|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2015-12-08 10:17:27, kedd
|
| |
| |
Egy lány...halálosan szerelmes...Egy fiú aki nem szereti a lányt...Mert neki nem jó úgy, mint egy barátnő,aki átölelhet,hevesen csókolhat...Neki olyan mint egy hugi,mint egy legjobb barát...De a lány mást akar...Nem elégszik meg ezzel...Neki kell az a fiú...Csak,hát a fiú...nem szereti...A lány küszködik az érzéseivel...mindhiába...Mi lesz a végén? A lány megkapja a fiút,vagy talán örökre lemondhat róla...Megtudod ha tovább olvasod a történetet!
December van. Az utcákon hideg szél fúj. Egy szomorú lány baktat lefelé a lejtős úton,fel-fel zokogva.
-...Nincs esély...Nem kellek neki.. De miért is kellenék??Oly feledhető vagyok. Együtt voltunk.. eldobott...Nem kellettem neki. Pedig olyan jó volt!!!!!!Bennem van a hiba???- Ezek a gondolatok forogtak főhősünk, Kriszta fejében. Közben hangosan zokogva, sietett haza, hogy elbújhasson a szobájába...hogy elfeledhessen mindent.
Közben elered az eső ,szakad mintha dézsából öntenék. Kriszta sebes futásnak ered, hogy hamarabb haza érjen,hogy el ne ázzon.
- Jaj, elázok...- nyögte fáradtan a lány. - Már nincs sok hátra,kibírom!- Már csak pár ház. Már csak egy ház választja el. Már csak az ajtót kell kinyitnia. Bent van. Ledobja a kabátját. Szülei hangos köszönését figyelembe sem véve szalad fel a lépcsőn a szobájába.
Mikor beér, nem bírja tovább. Hangos zokogásba tör ki, mert eszébe jut a szomorúságának tárgya, az a fiú akit nagyon nagyon szeret. Bevillant az agyába az arcának képe, a gyönyörű két zöld szeme, a selymes sötétbarna haja, az ajkai...amik úgy csókolták, hogy abba teljesen beleborzongott. Eszébe jutott a két, erős keze ami úgy simogatta...
-Te jó ég!!!!Miért gyötör még mindig ez a kép???Miért????- Hangosan felzokog...Nem bírja ki. Beszalad gyorsan a fürdőszobájába és a gyógyszeres szekrényből kiveszi a nyugatót. Gyorsan beszedett pár szemet,oda sétált az ágyához és lefeküdt.
Álmodott. Nem mással mint a fiúval. Azt álmodta,hogy megy az utcán, körötte senki. Egyszer csak egy homályos alak bukkan fel a semmiben. Egyre jobban közeledik. Egyszer csak megáll. Már látszódik, hogy ki ő, mivelhogy egy világító lámpaoszlop alatt állt meg. A fiú volt az, a boldogtalanságot okozó fiú...álmai tárgya...A fiú egyszer csak elindult a lány felé,egyre közelebb és közelebb ért, míg végül meg nem állt a lánnyal szemben. Kriszta szíve hevesen dobogott, majd kiugrott a helyéről .A fiú egyre közelebb hajolt a lány arcához, közelebb ...és közelebb, míg forró csókot nem lehet az arcára. Hevesen sókolta a fiú a lányt, és mikor elváltak egymástól, a fiú kimondta a bűvös szót:...Szeretlek!...
És ekkor a lány felébredt....Újabb hangos zokogás...Nem bírja abba hagyni...Most is arra gondol,hogy mennyire hiányzik neki a srác...Másra nem is tud...Nagyon szereti őt...
-....-
Egy héttel később...A lány szomorúan ül egy padon és vár. Várja a fiút,mint minden nap suli után...Már egy jó ideje vár, kb. fél órája. Az égen sötét borús felhők gyülekeznek, mintha egy szörnyű eseményt szeretnének jelezni. És igen valóban...A lány nem is sejti, hogy milyen szörnyű eseményt...
Már eltelt egy óra...A fiú sehol...Hatalmas cseppekben kezdett hullni az eső...Talán a lány bánatát jelezve...Sőt biztos is. Kriszta megunta a keserves várakozást és bánattal teli szívvel indult el...de nem a haza vezető úton. A régi, lepusztult téglagyár felé vette az irányt. Keservesen zokogott és tekintetével kereste az útján a fiú, hátha meglátja...hátha megmenti attól a dologtól, amire készült...
