|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2015-03-28 05:59:48, szombat
|
| |
| |
Magyar népmesék - A rátóti csikótojás...
Link
A rátóti csikótojás
Hol volt, hol nem volt az országban egy Rátót nevű község. Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált.
- Tyű, fékomadta-teremtette - csodálkozott -, nahát ez már megint mi? - Mert hosszú főznivaló tököt már látott, de ilyen sütnivalót még soha.
Fölvette, megtapogatta, megszagolta. De a maga fejétől csak nem tudta kitalálni, hogy mi. Bevitte hát a faluházára. Ott éppen együtt volt a kupaktanács. A csősz letette a tököt az asztalra. A derék elöljárók is mind elszörnyülködtek. Csak nézték, hol a tököt, hol egymást.
Azt mondja a legöregebb, a legokosabb:
- Sok időt megértem, de ilyen isten-teremtményét világéletemben nem láttam még. Mi lehet ez?
Azt mondja rá az időben utána következő:
- Én is sok mindenen keresztülmentem, de ilyent még én se ettem életemben.
S fordul kérdő tekintettel a korban alatta állóhoz.
Az azt mondja:
- Ami azt illeti, én se vagyok már mai gyerek, de azt én se tudom hogy ez mi a csoda lehet. De azért bíró a bíró, hogy ő mindent tudjon.
Itt aztán a bíró is beleszólt:
- Hát, atyafiak, ez - ahogy a formája mutatja - csakis tojás lehet.
Erre aztán a többi feje is egyszeriben megvilágosult.
- Persze hogy tojás! Mert mi más is lehetne, ha nem tojás?!
A csősz most már arra is emlékezett, hogy még egészen meleg volt, mikor a földről felvette.
A bíró nem hiába hitte magát okos embernek, mert most még azt is tudni akarta, hogy a tojás micsoda tojás.
- Egy gyíksárkányé! - mondta a legöregebb elöljáró.
- Lúdvércé!
De a bíró a csőszre hallgatott. Az pedig olyanképpen beszélt, hogy akkoriban, mikor a tojásra ráakadt, valami idegen négylábú nagy állat csatangolt a határban. Futott, sörénye volt, hosszú szőrű farka!
Annak a Rátótnak a környékén még ritka volt a ló. A parasztok tehénnel szántottak s fuvaroztak. Még a lakodalomba is tehén vonta szekéren mentek.
De a bíró látott már lovat is, csikót is. Felkiáltott hát:
- Csikó! Csikó tojta!
Most már az öregek is fújták:
- Úgy van Ezt a csikó tojta. Mert mi más tojhatott volna nekünk ekkorát?
Ebben mindnyájan megegyeztek.
- Eddig szerencsésen eljutottunk - szólott a bíró -, még csak azt mondjátok meg, atyafiak, most mitévők legyünk?
- Kiköltetjük!
- Ki ám, de mivel? Nekünk nincsenek lovaink.
Mindenki törte a fejét. De hát csak a bírónak támadt jó gondolata.
- Tudják mit, atyafiak? Amondó vagyok, hogy ezt a drága szép tojást költsük ki magunk.
Ebben aztán megint megegyeztek.
Jó példának először a bíró ülte meg a tojást. Aztán sorra a többiek, amint kor szerint következtek. Ki-ki egy napig. Éppúgy, ahogy a kotlós tyúk a tojásokat.
Talán még ma is ülne valaki a tökön, ha a szomszéd faluban rebesgetni nem kezdték volna, hogy a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikótojás! Merthogy csak nem kel ki! Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek, hogy ők bizony nem ülik tovább senki lova tojását.
A bíró nagyon elszomorodott. Szentül meg volt győződve, hogy a kiscsikó már mozog is a tojásban. Megrázta, megszagolta. Megszagoltatta az elöljárókkal is. De azok most már hitetlenek voltak. Az ő orruk szerint a tojásnak már szaga volt Záp!
Végtére is megállapodtak abban, hogy a záptojást kiviszik a határba egy hegyre, mert onnan épp a felé a falu felé gurítják, amelyik a rátóti tanács lebecsmérlésében leghangosabb volt.
