Regisztráció  Belépés
anyu65.blog.xfree.hu
Félig él, az aki nem mer Kné N. Magdolna
1962.09.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
Erikának
  2015-08-30 22:08:49, vasárnap
 
 



Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Merj szeretni.
  2015-08-29 16:56:14, szombat
 
 



Merj szeretni. A szüntelen önvédelmedet fel kell adni. Le kell vetni a páncélodat, és ami alatta van, mindent - egészen a bőrödig. Aki szeret, bizonyos értelemben védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni. Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy visszaélnek velünk. Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor. És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban csak erős ember képes! Akinek nincs félnivalója. Szeretni bárkit csakis erőből lehet, sohasem gyengeségből. Szeretni csakis az erős ember tud.
Müller Péter

 
 
0 komment , kategória:  Müller Péter  
A tükör előtt (Egy kamasz monológja)
  2015-08-28 21:46:11, péntek
 
  A tükör előtt
(Egy kamasz monológja)

Pocsék vagyok, fantasztikusan pocsék. Hiába bámulom magam a tükörben, ez napról napra csak rosszabb lesz. A legfantasztikusabb az, hogy észre sem vettem, mikor lettem ilyen pocsék. Mert tavaly még egész normális srác voltam, az tuti, arra még emlékszem. Nem is néztem én akkor sose tükörbe, csak ha véletlenül nekimentem.
De most muszáj, most folyton bámulnom kell magam, merthogy ilyen fantasztikusan pocsék lettem. Kész látványosság
Mással azért arénáznak otthon, hogy borotválkozzon rendesen, velem meg azért muriznak az öregek, hogy miért nem mosdok. Mintha azt a piszkot le lehetne mosni! De nem értik, egyszerűen nem értik, hogy nekem az a piszok a szakállam, és az nem jön le.
Tavaly is piszkos voltam, emlékszem rá, hogy piszkos voltam, de az legalább normális piszok volt, az lejött, ha megmosdottam.
És tavaly a fejem is akkora volt, amekkorának egy normális fejnek lenni kell egy normális nyakon. Az idén a nyakam megnyúlt, a fejem meg összement. Fantasztikus. Csak tudnám mitől van ez? Ha legalább a hajam göndör volna, de semmilyen. Ezt a vackot se növeszteni nem érdemes, se levágatni, mert ez nem haj, ez pókháló, ez ökörnyál. Más pontosan tudja, hogyan fésülködjön, de ezt fésülni se lehet.
Ha előrefésülöm - ronda, ha hátrafésülöm - ronda, ha elválasztom - akkor még rondább. Fantasztikus.
És a szemem! Nem arról van szó, hogy nem szép, az nem érdekel. De az, hogy még nézni sem tudok vele normálisan, az mégiscsak sok. Nem mintha rosszul látnék, prímán látok, azzal nincs baj. Hanem a nézésemmel, mert az mindenkinek az idegeire megy. Mert ha figyelek valakire, és érdekel is, amit mond, akkor az én szememben nem az érdeklődés csillog, tuti, hogy nem, mert biztos, hogy rám szólnak: “Mit bámulsz olyan hülyén?" Ezért aztán nem is szívesen nézek arra, aki beszél hozzám. Akkor persze az van, hogy: “Hozzád beszélek, fiam, nem a falnak, ne vágj olyan unatkozó képet!"
És a számmal ugyanez az ábra. Én azt se tudnám, hogy van, ha nem figyelmeztetnének rá: “Most mért húzod el a szádat? Már semmi nem tetszik?" Pedig én semmit nem csinálok vele. Egyszerűen olyan. Ferde. Tavaly még teljesen normális volt. Hát nem fantasztikus? És amikor már végre elfelejteném az egész ronda képemet, és végre nevetek, mert jó kedvem van, akkor tuti, hogy bejön a megjegyzés: “Pont úgy röhögsz, mint a fakutya!" Ettől persze mindjárt elmegy a kedvem, akkor meg az a baj. “Hogy te milyen fancsali pofákat tudsz vágni!"
Hát ilyen vagyok. Jobb rá se gondolni, de muszáj, mert más, ha más a feje ilyen pocsék, legalább különben normális.
De én sovány vagyok. Belőlem soha nem lesz izompók, soha életemben, pedig egészen normális kissrácnak indultam. Tavaly még volt rajtam izom, a karomon, a lábamon, volt vállam, meg minden. Sose néztem tükörbe, mert nem érdekelt az ügy, de tudom, tavaly volt rajtam izom, normális formám volt. Az idén meg: mint akin átment az úthenger, piszokul megnyúltam, vékony a karom, vékony a lábam, eltűnt a vállam. Hiába veszek fel két pulcsit, hogy mutassak valamit, mintha vállfán lógna.
Más, ha más ilyen piszokul sovány, legalább tud lezseren mozogni. Lezseren, mintha direkt volna ilyen sovány. De én hiába himbálom magam, hiába járok zsebre dugott kézzel, görnyedt háttal, hiába dobálom a lábam, hiába csoszogok, nincs benne semmi elegancia. Próbálhatok én akármit, rajtam már semmi sem segít.
Pocsék vagyok, fantasztikusan pocsék, nem csoda, ha a Kati rám se néz.

