Regisztráció  Belépés
bzsuzsanna.blog.xfree.hu
"Az emberek kevésbé szégyellik bűneiket, mint gyengéiket és hiúságukat!" - La Bruyere L. Burda Zsuzsanna
1943.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Nem keresek, mégis találok!
  2015-07-31 22:35:38, péntek
 
  A mai napom még mindig a pakolással folyt, igazából nem nagy hangulattal.
Az évek folyamán össze gyűlt rengeteg kéziratom, újságkivágások, mappákba kutakodok, mitől lehet megszabadulni. Nehéz a választás, mégis meg kell tenni mert kiszorítanak a házból.

Igaz, minden emlékeket idéz, meg egy- egy könyv folytatásának lehetőségét érezteti.
Egy csomó vázlat füzet, rajzokkal, krokikkal, némelyik most kezd tetszeni igazán. Ezekből válogathatok a következő verseskötetemhez, jó kis illusztrációk lehetnek akár.

Félek a szabadulásból megint nem lesz semmi. Nagyon jó lenne mielőtt bejönnek a hideg hónapok
be tudnám fejezni a válogatást.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Legyen az Ő emlékére e versem!
  2015-07-29 23:22:32, szerda
 
  Ma 125-éve 1890. július 29-én hunyt el Vincent van Gogh holland festőművész, a posztimresszionizmus kiemelkedő alkotója.


Átviszem a városon az emlékeimet
/IMA - Vincent van Gogh /OMÁZS/

I. vers

Álmok botlanak az éjszakába.
Kandeláberek fakó lámpáin
öngyilkos bogarak zúgják
a semmi köröket.
A kifáradás buktatója
vesztükbe fulladó szédület.
Kihűlt éjszaka falán
képeim vádló szemek,
visszanéz, én rámeredek,
majd visszanevet kudarcok
keservén.
Elhittem a hazug ígéretet,
most vállamon hordom
annak minden terhét,
majdnem feledést.
Üres a szívem, hát elmegyek.
Az ítélet pengeélén
nem lehet táncolni tovább,
nem merek.
Átviszem a városon
az emlékeimet.

II. vers

A tengerhez vágyom:
hűvös hullámok józan
ítéletére. Apró kavicsok
koptatják mezítelenségem,
semmit sem ígérve
egy hattyú vár,
eltévedt madár gondolatom
kisimítja az időtlenséget.



III. vers

Talán már semmi sem maradt,
csak az utánam néző
város fala.
A messzeség mögöttem,
előttem halad.
Beláthatatlan az utam:
elég ebből, pokoli valóság!
Keresni kellene...
hol a mennyország.
Valami pihenést,
csöppnyi könyörületet,
megosztani mindent
mindenkivel.
Szivárványból szalagot
fonva,
forogni egyre csak menni
a távolba...
Talán nem nyomaszt
egy féltő mozdulat,
a tenyeremből egy csöppnyi
vér, mindnyájunkért fakad.

IV. vers

A bátorságot kellene igazítani,
az igazságot felhangosítani.
Akinél már ott a kegyelem,
egy keveset tudjon adni nekem.
Amikor fény nyílik az égen,
még visszafordulhatnék,
ha egy kéz nyúlna értem.
Hullámzik köröttem minden,
nem akar segíteni az Isten.
Görbe a tükröm, furcsa a táj,
kezemben a remény, kihűlt madár.
A rétek illata elmaradt,
színes szirmaival a lét:
hallani kellene a zenét!

V. vers

Hintázó faágakon
selymet fon a fény.
Sebzett bokrok, furcsa táj,
elidőzik a messzeség.
A horizont megfeszül,
közelebb jön a talány.
Hideg homlokát szorítja,
sziklaszilárd idő,
felkiáltó magány.
Szavak csendjében néhány mozdulat,
hintett gyümölcsillat a kertek alján.
Hunyorgó reggelre terel emlékezeted.

VI. vers

Az ébredést a hajnal hozza,
visszaenged az álmaidba.
Még benned él egy búcsúzás,
vagy véget ér.
Messze még a szabadulás!
Ablakod ködös valótlan kép,
mert láthatatlan a néma
vonulás, a maradék idő,
halovány folt,
sápadt festetlen vászon,
amikor a remény visszaér.

VII. vers

A szivárvány hidat von a tájra.
Újra teremti a pillanatot.
A csillagok mind égi virágok
kinyílnak, mint a világ
átszűrt valóság ketrece.



VIII. vers

A magány titkos rácsain
a lélek lüktet ott belül.
Gondolatod hárítja a pillanatot,
mely visszatartja lélegzeted.
Aztán felszakad benned valami,
nem tudod, nem ismered a nevét.
Forrón szabadul a szikrányi remény,
mosolyogsz, amikor senki sem látja.
Megborzongsz: a gondolatod
lassan partot ér.

