|
2016-01-16 10:18:50, szombat
|
| |
| |
Drága Manyika! Köszönöm a verset, mert most sokszor érzem ezt a hiányt, mióta nincs mellettem a Párom.
Simon Ágnes: Éreztétek már?
Éreztétek már azt a remegő,
Óvó-védő féltést?
Azt a ki nem mondott,
Oly édes és oly kavaró érzést?
Azt a meghitt, lelkemnek-lelke -
csordultig-szeretetet?
Fátyolosodott már el
- minden ok nélkül
ha ránéztetek - a szemetek?
Láttátok abban önmagatok
Szunnyadó aggodalmát?
Sóvárogtátok-e tenyerének
Biztonságos nyugalmát
Az érintést, mely nappal is
Az éjszakák gyönyörét említi
(pedig csak homlokod forró
bánatát enyhíti, mint mikor
vad tájakon suhan a vonat
s vigaszul szemed behunyva idézel
bársonyos pillanatokat)?
Nyújtott-e már valaha is
Olyan csöndes békét,
Melyben megfürödve ma is áldod
Élted földi létét?
Találtál-e hamuszínű
Porba dobott gyöngyre?
Meghallottad, érted kiált
Minden elsírt könnye?
Felvetted és dédelgetted,
Ápolgattad fényét?
Meglelted és szemeiben
Megláttad a Lényét?
Gondoltad-e, nincsen élet
Ő élete nélkül?
Nincsen holnap, nincsen tovább,
Nincsen "majd" és "végül"
Nincsen álom, nincs valóság,
Nincsen semmi, SEMMI...
- édes isten, őnélküle
mivé tudnék lenni? -
Éreztétek már azt a remegő,
Óvó-védő féltést?
Azt a ki nem mondott,
Oly édes és oly kavaró érzést?
Azt a meghitt, lelkemnek-lelke -
csordultig-szeretetet?
Fátyolosodott már el
- minden ok nélkül
ha ránéztetek - a szemetek?
éreztétek már?
Simon Ágnes
Távoli remény......
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. rész |
|
|
|
|
|
Offline