Már a gyár területén volt... Céljába vette a nagy gyárkéményt, ami körülbelül 8 emelet magas lehet. A tetejére lifttel lehet feljutni. Beszáll a liftre,benyomja azt a gombot amin a 8-as szám látható. Kisebb rázkódással megindult felfelé. Pár perc múlva fel is ért. Kriszta kiszállt a liftből és elindult a kémény tetejének pereme felé. Ott megállt kicsit, a zsebéből elővesz egy pengét, a táskájából pedig előveszi az abszinttal teli üvegét, semmivel sem törődve jól meghúzta az üveg tartalmát. Utána megfogta a pengét és felvágta az ereit egy vízszintes csíkkal. Lassan kezdett el folydogálni belőle a vér. Közben a pia elérte hatását, és még közelebb lépett a pereméhez, és felkészült a halálugrásra. Dübörgő fejjel átgondolt mindent és döntött: véget vet sanyarú életének Mély lélegzetet vett és megtette...Leugrott...A felé zuhanás közben átgondolt mindent, átfutott rajta rövid kis élete...Hisz pár hónap múlva lenne csak 16...És vége...egy utolsó lélegzetvétel...egy utolsó pillantás a világra...Nincs tovább. Összeroncsolódott mindene. A koponyája betört, vér folyt ki belőle.
Másnap a gyári munkások találták meg a holttestet és azonnal hívták a rendőrséget, és a lánynál talált iratok alapján a családot is. A helyszínelők megállapították, hogy öngyilkosságról van szó, következtetve a lány felvagdosott ereiről és a mellette darabokra tört piás üvegről. A szülők dermedten álltak és a könny is megfagyott az arcukon... Mindenki szomorú volt... Átkutatták nyomokat keresve a lány táskáját és találtak benne egy levelet, amit a fiúnak írt:
Drága egyetlenem!
Mikor ezt a levelet olvasod én már nem leszek az élők sorában. Fentről figyelem majd az eseményeket. Tudom, hogy nagyon szomorúak lesztek miattam, de kérlek ne legyetek bánatosak!!! Folytassátok tovább az életeteket! Azért vetettem véget az enyémnek, mert már nem volt értelme az életemnek. Nem találtam a helyem a világban, elhagyatottnak éreztem magam és nincstelennek, mert nem szeretett senki sem. De most jó helyen vagyok, nem fáj semmi sem, nem kell bajlódnom az élettel!Legyen bennetek is ez, hogy boldog vagyok. És sajnálom,hogy bajt okoztam nektek...Önző dolog volt tőlem, de nem tudtam már tovább élni, meg kellett tennem...Bocsássatok meg!!!!!!Puszilom anyuékat, mondd meg nekik, hogy nagyon szeretem őket, és nem tehetnek semmiről!!Mondd nekik,hogy várom őket a mennyben, és amíg nem látjuk egymást viszont vigyázok rájuk!És még valami...mondd nekik ne kövessék el azt a hibát amit én....ne...Éljenek tovább. És végül neked még annyit, hogy nagyon szeretlek, te voltál mindenem és nem tehetsz semmiről, ahogy senki sem.
Millió csók: a ti Krisztátok"
Mire elolvasták mindenki zokogott. Főleg a fiú akit közben értesítettek a dologról. Mindeki most gondolt bele, hogy senkitől sem búcsúzott el a lány...senkitől...Csak úgy elment...Maga után hagyott mindent.
Másnap volt a temetés. Mindenki kisírt szemekkel állt a kiásott sírgödör mellett és sírva figyelték,hogy hogyan eresztik le a koporsót. De mielőtt leeresztették volna a fiú búcsút vett a lánytól és a következőt mondta neki:
- Tudom , hogy most már késő...Mert nem élsz már itt velünk...De tudnod kell...SZERETLEK!!!!Sajnálom, hogy nem mondtam el,sajnálom,hogy nem mentem el...Sajnálom,Kriszta...Szeretlek...mindig is szeretni foglak és mindig is szerettelek...csak nem mutattam ki...- és itt a fiú zokogva elfutott...
És a lány koporsójára ráhintették az utolsó lapát földet is....
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-08 09:46:21, kedd
|
| |
| |
Történetek.!
A jó szó
Magányosan sétált a hóborította utcán, talpa alatt csikorgott a hó. Délutáni egészségügyi lépteit szaporította, de gondolatai nem hagyták tétlenül. Egyre az motoszkált a fejében, hogy milyen sok a magányos ember a környezetében. Az eltelt évek alatt környezete megöregedett.