Ennek a csodájára aztán egész Rátót kivonult. Mindenki látni akarta, hogy kapja meg a magáét az a rossz nyelvű falu. Előhozták a tojást. Bizony szaglott már messziről is. Mikor az orrukat már valamennyien befogták, a bíró levette a talicskáról, s gurítani kezdte a csikótojást. A tojás gurult, gurult, s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Ott valami kőbe ütközött, s rapityára törött szét. A bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl, erre aztán egész Rátót adta a hangot, ahogy kinek-kinek torkán kifért:
- A pici csikó! Ni, né! Fut a pici csikó! Utána, emberek!
A sok nép a nyúl után eredt. A dombon csak a bíró maradt. Látva, hogy hasztalan a rohanás, mert a rohanó kis jószágot senki sem éri utol, szomorúan így sóhajtott magában:
- Nem megmondtam; hogy a csikó már mozog? Miért is nem ültük türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikótojást?
forrás: Őseink Hagyatékai,Örökségünk (https://www.facebook.com/oseinkhagyatekaioroksegunk?pnref=story)
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-03-15 08:18:03, vasárnap
|
| |
| |
A Magyar Tavasz - 1848 március 15. 
1848. március 15-én robbant ki Pesten a radikális ifjúság által vezetett forradalom, nyitányát adva Magyarország másfél éves szabadságküzdelmének.
A Párizsból induló forradalmi hullám két nap alatt jutott el Bécsből a magyarság szellemi életének központjába, a pesti megmozdulás fő szervezői fiatal értelmiségiek (pl. Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór) voltak. Petőfi naplója szerint a Pilvax kávéházban született meg a forradalom ,,akcióterve": a szervezők először a tanuló ifjúságot szólították magukhoz az Egyetem téren, aztán lefoglalták Landerer Lajos nyomdáját. Innen került ki a követeléseiket összegző Tizenkét pont és Petőfi forradalmi hangvételű verse, a Nemzeti dal, mely írások máig szimbolizálják március 15-ét.
Röplapok segítségével délután 3 órára a Nemzeti Múzeum kertjébe gyűlést hirdettek, ahol állítólag tízezer polgár volt már jelen. Fontos megemlíteni, hogy a közhiedelemmel ellentétben Petőfi nem szavalta el versét a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, bár az kétségkívül számos helyen elhangzott. A Múzeum-kertből a tömeg a Városházára, majd Budára, a Helytartótanácshoz vonult, hogy kiszabadítsa börtönéből Táncsics Mihályt. A Nemzeti Színházban este a nép kívánságára Katona József darabját, a Bánk bánt tűzték műsorra, ezt azonban valószínűleg félbeszakította a betóduló forradalmi tömeg. Más városokkal ellentétben Pesten nem próbálták fegyveres erővel feloszlatni a tüntetéseket, a forradalom vérontás nélkül zajlott.
A március 15-i eseményekre legnagyobb hatással Kossuth Lajos március 3-i országgyűlési beszéde bírt, melynek reformkövetelései, igaz, jóval radikálisabb formában, a Tizenkét pontban jelentek meg. A bécsi események csak bátorítást adtak a Pilvaxban naponta összegyűlő értelmiségi körnek, mely a kedvezőtlen időjárás ellenére eredménnyel szervezkedett (március 15-én vásárt is tartottak Pesten, ami hozzájárult a tüntetés sikeréhez). A pesti forradalom hatással volt a pozsonyi rendi országgyűlésre is, döntő győzelemre segítve a reformok pártján állókat.
V. Ferdinánd és a bécsi udvar a pesti eseményeket követően nem merte visszautasítani a beadott feliratot, kinevezte gróf Batthyány Lajost miniszterelnöknek, aki március 23-án megalakította az első felelős ministeriumot (kormányt). A pesti forradalomnak is köszönhető az áprilisi törvények megszületése (április 11.), amelyek eltörölték az elavult, rendiségen alapuló politikai rendszert és lehetőséget biztosítottak a polgári fejlődésre egy majdnem teljesen önálló Magyarország számára.
Március 15-ét joggal tartjuk legnagyobb nemzeti ünnepünknek, mely nap minden korban a magyar szabadság szimbóluma maradt.
Forrás: http://www.rubicon.hu/
szerző: Tarján M. Tamás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-03-04 12:45:05, szerda
|
| |
| |
Pál István (született: Kétbodony, 1919. február 25.) Madách-díjas nógrádi pásztor, tereskei dudás, a Népművészet Mestere.
