Regisztráció  Belépés
szabomihalyf.blog.xfree.hu
"Minden ember élete egy regény, de erre csak akkor döbbenünk rá, amikor életünk eseményei már múlttá, emlékké váltak. S ezek a regények mindig tanulságosa... Szabó Mihály
1928.12.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
F. Szabó Mihály: Epigrammák...
  2015-03-31 20:31:33, kedd
 
  F. Szabó Mihály:
Epigrammák

Sose csinálj, ne szíts
Magad körül viszályt.
Te soha ne kezdj el,
Felesleges vitát.
Ne feledd, aki szelet vet,
Vihart arat.

*****

Amikor bántanak,
Ne gyúlj haragra.
Igazságtalanságra
Okos irgalmasság
Legyen a válaszod.
Az igaztalant meg
Szeretettel tereld
Az igazság útjára.
Mindig arra gondolj:
A szeretet épít, a harag rombol.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: Gondolatok négy-négy sorban...
  2015-03-28 10:30:36, szombat
 
  F. Szabó Mihály:
Gondolatok négy-négy sorban

IDŐ
Nincs már ami volt, nincs még, ami lesz,
Csak a jelen idő, a MOST létezik.
Ha nem vigyázol, észre sem veszed,
Kicsúszik kezedből, s már el is múlik.

CSEND...
Puha fészke gondolatnak, vágynak,
Nemtője a nemes akaratnak,
Szülője a cselekvő döntésnek,
Bölcsője a teremtő cselekvésnek.

Az ÉLET hatalma
Öreg ember gyakran gondol a halálra,
Néha azt is hazudja, hogy várja.
De az élet hatalma erősebb mindig,
És kitart az utolsó leheletig.

REMÉNY
Az ember remény nélkül soha nem élhet,
Bármilyen fiatal, és bármilyen öreg,
Csak a holnaptól még valamit remélve,
Léphet még a jelenből a jövőbe.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály : Epigrammák ...
  2015-03-26 20:50:49, csütörtök
 
  F. Szabó Mihály
Epigrammák

Ha úgy érzed, másnak
Többet ad az élet,
Ne csak az előtted
Haladókat nézzed.
Nézz néha hátra is,
Mögötted lévőkre.
Belátod akkor majd,
Nincs igazad, mikor
Elégedetlen vagy.


****

Te vagy az ostoba,
Ha kudarcod nem int
Elgondolkodásra.
Mert a kudarcnak is
Megvan a gyümölcse,
Ha megtalálod azt,
S kerülöd örökre.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: ÉN, MÉG A KÖZELGŐ TAVASZT VÁROM…
  2015-03-21 17:13:16, szombat
 
  F. Szabó Mihály:
ÉN, MÉG A KÖZELGŐ TAVASZT VÁROM...

Rossz álmaimban, néha már kísér engem
Egy csúf, gúnyos arcú félelmetes szellem:
- Ugye tudod gyenge ember, hogy ki vagyok?
Talán még azt is tudod, hogy mit akarok?
- Tudom, hogy Te vagy a Csontváztestű Halál,
Sőt, azt is tudom, hogy el akarsz vinni már!
Csakhogy én, ezt most még korainak tartom,
Amikor a közelgő új Tavaszt várom.

- Én, mégis elviszlek most a Styx folyóig,
Melynek partján a vén Charon révész lakik.
Ő majd betesz téged kopott ladikjába,
S szépen átevez veled, a túlsó partra.
- Engem el nem viszel az öreg révészig,
És át nem visz engem semmiféle ladik.
Én még megvárom a most közelgő tavaszt,
Nem csak ezt az egyet, utána még sokat.

- De velem szemben te védekezni nem tudsz,
Amit én akarok, az elől el nem futsz.
Látod a hatalmas kaszám éles élét?
Egyetlen suhintás, és vihet a révész.
- Ha kell, a kaszád élét, foggal csorbítom,
Vagy kaszádat pusztakézzel kicsavarom.
De a Styx folyóig, engem el nem viszel,
A közelgő tavasz engem, még itt ér el.

- Ne makacskodj ember! Éltél már eleget!
Mért vagy telhetetlen? Mért akarsz még többet?
- Panaszra nincs okom, megéltem sok tavaszt,
De mégis, sokszor szeretném megkapni azt:
Hogy álmomat váltsa valóra az élet,
És, még öregen is sok tavaszt megéljek,
Mert tavasszal születnek a legszebb álmok,
És tavasszal nyílnak a legszebb virágok.

- Ember?... Azt hiszed, egy kéréssel megúsztad?
Hogy Káron ladikján megtedd végső utad?
Ha menned kell, akkor nincs tovább mentséged,
Tőlem ne kérj, nem is kaphatsz segítséget.
- Hagyj békén! Nem vitatkozom tovább veled,
Mástól kérek, - veled szemben - segítséget.
És, ha Ő megsegít, akkor majd meglátod:
Munka nélkül marad most Charon barátod.