Szívesen megállt egy-egy jó szóra, hiszen tudta, sok ember van akire rá sem nyitja senki sem az ajtót.
Karácsony közeledett, s ilyenkor az ember a lelkét is ünneplőbe öltözteti.
A környező udvarokon egy-egy fényben csillogó fenyő jelezte a szeretet ünnepének közeledtét. Időnként megcsapta az orrát finom gyömbér, szegfűszeg, és fahéj illata. A házakban mindenki készülődött az ünnepekre. A finom illatok kellemesen körüllengték sétája közben, és ő boldogan szívta magába a karácsony illatát, s ettől még nagyobb nyugalom kerítette hatalmába, boldogan lépkedett a kies utcán.
Ilyenkor az ember sokkal fogékonyabb a jóra, a jó sokkal jobb, a rossz pedig elviselhetetlen, mert kinek nincs senkije az minek süssön, minek készüljön? Ezek a gondolatok lettek úrrá rajta, s szemét szorosan összezárva állta a szél ostromát. Gallérját felhajtotta, borzongott, mert a hideg teljesen átjárta testét, de a szívét, azt nem..
Azon törte a fejét mi lenne, ha úgy tenne valakivel jót, hogy kiléte titokban maradjon. Szeretett volna valakinek adni abból a szeretetből, ami most átjárta a lelkét, így Karácsony közeledtével. Talán egy magányos szomszéd lehetne, elmélázott a gondolaton.
No de az sem mindegy, hogy ki legyen a kiválasztott, és miként hajtsa végre a jótéteményt. .... Gondolatai kavarogtak, hogyan oldja meg amit eltervezett.
Annyi a megválaszolatlan kérdés, hogy a séta ideje alatt sem tudta eldönteni hogyan tovább. Egyre rótta az utcát, időnként ismerős arcok felbukkantak, s a szállingózó hó megült szempilláján, összehúzott szemekkel folytatta sétáját.
Amott a kertben mozgolódást látott, s egy hangot... úgy vélte, hogy néki címezték.
- Rég láttam, hogy van?
Kérdezte a korosodó hölgy, ez volt az indító kérdés, amit nem lehetet szó nélkül hagyni.
Szívesen megállt, mert szó, ami szó ő is nagyon vágyott arra, hogy gondolatait megoszthassa valakivel, vagy valakikkel. Amint éppen megállt, hogy válaszoljon a kedvesen feltett kérdésre látja ám, hogy a szemközti házból ismeretlennek tűnő néni ballag a kertjén át, de nagyon leromlott beteges állapotban volt. - de hisz alig ismert reá.
Odaköszönt a néninek kedvesen, de a néni teljesen magába, s magányába burkolózva, egy hatalmas kendővel a vállán, tovább tipeget az udvaron a kitaposatlan hóban.
Rettegve figyelte... tekintetével körülölelte féltőn, nehogy elessék, de szerencsére sikerült az udvari séta, s el is tűnt csendesen, kérdésére nem válaszolva a szűk kis bejárati ajtón.
Hosszan elnézte, mily csekély halovány fény hatol át az ablakán...
- Talán gyertya fénye, vagy tán a szükség.....?
A szomszédasszony észrevette tanakodását, és máris rögtön mondta az útbaigazítást:
- Magányos szegény, beteg, nincs senkije, a kutyáját is a napokban segítettük eltemetni.
Döbbenten hallgatta, mit lehet még szegénytől elvenni? Még évekkel ezelőtt nem volt egyedül. Sorsa csúnyán elbánt véle, no meg az évek, melyek nem múltak el nyomtalanul. Az egykoron szép napokat élt asszonyból, hajlott hátú nénike lett.
Ekkor minden eldőlt,... hogy ki lesz a kiválasztott.
Másnap lázas készülődés közepette, apró részleteiben mindent kitervelt, hogyan oldja meg feladatát. Jó érzés fogta el, a szíve tele volt melegséggel, szeretettel. Úgy érezte, hogy másnak is jut bőven szeretetéből, adni akart, adni, bármi áron...
Reggel, amikor felébredt, gyorsan előkészített egy kis kosarat, amit kibélelt borostyán levéllel. Belehelyezett sok-sok finomságot, szaloncukrot, almát, és más gyümölcsöt is. A sütemény sem maradhatott el, volt otthon bőven, mert neki volt kire sütnie. Feldíszítette hát a bőség kosárkáját, és készen állt, hogy a nénihez eljuttassa. Alig várta, hogy sötétedjék, de azért még a nénike biztonsággal ki tudjon tipegni a hóba. Odaosont a roskatag háza elé, majd lopva körülnézett, s a kapu elé óvatosan belesüllyesztette a szeretet csomagját, és becsengetett....