Kilenc gyerek közül első fiúként született idősebb Pál István gulyás és Ciglan Erzsébet bánki kanászlány gyermekeként. Pál István családja kizárólag pásztorősöket tart számon. Apja is tudós pásztor volt - állat, ember gyógyításához, rontás elhárításához egyaránt értett. Édesanyja munka közben is dalolt, édesapja, nagyapja furulyázott, flótázott, dudált.
Saját maga így emlékezik vissza:
,,Kilencen voltunk testvérek, én voltam a negyedik gyerek, az első fiú. Akkor még nem szaladgáltak kórházakba, mindenkinek volt szülőfaluja. Úgy mondom, ahogy van, a pásztoroknál van babona. Ott volt édesanyám, édesapám, meg a bábaasszony. Amikor oszt a világra jöttem, azt mondja a bábaasszony édesapámnak: - Pista bácsi, fiú! - Fiú? Meg ne fürdesse addig, amíg nem fogom meg. - Akkor volt először duda a kezemben, amikor apán behozta a dudát, és betette a magzatvizes kezembe a dudasípot, és tartottam. Mintha ráolvasna, azt mondta: - Lépj a nyomdokba, úgy őrizd a jószágot, és úgy neveld a családot, mint én, így éljél a világban."
Ahogy járni tudott, kísérte apját két öccsével együtt a legelőre, így szinte észrevétlenül tanulták meg a pásztorkodás folytatásához szükségeseket. A gyerekek a régi zenei örökséget is átvették - lánytestvérei közül többen is kitűnő énekesek lettek. István a három fiú közül egyedül, átvette a furulyás, flótás, dudás örökséget is. Ciglan Jánostól, édesanyja nagybátyjától a furulya- és flótakészítést, valamint a faragást is megtanulta. Édesapjára úgy emlékszik vissza, mint a legnagyobb zenészre, aki mindent tudott, "a Miatyánktól a Hiszekegyig, mindent." Ő volt a példakép.
Rendkívüli zenei érdeklődése 6-7 éves korában nyilvánult meg először, kilenc évesen pedig már a hóna alá tudta venni a dudát. Apja időnként tanácsaival segítette őt a tanulásban. Leginkább a közösségi zeneszolgáltatás fontosságára hívta fel a figyelmét. Ha dudatanulásról beszél, Pál István soha nem mulasztja el leírni az apa kitörő örömét, amikor fia az első nótát végig dudálta: "Van már utódom, itt az én fiam!" Közben megtanult furulyázni és flótázni is.
Ötévi iskolába járás után Pál Istvánt már cselédkanásznak adták Bánkra. Tizenöt évesen átmenetileg komenciós kocsisnak állt Alsópeténybe, 1935. augusztus 20-án apja egyik jó barátja, Koós József elvitte magával a nógrádi várba, ahol énekével, dudálásával óriási sikert aratott (Koós József kitűnő dudás-furulyás juhász volt. Dalai és játéka szerepel a Pátria lemezeken és Bartók Béla "Magyar népdalok" c. könyvében is.). 1939-ben feleségül vette Garai Ilonát. Hat gyermekük közül ketten, István (1941) és János (1946) nőttek fel. Felesége tereskei iparos volt, nem pásztorcsaládból származott. Ahogy a szülői háznál, ifjabb Pál Istvánéknál is rendszeresek voltak a fonók és egyéb összejövetelek. Az őszi behajtástól tavaszi kihajtásig otthon tartózkodó pásztor kiválóan el tudta szórakoztatni a közönséget meséivel, tréfáival, és hangszereivel.
Az 1. magyar hadsereg tüzéreként eljut a Donyecig. 1945-ben a Csepel-szigeten feloszlik az alakulata, és kalandos úton hazatér. Tulajdonképpen végigharcolja a háborút, ott van a legnagyobb pokol kellős közepén, és még csak meg sem sebesül. A háború után apja tanácsára elszegődött Szécsénkére falusi gulyásnak, majd apja nyomdokain Nógrádsápra, kanásznak.