Janikovszky Éva (született Kucses Éva) (Szeged, 1926. április 23. - Budapest, 2003. július 14.) író, költő, szerkesztő, Kossuth-díjas, gyermek- és ifjúsági könyvek írója.

,
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
Ave Savaria: elkezdődött a karnevál
  2015-08-27 22:09:35, csütörtök
 
 



Csaknem 300 program

Link

Programok
Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tegyél rendet az életedben
  2015-08-26 22:14:16, szerda
 
  Tegyél rendet az életedben. Nem azt mondom, hogy mindent és mindenkit dobj ki, de nézz körül alaposan, söpörd ki az oda nem illő dolgokat. Ami visszahúz, ami leural, ami könnyet csal a szemedbe, azt ne tartogasd, ne akarj rá nézni minden nap csak azért, mert megszoktad, hogy ott van és úgy gondolod, hiányozna.
Tudod, az új, jó dolgok igazából nem férnek meg, nincsenek összhangban azokkal, amiktől tényleg jobb lenne már megszabadulni.
Teremts harmóniát a lelkedben, az életedben... Szabadulj meg neheztelés nélkül a múlt fájó darabkáitól, hogy legyen hely befogadni azt a számtalan csodát, ami még rád vár.
~Jurák Kata író
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nincs nagyobb öröm
  2015-08-26 22:02:07, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
légy az, aki vagy...
  2015-08-26 12:34:21, szerda
 
  "...légy az, aki vagy, de ne forogj folyton saját éned körül. Ne csapd be magad. Fogadd el, hogy nem vagy hős, és ne fontoskodj. Dolgozz gyengeségeiden. De ne ragaszkodj hozzájuk. Engedd el őket. Fogadd el magadat kuszaságaiddal és ellentmondásaiddal együtt. Mert csak akkor jutsz tovább, ha el tudod viselni magadat. Csak akkor leszel emberi. Az tud másokhoz is jó lenni, aki önmagával irgalmas.
...
Aki tudatos, az tud áldássá válni mások számára. Ne foglalkozz tehát azokkal az elvárásokkal, melyeket mások támasztanak veled szemben. Élj önállóan, és ne hagyd, hogy a külső nyomás határozzon meg. Ne igazodj, hanem keresd az összhangot a benned lévő legmélyebb maggal - és nemcsak önmagaddal fogod megtalálni a harmóniát, hanem mindig ki is tudod majd azt sugározni. Keress mély kapcsolatokat, és fogadd azokat ajándékként: a barátságban és a szerelemben. Higgy minden szeretetben - juss annak mélységére. Csak a szíveddel látsz jól."
AnselmGrün Az életművészet könyve


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Albert Einstein A szeretetről
  2015-08-25 15:00:00, kedd
 
