
  • e Hét: 6891
  • e Hónap: 32027
  • e Év: 387337
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.