Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 125 
Szép gondolatok...
  2015-08-30 20:44:08, vasárnap
 
 

"Kevésbé szeretünk, amikor tudjuk, hogy szeretnek bennünket, mint ahogy jobban szeretünk, amikor rájövünk arra, hogy kevésbé szeretnek bennünket, semmint képzeltük."


Paul Léautaud






 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Szép gondolatok...
  2015-08-30 20:37:59, vasárnap
 
 


"Nyár. (...) A legszebb fejlődés kora, a tökéletesedés, a mindennemű hanyatlást megelőző szépség időszaka: az élet dele."


Cecelia Ahern
Fordította: Szieberth Ádám






 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Töredék...
  2015-08-30 20:32:35, vasárnap
 
 

Végh Sándor:

Töredék...



Amit szerettem, megtartom,
amit nem, elfeledem.
A kevés is sok, mit elmondtam,
s mily kevés ahhoz,
mit mondhattam volna!

Miért tenném, miért bántanálak,
zörgő napjainkba költözött a bánat,
meg nem értés kövein botladozunk,
talán utoljára!






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - V*  
Szép gondolatok...
  2015-08-26 22:41:09, szerda
 
 
"Kedves férfiak! Egyet ne felejtsetek el. Az a nő, aki a legelérhetetlenebb a számodra, a legkönnyebben fog elhagyni. Az, aki a legnagyobb játékos, aki a legjobban menekül előled, aki a legjobban taktikázik, játszik veled, aki a legizgalmasabb, az fogja a legnagyobb pofont adni neked. Egyszer hallottam valakitől egy mondatot, amit azóta sem felejtettem el.
Így hangzott: ,,Én még boldog szerelmest nem láttam!"
Ebben nagy igazság van. A szerelem a legnagyobb boldogság. Ám csak akkor, amikor már nem az elérhetetlent keresed, hanem az elérhetőt. A TÁRSADAT.
Sajnos csak sok ilyen húzd meg ereszd el játszma után jövünk rá mi is az igazi érték, és merjük felvállalni az első perctől kezdve azt, hogy "unalmasak" vagyunk. Ilyenkor várjuk meg azt az egyet, akinek ,,unalmasságunk" mégis maga lesz a Mennyország."


Lukács Tünde




 
 
0 komment , kategória:  Család  
Anyám egyszer azt mondta nekem...
  2015-08-26 21:47:55, szerda
 
 

Kun Magdolna:

Anyám egyszer azt mondta nekem...


Anyám egyszer azt mondta nekem,
nagy ez a világ édes gyermekem,
s te oly kicsinek érzed magad benne,
mint az a szálló homokszemcse,
mit süvöltő szél fúj messzi idegenbe.

Ez a nagyvilág nem kímél meg téged,
könnyekre sarkall, akárcsak az élet,
de te bátorsággal szállj majd vele szembe,
mert a bátorság az, mi szívedben van benne.

Lesznek majd kik, megaláznak téged,
kik nem lesznek mások csak ártó ellenségek,
akiknek nincs meg a bátorságuk ahhoz,
hogy szívükkel vegyék fel a harcot.

Ezért sosem győznek mindazok felett,
akikben végtelen erejű az ember-szeretet,
mert akiben végtelen az ember-szeretet,
azt nem törhetik meg az érzéketlenek.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
...a neveddel alszom el...
  2015-08-26 21:43:35, szerda
 
 

Komáromi János:

...a neveddel alszom el...


amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
...a neveddel alszom el

üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem
csak a kongó visszhang
felel és végül
...a neveddel alszom el

havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
...a neveddel alszom el

zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még
de most egyiket sem találom és
...a neveddel alszom el

csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart
de enged már a rációból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon és
...a neveddel alszom el

az éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
...a neveddel alszom el

hányszor lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
...a neveddel alszom el

 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Szép gondolatok...
  2015-08-26 21:40:43, szerda
 
 

,,Mégis, éppen a gondok fölismerésének és megoldásának folyamatában rejlik az élet értelme. A probléma a próba, mellyel elkülönítjük a sikert és a kudarcot. Gondjaink miatt van szükségünk bátorságra és bölcsességre, sőt gondjaink tesznek minket bátrakká és bölcsekké. Végső soron ezek felelősek lelki fejlődésünkért."


M. Scott Peck: A járatlan út






 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Lippai Marianna gondolatai...
  2015-08-26 21:36:58, szerda
 
 

"Minden este köszönj el a szeretteidtől! Kívánj nekik békés, jó éjszakát és imádkozz értük, hogy az égiek vigyázzák valamennyijük nyugalmát. Mert a legnagyobb ajándék és kegyelem: együtt szeretetben lenni, este békességben lefeküdni, másnap reggel pedig közösen felkelni és egymást újra megölelni."


Lippai Marianna






 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Szép gondolatok...
  2015-08-26 20:44:55, szerda
 
 

"A múltba révedünk, és az örök holnapról ábrándozunk. Az idő bilincseit kattintjuk csuklónkra. Fantomokkal hadakozunk. Érzéseinket emlékeink és vágyaink ködképére cseréljük fel. És a pillanat úgy száll el, hogy észre se vesszük. Így válik siralomvölggyé életünk. A múlt és a jövő. Erős láncszemek ezek nyomorúságunk bilincsein."


Tolvaly Ferenc: Tibetben a lélek - részlet






 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kereslek...
  2015-08-26 20:39:20, szerda
 
  Sylvester Anita:

Kereslek...


Ahol kósza árnyak fénnyel összeérnek,
S szót keresnek immár a születő hangok,
Ahol otthont kutat a hontalan lélek,
Míg fosztott szárnyakkal a földön barangol.

Szememre végtelen álma burkol estét,
A csillagok között csapongva száll tovább,
Míg szinte nyomtalan elmúlik ezer év,
És beborít mindent a feledő homály.

Bárcsak érinthetné lelkem a lelkedet
Emberi életünk kerengő útjain,
Harmónia zengne a nyugtalan testen,
És nem szorítaná szoros gúzsba a kín.

Ahogy szívbe oltott a tündöklő öröm,
Kíséri szüntelen a lankadatlan vágy,
Lenne a szerelem égre írva örök,
Ahol nem állna ott út végén a halál.

Sűrű szállal kötve a sorsunk csillagkép,
Amint jelent rajzol múlt párhuzamosán,
Ködlő világ felett lebegnek angyalként
Őrizve a jövő szálló aranyporát.

Mikor eljössz végre, úgy némán összeáll,
Titkok törnek széjjel, akár egy pillanat,
Szabad lesz hirtelen minden bilincsbe zárt,
Ragyogó sugárba vonja fejünk a nap,
Lépteden születik bennem a nyugalom.

Kiérdemelt célunk a tájba kódolva
Virít, mint zendülő őszi virág halom,
Szirmokra simítja egy tétova óda.







 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - S*  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 125 
2015.07 2015. Augusztus 2015.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 125 db bejegyzés
e év: 3812 db bejegyzés
Összes: 11556 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 306
  • e Hét: 7698
  • e Hónap: 19933
  • e Év: 425009
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.