Regisztráció  Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Zárt osztály
  2015-05-30 21:28:22, szombat
 
  16. fejezet.

Busz felé haladtunk, mikor Inez megáll, és mint a cövek nem mozdul.

- Mi van Veled, miért nem jössz?
- Nem akarok, visszamenni. Menjünk a Fogadóba, vissza. Ott jó volt.
- Bolond vagy, már mindent kifizettem, már nem lehet.
- Próbáljuk meg, kérlek?

Visszafordultunk. Rövid séta után Fogadóhoz értünk. Recepciónál a Hölgy csodálkozva nézet ránk.

- Lekésték a járatot?
- Nem, van még egy napunk, és kivennénk a szobánkat újból.
- Hölgy, ránk néz, értem, azt már nem tudom adni, de itt földszinten a kettesszámú szoba még üres, az jó lesz rövid időre.
- Inez, mosolyog, és rábólint, jelzi, hogy jó.
- Hölgy, értette, eltekintek a formaságtól, adta a kulcsot.
Inez, elvette, és sietve megy előre. Vártam a pultnál, hogy ismét kitöltjük a papírokat, stb.
- Hölgy rám néz, mosolyogva, ami szép, s ezt mondja nekem. Mit áll itt, menjen, mert a Kedvese vaja a szobában.
- De, a ...
- Menjen, megismételte még egyszer menjen.

Mikor oda értem ajtórésnyire nyitva, s egy hang szólt ki.

- Jöjjön, csak beljebb, Fiatalember.
- Beléptem, s megkérdeztem: Mi ütött beléd?
- Semmi, csak Veled szeretnék lenni, ennyi.

Bevallom furcsálltam a dolgot, mert mikor az első este szerettem volna Inezzel lenni, ellenkezett, nem engedte, most meg velem lenne. Nem értem, nem vagyok felkészülve rá, gondolataim a közelgő versenyen forognak. Jó, tudom, hogy az ilyen együttléthez nem kell felkészülni, úgy, de teljesen más, mikor mind a két fél szeretné a dolgot, akkor fel vannak hangolva minden porcikájuk, mint csak az egyik fél szeretné. Persze, nem illik egy férfinak ellenkezni.

48. oldal


Értettem, hogy miről van szó, hogy fokozzam az izgalmat bele mentem a játékba.

- Nem értelek Téged?
- Miért?
- Amikor szerettem volna, akkor Te nem, most meg igen. Vissza kellene mennünk, mert nyakunkon a Verseny.
- Igen, szeretnék Veled egy napot eltölteni, csak úgy.
- Hisz, már két napot eltöltöttünk a ,,szabadságból", nem volt elég belőlem. Bejártuk a táját, megismertünk azt, amit lehetett, élményekben gazdag kettő nap volt számunkra.
- Igen, tudom, és köszönöm, de Ma csak Veled, itt, és most. Milyen verseny lesz?
- Hát a Dalárda fellép az...
- Ugyan felejtsd el, a fele társaság nem tud énekelni. Aki meg egy picit tud, az nem jelentkezett, mondta Picasso.
- Ez, most, hogy jött ide Picasso?
- Ő, mondta, érti.
- Bolond vagy, erről fogunk beszélgetni egész nap, ezért jöttünk vissza? Ezt a hazafelé a

Buszon is meg tudtuk volna beszélni.

- Kérlek, zárt be az ajtót kulcsra, de mielőtt bezárnád, a kilincsre tedd fel azt a táblát, ami az van ráírva, hogy ,,Kérem, Ne zavarjanak".
- Rendben.

Ami, parancs az parancs, azt nem lehet meg..., mert szaporodik. Így teljesítettem. Jó van, erre, már régen vágytam, Rá, Inezre.

Mihelyt a zár kattant a tokban, megnéztem, hogy nem lehet kinyitni az ajtót, visszafordultam, és meg lepetésemre ott állt Inez, ruhái körülötte, gyönyörű fekete hosszú haja a melleit, és az alsó testrészét takarta. Várta, hogy kicsomagoljam.

Mikor megláttam, letettem a kezemben lévő kulcsot az asztalra, és siettem, a hőn szeretett Inezhez, hogy kicsomagoljam.

(Innentől, az olvasó fantáziájára bízom a részleteket, nem szeretném elmesélni (leírni), lépésről, lépésre, hogy mi történt köztünk.
Tény az, hogy egy teljes napot csak a szerelemmel töltöttünk, csodálatos élmény volt. Ennyit elárulhatok.

49. oldal


Reggel, hamarabb keltem fel, mint Inez lementem a Recepcióhoz, hogy rendezzem a számlát, de a mosolygós, kedves Hölgy azt mondta, hogy nincs mit rendezni, mert ez a Fogadó ajándéka.