IX. vers

A csillagok háza mind kihűlt,
kopár mezők őrzik a hangokat.
Ébren álmodod az életed,
csak szédítő próba az utad,
tompítja fájdalmad a néma táj.

X. vers

Keskeny fénycsík jut a szobádba,
a világból több már nem maradt.
Ringó gyertyafény az álmod,
csendesen ülsz az asztalod előtt.
Elhalkul a véred zubogása,
imára kulcsolod kezed,
ráhajolsz egy elképzelt virágra:
lepréselt és illata sem volt.
Elgyötört a semmi vallomása,
a sötétség szüntelen követ.
Átölel a lélek vonulása
hideg lett és minden oly süket.

XI. vers

Így jobb lesz, könnyű a halálom,
a lelkem már szomszédolni ment.
Arcomon szétfolyó varázslat,
menekülni tudom késő lett!
Átlépek a csillagbuktatókon,
minden késő!
Most már elmegyek.

2008. január
L. Burda Zsuzsanna Burda
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Festő Tábor Sarródon!
  2015-07-28 16:59:36, kedd
 
  Tegnapi napot Sarródon töltöttem, Ferenczi Katica által szervezett festő-táborban.
Borbély Károly a Tábor művész tanára. Nagyon jól éreztem magamat, több ismerőssel találkozhattam, jó kis eszmecserét folytattunk. Igen nagy létszámmal rendelkezik a tábor, jól szervezett tematika szerint folynak a munkák, és az előadások.

A szombati Tábor-záró ünnepségen szeretnék ott lenni, ha lehetőségeim adottak lesznek.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A semmiért is fizetni kell,
  2015-07-27 07:07:23, hétfő
 
  Sajnos amióta betört a kánikula, egyre ritkábban működik a fizetős netem!

A késő esti órákban amikor lenne időm írni, egyáltalán nincs kapcsolatom, ezt írja ki a gépem.
Holnap felhívom a szolgáltatót, hogy oldja meg mielőbb, mert ugye a semmiért nem kellene számlát küldeni!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy régi versem...
  2015-07-25 19:47:16, szombat
 
  Csak folt a falon

Leírtam az
ébredést,
a felkelő
Napot.

A pozdorja
szagú
kis szobát,
A tegnapot!

Hullámokat
a kék égen!
A felhők
fodrait.

A délutánok
hevét,
kékségen túli
üzenetét.

A burkolózásokat,
a kitárulkozást!
A szív dobbanását
és amikor nem...

Leírtam
minden vihart,
a csendes
hajnalt.

Várakozásokat,
a bezárt ablakot,
vízcseppeket
ahogy lefolyt

a penész szürke
falon:
Foltot hagyva
ivódott bele
az életem.

L. Burda Zsuzsanna
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Már a türelem kevés!
  2015-07-22 23:38:01, szerda
 
  Nehéz küzdeni a hőséggel, a kutyám tűrő-képessége vetekszik az enyémmel.
A locsolás sem hoz enyhülést, csak felszabadítja a forró párát a víz és a talaj találkozása. Már nem tudom mi lenne a jó, jobb megoldás. A sok hideg folyadék csak ideiglenes megoldás, a szervezet azt sem tolerálja.
Az éjszakai alvás, már egy ideje csak néhány órás részemről, de másoktól ezt hallom. Nappal a kimerültségtől alszik az ember. Már a kávét sem kívánom, a délutániról lemondtam egy időre.

A nappalok a lakás hűtésével telnek, minden ablak zárva, késő este nyitom, de éjszakára ismét zárom hajnalig. A hajnaltól várom az enyhülést, de már fokokban mérve is alig észrevehető.
Az országutak veszélyessé váltak a száguldó, rohanó autósoktól, és a senkit sem kímélő őrült vezetők lelkiismeretlenségétől.

Sajnálom mindazokat, akik műszakokban dolgoznak. Ki vannak téve a munka-helyek vezetőinek humánus, vagy nem, a rendeletek be nem tartása miatt. A hőség rendeletre gondolok! Nincs több szünet, nincsen pára kapu, nincsen védő ital. (tisztelet a kivétel, ahol van valamelyik lehetőség)


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Próbáljuk meg túl élni...
  2015-07-20 23:17:16, hétfő
 
  Lassan kezelhetetlenné válik a kánikula! Sokféle praktikával próbálkoztam, de lassan kifogyok az ötletekből. A meleg levegő meg jön és jön. Ilyenkor sajnálom, hogy nem víz közelben telepedtek le az őseim. Én imádom a tavakat, a folyókat. A Tengert is nagyon szeretem, de csak néhányszor jutottam oda, hogy érezzem a hullámait.
A Balaton még hűvös volt két héttel ezelőtt, 22-23 fok volt. Nem merészkedtünk be a vízbe, csak gyönyörködtünk.
Húzom az időt, míg eljön az álom-érzés, ne kínlódjak a melegtől.