  Egy, a szeretett lányának címzett levelében Einstein így ír az Univerzum legnagyobb erejéről, a szeretetről:
,,Amikor a relativitás elméletét indítványoztam, nagyon kevesen értettek csak meg, amit pedig most felfedek az emberiség előtt, az ugyancsak a világ félreértéseibe és előítéleteibe fog ütközni.
Kérlek, addig őrizd meg ezeket a leveleket, ameddig csak szükséges, évekig, évtizedekig, ameddig a társadalom eléggé fejlett nem lesz ahhoz, hogy el tudja fogadni azt, amit alább kifejtek.
Létezik egy rendkívüli erő, amelyre, legalábbis máig, a tudomány nem talált formális magyarázatot. Ez az az erő, amely mindent magába foglal és irányít, ami az Univerzum minden egyes jelensége mögött áll, és amit még nem azonosítottunk. Ez az Univerzális erő a szeretet.
Amikor a tudósok az Univerzum egyesítő elméletét megfogalmazták, megfeledkeztek a legerősebb láthatatlan erőről. A szeretet a fény, amely bevilágítja azokat, akik adják, és azokat, akik kapják. A szeretet gravitáció, mert az embereket egymáshoz vonzza. A szeretet erő, mert megsokszorozza a jót, és esélyt ad az emberiségnek arra, hogy ne pusztuljon bele saját vak önzőségébe. A szeretet kibontakozik és megnyilvánul. A szeretetért élünk és halunk meg. A szeretet Isten és Isten a szeretet.
Ez az erő mindent megmagyaráz és értelmet ad az életnek. Ez az a változó, amelyet túl sok ideje megtagadtunk, lehet, hogy azért, mert félünk a szeretettől, mert ez az Univerzum egyetlen energiája, amelyet az emberi lény még nem tanult meg kénye kedve szerint irányítani.
A szeretet leírására egy egyszerű helyettesítést alkottam meg, az egyik leghíresebb egyenletemben. Ha az helyett elfogadjuk azt, hogy a világot meggyógyító energia kifejezhető a szeretet és fénysebesség négyzetének szorzatával, akkor arra következtethetünk, hogy a szeretet a létező legerősebb erő, mert nincsenek határai.
Az emberiség azon kudarca után, hogy irányította és felhasználta az Univerzum többi forrásait, amelyek végül ellene fordultak, igen sürgető lenne egy másfajta energiaforrásból töltekezni...
Ha azt akarjuk, hogy fajunk túléljen, ha fel akarjuk fedezni az élet értelmét, ha meg akarjuk menteni a világot annak minden tudatos élőlényével, akkor a szeretet az egyetlen válasz.
Talán nem vagyunk még készek szeretetbombát létrehozni, egy elég erős szerkezetet, ami elpusztíthatná a bolygót romboló gyűlöletet, hiúságot és kapzsiságot.
Mindezek ellenére, minden egyén magában hordoz egy kicsi, de erős szeretetgenerátort, amely energiája arra vár, hogy kiszabadítsák.
Amikor megtanuljuk felajánlani és elfogadni ezt az Univerzális energiát, drága Lieselr, akkor ki fogjuk tudni jelenteni, hogy a szeretet mindent legyőz, hogy bármit túlél, mert a szeretet az élet esszenciája.
Mélységesen bánom, hogy nem tudtam kifejezni mindazt, ami a szívemben van, ami egész életemben csendesen dobogott érted. Talán túl késő bocsánatot kérni, de mivel az idő relatív, szükségét érzem elmondani neked, hogy Szeretlek, és te juttattál el a végső válaszhoz!
Édesapád,
Albert Einstein."



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Eljön a nap...
  2015-08-24 22:14:24, hétfő
 
 

..Eljön a nap, amikor tudsz majd nemet mondani. ... Amikor pohárba hullik az utolsó csepp vagy amikor egyszerűen csak a semmiből elkap az a mélyről jövő érzés, ami ott kavarog minden emberben: nem kell így lennie.
Eljön a nap, amikor rájössz, valami nem stimmel. Körülnézel és feltűnik, rossz helyen vagy, rossz emberekkel.
Eljön a nap, amikor már nem keresed azokat, akik soha nem érdemelték meg a szereteted, amikor nem adsz annak, aki csak kérni tud, amikor többé senki után nem futsz.
Eljön a nap, amikor megállsz a káosz közepén és csak magadra figyelsz. Meghallod a saját hangod és kinyílik a szemed. Megpillantod, kik állnak igazán melletted és egy életre megtanulod, csak ők kellenek. Nincs időd szeretni azokat, akik nem szeretnek...
Eljön a nap, amikor szeretni kezded magad, amikor hálás leszel azért, hogy életet kaptál és lehetőséget, hogy eljuss oda, ahova e nélkül a felfedezés nélkül soha nem juthatnál.
Eljön a nap, amikor végre igazán megtalálod, amit mindig is kerestél: ÖNMAGAD......
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A tojás
  2015-08-24 14:04:25, hétfő
 