Istenem! Hát, hallgass meg, és segíts nekem!
Te tetted széppé és boldoggá életem.
Te oltottad belém, hogy még élni vágyjak,
S ezért, a Kaszás Rémmel is szembeszálljak.
Ajándékozzál meg sok üde Tavasszal,
Sok hosszú Őszt megelőző forró Nyárral,
Sok hosszú őszi nap enyhe melegével,
És sok pihentető, fehér ruhás Téllel.

- Tudom, - nemcsak remélem, -
Hogy meghallgat, és megsegít az Isten!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: 1 éves évforduló---
  2015-03-16 17:47:41, hétfő
 
  F. Szabó Mihály:
1 éves évforduló

Múltamat gyász jégpáncélja borította.
Jelenemet közöny vastag daróca takarta.
A jövőt reménytelenség fátyla fedte.
Szinte, márt nem is vágytam az életre.
A Gondviselés mégis megsegített,
Kérés nélkül küldött nem várt segítséget.

Te voltál a nem kért és nem várt segítség,
Akit ajándékul adott nekem az Ég!
Egy éve Isten s ember előtt megfogadtad,
Hogy az is maradsz, amíg életed tart.
Te voltál, aki szívéhez ölelt,
És elképzelhetetlen nagy csodát művelt.

Gyászom jégpáncélját szíve melegével,
Makacsul olvasztgatta, s tüntette el.
Bús életem gyilkos daróc takaróját,
Vigasztaló, szép szavaival szőtte át.
Jövő vágyát ölő reménytelenséget,
Biztató szavakkal szüntette meg.

Egy éve már, vagy még csak egy éve annak?
Hogy Isten,, s ember előtt elhangzottak
Ajkunkról a minket összekötő eskü szavai,
Hogy mi soha nem fogjuk egymást elhagyni.
Azóta még szebb minden ajkadról elhangzó szó,
Vigasztaló, biztató, és reményt mutató.

Egyetlenegy év, csak rövid része életünknek,
De sokat mondanak az ez alatt történtek.
Sok jó, és szép volt, mit Tőled kaptam már,
Amiért Neked, csak hála s köszönet jár.
Ami megérdemel minden dicsérő szót,
S nagyon széppé teszi ezt az évfordulót.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: 1 éves évforduló---
  2015-03-16 17:47:15, hétfő
 
  F. Szabó Mihály:
1 éves évforduló

Múltamat gyász jégpáncélja borította.
Jelenemet közöny vastag daróca takarta.
A jövőt reménytelenség fátyla fedte.
Szinte, márt nem is vágytam az életre.
A Gondviselés mégis megsegített,
Kérés nélkül küldött nem várt segítséget.

Te voltál a nem kért és nem várt segítség,
Akit ajándékul adott nekem az Ég!
Egy éve Isten s ember előtt megfogadtad,
Hogy az is maradsz, amíg életed tart.
Te voltál, aki szívéhez ölelt,
És elképzelhetetlen nagy csodát művelt.

Gyászom jégpáncélját szíve melegével,
Makacsul olvasztgatta, s tüntette el.
Bús életem gyilkos daróc takaróját,
Vigasztaló, szép szavaival szőtte át.
Jövő vágyát ölő reménytelenséget,
Biztató szavakkal szüntette meg.

Egy éve már, vagy még csak egy éve annak?
Hogy Isten,, s ember előtt elhangzottak
Ajkunkról a minket összekötő eskü szavai,
Hogy mi soha nem fogjuk egymást elhagyni.
Azóta még szebb minden ajkadról elhangzó szó,
Vigasztaló, biztató, és reményt mutató.

Egyetlenegy év, csak rövid része életünknek,
De sokat mondanak az ez alatt történtek.
Sok jó, és szép volt, mit Tőled kaptam már,
Amiért Neked, csak hála s köszönet jár.
Ami megérdemel minden dicsérő szót,
S nagyon széppé teszi ezt az évfordulót.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: MI A BARÁTSÁG?...
  2015-03-09 16:20:24, hétfő
 
  F. Szabó Mihály:
MI A BARÁTSÁG?

Mi a barátság? Csak sejteni lehet?
Mi a barátság? Ki mondja meg?
Ki olyan bölcs, hogy ezt megtegye?
Ki olyan szerencsés, hogy megérezze?

Mikor már nagyon jó együtt lenni?
Mikor jó valakin segíteni?
Amikor jó tenni valakiért,
Akkor is, ha nem tudjuk miért?

MI A BARÁTSÁG?

Egyfajta HASONLÓSÁG?!
Talán több is annál.
Bár hasonló örül hasonlónak,
Lehet, csak, mint barát válik annak.

