Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Imádság ajándékba
  2015-12-24 20:17:22, csütörtök
 
  Kedveseim akik ezt olvassátok!
Imakilencedet indítok Nagykarácsony napján ( december 25-én.) Január 2-ig imádkozzuk.

Adj egy imát ajándékba ,valakiért, imádkozzál érte!


Ima
Jóságos Atyánk, a te fiad , Jézus Krisztus családban akart megszületni és felnőni.
Olyan családban, amelyet az egymásra figyelő szeretet, az önzetlen áldozathozatal és
az egymás iránti
bizalom jellemzett. Ebben tanulta meg, hogyan kell élni, dolgozni, imádkozni.
A családból elindulva találta meg a helyét a világban, Názáretben, a társadalomban.

Add felismernünk, hogy milyen értéket adtál a családnak, már a teremtéskor, amikor
az embert férfinak
és nőnek alkottad! Segíts minket , hogy ezeket az értékeket meglássuk és gyarapítsuk
saját családjainkban!
Mutass utat és adj erőt abban a sokféle küzdelemben, melyekkel családjaink
szembesülnek! Töltsd el szíveinket a Te bölcsességeddel , örömöddel és
szereteteddel! Vigyél megbékélést oda, ahol most még harag és széthúzás uralkodik!

Különösen is kérjük kegyelmedet a következő szándékainkra: ....
Küld el Lelkedet, és vezesd a mi gondolatainkat, szavainkat és tetteinket,hogy
családjainkat úgy óvjuk és
támogassuk, ahogyan azt Te akarod. ezért kérünk Téged a mi Urunk, Jézus Krisztus
által.
Ámen 		 
 
0 komment , kategória:  Ima kilenced  
Égi postán jött angyali üdvözletet.
  2015-12-24 19:11:43, csütörtök
 
  A Télapó aki karácsonykor jött


Már elmúlt a Mikulás napja, de most találtam a neten és elhoztam:




A szívben rejtőző szomorúságnak is lehet megfelelő gyógyító módja. Csak rá kell találni.

Egy alkalommal néhány barátommal összefogva elhatároztuk, hogy a gyerekek számára életre keltjük a jelmezes Mikulást.

A Mikulás ünnepség rendben lezajlott. A gyerekek beszédesek voltak, kérdezgették a nagyszakállú öreget, akit egy színész barátunk alakított, jól rögtönözve a frappáns válaszokat. A gyerekek örültek, jó kedvűek voltak, simogatták a Mikulás köpenyét, örültek az ajándékoknak, még a virgácsoknak is, amit egyik-másik srác kapott. A krampusz, amit a színész felsége ,,alakított", nem riasztó, inkább vicces volt.

A sikeren felbuzdulva jött az elhatározás, hogy akkor jöjjön karácsonykor a Télapó is. Volt ugyan egy kis vita, hogy a Jézuska jöjjön-e, angyalkákkal együtt, de a többség a Télapó mellett döntött. Egy szép betlehem-játékot azonban beállítottunk, így a kis Jézus is jelen volt.

A társaság feldobott volt, a gyerekek még jobb kedvűek voltak, mint Mikuláskor. Feltehetően több és értékesebb ajándékra számítottak, ez volt ,,feldobottságuk" oka. Elégedetten szemléltem a kis társaságot, amikor a színész barátom, még akkor jelmez nélkül (hiszen későbbre vártuk majd a Télapót), odajött és megkérdezte:
- Ki az a szomorú kislány, aki egy kissé félrehúzódik a többiektől?
- Pár napja halt meg az anyukája és a kis Krisztina még nem tudta feldolgozni magában a dolgot.
- És eljött ide?
- Igen, mert az édesapja úgy gondolta, hogy - különösen most - kell a kislánynak egy kis kikapcsolódás.
- Melyik az apja?

Megmutattam, de aztán nekem más dolgom akadt, így nem figyeltem őket. Csak egy pillanatra láttam, hogy a kislány apja és színész barátom elmélyült beszélgetésbe kezdtek. Aztán a színész odajött hozzám, és megkért valamire. Emiatt aztán egy kissé később kezdődött a Télapó műsora.

Kellő ,,bemelegítés után" aztán mégis elkezdődött a ,,buli". Bejött a Télapó, egy szánt húzott maga után, amire nagy tömeg becsomagolt ajándék volt felhalmozva. A gyerekek sikongattak, a ,,jaj, de jó, jaj, de jó" folyamatosan hangzott. Aztán körbe leültek a padlóra, a Télapó pedig elkezdte a műsorát.