  A tojás
Terjed a neten egy írás, amelyik mindig rengeteg hozzászólást generál. Mindenkinek van róla véleménye. A legtöbb embert lenyűgözi, néhányakat megbotránkoztat. De senki sem tud úgy elmenni mellette, hogy ne gondolkodna el, mélyen magába nézve. Ez az írás életről és halálról szól, végső soron az élet értelméről.
A szerzőt Andy Weir-nek hívják, művének címe csak ennyi: A tojás. Tudom, első ránézésre hosszú írásnak tűnik, de érdemes végigolvasni. A végén úgy érzed majd, meg kell osztanod az élményt valakivel. Beszélned kell róla és vitatkozni. Jöjjön hát az izgalmas novella:
,,Éppen hazafelé tartottál, amikor meghaltál.
Autóbaleset volt. Nem különösebben rendkívüli, de azért végzetes, mindenesetre. Két gyereked és a feleséged hagytad hátra. Fájdalommentes halálod volt. A rohammentősök megpróbáltak ugyan megmenteni, de nem sikerült nekik. A tested annyira megsérült és összetört, hogy jobban jártál így, elhiheted.
És akkor találkoztál velem.
-Mi... Mi történt? - kérdezted. - Hol vagyok?
-Meghaltál. - válaszoltam tárgyilagosan. Nem érdemes bűvészkedni a szavakkal.
-Jött egy teherautó... Keresztbe csúszott az úton.
-Bizony. - mondtam.
-Meghaltam?
-Úgy van. De ne bánkódj. Mindenki meghal. - mondtam.
Körülnéztél. Nem volt más, csak a semmi. Csak te és én. -Mi ez a hely? - kérdezted. -Ez már a túlvilág?
-Többé-kevésbé. - mondtam.
-Te vagy Isten? - kérdezted.
-Úgy-úgy. - válaszoltam. - Én vagyok Isten.
-A srácok... A feleségem... - motyogtad.
-Mi van velük?
-Kibírják?
-Na, ez tetszik. - mondtam. -Épp most haltál meg, és a legnagyobb gondod, hogy mi lesz a családoddal. Ez itt jó pontnak számít.
Elragadtatva néztél rám. Bár számodra nem tűntem Istennek. Inkább egy átlagembernek. Vagy átlagos asszonynak. Valamiféle tekintélyszemély lehettem számodra. Amolyan gimnáziumi tanár-féle, semmiképpen sem a mindenható. -Ne idegeskedj - mondtam - minden rendben lesz velük. A gyerekeid emlékeiben tökéletes apaként fogsz élni. Nem volt idejük rá, hogy kiábránduljanak belőled. A feleséged sírdogál majd egy keveset, de legbelül titokban megkönnyebbül. Ha őszinte akarok lenni, a házasságod úgyis szétesőfélben volt. Ha ez megnyugtat téged, a feleségednek szörnyű lelkifurdalása lesz a megkönnyebbülés miatt.
-Oh! - szakadt fel belőled egy meglepett sóhaj. -Akkor most mi történik? Mennybe megyek vagy pokolra jutok?
-Egyik sem. - mondtam. - Újjá fogsz születni.
-Aha. - vágtad rá. - Szóval a hinduknak igazuk volt.
-Minden vallásnak igaza van a maga sajátos szemszögéből. - magyaráztam. - Gyere, tegyünk egy sétát.
Követtél, ahogy gyalogoltunk a végtelen ürességben. - Hova megyünk? - kérdezted.
-Sehova. - feleltem . Csak kellemes sétálgatni beszélgetés közben.
-Szóval, mi a lényeg? - érdeklődtél. - Amikor újjászületek, tiszta lap leszek, nem? Egy csecsemő. Minden tapasztalatom, minden élményem, amelyben ebben az életben részem volt, nem számít majd.
-Ez nem igaz. - mondtam. - Ott van benned előző életeid minden tudása és tapasztalata. Egyszerűen csak nem emlékszel rá ebben a pillanatban.
Megálltam és átkaroltalak. - A lelked nagyszerűbb, gyönyörűbb és hatalmasabb, mint azt el tudod képzelni. Az emberi elme csak kis részét tudja befogadni mindannak, ami vagy. Olyan ez, mintha egy pohár vízbe merítenéd az ujjad, hogy megtudd, a víz hideg-e vagy meleg. Egy kis részedet meríted a tartályba, hogy aztán, miután visszahúzod, gazdagabb légy egy nagyon fontos tapasztalattal.
