Regisztráció  Belépés
joli60.blog.xfree.hu
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Eldőlt a szívemben, hogy követem Őt. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Nincs vissza út, nincs vissza út. Ha ninc... Pecznyik Jolán
1960.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Üdvösségünk Isten ajándéka
  2015-08-28 10:04:18, péntek
 
  Üdvösségünk, Isten ajándéka: Ap. Csel. 16, 31.

,,Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe" Apostolok cselekedete. 16, 31. Ezeket a Bibliai szavakat, Pál Apostol intézte, a Filipi börtön, őréhez. Miután Silással együtt, kiszabadult a börtön kalodájából. Mérhetetlen nagy öröm, Isten gyermekei számára, Isten kegyelmi ajándéka, az üdvösség! Döbbenetes, milyen eszeveszett versengés, erőlködés folyik, az emberek részéről, az üdvösség, az örök élet elnyeréséért. Miért? Mert az emberek nem hiszik el, és nem tudják elfogadni, hogy az üdvösség: Isten ingyen való kegyelmi ajándéka, a bűnös ember számára. De az ember: mindenképpen fizetni szeretne érte. Képesek lennének még pénzt is adni érte. Képesek a legnagyobb emberi áldozatra, vezeklésre, zarándoklásra, böjtölésre, még önsanyargatásra is, csak, hogy ki érdemelhessék, áldozatuk árán, az üdvösséget. Mert sokan tisztába vannak azzal, ha nem lesz üdvösségük, akkor az örök kárhozat, rettenete vár rájuk. Nem értik meg, hogy az üdvösségnek, olyan mérhetetlen ára van, amely - emberileg - megfizethetetlen. Éppen ezért, Isten, kegyelemből ingyen ajándékoz üdvösséget mindazoknak, akik kételkedés nélküli hittel ki nyújtják Isten felé, lelkük koldus kezét, és hálás szívvel megköszönik, Isten legnagyobb ingyen való ajándékát, üdvösségüket. Azonban mi, bűnös emberek, vajon gondolunk-e arra, hogy mennyei Atyánk, milyen mérhetetlen nagy áldozatott hozott azért, hogy az üdvösséget, nekünk ajándékozhassa! A Golgota halmán végbement drámai véres események sora, jó volna, ha mélyen bevésődne, hitetlenkedő szíveinkbe. Mert olyan nagy áldozat hozatal ment ott végbe, melyet, parányi értelmünkkel mi, fel sem tudunk fogni. Hiszen ott, Jézusban, a Szentháromság középső személye, a világot teremtő Jézus Krisztus, áldoztatott meg, értünk, kárhozatra méltó bűnösökért! Azt a mérhetetlen kínt és szenvedést, melyet Jézus élt át, keresztre szögezve, azt kellőképpen sem megérteni, sem leírni, nem lehet. Azt a nagy kínt és fájdalmat, egyedül csak Jézus érezhette és tapasztalhatta meg! Higgyük el, hogy az Úr Jézus, nem jókedvéből, hanem irántunk bűnös emberek iránt való mérhetetlen lélekmentő szeretetből, önként vállalta azt! Mert, jól tudta, hogy a ránk váró második haláltól, csak az ő bűntörlő drága vére és ártatlan, bűntelen élete feláldozása árán, tud minket megváltani, megmenteni! Sajnos, megmentésünkre, nem adatott más lehetőség! Mivel pedig mi bűnösök, képtelenek vagyunk, üdvösségünk megszerzésére, ezért mennye Atyánk, kegyelméből, ingyen ajándékozza mind azoknak, akik azt, kételkedés nélküli hittel és alázattal elfogadják, és hálás szívvel megköszönik. Ezen a földön pénzért, minden megvehető. Kivéve az üdvösséget! Mert az: Isten kegyelmi ajándéka számunkra. Mind azok számára, akik azt hittel elfogadják. Meg említek itt egy hasonlatot arra nézve, hogy milyen nehéz, egy ismeretlen valakitől elfogadni, egy nagyobb értékű ajándékot, melyet felkínál az illető. Régen történt, hogy az egyik iskolában, a tanító úr, az üdvösség ingyen való elfogadásáról adott tanítást, a gyermekeknek. Hogy az üdvösség ingyen való elfogadását, még hitelesebbé tegye előttük, így szólt az osztályhoz: kedves fiúk, aki most közületek kijön a katedrához, annak ajándékozom a karórámat. A tanteremben mély csend támadt, és a fiúk, nem hitték el, nem tudták elfogadni, tréfának tartották, a tanító bácsi nagylelkű ajándékát. Elég sok időbe tellett, amíg az egyik fiú bátorságot vett, és kiment a katedrához. A tanító bácsi, lekapcsolta kezéről a karórát, és odanyújtotta a kisfiúnak. Azt mondta neki: vedd magadhoz, mostantól a tied. A kisfiú megköszönte a neki ajándékozott karórát, és visszaballagott a padjába. Az osztály csak ámult, és még mindig kételkedett abban, hogy az ajándék karóra, már a kisfiúé. De a tanító bácsi megnyugtatta őket, hogy a karóra ajándékozását, komolyan vette, és a karóra, most már a kisfiú tulajdona. Nos, ez a megtörtént esemény, csupán parányi példája annak, hogy Isten, az ő legnagyobb ajándékát, az üdvösséget, ugyan így, kínálja fel ingyen mind azoknak, akik kételkedés nélküli hittel, elfogadják és hálásan megköszönik azt. De az emberek gőgből, büszkeségből, inkább izzadásig gürcölnek, dolgoznak azért, amit Isten kegyelméből, Úgy vehetnének át, mint ingyen való ajándékot, az üdvösségüket! Bizonyos, hogy ebben, az emberi gőg és büszkeség is közbejátszik. Mert az elbizakodott ember, önerejében és bölcsességében bízva, úgy véli, nincs ráutalva, Isten segítségére, vezetésére. Tud ő boldogulni, Isten nélkül is. De az, még csak eszébe sem jut, mi történik vele akkor, a váratlanul, idegbecsípődés miatt, szinte teljesen lebénul a teste, és még megmozdulni sem tud, a nagy kíntól, fájdalomtól. Szomorú tény, hogy ma élő nemzedékünk, egyre büszkébben, és magabiztosan tör előre, a fizika és a tudomány vonalán, egyaránt. Azt gondolja merészen, hogy ő már mindenre képes. De a világban végbemenő drámai események, háborúk, természeti és időjárási vészes idők által, Isten: igen csak keményen szól bele, az emberek ama fáradozásába, hogy az emberek boldoggá, vidámmá és kényelmessé tegyék, rövid földi életüket. Családok és nemzedékek kemény véres harca és villongása, világosan mutatja, bizonyítja, hogy mennyire nyomorult, az emberiség élete, Isten oltalma és áldása nélkül. Óh, mennyire más volna embervilágunk, ha meg értené, mennyire rá van utalva, Isten vezetésére és áldásaira. Isten pedig még ma is, szeretettel kínálja fel, legnagyobb ajándékát, az üdvösséget! Még pedig mind azoknak, akik rádöbbennek, hiába való, kárhozatra, méltó életükre. És megbánva, Isten elleni, eddigi lázadozásukat, és a kételkedés nélküli hit, boldog örömével, nyújtanák Isten felé, lelkük koldus kezét, és elfogadnák Istennek, nékik felajánlott legnagyobb ajándékát, az üdvösséget! És üdvösségük boldog tudatában, hálaadó szívvel hagyatkoznának Isten vezetésére, aki Szentlelke által, még most is itt jár köztünk, hogy üdvösséggel ajándékozza meg mind azokat, akik hittel, örömmel és hálaadással fogadják el azt, szent kezéből.