Az 50-es évek derekán már nehezen viselte a család a falusi kanászkodást, mert a téeszesítés és a mangalicák hússertésre való lecserélése miatt rohamosan kezdett bealkonyodni a falusi kanászkodásnak. Ezt megérezve, felesége unszolására 1957-ben híres juhászoktól megkezdte a juhászat tanulását. ,,Fél év múlva 85-90 százalékos juhász lettem" - mesélte Pál István. Ezután beállt Cseres pusztára, a Nógrádkövesdi Állami Gazdaság juhászának. A tanulást - amelyért sok bort kellett fizetnie "patronálójának", Molnár Ferencnek, a híres alsópetényi juhásznak - tovább folytatta, mert ,,a juhnak kilencvenkilenc féle betegsége van, a századikat találja meg az állatorvos"Hatalmas tudásra tett szert a juhászat terén, majd átment a borsosberényi Állami Gazdasághoz, ahol 18 évet töltött el, falkás juhászként. Innen ment nyugdíjba 1979-ben. Tudását megbecsülték, és anyagilag is gyarapodott a család. Tereskén házat vettek és oda is költöztek.
A juhászkodásról így mesélt Pista bácsi:
,,Rátámaszkodtam a botra, oszt néztem, figyeltem, legel-e mind, nincs-e sánta köztük. Belenyúltam a szűrujjba vagy a tarisznyába, kivettem a furulyát, furulyázgattam magamnak, hogy el ne aludjak, meg elmenjen az idő. Mert egy rendes pásztor, ha meg akarja a jószágot pontosan őrizni, ha áll, egész ember. Ha leül, már csak félember, ha lefekszik, akkor már nem ember."
,,Ha még egyszer születnék, akkor is csak juhász lennék." - mondja életének erre a szakaszára emlékezve. A juhászat nyugodtabb időszakaiban kezdte el a Ciglan János "nagyapától" még fiatalkorában megtanult furulyakészítést is. Remélte, hogy fiai folytatják majd a juhászatot, így a családi pásztorhagyomány megőrződik. Ugyanolyan fontosnak érezte, hogy legyen utódja, mint saját apja, aki annak idején benne látta meg a hagyomány folytatóját. Az idősebbik fia nem vállalta a pásztorságot, kisebbik gyermekénél látta a hajlandóságot. Kisebb fiával bojtárkodott együtt, majd önálló falkás juhásznak is beállt.
A békésnek ígérkező öregkort súlyos tragédiák sorozata rázta meg. 1983-ban meghalt felesége. 1991-ben, 50 évesen meghalt az idősebbik fia, István. Ekkor ,,kihaltak a szívéből a nóták". Fiatalabb fiában maradt minden reménye, aki fiatalkorában végig vele bojtárkodott. Kazettára is mondta a juhászat összes fortélyát, hogy fia, ha majd visszatér a pásztorsághoz, tanulhasson belőle. Ez a reménye is megcsalta: kisebbik fia, János, 48 éves korában tüdőrákban meghalt.
,,Megmaradtam műemléknek" - szokta mondani, de az is mondható, hogy úgy maradt meg, mint a tanúhegyek, amelyek sokkal keményebb kőzetből vannak, mint a környezetük.
1992. június 14-én este kopogtatott be hozzá néhány táncházas zenész és táncos: a felvidéki Agócs Gergely, Páll László, Hégli Dusan és Juhász Zoltán. Elvitték hozzá Fábián Éva énekest is, és addig győzködték, míg elment velük egy táborba Síkfőkútra. Ez volt az első alkalom, hogy tanított. ,,Vagy 20-25 fiatal volt abban a táborban. Biztos már szóltak nekik, mert szaladtak körülem. Valahogy a szívem másképp kezdett verni, és kivirradt az a szomorúság. Tanítottam a dudát, a furulyát, a népdalokat." Azóta újra szól a nóta, duda, furulya, flóta. 1994-ben megkapta a "Népművészet mestere" kitüntetést.
Ma, 95 éves korában, egyetlen dolog élteti: hogy minél teljesebben átadhassa zenei örökségét. Ebben is az apai példa - általánosabban a pásztorősök példája - érvényesül. Az a szemlélet, mely szerint a tudással az átadás kötelezettsége is együtt jár.