- Köszönjük szépen.
- Remélem, hogy jól telt a napjuk?
- Igen, teljesen jó volt. Mikor indul a busz a Fővárosba?
- Pontosan 11 órakor, innét, és 17 órakor érkezik meg.
- Köszönöm.
- Kérem, de, ha erre jár ismét, akkor meglátogat? Átnyújt egy névkártyát.

Tegye el, jó lesz még ez.
Siettem vissza, felkeltettem szerelmemet, kevés csomagjainkat megfogtuk, és távoztunk a Fogadóból.
Pontosan érkeztünk a Népligeti pályaudvarba.

Szabad taxihoz mentünk. Beültünk, taxis megismert Minket.

- Oda vigyem, Önöket ahová múltkor mentünk.
- Igen.
Megérkeztünk, kifizettem a fuvart.
...... .....

Másnap reggel az Intézet buszával mentünk a versenyre. 16 fős énekkar, Jó magam, s természetesen az Intézet Vezetők is velünk jöttek.
Jelentkeztem, mi voltunk a 8. versenyző énekkar. Amúgy 10 fellépő énekkar volt.

Műsorvezető bemondja, hogy következik, a Nekünk szól a Dalárda énekkar, előadják a

,,Sej, ami lobogónkat" ... című dalt, fogadjátok őket szeretettel.

Felálltunk, megadtam a kezdő hangot, és elkezdtük az éneket

,,Sej, ami lobogónkat fényes szellők fújják,
Sej, arra az van írva Éljen a Szabadság...

Mikor e szövegrészhez értünk az énekkar elérzékenyült, annyira, hogy semmi nem jött ki a torkokból. Bármit tettem, semmi sem hatott. Ott, állt a 16 fő a színpadon lehajtott fejekkel, arcuk a kezükben, és sírtak, hosszú perceken át.
Végül a műsorvezető jött, és leküldte az társulatot a színpadról.

50. oldal

Végül is megértettem őket. Ennyi volt az Országos fellépésünk. Ezért próbáltuk hónapokon keresztül, hogy így fejezzük be. Kicsit bosszantott a dolog, de érthető volt. Amikor ezt, bent előadtuk, semmi nem történt. Simán ment minden.
Azért a Doki rendes volt. Odajött hozzám, megköszönte, megveregette a vállamat, és ezt mondta: Nem, baj, szép volt. Legközelebb jobban fog sikerülni.

Felszálltunk a buszra, s visszamentünk az Intézetbe.

Buszról kissé szomorúan szálltak le a Dalárda tagjai, volt, aki még sírt. Próbáltam őket megvigasztalni:

Figyeljetek!

Egy picit gyertek ide hozzám, szeretnék mondani valamit Nektek. Nagyon szépen köszönöm, hogy szerepeltek. Igaz, az első fellépésünk volt, ami bizonyos okok miatt nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. De, fel a fejjel, mert TI, és még egyszer mondom, hogy TI csupa nagybetűkkel KIÁLLTATÓK. Megmutattátok, hogy néhány hónap gyakorlása után is lehet versenyezni. Most nem jött össze, sebaj, következő fellépésünk jobb lesz. A dal választása se volt tökéletes. Másikat választunk, és avval tovább jutunk. Tudom, ezt megígérem Nektek.

- De, csak akkor, ha Te fogsz Minket tanítani. Különben nem. Tudjuk, hogy már nem tartozol közénk. Elhagytál Minket. Ez, nem szép dolog volt Tőled. De, megbocsájtunk, ha Minket megtanítasz az éneklésre. - egyik énekes tag mondta, ott mindenki előtt.
- Rendben, tudom, hogy hibáztam (evvel megnyugtattam a társulatot), hogy nem vagyok köztetek, de mentségemre szóljon, hogy odakint fontos beosztásba vagyok, azaz dolgozom. Magamért, és értetek, hogy minél előrébb jussunk következő versenybe.
- Akkor, fogsz Minket továbbra is tanítani?
- Igen! Be fogok jönni Hozzátok, és meg tanulunk énekelni. Most menjetek a szobátokba, pihenjetek.

Mikor mindenki elment, a Doki jött hozzám.

- Gratulálok, szép volt, hogy feldobta őket.
- Köszönöm, sajnáltam, hogy ez történt.
- Hófehérkével mi újság?
- Legközelebb, jó. Most mennem kell. Viszlát!

51. oldal
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Vízfüggöny mögött
  2015-05-25 14:08:53, hétfő
 
 
Hamvas bőröd a vízesésnél áztatott.
Csillogó, loknis hosszú hajad megmosod,
hogy még fényesebb legyen.
Kellemes tavaszi szellő finom testedet bejárja.
Minden porcikádat átjárja, hogy élvezze a szabadságot.
Fehér bőröd a lehulló víztömeg mögött is látszik.
Jó nézni, mikor selymes testedet óvatosan mosod.
Szinte, már a látvány is szép.

