Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
Augusztus végén
  2015-08-28 21:03:01, péntek
 
  Felhős naplemente augusztus végén.
...... .........


Szuhanics Albert :
...... .............. Augusztus végén


Augusztus végén a nyár már fáradó,
strandruhája kopott, kék szeme átható,
napbarnított keble piheg a melegben,
úgy tekint ránk újra, mint egy ismeretlen.

Ma még a vendégünk, de szabódik egyre,
nem marad fenn velünk, korábban fekszik le,
késő délután már álmos fénylő arca,
lepihenni tér, ha árnyék vetül rajta.

Természet szép lánya, búcsúzunk hát tőled,
tudjuk menni készülsz, hír sem jön felőled,
...míg el nem jő újra érkezésed napja,
vár rád az emberek apraja és nagyja!

Kérünk hogy maradj szép, míg időd marasztal,
érleljél gyümölcsöt, roskadjon az asztal,
hűs vizeink partján varázsolj hőt, nyarat,
s gyönyörű emléked télen velünk marad!

Debrecen, 2015. 08. 24.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Higgy
  2015-08-28 18:44:58, péntek
 
  ...... ........


Árvai Attila
...... ........... Higgy



Érezted már valaha, hogy tán alig éltél?
Hogy életed hatalmas küzdelem a létért?
Hogy bármily rossz is történt, folyton csak reméltél?
Hogy többször, harcod végén, csalódás a végcél?

Érezted-e már, hogy nagyon igyekeztél?
Hogy utad alatt éhes szájakat etettél?
Hogy fájdalmadat rejtve, mégis segítettél?
S dolgod elvégezve semmit sem reméltél?

Gondoltad-e már, hogy mindent megpróbáltál?
Hogy sorsod nehézsége soha meg nem hátrál?
Érezted-e már, hogy minden csak hiába?
Hogy félszegen megálltál a bánat ajtajába?

A sorsunk így folytonos küzdelem a létért.
Futunk szünet nélkül, oly kevés reményért,
S a végén sokszor látjuk, oly kevés a hála...
De szívünk olyan balga, csak remélünk hiába.

Mostantól légy nyitott a világ fájdalmára,
Ne várj életednek gazdag jutalmára,
Ha erre képes leszel, egy boldog pillanatban
A Teremtőnk áldásán is részed lehet nyomban.

Mikor egy napon majd szívedet kitárod,
Felfénylik lelkedben édes boldogságod,
Mert lépteidnek nyomát Urunk jól vigyázza,
A tiszta szívű vándort Ő meg nem alázza

Barátom, hallgass meg! Én mindig Veled vagyok!
Urammal vigyázom esendő sorsotok.
Érezd, hogy vigyáz Rád az angyalok hada!
Higgy és bízva bízzál! ... úgy Isten Néked ada! ...

Mert kell a remény....

 
 
0 komment , kategória:  Árvai Attila  
Mikor a vágyak pihennek
  2015-08-26 19:52:51, szerda
 
 

Gárdonyi Géza
...... .....Mikor a vágyak pihennek.

Mikor az ember nem gondol
a holnapra, csak bámulja a
parazsat félálmos nyugovással,
s lelke úgy leng a múltak fölött,
mint tó fölött a madár.
A szeretetnek melege van a
természet hidegében, világossága
van az élet sötétségeiben, és
a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az
örömben, és lecsókolják,
könnyeinket a fájdalomban.
A tűz örök rejtelem és
jóleső melegség.
Aki a tüzet nézi, annak
a lelke megcsöndesül;
valami édes félálom szállja
meg édes félálom: nyugodalom.
A tűzben történetek vannak.
Mesehangú és mesének
illő színes történetek,
amiknek se eleje, se vége
nincsen, hanem minden rend
nélkül egybefolyik egyik a másikkal.
Az ember nem tudja,
valóban megtörténtek-e,
vagy csak álmodja őket,
de ilyenkor mindegy is az.
A lángok játszanak a tűzben.
A gondolatok játszanak


Szuhanics Albert:
RÉGI ÉDESANYÁK




Régi édesanyák, őrző angyalok,
boldogok voltunk míg ránk vigyáztatok.
Ételszagú konyhák emléke lebeg
illatokkal átszőtt pára-felleget.

Tűzhelyen főtt ebéd, meleg vacsora
ízei a szánkban, nem múlnak soha.
Kötényetek mögé bújnánk ma is úgy,
félelmeink ellen, ha kísért a múlt.

Simítaná fejünk ráncos kezetek,
ahogyan hűs árnyak megérintenek.
Sóhajok szárnyain vigasztalva még,
mint ahogy könnyű s szép álmot ad az ég.