Pásztorzenészként
Pál István több, mint kétszáz dallamában ott vannak "primitív" ütempáros dudacifráink, honfoglalás előtti keleti zenei világunk dallamai, középkori és XVI-XVII. századi eredetű dallamaink, népzenei új stílusunk, és persze ott vannak XIX-XX. századi műdalaink is. A magyar népzene teljes egésze jelen van ebben a zenei univerzumban. A kanászkürt, duda, furulya, flóta - a pásztorság, és történeti források szerint az egész magyarság legrégibb hangszerei - a fúvós hangszerek teljes spektrumát kimerítik, a rajtuk szóló zene formakultúrája pedig a palóc pásztorság teljes zenei alkotókészségét képviseli.
Pál István minden nótáját szájhagyományból tanulta, kottát soha nem használt, iskolában zenét soha nem tanult. Zenei gondolkodásmódja, szóhasználata ezért nem azonos a műzenében használatossal. A pásztorgyerek ugyanolyan zenei kommunikációs rendszerbe születik bele, mint nyelvibe, és ugyanabban az életkorban épül fel benne a zenei anyanyelv, mint a beszélt.
Az osztahatlan egészre összpontosító gondolkodás nyilvánul meg abban, hogy Pál István a furulyát nótával hangolja, az egyes hangközök vizsgálata eszébe sem jut, vagy abban, hogy a nótánál kisebb zenei egységeket értelmetlennek tartja. Minderre a beszélt nyelvből találhatunk analógiát. Az anyanyelvén beszélő ember sem gondol nyelvtani szabályokra, sőt, lehet, hogy nem is ismeri azokat, mégis a szavak és ragok keresgélése nélkül is tökéletesen megfogalmazza gondolatát.
Az imént elmondottak jól mutatják, hogy a szájhagyományból épülő zenésznek sincs szüksége a zene nyelvtani szabályainak (cifrázás, dallamsor, ütem, hangköz stb.) ismeretére ahhoz, hogy tökéletesen fogalmazzon a zene nyelvén. Kizárólag a nótára - tehát a gondolatra - figyel. Mivel pedig a gondolat megformálására a zenei anyanyelv is végtelen gazdagon kínálja a lehetőségeket, az elhangzó, megvalósuló formák mindig mások, megismételhetetlenek - holott a ényeg mindig ugyanaz. A rögtönzés ilyen anyanyelvi módon történik, éppen fordítva, mint a komolyzene és a dzsessz improvizációja. Ott a zenei folyamat a témától halad annak variálásán, felbontásán keresztül valami új megszületése felé, itt viszont a legimprovizatívabb bejátszástól, kereséstől halad a zene a mindig újjászülető, de lényegét tekintve állandó és változatlan nóta felé.
Pál Istvántól eddig 213 különböző dallamot sikerült rögzíteni. Ezekből 71 régi stílusú, ereszkedő pentaton, vagy diatonikus dallam. Az újstílusú, visszatérő szerkezetű típusba 83 dallam tartozik, 15 pedig kupolás, d nem feltétlen visszatérő szerkezetű. 12 egyházi népének, vagy szokásdallam, 29 pedig műdal, vagy műdal eredetű dallam. Ez a 213 dallam természetesen nem tekinthető lezártnak, biztosan előkerül még számos darab Pál István rendkívüli emlékezetéből. Zenei ízléséről elmondható, hogy igen régies, magától is szívesebben veszi elő a régi és újstílusú dalokat, nem a műdalokat.
Elsősorban a régi pásztornóták között vannak olyanok, amelyeknek számontartja az eredetét - kitől, milyen alkalommal tanulta meg. 35 ilyen nótája származik pásztoroktól, további 13 régi stílusú dallamra pedig úgy emlékszi, hogy legénytársaitól, katonatársaitól, lakodalomban, kocsmában tanulta meg. A pásztorok közül kiemelkedik apja hatása, de sokat emlegeti még a családból Ciglan Jánost, sógorát, Filcsik Mihályt, aki gulyás volt és Pál János nagybátyját, illetve édesanyját is idesorolhatjuk, hiszen ő is pásztorcsaládból való. A hangszeres pásztorok közül a flótás Brozant, valamint Koós Józsefet, és a tolmácsi dudás kanászt, Krauszt emlegeti sokat.