Gyors léptekkel eltávolodott, s egy bokor mögé elbújva figyelte a távolból, hogy a címzett épségben eléri-e a kaput. Türelmetlenül várt... és várt.
Már éppen aggódni kezdett, de az öreg lábak már nem mozogtak olyan fürgén, igaz - erről megfeledkezett. -
A lábán egy félretaposott félcipő, a kérge letaposva papucs formát utánzott. A papucs óvta az öreg lábat a tél hidegétől. Hatalmas megnyúlt kendővel a vállán öregesen, csoszogó léptekkel igyekezett a nénike kapu felé. Reszketeg kezével nehezen találta a zár lyukát. Nem is tűnt fel néki, hogy a kapuban nem állt senki. Ösztönösen reagált a csengő hívó hangjára, és nagy igyekezetében válláról a kendő félrecsúszott, csak nagy nehezen tudta a helyére igazítani, mert az ujjai már ellenszegültek. Az öreg kendő volt minden ékessége, s úgy viselte, mint egykoron, új korában.
Közömbös tekintettel, nagy nehezen lehajolt, és megfonnyadt öreg kezeivel felemelte a bőség kosarát. Nem tétovázott, hogy hogyan került oda, csak gépiesen tette a dolgát. Rég volt már, mikor gondolt reá is valaki, talán már el is felejtette, milyen kapni. Magánya az emlékeit is megfakították, nem maradt néki más, csak a hajlott kora, meg ez a kis viskó.
Másnap a jótevő sétálva ismét útját arra vette, és fürkésző tekintettel nézett be az elvadult kertbe. A téli udvar még barátságtalanabbnak tűnt... Sok lim-lom, ami a magányos évek alatt összegyűlt, és a csupasz kert nem rejtette a szegénységet. A szomszédasszony kipirult orcával sepregette a kerti utat, s mikor felfedezte a sétálót, jó indokot találva a beszélgetésre, gyorsan megtámasztotta a seprűjét.....
- Jó napot kedveském- szólt.
- Hát nézze csak.... szegény mami, már nem tudja, hogy mit csinál. .....a kapu elé kirámolt.
Ujjával hadonászva a föld felé mutatott. A földön nem volt más csak az ő tegnapi kosara, de nem üresen.
Szegény nénike, ő is adni szeretet volna az biztos, mert dióval volt megrakva a kosár, egy pár darab elöregedett szaloncukorral, minek már a papírja is megfakult, s talán a cukor már olyan kemény volt, hogy az egereknek sem kellett.
Csak az ő szegény öreg szeme nem észlelte, hogy vele együtt a cukor is megöregedett, s a díszes csomagolás is megkopott, mint szegény öreg kendője.
A bőség kosár titkát a sepregető asszony nem is sejtette, mert nem avattam be a titkomba. Miután elköszöntünk egymástól, sepregetését befejezte és szaporán a meleg házába sietett.
Én boldogan magamhoz emeltem kosárkámat és továbbsietve eltűntem a szürkületben.
forrás: Helena
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-08 09:30:46, kedd
|
| |
| |
Tanulságként olvassátok el...és ha tudtok segítsetek ma is,és holnap is utána is !!! Ne hajtsatok tovább.........
Hathetesen magatokhoz vettetek, sokat
játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog
voltam veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a
mozgás- igényem és vele együtt az étvágyam
is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha
odamentem egy simiért, sokszor belém is
rúgtak.
Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan
boldog voltam, végre hónapok óta először látok
mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén
álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam
utána, de mire visszaértem, ti már sehol sem
voltatok.
Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,
labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt
olyan is, aki rá is gyorsított. Ki akartam futni az
út szélére, mert nagyon féltem.
Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon,
és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen
kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni,
de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt.
Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még
mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy
visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam,
senki nem állt meg segíteni.
Többórás fekvés után megállt mellettem valaki,
nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba.
Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz,
amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta.
Új gazdám, aki tizenöt perce ismert, nagyon sírt
és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat,
hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki
mondani: Köszönöm. Aztán elaludtam, az utolsó
dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett
zokogása volt.
Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim
sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a
cipőket és nem eszem annyit, még mindig
élhetnék...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-08 09:23:22, kedd
|
| |
| |
Történetek.!