-Az elmúlt 48 évet egy emberi testben töltötted, úgyhogy még nem tudtál kinyújtózni és megélni hatalmas tudatosságodat. Ha elég hosszú ideig maradnánk itt, elkezdenél emlékezni mindarra, ami korábban történt. De nincs túl sok értelme annak, hogy ezt mindig megtedd két élet között.
-Hányszor születtem már újjá?
-Sokszor. Nagyon sokszor. Különféle élethelyzetekbe. - meséltem. - Ezúttal kínai parasztlány leszel, 540-ben.
-Várj csak, mit mondtál? - akadt el a szavad. - Visszaküldesz az időben?
-Végül is, technikailag igen. Az idő, amiről beszélsz, csak a te univerzumodban létezik. A dolgok másképp vannak ott, ahonnan én jövök.
-Miért, honnan jössz? - kérdezted.
-Jó kérdés. - feleltem. - Valahonnan. Valahonnan messziről. És vannak még olyanok, mint én. Értem, hogy tudni szeretnéd, milyen ott az élet, de őszintén szólva, hiába magyaráznám.
-Oh! - szakadt fel belőled kissé csalódottan. - De várj csak! Ha különféle helyekre és időkbe reinkarnálódtam, lehet, hogy találkoztam saját magammal.
-Persze. Mindig megtörténik. És amiatt, hogy mindkét élet csak a saját személyiségével van elfoglalva, még csak észre sem vevődik.
-Mi a lényege ennek az egésznek?
-Ez most komoly? - évődtem veled. -Tényleg az élet értelmét akarod tudni? Nem sztereotip egy kicsit ez a kérdés?
-Szerintem elég fontos kérdés. - erősködtél. Mélyen a szemedbe néztem. - Az élet értelme, amiért megteremtettem ezt a világegyetemet, az, hogy fejlődhess.
-Úgy érted, az emberiség? Azt akarod, hogy fejlődjünk?
-Nem az emberiség. Csak te. Neked teremtettem ezt az univerzumot. Minden új élettel növekszel és fejlődsz. Egyre érettebbé és bölcsebbé válsz.
-Csak miattam van ez az egész? Mi a helyzet a többiekkel?
-Nincsenek többiek. - vágtam rá. -Ebben a világban nincs más, csak te meg én.
Üres tekintettel bámultál. - De az a sok ember a Földön.
-Te vagy mind. Különböző inkarnációidban.
-Várj egy percet! Én vagyok... mindenki?
-Kezded kapizsgálni. - mondtam és barátságosan vállon veregettelek.
-Én vagyok minden emberi lény, aki valaha élt?
-És valaha élni fog, igen.
-Én vagyok Abraham Lincoln?
-És a gyilkosa, John Wilkes Booth is. - tettem hozzá.
-Én vagyok Hitler? - kérdezted megrettenve.
-És a milliók is, akiket meggyilkolt.
-Én vagyok Jézus?
-És mindenki, aki valaha követte őt.
Hirtelen elcsendesedtél.
-Minden alkalommal, amikor bántottál valakit, magadat bántottad. Minden alkalommal, amikor jót tettél valakivel, magaddal tettél jót. Minden boldogság, vagy szomorúság, amelyet bármelyik ember megtapasztalt vagy meg fog tapasztalni, a te boldogságod vagy szomorúságod lesz.
Hosszú ideig gondolkodtál.
-Miért? - kérdezted. -Mi értelme van mindennek?
-Mert egy napon majd olyan leszel, mint én. Hiszen ilyen vagy legbelül. Az én fajtám vagy. A gyermekem vagy.
-A mindenit! - kiáltottál fel hitetlenkedve. - Isten volnék?
-Még nem. Magzat vagy. Fejlődsz. Amikor már végigélted az időszámítás összes emberi életét, akkor megszülethetsz.
-Akkor az egész világ, egy... - töprengtél. - Nem más, mint egy...
-Egy tojás. - fejeztem be a mondatot. - És most itt az idő, hogy tovább lépj.
Azzal utadra bocsátottalak.



 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
2015.07 2015. Augusztus 2015.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 39 db bejegyzés
e év: 620 db bejegyzés
Összes: 6402 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 795
  • e Hét: 795
  • e Hónap: 19714
  • e Év: 301244
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.