Pál István gyermekkorát, legénykorát és fiatal házaskorát is szlovák többségű falvakban - Bánkon és Nógrádsápon - töltötte. Mivel magyarázható, hogy ennek ellenére mindössze öt dallamhoz tud szlovák szöveget, és ezek között is csak egy van olyan, amelyhez magyar szöveget egyáltalán nem ismer? A pásztorság és a család meghatározó szerepe dallamvilágának kialakításában az első és legfontosabb magyarázat erre a kérdésre. Egyetlen szlovák anyanyelvű törzspásztort sem ismert a vidéken, holott a parasztság jelentős része volt szlovák. A pásztorok azonban mind magyarok voltak, hasonlóan az uradalmi cselédekhez. Bánki gyerekkorára egyébként úgy emlékszik vissza, hogy akkoriban jól tudott szlovákul, és tudta a dalok szövegét is. Azonban Nógrádsáp sokkal inkább magyarul mulatott, mint szlovákul, holott a többség szlovákul beszélt. A többi helyiség, ahol több-kevesebb időt élt - Szécsénke, Legénd, Tereske - pedig magyar volt, vagy jelentős magyarságot számlált.
Egy nóta
Nyugdíjazása alkalmából Pál István ,,szerkesztett egy nótát". Mind dallamát, mind szövegét maga faragta, hónapok töprengése során. Az egyszerű, de költői szövegben ráismerhetünk a népköltészet képeire, ám a vers egésze önálló, új alkotás. Személyes hangvételén jól érződik, hogy még nem ment át a közösség szűrőjén, de ha egyáltalán működne még ez a szűrő, nagy valószínűséggel népdallá válna. A dallam AA5BA szerkezete, pentaton fordulatai alapján viszont méltán tekinthető újstílusú népdalnak. Megdöbbentően közeli változata az ,,Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van" c. Somogyban ismert dalnak, annak ellenére, hogy Pál István sem ezt a dalt, sem ehhez hasonlót nem ismer. A dallam első fele ugyanakkor szinte hangról hangra megegyezik a Somogyban elterjedt ,,Híres betyár vagyok, Patkó az én nevem" kezdetű betyárnóta dallamának is, melyhez hasonló szintén nem ismert eddig Pál Istvántól.
A vadonatújnak szánt dal szerkesztésekor tehát ugyanazokon a határokon belül kereste a megfelelő megoldást, mint a feledésbe merült dallamok felidézésekor. Az "új nóta" egész szerkezete, sorainak dallamíve valószínűleg ugyanúgy előképekre támaszkodik, és ezek az előképek most is pontos hangokkal ki nem töltött dallamívek, hogy majd a konkrét megoldás adja meg az új nóta végső formáját. Ő maga többször is feltette a kérdést: ha a népdal szerzője ismeretlen, a műdalé pedig ismert, akkor az ő nyugdíjazási nótája micsoda?
Díjak, elismerések
Népművészet Mestere díj, 1994
Magyar Kultúra Lovagja, 2005
Madách-díj
Tereske díszpolgára
Kétbodony díszpolgára
Pista bácsi, dudáljon kend (portréfilm Pál István nógrádi dudás-énekesről)
Link
Nincs messze Budapesttől Tereske. Ott él Pál István juhász, aki mesterségének minden fortélyát ismeri, emellett dudán, furulyán és flótán játszik, aki hangszereket készít, remek énekes, mesemondó és természetesen jó táncos is. A filmben - ami egy eltűnő életforma és kultúra dokumentuma - megismerkedhetünk Pista bácsi életének fontosabb mozzanataival, amelyekről ő maga mesél bölcsességgel, humorral és érzelmekkel fűszerezve mondandóját.
Életének 96. évében elhunyt Pál István... Az utolsó magyar dudás a Hortobágy tiszteletbeli örökös pásztora... Isten nyugosztalja békében! 
forrás: Őseink Hagyatékai,ÖrökségünkLink
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-03-04 06:59:16, szerda
|
| |
| |
Kikelet hava - MÁRCIUS- Jeles napok
A tavasz a megújulás, a természet újjászületésének az évszaka. A nappalok hosszabbodnak, enyhül az időjárás, és lekerül rólunk a nagykabát. A hó alól virágok kukucskálnak, dugják ki a fejüket, madarak készülődnek a fészekrakáshoz, és csivitelésüktől egyre hangosabbak a kertek és a mezők.