Írta: Pecznyík Pál 2015-ben.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
siralomházból is van lehetőség szabadulásra
  2015-08-28 10:03:28, péntek
 
  Siralomházból is van lehetőség, szabadulásra: Róma. 1, 7.
Bevezetésképen olvassuk el, a címben szereplő igevers második felét: ,,Kegyelem néktek és békesség, Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól" Földünkön élő nemzetek sorában, a legtöbb nemzetben, a büntető törvény legszigorúbb pontja, az életfogytiglani szabadságvesztés. De több országban, a törvény szigora, halálos büntetést szab ki, az elítéltre. Ritkán előfordulnak kivételes esetek is, amikor az államfő, úgy látja, hogy kegyelmet adhat, a halálraítélt rabnak. A halálraítélt rabot, a siralomházba kísérik, ott tölti el, élete utolsó éjszakáját, lélekben: felkészülhessen, a másnapi kivégzésre, amikor még idő előtt oltják ki, földi élete gyertyáját. Ezt csak azért írtam le elöljáróban, hogy utalhassak egy másik, egy sokkal nagyobb siralomházra, mely nem más, mint a bűnnel megfertőzött földünk! A Biblia első lapjain, nem ok nélkül hangzott el egykor, és hangzik még ma is, Isten drága intő és figyelmeztető szava: a jó és gonosz tudás fájával kapcsolatban: ,,Amely napon eszel arról, bizony meghalsz" Bizonyos, hogy Isten az embert életre, és nem halálra alkotta meg. Isten ezt a földet, szép és meleg otthonunkká alkotta meg. Mi emberek azonban, engedve a kísértő csábításának, gyönyörű földünket, siralomházzá változtattuk. Ezért Isten, visszavonta Szentlelkét tőlünk, az óta pedig, - lelki vonatkozásban - valamennyien, halálraítélt emberek vagyunk! Az óta, ebben a hatalmas siralomházban születünk, élünk és miután kilépünk belőle, az örök halál, a kárhozat vár ránk. Döbbenetes azonban az, hogy a legtöbb ember, mégis úgy él, mintha semmilyen következménye nem lenne, annak az önző, önimádó és bűnt kedvelő életnek, az Isten, segítségére nem szoruló, életnek. De sokan vannak olyanok is, akik Jézust, Jézuskának, Istent, istenkének nevezik. A világot teremtő dicsőséges Urat! Ez által, Isten fölé emelve magukat, gőgjükben, büszkeségükben. Ha pedig megszólal vádoló lelkiismeretük, azzal némítják el, hogy Isten, szerető jóságos Atya, és jóságosan elnézi, gyermekei kisebb - nagyobb botlásait. Bizonyára, a bűnnel szembeni lelki vakság miatt van az, hogy a legtöbb ember, képtelen felismerni, hogy a bűn miatt, halálra ítéltek siralomházában él, de arra még csak nem is gondol, ha kilép abból, akkor a halálraítéltek örök hona, a kárhozat rettenete vár rá. Óh, milyen csodálatos kegyelem az, mely által, Isten már jól előre gondoskodott arról, hogy a siralomház lakóinak legyen lehetősége, az örök életre is eljutni! De ez a kegyelmi döntés, Istennek mérhetetlenül nagy áldozatába került! Midőn egyetlen szent Fiát, Jézus Krisztust küldte le közénk, ebbe a nagy siralomházba. Aki rövid időre, lemondott, mennyei dicsőségéről, és Ő, a világteremtő dicsőséges Úr, emberi testünkbe öltözve, leült közénk bűnösök közé, a vádlottak szégyenpadjára, és a halálra ítéltek iránti mély szánalomból, és lélekmentő szerelemből, kész volt életet cserélni velünk, bűnösökkel! Kész volt magára ölteni, a mi bűzös, szennyes, rongyos ruhánkat, ezzel pedig magára vállalta, a ránk kiszabott, halálos büntetést is! Urunk nem mérlegelt: meg éri - nem éri? Mert jól tudta: csak bűntelen drága vére és élete feláldozása árán, menthet meg bennünket, siralomházban élőket, az örök kárhozattól! Ez a véres égőáldozat pedig már régen végbement a Golgota halmán, a kínkereszten! De nem