Egyfajta ŐSZINTESÉG?!
Talán több is ennél,
Mert, csak te választod őt őszintén,
Ő, csak, mint barát válik őszintévé.

Egyfajta MEGÉRTÉS?!
Talán több is ennél,
Mert megértenünk akárkit szabad,
De igazán, csak a barátainkat.

Egyfajta ADAKOZÁS?!
Talán több is annál.
Sokszor ajándékozunk szívesen,
Barátainknak még szívesebben.

Egyfajta SEGÍTSÉG?!
Talán több is ennél.
Mert segíteni nekünk is öröm,
Nagyobb, ha annak barátunk örül.

Egyfajta KÖSZÖNET?!
Talán több is ennél.
A köszönet jól esik, bárkié,
De még jobban, ha a barátainké.

Egyfajta BIZALOM?!
Talán több is annál.
Mert bár olykor megbízunk másokban,
Mégsem úgy, mint a barátainkban.

Egyfajta REMÉNYSÉG?
Talán több is ennél,
Mert bárki, nem ébreszt reménységet,
De a barátság, már maga azt jelent.

Egyfajta KAPASZKODÁS?!
Talán több is annál,
Mert kapaszkodni nem tudsz bárkiben,
De bármelyik barátodban igen.

Egyfajta BIZTONSÁG?!
Talán több is annál,
Mert biztonságot bárkitől nem kaphatsz,
De barátaidra mindig számíthatsz.

Egyfajta SZERELEM?!
Ez még ennél is több,
Mert szerelem lehet reménytelen,
De a barátság nem az, sohasem.

Mi a BARÁTSÁG?! Együtt mindez.
Életünknek nagy ajándéka.
Akkor is, ha csak úgy kaptuk ingyen,
Akkor is, ha kerestük, kutatva.

Ott van nagyon sok emlékünkben,
Összekapcsoló erejével.
Megbecsülendő kincs mindenképpen,
Őrizzük hát nagy gonddal, nagy szívvel.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: Fellegi Zsuzsa Barátnőnk születésnapjára...
  2015-03-06 18:20:57, péntek
 
  Fellegi Zsuzsa Barátnőnk születésnapjára

Állj meg most, a születésed napján,
S az emlékezés gyorsröptű szárnyán
Járd be újra életednek útját
És szedd össze annak színes csokrát.

Kicsi gyermek gondolatainak
Mesékből kelt mosoly álmainak
Kicsi, fehér virágaiból.
Szertelen kamaszlány terveinek,
Naivan szőtt elképzeléseknek
Rózsaszínű virágaiból.
Szerelmes fiatal álmainak
S a benne lobbant perzselő vágynak
Bíborvörös virágaiból.
Szerető szívre lelt szív örömének,
Viszonzott szerelem érzésének
Tűzpiros virágaiból.
Lelket simogató szeretetnek,
Amit csak köszönhetsz életednek,
Üde, tarka virágaiból.

Emlékeid csokrát, rakd szálanként,
Minden szálat simogass egyenként.
És azután kösd át féltő gonddal,
Hálád fényes aranyszalagjával.

F. Szabó Mihály
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: FELSEJLŐ EMLÉKEK…
  2015-03-04 10:00:08, szerda
 
  F. Szabó Mihály:
FELSEJLŐ EMLÉKEK...

Felsejlik még bennem néha-néha
Szüleimnek kedves néma arca.
Amíg az arcukat hosszan nézem,
Régi tekintetüket keresem.
Szelíd szemmel néz rám Édesanyám,
Kérdő tekintettel Édesapám.
De szólni hozzájuk én nem tudok,
Csak egyetlen fohász a jutalmuk:
Istenem! Nagyobb a Te mértéked,
Kérlek hát, hogy te adj nekik többet.

A végtelen búzamezőt nézem,
Itt van az én drága szülőföldem.
Itt, ahol boldog gyermekkoromban
Tarka pillangók után futkostam.
Később, ahogy kicsit cseperedtem,
A repdeső madarakat lestem,
És az égen a bárányfelhőket,
Ahogy játszadozva kergetőztek.
Bámultam a nekem legszebb látványt,
Eső utáni színes szivárványt.

Anyám, - hajdan - simogató kezét,
Apám munkától kérges tenyerét,
Melyek engem mindig segítettek,
Lehajolok s megcsókolom őket.
Búzamezőidet hosszan nézem,
Emlékekkel teli Szülőföldem.
Felejteni én soha nem akarlak
Lehajolok s Téged is megcsókollak.
Így maradnak bennem az emlékek,
Szülőföldről, Szülőkről, míg élek.

Bp. 2015-03-04
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2015.02 2015. Március 2015.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 47 db bejegyzés
Összes: 279 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 50
  • e Hét: 426
  • e Hónap: 1139
  • e Év: 2849
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.