Régi édesanyák, galamb-ősz anyók,
mosóteknő mellett tanultuk a jót.
Ajkatokról folytak ősigék, szavak
s mi ittuk mint forrást megriadt vadak.

Úgy formázott kis szánk, hangot, mondatot,
hogy rajta szemetek fénye ragyogott.
Féltve és vigyázón adtátok nekünk
magyar anyanyelvünk, édes ételünk.

S ha néha udvaron teregettetek,
dalolva lépkedtünk olykor veletek.
Tiszta volt a szívünk, s mint fényes ruhák,
úgy őrzi meg lelkünk idők illatát.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Cica voltam álmomban
  2015-08-26 19:46:15, szerda
 
  ...... .............


Aranyosi Ervin:
...... .............. Cica voltam álmomban


Álmomban kismacska voltam,
aprócska kis szőrpamacs.
Gombolyaggal kergetőztem,
mibe belemar a mancs.

Ütögettem, terelgettem,
messze gurult énnekem,
hosszúra nyúlt, vicces fonal,
amilyen az életem.
Álmom elszállt, felébredtem,

- jé, tényleg macska vagyok!
Visszafekszem álmodozni,
úgyis cica maradok!
 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin  
Lelkembe öltözteznélek
  2015-08-26 19:42:20, szerda
 
 
Zsefy Zsanett (Bakkné Szentesi Csilla):
...... ........... .....Lelkembe öltöztetnélek


Kint már varjak kárognak a város felett
és a csendfüggönyt tépik éhesen:
a rongyidő szakadt széleibe hámlott,
öröknek hitt szerelmes perceket.

A képzelet véges pillanatokat temet.
Pedig milyen jó lenne még simulni arctalan!
Felfedni drága kincseit a rögös útnak,
csokorba csenni a mélybordó szirmokat,
könnytelen gyöngyeit fűzni reménynek,
kagylóba zárni őszülő ábrándokat,
őrizni szürkülő fényben is, a jövőnek,
ahogy 'álmot morzsol a szél',
míg a 'lelked sír' 'dallamtalan'..

Virágok kelyhében egykor hogy' dongtak a méhek!
De jött a hideg szelek őszenyészete.
Ölébe vonta a feledés bús fejét a múltnak,
és azóta cirógatja szótlan, csendesen.

Én most lelkembe öltöztetnélek,
hogy ne fázzanak azok a pőre szavak!
Éljenek tovább bennem, ahogy mesélnek,
melengessenek, mint szívedben
emlék színezte anyaföld magányodat.
 
 
0 komment , kategória:  Zsefi Zsanett /Bakkné Sz. Cs./  
Évszakok könnyei
  2015-08-26 19:40:35, szerda
 
 
Kun Magdolna
Évszakok könnyei



Tavasszal, mikor rügyekből falevelek lesznek,
és szendergő álmából felébred a táj,
egy régi dal jut eszembe az akácvirágzásról,
amit annyiszor dúdolt drága jó anyám.

Szerette, mikor virágok közt érte őt az alkony,
s a reggeli pirkadás léptét ölelte,
mikor fáradt dolgos két kezét átjárta a napfény
harmatvíztől megcsillanó aranyos leple.

A nyár volt a mindene, a rózsaillat árja,
mit szél repített kertjének minden zeg-zugán,
hogy minden illattal telt percében azt érezhesse,
mintha átlépett volna a mennyek kapuján.

Áhítattal hallgatta, ahogy a rigók fütyörésztek,
azon a terebélyes lombú ágas-bogas fán,
melynek minden ágán egy-egy emlék szépült,
mert nagyapám ültette egykor hajdanán.

Az ősz színes varázsa kedvetlenné tette,
talán mert felfedezte benne az elmúlás nyomát,
s azt a hullt levélben jelen lévő rozsda-bánatot,
mely megállásra késztette szíve ritmusát.

A tél hallgatag csendjében ő is néma maradt,
csak nézte-nézte szomorúan a szálló hópelyhet,
és arra gondolt milyen az, mikor a fehér-hajú dér,
minden-minden álmot örökre betemet.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Magyar imádság a pusztán
  2015-08-24 09:49:40, hétfő
 
 


Sértő Kálmán
...... ....... Magyar imádság a pusztán


Magyar égre adjál Isten,
Mesélő sok csillagot,
Szagos lelkű virágokra
Orvosságos harmatot.
Hegylevét a csobolyóba,
Karjaimba szeretőt,
Birkafelhő hömpölyögjön
Tarka szamaram előtt.

Egy szomszéd se panaszkodjon,
Nyalka csikós, vén gulyás,
Kövér földön élhetnénk még,
Csak a sorsunk lenne más.
Gulya, ménes, birkatábor,
Búzás hombár, nagy vagyon,
Furulyázva járhatnánk a
Legelő vadvirágokon.