csak azért, mert saját népe, nem ismerte fel benne, szabadítóját, üdvözítőjét, és kierőszakolta keresztre feszítését. Hanem sokkal inkább azért, mivel hallhatatlan lelkünk megmentésére, nem adatott más lehetőség! Hát nem egy csodálatos lélekmentő szeretet volt az, a kegyelmes Isten részéről, hogy az örök élet fényével sugározta be, a siralomház sötétségét? Hogy a bűn mély sötétségébe, Jézus Krisztus által, beragyogott az örök élet fénye, világossága! Emberi vonatkozásban, a halálraítélt embernek, egyetlen lehetősége maradt, ha az államfő, kegyelemben részesíti őt. Évekkel ezelőtt, olvastam egy halálraítélt emberről, akinek egy bizonyos útszakaszon, színig vízzel telt edénnyel kellet átvonulnia, azzal a súlyos kikötéssel, ha a tálból egy csepp víz a földre hull, abban a pillanatban, lesújt rá a hóhér halálos bárdja. Nos, ez a halálra ítélt rab, a saját életét vitte a tálban, annyira vigyázott rá, hogy se jobbra, se ballra, nem tekinthetett, mert az élete forgott kockán. Hála és dicsőség legyen mennyei Atyánknak, aki nem csak igazságos, nem csak bűngyűlölő, hanem sokkal inkább, jóságos, szerető Atya, aki ,,Nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen" A bennünket szerető Jézus Krisztus, 33 évig, szemmel látható és kézzel tapintható módon élt köztünk, kárhozatra méltó bűnösök között, ebben a nagy földi siralomházban. Ő az életet hozta, a halálraítélteknek az által, hogy halálos ítéletünket, Ő szenvedte el, önként, helyettünk! Mivel az igazságos Isten a bűnt, nem hagyhatta büntetés nélkül! Még akkor sem, ha ezt a halálos büntetést, a saját Fián kellett végrehajtania! A bűn miatti kemény büntetés, a Golgotán, végbe ment. A bűnösöket szerető Isten, immáron lehetővé tette, minden bűnbánó és bűneit elhagyó ember számára, az örök életben maradást! És akik elhiszik, hogy az Úr Jézus, ó emberüket is, bűneikkel együtt, véglegesen odaszegezte a keresztfára, kegyelemből, üdvösséget, örök életet nyertek! Nem tudom, ki hogyan van vele, de valahányszor halom, a szószékről a kegyelemhirdetést: ,,kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi mennyei atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól" mindig mélyen meghajtom a fejem, és úgy érzem magam, mint aki méltán ül a vádlottak szégyenpadján, és hallhatom a kegyelemre változott ítéletet! Szomorú, hogy ezt a kegyelmi ítéletet, csak kevesen hallják meg. Bizonyára ez azért van, mert a legtöbb vallásos ember, bűntelennek, tisztességes életűnek vallja magát. És elbizakodva, azt gondolja önmaga felől, hogy ha majd kilép ebből az elmúló földi világból, angyalok sorfala között, ünnepélyesen vonul be, Isten dicsőséges országába. Azonban, Jézus Krisztus megkerülésével, ez semmiképpen sem lesz lehetséges! Mert Jézus Krisztus, az egyetlenút, az Atyához! Hála legyen mennyei Atyánknak, hogy van lehetőség arra, hogy a nagy földi siralomházból, az üdvösségre is van kivezető út, Jézus Krisztus, váltsága által, mind azoknak, akik elhiszik, hogy értük halt meg a Golgotán, és értük támadt fel a halálból! Isten pedig kegyelemből, örök élettel, ajándékozza meg őket. De akik mit sem törődnek, hallhatatlan lelkük örökkévaló helyzetével, és meg elégednek rövid földi életük örömeivel, gyönyöreivel, Majd akkor ébrednek rá, súlyos nagy tévedésükre, amikor már késő lesz! Lelkiismeretük pedig, egy örökkévalóságon át, fogja vádolni, kínozni őket. Hála legyen az Úrnak, most még van lehetőség, a siralomházból való szabadulásra, örök életre, a Jézus Krisztusban való szilárd hit által! Boldogok, kik élnek is vele.