Ez a történet bejárta az internetet: Nővel randizik a férfi, pedig felesége van!
Jarrid Wilson író, blogger alábbi története pillanatok alatt annyira népszerű lett, hogy ma már mindenki erről beszél az interneten.
,,Be kell vallanom valamit: egy nővel találkozgatom, miközben házasságban élek. Ő egy csodálatos teremtés, nagyon hisz Istenben. Imádom elvinni vacsorázni, moziba, ;s rajongásig szeretek tévézni vele...azt már mondtam, hogy irtózatosan gyönyörű. Nem is emlékszem, hogy mikor veszekedtünk utoljára, és az is csak 5 percet tartott. A mosolya beragyogja a napomat, még akkor is, ha az nem indult valami jól.
Van, amikor bejelentés nélkül meglátogat a munkahelyemen, ebédet hoz, de ha valami finom sütit készített, abból is szokott kóstolót hozni. Nem hiszem el még most is, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy találtam egy ilyen nőt, még úgy is, hogy házasember vagyok.
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy próbálja ki ezt, hiszen teljesen megváltoztathatja az életét.
Oh! Talán elfelejtettem mondani, hogy a nő, akivel találkozgatom, az a FELESÉGEM? Miért, mire gondoltatok?
Azért mert valaki házas, még nem jelenti azt, hogy nem szervezhet randevút a feleségével, ne mehetnek moziba. Úgy kell viselkednünk egymással, mint a szerelemesek, ha szerelmesek vagyunk még a másikba, hiszen IGEN-t mondtunk neki.
Gyakran azt látom, hogy a házasság után a kapcsolatok megfeneklenek, hiszen a felek már nem törekednek arra, hogy a másiknak meglepetést szerezzenek. Lehet, hogy furán hangzik, de egyáltalán nem badarság elhívni a feleségedet egy randira. Ilyenkor ismét átélheted a lepkék táncát a gyomrodban, mikor meglátod Őt. Ébredjünk minden reggel úgy, hogy valamivel lepjük meg a kedvesünket, a házastársunkat, ahogyan a kapcsolatunk elején is tettük.
Egy titkos találkozásnál nincs jobb párterápia a világon. Egy héten, vagy egy hónapban egyszer szervezzünk közös találkát a város egy számunkra emlékezetes pontján, és üljünk be egy kellemes kis kávézóba. Az IGEN után nem kell felhagyni a romantikus találkozókkal" - ezt tanácsolja Jarrid Wilson, és mennyire igaza van.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-08 09:11:23, kedd
|
| |
| |
Történetek.!
Egy forró júliusi hétvégén, vidéken, nagymamám kellemesen hideg, vályogból készült házának falai között hűsöltem.
Nagyi 86 éves. Gyerekkoromban sokszor voltam nála. Imádom az illatát, és a mai napig elvarázsolva hallgatom, amikor mesél. Nagypapám 3 éve meghalt. Azóta nagymamám csak árnyéka önmagának. Igazi társak voltak. Lelki társak. Ikerlelkek. Bár ők ezeket a szavakat sosem használták.
Ezen a forró délutánon Nagyi Tatáról mesélt. Nagymamám első házassága maga volt a pokol. Férje minden nap ütötte, verte. 23 éves volt, amikor úgy döntött, hogy ha szégyen a falu előtt, ha nem, ő bizony elválik. Ez nem élet. Írt az édesanyjának egy levelet, hogy fogadja vissza a szülői házba. Ha nem teszi, akkor világgá megy, de nem bír tovább így élni. Dédmamám -mi csak Mamácskának hívtuk- haza fogadta, a házasságból született kisfiával együtt.
Nagymamám megfogadta: soha többet nem megy férjhez. Fájó emlékeit, volt férje bántalmait képtelen volt felejteni.
Szorgalmas lány volt. Sokat dolgozott. Ahogy ő mondja: szerette a szépet és szeretett dolgozni, mert így tudtak csak haladni.
25 évesen a gyöngyösi vonatállomáson várta a vonatot, amikor az egyik begördülő vagonról fiatal katona szaladt oda hozzá és megszólította:
,,Ilyen szép fiatalasszonyt még nem láttam. Nem fél elengedni az ura egyedül, éjnek évadján?"
Nagymamám nem akarta elárulni, hogy nincs férje, így csak annyit felelt: ,,Nincs mitől félnem, vigyáznak rám. Viszontlátásra!"
