|
2015-12-25 17:35:59, péntek
|
| |
| |
Ebben az évben is megéltük a Karácsonyt. Sokan gondolhatják magukban: na és? Persze, hogy megéltük. Csakhogy ez egyáltalán nem természetes, minthogy az sem az, hogy most itt vagyunk. Én inkább misztériumnak nevezném, evvel a lefordíthatatlan szóval, amelyet sokszor titokként ültetnek át. A misztérium ennél sokkal több. Karácsony misztériumáról szeretnék egy kicsit elmélkedni a következő percekben, de előtte az emberről is szólnom kell. Rólunk, rólad, rólam. Annak előtte Isten elhatározta, hogy megteremti a világegyetemet, az univerzumot, benne az emberrel. A semmiből teremtette. Nem magától jött létre bizonyos feltételek kialakulása után, mert azt még egy csekély értelmű ember is tudja, hogy a feltételek nem maguktól alakulnak ki. Az Anyaszentegyház az anyag materialista istenítését panteizmusnak tartja, ami eretnekség. A materializmus vallása - mert vallás -, panteista eretnekség. A valóságban egy misztériumal állunk szemben. Isten a világot a semmiből teremtette. Előtte nem volt. Honnan tudjuk? Onnét, hogy mi vagyunk. Avval az erővel, amivel mi most itt vagyunk ezen a szentmisén, nem kellene, hogy itt legyünk. Ez egyáltalán nem természetes. Mi mégis vagyunk. Azért mert Valaki akarja, hogy legyünk. És pontosan itt legyünk. Szerves, élő anyag a testünk. De, ha elemeire bontjuk élő szervezetünket, olyan atomokat kapunk, mint a szén, a foszfor, a kén, az oxigén, a hidrogén, stb. Ezek élettelen, szervetlen anyagok. Mi mégis élünk. Nincs olyan ősrobbanás, amelyben élettelen elemekből élet keletkezzen, csak úgy, magától. Életet még soha, senki nem tudott előállítani. Erre csak egy Teremtő képes, aki maga az Élet, sőt, még az életnél is több. Ezt pedig a kvantumfizika tudósai is aláírják. Valakinek el kellett indítania ezt a folyamatot. Helyben vagyunk. Valakinek! Ezt a Valakit ünnepeljük ma, ezen a Karácsonyon. Az Igét, aki testté lett és miköztünk lakozék. Minden Ő általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága. Aki ma a jászolban fekszik, az Atya képmása, a közöttünk élő Teremtő Isten. Nem könnyű ezt értelemmel felfogni. Ezt nevezzük misztériumnak. A Nyugat haldoklik, mert ünnepei betegek. A nyugati civilizáció társadalmai elveszítették az ünneplés lényegét, a Szenttel, az emberi létezés végső értelmével való kapcsolatot. Helyette a világot, az anyagot és az embert ünneplik. Ez bálványimádás! Az ember ma nem felszenteli a világot, nem felajánlja legszebb alkotásait, hanem profanizál mindent. Semmi sem szent többé. Nincs szent rangsora a dolgoknak, az emberi gesztusoknak, és nincs szent határvonal, amelyet átlépni annyi, mint elpusztulni. A parttalan szabadságban maga a teremtett ember akarja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. És féktelen gőgjében kijelenti, hogy erkölcsi rossz, vagyis bűn nem is létezik. Így ünnepei is a bűnbe való alámerülés napjaivá válnak, s minthogy nem ismeri a személyes Istennel való egyesülés józan mámorát, öntudatlanul is annak sátáni utánzataihoz fordul.
Függőségekben, szenvedélyekben éli ki magát. Ünneplést nem ismer, csak bulit, ahol önmagából kifordulva dorbézol, fetreng, pörög. Ahelyett, hogy újjászületnék, belebetegszik a dorbézolásba, rendszeres munkát adva a rendőröknek, mentőknek, orvosoknak. Az orgia is kilépés önmagunkból, csak nem felfelé, a trancendens világba, hanem lefelé, az ösztönösbe, az állatiba. Olyan antropológiai zuhanás ez, amely előjele a Nyugat halálának. Ilyen környezetben élünk mi is, XXI. századi Krisztus-hívők, és minket is megkísért az ünnep - rontás. Ez fejeződik ki a rendszerváltás óta is kiírhatatlan ,,Kellemes karácsonyi ünnepeket!" jókívánságban, amellyel sokszor hívő, templomba járó keresztények is köszöntik egymást. Ez mutatkozik meg abban, hogy mások vallási érzékenységére való tekintettel némelyek már a Karácsony nevét is szeretnék megváltoztatni. Amerika egyes helyein büntetik, ha valaki Happy Christmassal köszön, és nem azt mondja, Happy Holiday, vagyis boldog ünnepeket. Idén Olaszország egyik iskolájából az igazgató kitiltotta a Mikulást. A megromlás általában valamilyen hiány következménye. A keresztény ünnepek, főleg a Szent Karácsony megromlása ott kezdődik, hogy kezd eltűnni belőle a hittől megvilágosodott ember munkája. Aztán ezt a hittől megvilágosított értelmi munkát nem követi értelem feletti szemlélődés: szent csönd, elmerülés, csodálkozás, sajátos elbűvöltség, amikor engedjük, hogy a szívünkbe hatoljon az, amit ,,szem nem látott, fül nem hallott", a minden értelmet meghaladó békesség. És legfőképpen hiányzik az emberi akarat kegyelemtől indíttatott