Írta: Pecznyík Pál 2015-ben.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Hol vagy?
  2015-08-28 10:02:23, péntek
 
  Hol vagy?

Mint az esőerdő, embererdő oly nagy,
ebben az erdőben Isten keres, hol vagy?
Hű Alkotód elől rejtőzködő, ember,
bárhova rejtőzöl, Isten szeme: rád lel.
Előle nem rejt el barlang, tenger mélye,
ott is, rád talál majd, Isten szeme fénye!
Azért keres, hol vagy? Hogy válaszod hallja,
hagyd el rejtekhelyed, javadat akarja.
Ne engedj a sátán, csábító szavának,
látod: követői mind, bűn útján járnak.
Elmúló örömük, könnyel, vérrel vegyül,
bár kacag az ajkuk, a lelkük sír belül.
Isten azért keres, ne kövessed őket,
világ széles útján, vesztükbe menőket.
Bűn -viharban zúg, reng, a nagy embererdő,
zeng a muzsikája, hol víg, hol kesergő.
Isten szeme elől, balgán bújócskázik,
teste dőzsöl, lelke: dideregve fázik.
E fültépő zajban, halld meg Isten szavát,
drága lélek: hidd el, ez nem a te hazád!
Ez csak a lelkednek, rövid próbaföldje,
múló: érte mégis, sokan mennek ölre.
Isten szánó szíve, Fiában jött érted,
Pilátustól mégis, a halálát kérted.
Kérésed teljesült: ám Jézus feltámadt!
hogy te is megláthasd, az atyai házat.
Ne rejtőzzél tovább, Atyád hív, vár téged,
Fia váltságáért, Ő, üdvöt ad néked!

Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VIII. 28.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Szent Fazekas!
  2015-08-21 11:36:11, péntek
 
  Szent Fazekas!

Agyag voltam a korongon,
idomtalan sártömeg,
szent Fazekas kezébe vett,
bennem: edényt látva meg.
Kilencvenöt éven túl is,
korongon, az életem,
szent Fazekas csiszol, simít,
még nem készült el velem.
Testem: mivel földi agyag,
bűn - kaviccsal van tele,
még most is talál kavicsot,
Uram simító keze.
Nem tudhatom, a korongon,
meddig formál engemet,
hogy Atyjához felvihesse,
halhatatlan lelkemet!
Földi élet nagy korongján,
addig formál szent keze,
míg az edény, Őt tükrözi,
s Atyjához, úgy száll vele.
Edényembe bele vési,
vére piros névjegyét,
drága néki, mert kereszten,
érte adta életét!
Isten előtt, minden edény,
hiteles csak így lehet,
hitelessé formál minket,
a Jézusi, szeretet.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. VIII. 20.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Öröm: mely nem fogy el
  2015-08-21 11:35:14, péntek
 
  Öröm: mely nem fogy el

Bűnre csábult emberiség,
azt hiszi, mindent lehet,
kegyelem, hogy süt még a Nap,
bűnfertőzött Föld felett.
Épül sok felhőkarcoló,
paloták fényes sora,
földünk: ítéletre érett,
miként egykor, Sodoma!
Ahol pénz van, ott paloták
emelkednek mindenütt,
de mi lesz, ha a szív - óra,
majd utolsó percet üt!
Palotákat itt kell hagyni,
mert kegyetlen a halál,
haladékot nem kap nála,
aki sírva kunyerál.
Mit ér gazdagság, kényelem,
szorgos kezű emberek?
Maradandó háza, kincse,
nincs e földön senkinek.
Csupán néhány évtized az,
amit benne tölthetünk,
holtunk után, aki keres,
nem leli csak hűlt helyünk.
Sokan nem hiszik, hogy testük,
lelkük öltönye csupán,
lelkük: élni fog örökké,
rövid földi lét után!
Boldog: ki már itt a földön,
cserél földit, égivel,
mennyben olyan öröm vár rá,
amely soha nem fogy el.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. VIII. 19.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Ne hagyd veszni...
  2015-08-21 11:34:25, péntek
 
  Ne hagyd veszni...

Úgy él, nyüzsög földünk népe,
mintha sose halna meg,
testi vágyak szegény rabja,
az ifjú és az öreg.
Húzza a talp alá valót,
a sátáni zenekar,
végül kidől a sok táncos,
vár rá, síri ravatal.
Testnek élni mindhalálig,
ez a sátán módszere,
a kegyelmes Isten arcát,
ne lássa meg, senkise.
Az ős gonosz, azt hazudja,
csak sírig tart itt a lét,
Drága lélek: ne hagyd veszni,
végtelent: a végesért.
Térj az Úrhoz, földünk népe,
mert a lelked: végtelen,
nem közömbös, hol élsz egykor,
fénybe, vagy az éjbe, lenn.
Ne hallgass a csábítóra,
elrabolná lelkedet,
célja: kárhozatba vonjon
felnőttet és gyermeket.
Kegyelemből, érted is áll,
Golgotán a szent kereszt,
Fia által, Atyád vár rád,
indulj: s nem bánod meg ezt!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. VIII. 18.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Miként homokórán a homokszemek
  2015-08-21 11:33:43, péntek
 
  Miként homokórán a homokszemek

Miként homokórán a homokszemek,
úgy múlnak a percek, egyenletesen.
De néha-néha ólomlábon járnak,
s van amikor rohanva tovaszállnak.

Megérinthet váratlan a pillanat,
s a jövő száznyolcvan fokos fordulat,
Akkor, ott megállni látszik az idő,
mennyek üzenetét hallja a hívő.

Hogyha Lélektől- lélekig szól a hang,
aki addig volt, többé nem ugyanaz..
Felette ott ragyog egy fénylő csillag,
új célok, új élet hajnala virrad.