Elém tárul egy régi kép.
Mikor a mezőn csak úgy ruhátlanul átszaladsz.
Boldog voltál, és szabad.
Most már másé a kecses kezed.
Más kapja, s élvezi a szerelmedet.
Kivárom, azt az órát, mikor hozzám jössz.
S, szerelemmel oltom be csodás testedet,
hogy az együtt töltött perceket soha ne feled.

Kedvellek.
 
 
0 komment , kategória:  Judit  
Betegség
  2015-05-15 21:15:19, péntek
 
  Történetet az utcán hallottam. Ehhez hozzá kell tennem, hogy tavasz utolsó napjait töltötte. Hamarosan jön a várva várt Nyár. Ne fokozzam az izgalmakat, elmesélem az esetett, azaz a hallottakat.
Apuka, kisfiával sétálgat. Apa, fogja gyermeke, apró kezét. A kis kéz elveszik a nagy tenyérben. Figyelem őket. Észrevettem, hogy a gyermeken apró piros pöttyök vannak. Gyermek elkezd vakarózni.

- Mondtam, hogy NE vakard, mert akkor nagyon sok lesz belőle a pici testeden.
- De, viszket!
- Értem, még egy picit légy türelmes, és a doktor néni megvizsgál Téged.
- Ezek milyen pöttyök?
- Anya, azt mondta, hogy bárányhimlő.

Kisfiú megértette, amit Apukája mondott, nem vakaródzott tovább.
Közben elered az eső. Pár csepp, pöttyöket hagy a szürke aszfalton. Kisfiú megáll, lehajol, összeteszi kis kezeit, és nézi a cseppeket.

- Mit csinálsz, fiam?
- Nézem a foltokat, mert beteg az út.
- Mi van?
- Beteg az út - feleli a kisfiú -, mert pöttyös. El kell vinni a doktor nénihez, hogy megvizsgálja.

Apa, felemeli fiát, átöleli, és sietve távoznak az egyre jobban eredő eső elől. De, még hallottam az Apa hangját.

- Most viszlek Téged, hogy megvizsgáljanak.

Végül is az aszfalt is lehet beteg időnként!

György - Villa. 2015-05-15.
 
 
0 komment , kategória:  Eszék  
Csónakázó
  2015-05-10 18:56:43, vasárnap
 
 
Kegyed csónakázik.
Hosszan elnyújtva meríti be a lapátokat a vízbe.
Szemei kémlelik az égszínkék, tiszta eget.
Lassan halad.
Nem siet, hisz már távol van a part.
Egyszer csak félelem ragadja meg kegyedet.
Lapátokat elengedi, s vár.

Segítségért kiállt!

Hangja messzire hallatszik.
Hisz, Kegyed felé vihar közeledik.
Vihart az állatok megérzik.
Kegyednek delfinek raj segít,
csónakját lassan a part felé viszik.
Megmenekült.
Most már boldog, hisz orcájára mosoly került.

 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2015  
Igen
  2015-05-03 14:54:49, vasárnap
 
  Igen, Anya csak egy van.
Egy van, kinek fent,
és szerencsés, akinek lent.

Miénk, már fent van.
Fentről néz Reánk.

Figyelő szemeivel, selymes kezeivel,
még mindig óv Minket.
Hisz, Ő már nincs köztünk,
de érezzük a szerető karjait,
szeretetet sugárzó szemeit, selymes,
puha, lágy kezeit.

Igen.

Ő, még mindig vigyázz Rák.
A szertő Édesanyánk.
 
 
0 komment , kategória:  Szüleimnek  
Zárt osztály
  2015-05-02 21:28:47, szombat
 
  15. fejezet

Miikor már letettem a telefont, Inez már nagyon messze volt. Siettem, hogy utolérjem.

- Inez, Inez, Inez várjál meg, ne rohan annyira.
- Megvárlak. - jött a válsz.

Végre utolértem, de bevallom, hogy fárasztó volt a kényelmes lassú séta után.

- Mondtam Neked este, hogy meg kell beszélnünk valamit.
- Tudom, de ne most kérlek, majd ha visszamegyünk, akkor el fogok mesélni mindent.
- Rendben, és köszönöm.

Megfogtam a kezét, és szép lassan sétáltunk tovább, néztük a természetet, és hallgattuk a madarak énekét.
Kék turista utat választottuk, mert könnyebb volt feljutni a csúcsra, mint a másik turistaúton, ki volt téve a figyelmeztető tábla, hogy

VIGYÁZ SUGÁRVESZÉLY! VÉDŐRUHA NÉLKÜL BEMENNI A TERÜLETRE VESZÉLYES!