Összesen tíz gyerek volt, ehhez a barátunk tíz műsorszámot adott elő, mindegyiket más gyereknek címezve. És amikor elmondta a verset, vagy mesét, vagy elénekelte a dalt, akkor a kisgyereknek, akinek a műsorszám is szólt, átadta az ajándékait. A többi gyerek pedig szájtátva leste, mi történik és várta, mikor kerül sor őrá.

Véletlenül (vagy talán szándékosan?) többször is Krisztinára néztem, hogyan reagál az eseményekre. A gyerek is vidámnak tűnt, de a szemében valami igen mélyről jövő szomorúság lakozott. Láttam a ,,Télapón" is, hogy többször a kislányra nézett, többször kifejezetten neki mondta a maga mondókáját.

Talán hetediknek került sor a kislányra, mert szigorúan abc sorrendben következtek a gyerekek, hogy ne legyen semmiféle türelmetlenség, vagy féltékenység. Előbb jöttek az Andrea, Anna, Cecília, Diana, Endre, Flórián - és utánuk Krisztina.

A Télapó egy verset mondott a gyerek tiszteletére.
- A vers címe: Angyali üzenet. Tetszik? - kérdezte Krisztinát.
A kislány bólintott, de nem szólt semmit.
- No, akkor hallgasd meg a verset, amelyik neked szól és az üdvözletet is neked küldik.

Az angyalok ott fent élnek,
de szívünkben is léteznek,
vigyáznak ránk, és nem kérnek
semmi mást, csak szeretetet.
Lenéznek, majd le is jönnek,
az arcunkat simogatják,
velünk vannak, átölelnek,
ahogyan az édesanyák.
Fentről is látnak bennünket,
azt szeretik, ha örülünk,
,,ne szomorkodj" - mondják, hogyha
néha könnyes lesz a szemünk.

Ott jártam az angyaloknál,
s égi postát hoztam neked,
az van írva e levélben,
mamád mindig itt van veled,
akkor is, hogyha nem látod,
de a szíved megérzi azt,
továbbra is kaphatsz tőle,
szeretetet, jót és vigaszt.

Ne szomorkodj - szól a levél,
nem válunk el a lelkedben,
s ha bármikor szükség lesz rám
megtalálsz majd a szívedben.
E levelet tedd el, hogy majd
emlékezz rá felnőttként is,
s ha lesz egy szép kisleányod,
olvasd fel majd neki te is.

Mert az angyal nem változik,
mindig ott lesz, ahol te vagy,
s ha behunyod a két szemed,
vagy nézed a csillagokat,
engem is látsz, mert ott vagyok,
mennyországból vigyázok rád,
mert ha nem is ott lent vagyok,
én vagyok az édesanyád.

Krisztina tátott szájjal, tágra nyílt szemmel hallgatta a verset. És mintha a szemében a szomorúság fogyatkozott volna. Amikor a Télapó átadta neki az ,,égi postán" érkezett üzenetet egy borítékban (a vers volt leírva), csengő hangon megkérdezte:
- Találkoztál a mennyországban az édesanyámmal?
- Igen, ő a legszebb angyal, akit valaha láttam. �? írta neked ezt az üzenetet.
Krisztina a szívéhez szorította a borítékot, majd egy puszit nyomott rá és odafordult az apjához:
- Este majd elolvasod nekem még?
- Igen , még sokszor elolvassuk közösen - mondta apja, és láthatóan alig tudta visszafojtani a meghatottságát.

Amikor vége volt a Télapó ünnepségnek, színész barátom odajött, átölelt és azt mondta:
- Most valami nagyon jó dolgot csináltunk együtt, ugye?
- Igen, valami szívből jövő dolgot.
- Valóban, te szívből írtad, én szívből mondtam el a verset. És azt hiszem, elért a kislány szívéhez.

Pár nap múlva Krisztina átjött az apjával együtt. Kis csevegés után odajött hozzám:
- Szavalhatok neked?
- Ó, igen, alig várom - mondtam neki és megsimogattam az arcát.

És Krisztina hibátlanul, gyerektől szokatlan átéléssel elmondta az égi postán jött angyali üdvözletet.