Test-ápolót sem merek már magamra kenni, akkor a bőröm nem lélegzik még annyira sem, hogy a tusolás jó hatását dédelgessem.

A gyümölcsöket sem lehet tárolni, gyorsan romlik, viszont nem szeretem a hűtőből enni, már egészen más íze van.

Az ügyintézéseket is tologatom arra az időre, amikor a kimozdulás miatt nem kell küzdeni a hőséggel, az őrült tempóba vezető sofőrökkel sem szívesen találkozom. Folyamatos az előzgetés, azután a halállal idő előtti találkozás kerülgetése.

Mindenkinek csendes szép éjszakát és vidám kellemes ébredést kivánok!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Jól kezeltük a tábor "melegét"
  2015-07-19 20:28:04, vasárnap
 
  A Kreatív Alkotók Köre, jól éreztük magunkat egymás társaságában.

Néhányan valóban készre festettek egy- egy képet, a hőség ellenére.

Külön kis csoportokban beszégetések alakultak ki. Jó volt így visszanézni az elmúlt évre.

A megbeszéltek szerint szeptemberben kezdjük az új évünket. Augusztus mindenkinek a szabadság, a nyaralás, a szabadfoglalkozásé!

Én 27-én még Sarródra megyek, meghallgatom Borbély Károly előadását, aki ez évben a Tábor
Festő tanára.
Augustus 17-ig megtekinthetők a pályázatra készült képeink, a Mosonmagyaróvár- i Hanság Múzeumban.

Somkerékre festőtáborba vagyok hivatalos, augusztus 5-től- 11-ig. Ezt a nagy meleg és az utazás miatt, nem valószínű, hogy vállalni merem.

A MOKK 40. -éves találkozóra viszont nagyon készülök, augusztus végén tartjuk a háromnapos kongresszust, Dunaújvárosban. Az már őszi hangulatban szokott lezajlani, nem lesz remélem kánikula.
A jövő hét még emberpróbáló lesz, mondja a meteorológusok jelzése.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kreatív Alkotók Köre, FELHÍVÁS!
  2015-07-17 23:13:36, péntek
 
  Szombat, holnap 18-án, 13-órától indul a Kreatív Alkotók Körének festő - tábor programja!

Szeretettel várunk mindenkit, aki szívesen venne részt egy rajzolós- festő délutánon!

Mosonmagyaróvár, Fehér Ló Közösségi Házban megtalálhatók vagyunk egész délután.

Kor határ nincsen! Hozzatok magatokkal ceruzákat, ecseteket és festékeket. A kartont- papírt mi adunk!
Szeretettel várunk! A festő-kör vezetői: L. Burda Zsuzsanna és Móczi Sándor képző-művészek.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szépnek láttuk, ami szép!
  2015-07-16 22:44:28, csütörtök
 
  Ma sok kedves emberrel találkoztunk sétánk alatt. Zene -zene, a sétáló utca elején, majd tovább sétálva kantri tánc - zenére. Vidám, daloló emberekkel találkoztunk, folyamatosan jöttek felénk mosolygós arcok. Jó volt köztük elvegyülni.

A Hanság Múzeum pályázati kiállításáról jöttünk festő-társainkkal. Mindenki elmondta a saját véleményét, az ő látás-módjának megfelelően. Minden vélemény- vélemény, emberi meglátás, művész- emberek érzelmeit tükröző másként gondolkodás.
Nincsen két egyforma ember, nincs ezért ugyan azt látó, érző vagy gondolkodó. Mégis azt éreztük néhányan, hogy volt olyan "kívül álló" akinek senki és semmi nem nyeri el a tetszését, csak hibát keres, és nyugtalanságot , zavart kelt. Az ő elégedetlenségét, boldogtalanságát vetíti másokra.

Mégis szépnek láttam a délutánt, a festő-társam Sanyi, és a Kreatív Alkotó Kör velünk, körülöttünk volt. Megpróbáltuk a zavaró tényezőket elfelejteni, ott hagyni. Útközben még beszélgettünk néhány ismerőssel, akik ragyogtak a nyárral, a Nap melegétől, a szabadság érzése volt a szemükben, ami felmelegítette a mi lelkünket is.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2015.06 2015. Július 2015.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 284 db bejegyzés
Összes: 1996 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 206
  • e Hét: 1528
  • e Hónap: 8368
  • e Év: 108845
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.