Adjál Isten a magyarnak
Kevés sóhajú napot,
Ősszerelmes éjszakákat,
Szabadságos holnapot.
Kérek nagy Magyarországot,
Hancúrozó sok gyereket
Rázd fel szép magyarjaidban a
Szundikáló életet.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A pillangó halála
  2015-08-23 09:37:29, vasárnap
 
 
Ábrányi Emil:
A pillangó halála


Szegény pillangó! Haldokolva ott űl
Egy rózsatőn és végpercére vár.
Tolongnak hozzá gúnyos szánalommal
A dolgos hangya és sok bölcs bogár.

"Lám!" szól a hangya. "Megmondtam, hogy igy jársz!
Ily sorsra jut, megmondtam, a ledér!
Csak kezdetén vagyunk még a tavasznak
És a te pályád immár véget ér.

Minket lenéztél, - és mi vígan élünk!
Van friss egészség s jólétből telik!
Ha dolgoztál, izzadtál volna, mint mi,
Élhettél volna száz esztendeig!"

"Sajnállak!" mond egy vékony lábu szöcske.
"Megölt a mámor! Látod, kedvesem,
Én is vagyok szerelmes, sőt örökké
Epeszt a vágy, - de én máskép teszem.

Én cirpelek sorvasztó szerelemről
Bús kobzomon egész éjeken át,
De ez nem ront meg, - és hozzá mindennap
Jó étvággyal eszem a vacsorát."

"Botor lény!" mond egy harmadik, nagy orrú
Komoly bogár, ki túrja a sarat...
"Röpködtél, égtél, enyelegtél folyvást!
A gyönyör elszállt... nos, hát mi maradt?"

"Elfonnyadt arc, lecsüngő, gyönge szárnyak,
Minden tagodban láz és sorvadás!
Maradtál volna, mint én, a homokban,
Most nem halnál meg, hiu kéjvadász!"

S a negyedik szól: "Ó, szegény barátom!
El kellett volna csúfitnod magad!
Az volt a baj, hogy szárnyakkal születtél!
Mért nem vágtad le röpke szárnyadat!?"

Igy szólnak sorra. - Meglebbenti szárnyát
A bágyadt lepke és halkan felel:
- "Mit szántok engem? Én e szép világot
Megbánás nélkül, bútlan hagyom el.

Amerre szálltam: halmokon, mezőkön
Minden virág szerelmes volt belém,
Mind engem csókolt, engem boldogított
S én valamennyit hévvel ölelem.

Ha sejtenétek, mit éreztem én át,
Jajongnátok önsorsotok felett,
S a boldogságnak egy pillanatáért
Odadobnátok minden életet!

Ti szántok engem? Unalom szülötti,
Engem siratni jöttetek ide?
Ó nyomorultak! Több, száz éveteknél:
Az üdvösségnek egy lehellete!

Hő napsugár, kék ég, virágok fátyla
Takarta el előlem a valót,
A szerelem ringatva vett karjára,
S most, mielőtt ébrednék, meghalok!"

Szólt s hangja elhalt. Egy végső sohajtás.
Melyben még egyszer föllángolt a mult
Összes heve... Aztán, ahol leszállott,
A rózsa szívén csöndesen kimúlt.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Nyári reggel
  2015-08-23 09:35:19, vasárnap
 
 
Kormányos Sándor:
Nyári reggel


Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj
lüktet a fákon lágy remegés,
hajnali csendű kis levelek közt
zizzenő szárnyú zöld lebegés.

Álmosan bomlik fátyla a ködnek
gördülő könnyét törli a rét,
fénysugarakká szökken a harmat
ritkuló pára jelzi helyét.

Friss kacagással zendül az erdő
kék mosolyát ha szórja az ég,
kerge rigókkal szárnyal a reggel
szárnysuhogástól csattog a lég.

Fénysugarakban fürdik a dallam
dúdol a hangja zümmög a rét,
méheket zsongat röptet a szélbe
messzire hordva a nyári zenét.
 
 
0 komment , kategória:  Kormányos Sándor  
Gyermekkor
  2015-08-23 09:32:49, vasárnap
 
 
Kányádi Sándor:
Gyermekkor


Hóharmaton mezítláb jártam,
ólmos esőben bőrig áztam;
éjjel az erdőn, félelmemben,
hol sírtam, hol meg énekeltem.

S mindez úgy tűnik - most, hogy emlék -,
mintha egy tisztás szélén mennék
fütyörészve, hol alkonyatkor
őzek ittak ezüst patakból.

 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
2015.07 2015. Augusztus 2015.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 32 db bejegyzés
e év: 582 db bejegyzés
Összes: 5270 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 317
  • e Hét: 6681
  • e Hónap: 21463
  • e Év: 549174
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.