- Azért tanultam meg, hogy mindig bennem, mindig a szívemben legyen - mondta a kislány és én erre nem feleltem semmit, mert a könnyek nagyon kitörni készülődtek.
(Bonifert Ádám)
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
A hetedik mennyország.
  2015-12-24 19:10:11, csütörtök
 
  Csutak

A huszonhat éves arizonai asszony sajgó szívvel nézte leukémiában haldokló kisfiát, mégis egyfajta elszántság töltötte el. Mint minden szülő, ő is szerette volna felnevelni gyermekét, és megvalósítani az álmait. Most már tudta, hogy ez lehetetlen, a fehérvérűség nem engedi, de a fia álmait mégis valóra akarta váltani.
-- Csutak -- fogta meg a kicsi kezét ---, gondolkoztál már azon, hogy mi leszel, ha felnősz? Tervezgetted-e valaha, hogy mihez kezdesz majd az életeddel?
-- Igen, mami, mindig tűzoltó szerettem volna lenni.
-- Meglátjuk, mit tehetünk -- mosolygott az asszony, és még aznap felkereste a phoenixi tűzoltóságon az ő Bob barátját, akinek akkora szíve volt, hogy belefért az egész város. Elmondta neki hatéves fia utolsó kívánságát, és megkérdezte, nem tudná-e körbevinni a háztömb körül a tűzoltóautóval.
-- Nézd, ennél többet is tehetünk -- felelte Bob. -- Öltöztesd fel szerdán reggel hétre, én pedig tiszteletbeli tűzoltóvá nevezem ki egész napra. Bejöhet a tűzoltóállomásra, velünk ehet, és ha riasztást kapunk, kijöhet velünk a helyszínre! Sőt, ha megadod a méreteit, igazi uniformist csináltatunk neki, igazi sisakkal, nem holmi játékutánzattal, még a városi tűzoltóság emblémája is rajta lesz. Ugyanolyan vízhatlan sárga köpenyt kap, amilyet mi hordunk, meg gumicsizmát. Mindent itt, Phoenixben gyártanak, úgyhogy hamar meg tudjuk csináltatni.
Három nap múlva Bob eljött a kórházba Csutakért, tűzoltó egyenruhába öltöztette, és lekísért az odakint várakozó létrás kocsihoz, felültette a végébe, és elfuvarozta a tűzoltóságra. A kisfiú a hetedik mennyországban érezte magát.
Aznap háromszor riasztották a tűzoltókat, és Bopsy mindhárom akcióban részt vett. Más-más járművökön utazott, beült egy mentőkocsiba, sőt a tűzoltóparancsnok autójába is. Ténykedését videóra rögzítette a városi televízió.
A Valóra vált álom, a feléje áradó szeretet és figyelem annyira mélyen érintette, hogy három hónappal tovább élt, mint az orvosai jósolták.
Egy este állapota rohamosan rosszabbodott, s a főnővér, aki hitt a hospice-elvben, miszerint senki sem halhat meg egyedül, behívta a családot a kórházba. Emlékezett csutak nevezetes napjára, ezért telefonált a tűzoltóparancsnoknak is, hogy nem tudná-e odaküldeni egy egyenruhás beosztottját, aki a kis beteg mellet maradna utolsó óráján.
-- Én jobbat tudok -- válaszolta a parancsnok. -- Öt perc múlva ott leszünk. Amikor meghallja a szirénát, legyen szíves a hangosbemondón keresztül megnyugtatni a betegeket, hogy nincs tűz, csak egyik legderekabb tagja tiszteletére vonul ki tűzoltóság. Az ablakot feltétlenül hagyják nyitva! Köszönöm!
Körülbelül öt perc múlva megérkezett a szirénázó rohamkocsi, s a létra tetejéről tizenhat tűzoltó, köztük két nő mászott be Csutak harmadik emeleti ablakán. Az édesanyja engedélyével sorra megölelték, és elmondták neki, mennyire szeretik.
-- Parancsnok -- nézett fel erőtlenül a kisfiú--, most tényleg tűzoltó lettem?
-- Az bizony, Csutak -- bólintott a férfi.
A kisfiú mosolygott, és örökre lehunyta a szemét.
/ Jack Canfield és Márk V. Hansen/		  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2015.11 2015. December 2016.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 169 db bejegyzés
e év: 1028 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 58
  • e Hét: 2925
  • e Hónap: 9297
  • e Év: 60088
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.