A katona aztán visszaszállt a vonatra, de az ablakból sokáig nézte nagymamámat...
Pár hónappal később nagymamám oltványt vitt árulni a 150 km-el távolabb lévő Mezőtúrra. Ott beszédbe elegyedett egy mezőtúri idősebb asszonnyal. Az asszony, amikor megtudta, hogy Nagyi abasári, adott neki 15 forintot, és megkérte, hogy vegyen a fiának 10 krémest, aki az abasári laktanyában katona.
Nagymamám nem akarta elfogadni a pénzt, hiszen fiatal nőként tudta, hogy nem illik a laktanyához mennie. De aztán szavát adta. Végül kisfiával kézen fogva ment a laktanyához és hívatta a mezőtúri katonát, akiről csak annyit tudott, hogy a konyhán szakács.
Nemsokára jött is a fiatal katona, aki nem volt más, mint az a jóképű legény, aki hónapokkal korábban leugrott a vonatról, hogy nagymamámat megszólítsa.
Ő volt a Nagypapám.
A Nagypapám, aki meleg szeretetével, játékos természetével, szívből jövő mosolyával begyógyította nagymamám előző házasságból származó sebeit és boldoggá tette őt a szerelmével. Egy kislányuk született: Anyukám.
Sok mindent megéltek. Sok gondjuk volt. Veszekedtek is. De kitartottak egymás mellett. És az a meleg szeretet az utolsó pillanatig ott volt a pillantásukban, amikor egymásra néztek.
Véletlenek sora, hogy találkoztak. Nem volt akkor telefon, facebook... mégis egymásra találtak. Mert a Jóisten így rendelte. Talán ez az, ami hiányzik a világból: a hit. Hit abban, hogy ami elrendeltetett az úgyis megtörténik. Akit a sors nekünk szánt, az úgyis a miénk lesz. Sokkal hamarabb, ha nem keressük. Akkor megtalál minket. A Jóisten tudja, hogy rendezze a szálakat, hogyan írja a történetet. Engedjük át neki az irányítást és bízzunk meg benne...a legjobbat hozza majd nekünk!
Szeretettel:
Sándor Judit
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-08 09:01:07, kedd
|
| |
| |
ANGYALOK A BIBLIÁBAN...
A nyugati világban az angyalokkal kapcsolatos szemléletünk alapjait az Ótestamentumban találjuk, mely telis-tele van angyalokról szóló történetekkel. A héber pátriárka, Ábrahám és családja, igen gyakran találkozott angyalokkal. Megjelentek Hágárnak is, aki Ábrahám első fiának, Ismaelnek az anyja volt. Három névtelen angyal jött, hogy bejelentsék Ábrahámnak és feleségének, Sárának, hogy hamarosan gyermekük születik. Akkoriban már elmúltak kilencven évesek, de kilenc hónap múlva megszületett fiuk, Izsák. Később, amikor Isten azt kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel számára Izsákot, és így biztosítsa a hitét, egy másik angyal megragadta a kezét, és megállította az utolsó pillanatban. Történelmünk során az angyalok mindig csodák hordozójaként jelentek meg életünkben.
Ótestamentumi történetek
Sára és Ábrahám unokája Jákob, szintén találkozott angyalokkal. Az angyalok gyakran látogatták meg Jákobot álmaiban. Egyik álmában egy olyan létrát látott, amely a Mennyországig ért, és az angyalok fel-le sétáltak ezen a létrán. Azon a helyen, ahol ezt az álmot látta, épített egy oltárt. Egy másik éjszaka, amikor egyedül volt, és ébren feküdt, Isten egy angyala látogatta meg és megküzdött vele. Egész éjszaka harcoltak, és Jákob combja megsebesült. Reggel pedig, mivel sikerült megtartani pozícióját, az angyal megáldotta őt. Mindannyiunkkal megtörtént ez, hogy időről időre megküzdünk spirituális természetünkkel, aztán később áldásnak érezzük azt, ami olyan nehéz volt, amikor megéltük.
Az Egyiptomból való kiűzetést követően az angyalok segítettek a zsidóknak, miközben azok a vadonban bolyongtak. És az angyalok megjelentek sok prófétának is. A két legmegrendítőbb találkozást Ezékiel és Dániel próféta élte meg, akik majdnem ezer évvel Jákob után éltek.