elmozdulása. Az elhatározások, hogy Isten kegyelmével megváltozom. Hiányoznak az apró ünnepi megtérések, amelyek már alig várják a hétköznapokat, hogy megvalósulhassanak. Az ősi szentatyák nem győzték hangsúlyozni: ,,Fontold meg, ó, keresztény, ki az, aki itt a jászolban fekszik." ,,Ismerd fel, ó, keresztény, méltóságodat!" (Nagy Szent Leó pápa). Ha az egyházatyák karácsonyi beszédeit olvassuk, megdöbbentően sok ,,filozófiai eszmefuttatást", dogmatikus gondolatmenetet találunk. Ez a mai ember számára furcsa és ez az intellektuális lustaság már önmagában is Karácsonyunk romlását okozza. Mert ha Isten valóban emberré lett értünk Jézus Krisztusban, és kinyilatkoztatást adott nekünk, akkor arra illenék odafigyelnünk, és értelmünk teljes hódolatával közelítenünk hozzá, különben megragadunk a felszínen, a bugyuta Jézuska - vallásosságnál, ami végzetes következményekkel járhat hitünket tekintve. Karácsony legfőbb üzenete, hogy Isten a szeretet. Ez könnyen felfoghatónak tűnik, de lépten - nyomon az igazi szeretet karikatúráit látva nem túlzás azt mondani, hogy napjainkban a papoknak másról sem szabadna prédikálniuk, mint arról, hogy mit jelent ez a szeretet. Karácsony a keresztre feszített Szeretet ünnepe. Az Egyház nem pásztorjátékot játszik a misén, hanem Krisztus megváltó áldozatát jeleníti meg, és a hívek ajkán ekkor is felhangzik: ,,Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz." A katolikus egyház soha nem elvont fogalmakat és egyetemes emberi érzéseket ünnepel, hanem a Szentháromságos egy Istent.
Karácsony nem az édeskés, megható, kellemes érzések ünnepe, hanem Istennek irántuk való szeretetének, valamint a megszentelő kegyelem által fölemelt ember: Szűz Mária, Szent József és a többi szentek ünnepe. A mi szeretetünk ünnepe annyiban, amennyiben ebből a forrásból táplálkozik, és megtérésre vezet. Egész értelmünkkel és szívünkkel próbáljuk befogadni azt a nagy titkot, hogy az újszülött Jézus, akit édesanyja szoptat, tisztába tesz, ringat, nem más, mint a magasságbeli, mindenható és mindent tudó, fölséges, teremtő Isten, aki egyetlen szavával előhozta a nem - létezésből a világot. Hogy ennek a pici csecsemőnek mindent úgy kell megtanulnia, mint a többi gyereknek, a személye, énje, azonos a második isteni személlyel. Belegondoltál -e ebbe valaha? Elfogadtad-e igazán? Élvezted-e a hittől megvilágított értelmednek ezt a munkáját? Lesznek-e csendes óráid a karácsonyi szent időben, amikor olvasod az Evangéliumot, amikor előveszed a Hiszekegyet és életedben talán először áttanulmányozod. Azt, amit első áldozásodra megtanultál, amelyre március 25-én és december 25-én letérdeltél: ,,Megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától és emberré lett"? Van-e ennél nagyobb örömhír? Van-e ennél erősebb szerelem? Van-e aki ennél jobban szeret téged? Kicsoda ez, aki Isten létére emberré lett érted? Ki ez, aki vállalta érted, miattad, veled a te halálodat? El tud ezek után keseríteni téged bármi, ami történik veled? Ha mindenki elhagyna is, az élő Isten Fia veled van! Miután így, a hittől megvilágosított értelemmel beletekintettél Karácsony, az isteni megtestesülés félelmetes és édességes mélységeinek örvényébe, vegyél sapkát, sálat, nagykabátot - ahogy Barsi Balázs atya ajánlja -, és menj ki a lecsupaszodott téli világba. A hófehér mindenségbe. Nézzed ezt a világot, mely a szentséges megtestesülés erőterében áll fenn. Engedd, hogy emiatt, csak Isten szeretete miatt kibuggyanjon szemedből a könny, és arcodról a hóra essék, mint a világmindenség legértékesebb, megfagyott csodaékszere...Ezek az érzelmek méltóak a Karácsonyhoz! Mert ezek a hit végtelem méreteiben, az értelem szédületében születtek. De ezek az érzelmek, az ilyen szent érzelmek nem arra valók, hogy csupán átmossák idegeidet. Hanem, hogy akaratodat az életszentség utáni vágyra indítsák. ,,Uram! Én szent akarok lenni. Ezeket és ezeket a gyalázatos bűneimet kegyelmed segítségével le akarom győzni." Sok keresztény nem is gondol arra, hogy ezen a ponton valósulna meg benne Karácsony ünnepe. Ha például szakítana bűnös szokásaival, megkötözöttségeivel, ha kegyetlenül harcolna rossz természete: a hiúság, a gőg, a sértődékenység, a pletykálkodás, a durvaság, a falánkság, a kényelemszeretet ellen. Mint minden keresztény ünnep lényege, úgy a Karácsonyé is a Krisztussal való találkozás. Ezt kívánom nektek testvéreim. Igazi, eleven, személyes találkozást. Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok mindnyájatoknak!
DIÓSSY IVÁN·2015. DECEMBER 25. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkipásztori elmélkedés |
|
|
|
|
|
Online