Inez, mikor e táblát meglátta, és elolvasta, kissé megrezzent.

- Félsz?
- Egy picit, igen.
- Nyugodjál meg, hogy itt nincs Sugárveszély, csak azért tették ki a táblát, hogy aki nem itt dolgozik, az ne menjem be. Nem lehet, mert akkor itt a területen nem lenne minden zöld. Nem élnének a növények, és az állatok. Minden kihalt lenne. De, hogy jobban megnyugtassalak, akkor nem lehetne ide feljönni, és a turistaút se vezetne ide.
- Megnyugodtál?
- Most, már igen.

45. oldal

- Ki telefonált?
- Doki, volt. Kérdezte, hogy, hogy vagy, hogyan érzed a kint létet? S, a Dalárdáról is beszélgetünk. Ha, visszamegyünk, akkor el kell kezdeni a felkészülést a versenyre.
- Mit válaszoltál?
- Túl kíváncsi vagy. Aki kíváncsi hamar megöregszik.

Feléneztem, s mosolyogtam. Puszit nyomta az arcára.
Visszatekintett, és mosolygott.
Felértünk a csúcsra, kissé hűvös szél fújt fent. De, annyira nem volt veszélyes, kellemes volt a nyári melegben. Átjárta a ruhánkat, Megtekintettük a tájat. Nagyon szép.
Készítettem egy pár képet Inezről, és a tájról. Megörökítem ezt a Lányt, mert nagyon szép.
Inez éhes volt már, így elővettem a szendvicseket, és elkezdtük enni, közben szép lassan lefelé haladtunk. Inez szendvicsére rászállt egy légy. Egy darabig csak nézte, s egyszer csak adod a légynek egy nyakast. Szendvicse leeset, a légy a levegőben hármat fordult, és a földre zuhant.
Rákiabált, úgy, hogy zenget a hangja.

Megérdemelted, te szörnyeteg! - mondta a légynek.

- Mit csináltál, hogy tudsz így cselekedni, mi?
- Meg akarta enni a kajámat, és ez volt a jutalma.
- Nem vagy egy kicsit bolond?
- Hiszen onnét hoztál ki, az Intézetből.

Mikor kimondtam, már megbántam, nem kellett volna, mondani.

- Bocsánatot szeretnék kérni, Tőled.
- Hiszen, én egy bolond lány vagyok, hisz ezt Te is tudtad.

46. oldal

- Igen, de ezt nem kellet volna. Megbocsájtasz?

Menjünk vissza az Intézetbe.

- Ott nyugodtabb a Világ, mint itt kint.
- Miért? Itt sokkal jobb, mint odabent.
- M e n j ü n k vissza, érted, menjünk vissza, ismételte erőteljesebben.
- Jó, jó csak ne kiabálj, mert nem érdemlem meg.

Mikor visszaértünk a szálláshelyünkre, közöltem a recepcióssal, hogy vissza kell mennünk a Fővárosba, így megszakítjuk az ittlétünket. Természetesen mind, amit lefoglaltunk, azt kifizetem. Önöket kár nem éri.

- Most már nem tudnak semmivel sem elmenni, mert nincs már járat. Csak holnap reggel tudnak, a legkorábbi Busz járat 7 óra 00-kor indul Budapestre.
- Köszönöm, akkor avval megyünk.
- Számlát most rendezzem, vagy reggel?
- Jó lesz reggel is.
- Köszönöm, jó éjszakát!
- Önöknek is! - válaszolta Hölgy a recepciónál.

Felmentünk a szobánkba, és kicsit tévéztünk, majd elaludtunk.
Reggel 6 órakor már ébren voltam, bepakoltam a dolgainkat a táskákba. Inezt, úgy később keltettem fel. Picit csodáltam a testét, ahogy elnyúlt az ágyon. Néztem, és azon járt az eszem, hogy miért volt tartózkodó, amikor szerelemmel közeledtem felé. Ez, a gyönyörű széplány, visszautasított. Nem tudom az okát, a Dokinak pedig nem hiszek. Ezt csak neki kellene elmondani.
Mindjárt menni kell, így felkeltettem, mondtam, hogy szedje rendbe magát, és megyünk Budapestre, vissza az Intézetbe. Bólintott, elkészült, számlát kifizettem, erősen fogta a kezem mikor a Busz felé mentünk, mikor Inez megszólalt.

- Miért?
- Mit miért? Inkább lépjünk ki, mert mindjárt indul a járat.

47. oldal
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2015.04 2015. Május 2015.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 71 db bejegyzés
Összes: 1414 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 39
  • e Hét: 2034
  • e Hónap: 8063
  • e Év: 34015
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.