Amikor Babilon királya elfoglalta a júdeai királyságot, Ezékielt, népének más vezéreivel együtt elhurcolták. Mivel népe történelmének legsötétebb óráit élte meg, szavait átitatta a düh és a reménykedés. És mint oly sok más próféta, ő is azt kívánta népétől, hogy áldozzák fel életüket. Látomásai Isten trónjáról és az angyalokról, modellként szolgáltak az őt követő angyalkutatóknak nemzedékeken keresztül. Talán legismertebb látomásában Ezékiel Isten trónját olyan hintóként látta, amelyet négy arcú és sok szárnyú kerubok vettek körül. Szárnyaik csapkodását a menny minden részén hallani lehetett.
Dániel volt a próféták közül az első, aki nevükön nevezte az angyalokat/Jákob megkérdezte az angyal nevét, akivel harcolt, de nem kapott választ/. Dániel könyvében találkozunk először Micháel és Gábriel arkangyallal, és itt hallunk először a nemzetek őrangyalairól is. Gábriel segített Dánielnek megfejteni álmait. Amikor a király Dánielt az oroszlánok barlangjába vetette, egy angyal volt az, aki becsukta az oroszlánok száját. Reggel, amikor megnyitották a barlangot, Dániel sértetlenül jött ki. Ugyanebben a könyvben találkozunk Dániel három barátjával: Shadrachhal, Meshachhal, és Abednegóval, akiket egy, a lángok között megjelenő angyal mentett ki a kohóból. A történelem során az angyalok számtalan nő és férfi életét mentették meg teljesen reménytelennek ítélt helyzetekben.
Mit gondolsz, vajon hány álruhát viselő angyallal találkoztál már életed során?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-08 08:55:22, kedd
|
| |
| |
MIKULÁS VAGY TÉLAPÓ?
A gordiuszi csomó - avagy hogyan hozd helyre a zűrzavart
Létezik egy zseniális "mese" arról, hogyan is alakult, hogy a Télapó és a Mikulás is puttonyos lett. Mert a gyerek kérdez, mi meg igen sokszor hoppon maradunk a válasszal - értelmes magyarázat híján.
A történet:
A Mikulás egyszer, nagyon régen, amikor készülődött a gyerekekhez, úgy december elején, telepakolta a puttonyát. Épp füttyentett volna a rénszarvasoknak, amikor a zsákot megemelve megroppant a dereka. Azonnal ágynak esett, nem is tudott mozdulni, épp azon aggódott, hogyan is fognak az ajándékok eljutni a gyerekekhez. Akkor járt arra Télapó, aki, mint tudjuk a hosszú szakálláról híres, hisz ha megrázza, rögtön elkezd esni a hó. Látta, hogy nagyon beteg a Mikulás. "Segíthetnék valamit neked? - kérdezte. És akkor a Mikulás megkérte őt, szállítsa el a kicsiknek a meglepetéseket. Sajnos a következő években is még az ágyat nyomta Mikulás, így sok-sok éven át a Télapónak kellett december 6-án az ajándékozást megoldania. Ám amikor Mikulás meggyógyult, már nem szívesen adta volna vissza a nemes feladat teljesítését Télapó. "Megszerettek a gyerekek, már én szeretném minden évben elvinni az ajándékaikat." De Mikulás tiltakozott: "Még rám is emlékeznek, engem is kedvelnek a gyerekek! Tudod mit, Télapó? Kérdezzük meg őket, kit várnak december 6-án!" Úgy is tettek. A gyerekek egy része Mikulást szólította, a többiek Télapót. Így történt, hogy megállapodtak: bizonyos családoknak egyikük, míg a többieknek a másikuk viszi el az ajándékot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-08 08:50:22, kedd
|
| |
| |
Történetek.!
A bánat könnyei
'Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.
Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent. Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: Hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!
Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá.
A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket. Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.
Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült. Isten így szólt hozzá:
Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.'
forrás: internet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-08 08:40:56, kedd
|
| |
| |
Történetek.!
Éjjeli telefon
A telefoncsörgésre riadtam fel. Hirtelen rápillantottam az órám világító számlapjára - mindjárt éjfél. Megrémültem, a szívem zakatolt.
- Mama? - alig hallom a suttogást a telefonban. Azonnal a lányomra gondoltam. Amikor a síró hang érthetővé vált, megszorítottam a férjem kezét.
- Mama, tudom, hogy késő van. De... ne szólj semmit, engedd, hogy én beszéljek! És mielőtt megkérdeznéd, igen, ittam. Néhány kilóméterrel odébb csaknem lehajtottam az útról és...
Még lélegzetet vettem elengedtem a férjem kezét. Valami nincs rendben!