Március a meteorológiai évszakváltások szerint az első tavaszi hónap.
Ősi magyar nevén Kikelet hava, de a népi kalendáriumban pedig Böjtmás havaként említik. Az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja.
A tavasz első hónapjáról azt mondják: ,,Ha böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves", azaz esős áprilist jelez a csapadék nélküli március. S rámutat az egész esztendőre, a néphit szerint amennyi köd van márciusban, annyi lesz a zápor is.
Március 9.: Azt tartják, hogy amilyen időjárás uralkodik Franciska napján, olyan lesz egész márciusban.
Március 12.: Gergely napja. A naphoz kapcsolódó legismertebb népszokás a gergelyjárás. Ezen a napon emlékeztek I. Gergely pápára, az iskolák patrónusára. Eredete a XVI. századra nyúlik vissza, amikor a tanulók maguk és tanítóik számára adományokat gyűjtöttek. Ezen a napon a gyerekek vidám jelmezes felvonulással, köszöntők éneklésével és dramatikus játékokkal emlékeztek Gergely pápára, bemutatták az iskolai életet, az új tanulókat iskolába hívogatták, kosarukba pedig adományokat gyűjtöttek.
Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert szólás van arra, ha ezen a napon esik a hó: “Megrázza még szakállát Gergely."
Március 15.: Nemzeti Ünnep: Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc ünnepe; Magyar Sajtó napja
Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Jelképpé vált, nemzetünk szabadság szeretetét fejezi ki. Március 15-én minden megemlékező kokárdát tűz ruhájára. Ez a hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett, a magyar szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű szalagot. 1848-ban ezen a napon tört ki a forradalom Pesten, és ekkor nyomtatták ki az első szabad sajtó termékeit, a 12 pontot és a Nemzeti Dalt.
Március 18., 19., 21.: Sándor-József-Benedek napja. A néphit úgy tartja, hogy ezek a napok vetnek véget a hosszú, hideg télnek és ekkor veszi kezdetét a termékeny tavasz: “Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget." “Ám ha üres ez a zsák, nem kapod csak a harmadát".
Március 21.: Benedek napja a “hivatalos" tavaszkezdés, azaz a tavaszi nap-éj egyenlőség napja.
Március 24.: Vetni kell a káposztát és a káposzta-féléket, de vigyázni kell, ha távolabbi földre esik a vető, úgy nézze, hogy ne találkozzék útközben kakassal, mert majd repce nő a káposzta helyett.
Március 25.: Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. Jézus fogantatásának ünnepe. Egyike az év legjelentősebb Mária-ünnepeinek. E nap alkalmas a fák oltására, szemzésére. Gyimesben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható.
forrás: Magyar Nyelv (https://www.facebook.com/amagyarnyelv/photos/a.1430534727211468.1073741846.14300 50310593243/1535542643377342/?type=1&pnref=story)
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-03-04 06:51:18, szerda
|
| |
| |
Wass Albert: Tavaszi séta
Meghódolok egy délutánra ma,
Szabadba vágyó nyughatatlan lélek.
Kedvedért egy röpke pillanatra,
A régi erdők bájkörébe lépek.
Elvetem ma ezt a szürke páncélt:
Közömböst, melyet bánatom rakott,
Ma lenge-leplű szellemöltözetben
Megyek dalolni régi csillagot.
Nézd, ott fent már bársony-zöld a rét,
Ezüstös csermely boldogan nevet,
A nap tüzes sugárral hinti be,
A bárányfelhős, türkizkék eget.
Fuvallat támad, langyos, kellemes,
A barka-por arany felhőt havaz,
Tölgy-templomok orgonája zeng:
Ott áldozatra lobbant a tavasz.
Hívogat már a néma bükkfa-bolt
A mohos fákra, hogy leszállt a csend ...
Tavasz-ünnepre gyúló rengetegben
Egy fáradt lélek végre megpihent.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2015. Március
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
5 db bejegyzés |
| e év: |
53 db bejegyzés |
| Összes: |
361 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 6
- e Hét: 24
- e Hónap: 205
- e Év: 6221
|
|
|
Offline
