|
2015-12-18 04:45:17, péntek
|
| |
| |
A facebook közösségi oldalon ismerősöm a Valaha Volt Jánossomorja. Az oldalára feltöltött Hármashalomból kialakított mosonszentjánosi szovjet hősi emlékmű 50-es évekbeli képéhez az alábbi hozzászólások érkeztek:
- János Szabó: '56-ban a testvérem Antal és Egyed Lajos verték le a csillagot.
- Barnabás Hatvani : Szegény Egyed Lajost nagyon megverték ezért az ávósok, a szovjet csapatok beavatkozása után után...Évekig börtönben kínozták, de túlélte...Szabadulása után az ÁFÉSZ-nál rakodóként tartotta el a családját...A hetvenes években viszonylag fiatalon meghalt...
- Valaha Volt Jánossomorja: Ez érdekes, mit lehet tudni erről a történetről?
- János Szabó: Ma már ünnepelik az ávósokat. Példa az Iro Laci. Kék ávós volt. Meg a sok pufajkás. Márton testvéremnek minden másnap jelentkezni kellett a rendőrségen. Véresre, azok a rendőrök verték ,akik a nyolcvanas éveket is uralták.
Fotók a Képtáram Pusztasomorja c. mappában találhatók.
Megj.: Iró Lászlóról egyéblént L. Burda Zsuzsanna írt egy tanulmányt a Jánossomorjai Füzetekbe 2011-ben, ,,Emlékét őrizzük, amíg élünk." címmel. :
L. BURDA ZSUZSANNA
,,Emlékét őrizzük, amíg élünk."
Iró László 1934. augusztus 27-én Pozsonyban született. Ott járta ki az általános
iskola négy osztályát. Amikor a családot áttelepítették Magyarországra, az akkori
Mosonszentjánoson folytatta az 5. osztályt.
Id. Iró Lászlónak, aki üvegesmester volt Mosonszentjánoson az Iparos utcában, üzlete
és műhelye a lakásuk utcai részén volt. Az Iró családnak három gyermeke született:
László, aki édesapja nevét kapta, Károlyt a nagyapja
után keresztelték, majd Etelka nevű leányukat
nevelték. Szerető, összetartó család voltak. A
faluban mindenki tisztelte Iró Lászlót, a kisiparost,
segítőkészségéért, aki olykor hitelben, vagy
segítségként is beüvegezte a nagycsaládosok kitört
ablaküvegeit a tél beállta előtt.
László fiuk ipari iskolát végzett, esztergályos
lett. A mosonmagyaróvári MOTIM-gyárban dolgozott,
onnan vonult be katonának. A tököli laktanyában
volt az egységük, tüzérként szolgált és
szerelt volna le 1956. október végén. A sors azonban
nem engedte. Egységük átállt a felkelők oldalára
és október 29-én civil ruhában, felfegyverkezve
mentek be Budapestre. Iró László a Nemzeti
Színház (Blaha Lujza tér) környéki harcokban
vesztette életét október 29-én. ,,Egy sorozatlövés
hátulról, srégen végig lőtte a fiatal fiú testét."
- mondja Iró László, az áldozat unokaöccse,
aki Győrben él családjával. Édesapja, Iró Károly az áldozat testvére volt. Édesapja
gyakran mesélt a borzalmas '56-os eseményekről, hogy soha ne felejtsék el testvére, Iró
László szörnyű halálát, az 56-os eseményeket, amikor fiatal és ártatlan életeket oltottak
ki a szabadságért, a hazáért harcolók között.
Több alkalommal beszélgettem az (unokatestvér) Iró Lászlóval, hogy az emlékezés
fonalát folytassuk. ,, A rákospalotai temetőben találtak Laci holttestére, hiszen az áldozatokat
összegyűjtötték, ahol ideiglenesen helyet kaptak, ott helyezték el a holttesteket.
Ezért mindig késve történt, napok, hetek elteltével a temetés. (A helyiek visszaemlékezései
szerint Lacit egy helybéli katonatársa hozta haza teherautóval, a tüzéregyenruháját
is vele hozták.) Ebben a katonai egyenruhában ravatalozták fel a házukban, az
üvegesműhely melletti szobában. Sokan eljöttek a házi ravatalhoz, hogy tiszteletüket tegyék.
Az iparosok, családtagjaik, az osztálytársak és a barátok mind elmentek megnézni
a nyitott koporsóban, katonaruhában kiterített fiatal katonát. Gyászolt a falu.
A rendszerváltás után
Iró Lászlót rehabilitálták és
1991. október 23-án a Magyar
Köztársaság Elnökétől
posztumusz megkapta az
,,1956-os Emlékérem" kitüntetést,
a honvédelmi miniszter
pedig posztumusz
őrnaggyá léptette elő. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