- ... és annyira megijedtem. Arra tudtam csak gondolni, hogy meghaltam. Én... én haza akarok menni. Tudom, hogy rosszat tettem, hogy elszöktem, tudom, hogy belebetegedtél az aggodalomba. Napok óta telefonálnom kellett volna neked, de féltem... féltem.
Belezokogott a telefonba. Ismét a lányom arcát láttam magam előtt. - Azt hiszem...
- Nem! Kérlek, hadd fejezzem be. Kérlek!
Megpróbáltam közbeszólni, de ő folytatta.
- Mama, terhes vagyok. Tudom nem lett volna szabad innom... különösen most nem, de hát úgy félek! Mama, annyira félek!
A hang elhallgatott, az ajkamba haraptam, és éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel.Férjem hangtalanul kérdezte: - Ki az?
Nem válaszoltam, mire felugrott, kiment a szobából és pillanatokkal később a fülére szorított hordozható telefonnal jött vissza
Valószínűleg a telefonáló meghallhatta a kattanást, mert megkérdezte. - Ott vagy még? Kérlek ne tedd le! Szükségem van rád! Olyan magányos vagyok.
Miközben a telefont szorongattam, segítséget várva ránéztem a férjemre.
- Itt vagyok, nem teszem le mondtam.
Meg kellett volna mondanom neked, mama. Tudom, hogy meg kellett volna mondanom. De hát, amikor beszélgetünk, te folyton csak azt hajtogatod, hogy mit kell csinálnom. Minden förmedvényt elolvasol arról, hogyan kell beszélni a sexről, és csak beszélsz. Nem figyelsz rám. Soha nem hagyod, hogy elmondjam, mit érzek. Mintha az én véleményem, az én érzelmeim nem is lennének fontosak. Azért, mert az anyám vagy, azt hiszed, ismered az összes választ. Néha azonban nem válaszokra van szükségem, csupán azt szeretném, ha figyelnél rám.
- Nagyot nyeltem, miközben ránéztem az éjjeliszekrényemet beborító ,,hogyan beszéljünk a gyerekeinkkel" irományokra. - Figyelek rád - suttogtam.
- tudod, amikor már újra irányítani tudtam a kocsit, a kisbabára gondoltam, és arra, mi lesz velünk. Akkor hirtelen megláttam ezt a telefonfülkét, s mintha máris hallottam volna a hangodat, hogy nem szabadna inni, és autót vezetni... Taxit hívtam, haza akarok menni.
- Ez nagyszerű drágám - mondtam megkönnyebbülten.
A férjem közelebb jött, leült mellém, megfogta a kezemet. Kézszorítása azt jelentette, hogy helyesli amit mondok és teszek.
- Azt hiszem, már tudnék vezetni.
- Nem! - vágtam rá. kérlek, várd meg a taxit. Ne tedd le a kagylót amíg a taxi oda nem ér.
Haza akarok menni ,mama!
- Tudom, de tedd meg ezt az anyád kedvéért. Kérlek várd meg a taxit.
Csak akkor könnyebbültem meg, amikor hallottam, hogy a háttérben valaki a taxit emlegeti.
- Hazamegyek, mama - Kattanás, a telefon elnémult.
Felkeltem az ágyból, és bementem a 16 esztendős lányom szobájába. Sötét vett körül. A férjem utánam jött, átölelt, állát a fejemhez szorította.
Letöröltem a könnyeimet. - Meg kell tanulnunk, hogy figyeljünk rá mondtam.
Minden rendben - fordított maga felé. Átölelt én pedig a vállába fúrtam a fejem Perceken át álltunk így, aztán hátraléptem, lenéztem az ágyra.
- Mit gondolsz, meg fogja valaha tudni, hogy rossz számot hívott? - kérdezte a férjem.
Ránéztem az alvó lányunkra. - Talán nem is volt olyan rossz az a szám.
- Mama, papa, mit csináltok? szólt egy hang a takaró alól.
Odamentem a lányomhoz, aki álmosan bámult a sötétbe. - Gyakorolunk - válaszoltam.
Mit gyakoroltok? - motyogta, miközben visszafeküdt, a szeme becsukódott, már aludt is tovább.
- Hogy odafigyeljünk rád - suttogtam és megsimogattam az arcát.
/Christine Craig/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2015. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
324 db bejegyzés |
| e év: |
2826 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 944
- e Hét: 2416
- e Hónap: 11599
- e Év: 64307
|
|
|
Offline