Schvalm Rózsa

(2011-07-26)
 
 
0 komment , kategória:  Schvalm Rózsa versei  
Lucifer bukása!
  2015-08-21 11:32:45, péntek
 
  Lucifer bukása!

Isten csodás szent művébe,
belerontott a Sátán,
számára kijelölt helyen,
nem állt hűen,a vártán.
Egyenlővé akart lenni
azzal, ki alkotta őt,
irigyelte hatalmáért,
teremtmény, a Teremtőt!
Dicsvágya és büszkesége,
szinte nem ismert határt,
sokkal többre vágyott annál,
amit Isten tőle várt.
Büszkesége magasából,
alázatra nem jutott,
becsvágy miatt, a fény fia,
ím sátánná változott.
A mennyei dicsőségből,
Isten földre lökte őt,
és azóta bősz haraggal
nézi Jézust, a dicsőt.
Golgotán a véres harcból,
Jézus jött ki győztesen,
Bűn rabjai, tiétek is,
ez a dicső győzelem!
Jöjjetek hát megváltottak,
Isten dicső hona vár,
abban zeng a hálaének,
vég nélküli ott a nyár.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. VIII. 18.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Jézus értünk szolga lett!
  2015-08-21 11:31:54, péntek
 
  Jézus értünk szolga lett!

Ámulatba ejt bennünket,
Jézus, értünk mit hozott,
Mint Teremtő: kis időre,
teremtménnyé változott!
Láthatatlan, láthatóvá,
hogy mint embert: lássuk Őt,
hallhassuk és érinthessük,
a köztünk járó Dicsőt!
Vállalta a megalázást,
csúfolást és megvetést,
bűnösök közt, a bűntelen,
át élt szomjat, éhezést.
A világot teremtő Úr,
kis időre, szolga lett,
tanítványok lábát mosta,
sírt, Jeruzsálem felett!
Fájdalommal nézte népét,
mely Őt, nem ismerte fel,
Rómát legyőző Királyt várt,
leigázott, sok kebel.
De mivel csak embert látott
Benne: és nem a Királyt,
Szombatot is megrontotta,
kimondta rá, a halált!
Jézus, szolgaként élt köztünk,
mennyből, értünk halni jött,
mert csak így vett diadalmat,
sátán és halál fölött!
Urunk meghatottan nézzük,
vérbarázdás arcodat,
értünk hullott véred árán,
üdv vár ránk s nem, kárhozat.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. VIII. 19.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Gyönyörködj az Úrban!
  2015-08-21 11:31:00, péntek
 
  Gyönyörködj az Úrban!
Zsoltár. 37, 4.

Dicsőséges Atyánk, gyönyörködünk benned,
fénnyel, ragyogással van telve a mennyed.
Fiadban: Jézusban, láthatóvá lettél,
köztünk éltél, jártál, velünk ittál, ettél.
Jézusban láthattuk szép arcod, szép szemed,
sántát, vakot, leprást, gyógyított két kezed.
Ajkadról hallhattunk, tanító hangokat,
tanítva és intve, ifjakat, aggokat.
Fiadban elrejtve, Te éltél közöttünk,
megszántál bennünket, mert bűnben születtünk.
Megváltásunkra csak, egyetlen út maradt,
életet áldozni, halálos bűn miatt!
Bűnben fogant ember, erre nem volt képes,
Fiad adtad értünk, Te a dicsőséges!
Parányi emberész, föl nem foghat téged,
ránk szabott büntetést, önmagadra mérted!
Keresztfán ragyogott legszebben, az arcod,
Sátán, s halál felett, megnyerted a harcot!
Dicsőséges Atyánk, így szemlélünk téged,
alig fér szívünkbe, ragyogó szépséged.
Bár most, tükör által, homályosan látunk,
Dicsőséged mégis szebb, mint legszebb álmunk.
Most még földi testben, szemlélhetünk téged,
de mennyire szebb lesz, találkoznunk Véled
az Új földön: immár, szebb, jobb kiadásban,
szemlélhetjük arcod, örök ragyogásban.

Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VIII. 20.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2015.07 2015. Augusztus 2015.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 22 db bejegyzés
e év: 381 db bejegyzés
Összes: 4361 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 23
  • e Hét: 1121
  • e Hónap: 4213
  • e Év: 80271
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.