Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Minek nevezzelek? A pasim, a csajom, a kedvesem…
  2016-01-17 17:16:39, vasárnap
 
  Ha az ember házasságban él, akkor nagyon egyszerű megneveznie a házastársát: azt mondjuk, hogy a feleségem, a férjem. Viszont ma már sokan nem élünk házasságban, akkor sem, ha a köztünk lévő kapcsolat alapján 30 éve biztosan az anyakönyvvezető elé vonultunk volna, ha másért nem is, a címkézések elkerülése, a köz akarata, nyomása és az OTP-kölcsön végett. Lehet, másnak egyszerű ez a kérdés, én mégis sokat gondolkodom azon: minek nevezzelek? Vagyis hogyan nevezzem meg? És engem minek nevezzenek? A valakimet hívjuk most Janinak.

Régen, nem is olyan régen volt a menyasszonyom-vőlegényem, férjem-feleségem, élettársam hármas, viszont ma már kevésbé házasodunk, közben meg mégis összetartozunk, és beszélünk egymásról. Én még nem találtam rá a megfelelő kifejezésre, amiben együtt van benne az, hogy Janival nemcsak barátok vagyunk, viszont nem is vagyunk házasok, de együtt élünk, szeretjük egymást, kapcsolatunkban gyengéd szálak is vannak, összetartozásunk nem kevesebb, mint egy házastársi viszony. Nekem szinte egyik kifejezés sem fekszik, mindegyikkel van bajom.

Az élettársammal kapcsolatban sokakban régi berögződés, hogy ők a szabadéletűek, belőlük lesznek a leányanyák, és nekik lesz zabigyerekük. Régen így emlegették, akkoriban én még gyerek voltam. Beugrik egy kereskedelmi tévés híradó is, amiben azt mondják, hogy K. Gizi megölte élettársát. Emellett úgy érzem, ez egy hivatalos megnevezés, bírósági iratokba lehet így diktálni. Együtt élünk a lakásban, és ez dokumentálva is van, ennyit jelent nekem ez a szó. Jogilag rendezett a viszony, szakítás esetén le vagyunk papírozva, tiszta ügy.

Aztán van a barát és a barátnő, ez nekem szimpatikus, de nem tükrözi azt, hogy Janival más a viszonyom, mint a barátaimmal. Most nem mondom, hogy legyen benne, hogy gyengéd érzelmeink is vannak egymás irányába, valamint, hogy dugni is szoktunk, de azért csak kellene némi különbséget tenni Jani és a barátok között. Ugyanazt a szót nem akarom használni a különféle emberi kapcsolataimra, ez még kommunikációs zavart is okozhat.

Csajom, pasim - ezeket a tiniken kívül újabban felnőtteknél is szoktam hallani, és elsőre bennem olyan hatást váltott ki, mintha valaki forever young életet akarna élni, és nem köteleződne el. A csaj egyébként 20. századi cigány jövevényszó, a jelentése “fiatal", a pasi a pasas szóból rövidült i-képzős alak, jelentése “személy, fickó", a franciából német közvetítéssel került a magyarba, a passage " utazás" szóból származik. Az eredetük alapján hordoznak, hordoztak egy fiatalos, kalandozós jelentést, bár akik ezt használják, nem kalandozásnak érzik a csajukkal, pasijukkal való kapcsolatot. Én első hallásra azt gondoltam, hogy nem akarom, hogy valaki a csajának nevezzen. Ha ő nagyon úgy érzi, hogy az vagyok, akkor legyen, lehet, meg tudnám szokni. Végülis bele tudok illeszkedni, ha ez valami fiatalos érzést jelent, de nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi az oka a használatának a harmincadik születésnapon túl. Lehet, nekik sincs jobb ötletük. Bár tény, hogy jobban kifejezi a barátságon túli viszonyt, mint a barát, barátnő.

A párom nekem olyasmit sugall, hogy rejtélyes ez a kapcsolat, rendezetlen, és nem tudjuk megnevezni, mintha nem tudnánk, ki a másik fél az életünkben. Ez a facebook “bonyolult" kapcsolati címkéjével egyezik meg az én értelmezésemben. Ki ő? Három válás után a jelenlegi valakim? Egy házas ember, akivel titokban találkozom félhományos, eldugott kávéházakban? Valaki, akihez én már feleségül mennék, de ő nem akarja? Túl semleges, semmitmondó, beazonosíthatatlan, nekem meg még kicsit öreges, kicsit konzervatív is.

Szerelmem - szép, de nekem túl nyitott, nem tartozik mindenkire. Pl. van egy üzleti tárgyalás, szóba kerül a valakim, azt mondja a business partner, hogy szereti Litvániát, mire én ezt válaszolom: mi is szeretjük, sokszor visszajárunk, mert a szerelmem élt ott pár évig. Nem fura ez? Én nem is vagyok az a rózsaszín-alkat, hogy nagy közönségnek megmutassam ilyen mélységben az érzéseimet.

Kedvesem - hasonló a szerelmemhez, és By Alex óta csak arra tudok gondolni, hogy az én kedvesem egy olyan lány, akit farkasok neveltek...

Babám, rózsám, szépségem - igazi pikáns folklór. Egyből hozzáköltöm, hogy Hej, a babám, a babám, piros pozsgás szép leány... rosszabb esetben pedig szánt a benedeki határon, vagy elhagyott a babám, esetleg elvitték katonának, vagy a szénakazalban találunk egymásra, ilyenek. Népies ballada.

Az életem szerelmétől, a leendő gyermekeim apjától sikítani tudok.

Hogy legyen egy kis kitekintő, elmondom, hogyan működik ez az olasz nyelvben. Van a " ragazzo-ragazza", ami szó szerint azt jelenti, hogy fiú-lány, aztán jön a ragazzo, ragazza del cuore, vagyis a szívem fiúja, lánya, és végül a fidanzato-jegyes. A diákéveimben azt kérdezték tőlem, van-e ragazzom, és ha igen, akkor ő a ragazzo del cuorem-e. Most már azt kérdezik, van-e fidanzatom, amire ha azt válaszalom, hogy senki sem jegyzett még el, akkor azt mondják, nem is ezt jelenti. Ott is átalakult a jelentés, az eredeti jegyes szó használatát inkább életkorhoz kötik. Bizonyos kor felett (valamikor a diákévek végével érkezik ez el), nem fiúd van, hanem jegyesed, akkor is, ha nem gyűrűztétek megy egymást. Az angol egyszerűsít, a többi nyelvről mondjatok ti valamit.

A mi nyelvünk gazdagsága túlragozza ezt a kérdést, sok lehetőséged adva a kifejezésre. Nekem az egymás között elhangzó becézésekkel nincs gondom, bár én nem szeretem, ha becéznek, mindenféle emberi kapcsolatomban azt kérem, hogy szólítsanak a nevemen. Én sem szoktam Janit oroszlánomnak, drágámnak, szívemnek, bébikémnek, bikácskámnak, vagy bármilyen más becenéven hívni. Egyszer, egy kapcsolat elején mondta azt nekem valaki, hogy punásom, hát, amellett, hogy nyakig vörösödtem, majdnem kiosztottam egy (verbális) sallert.

Hozzám még mindig a " barátom-barátnőm " áll a legközelebb, informálisabb helyzetben szoktam kicsit humorosan azt mondani, hogy a " párkapcsolatom ". Tudom én, hogy ez egy igaz first world problem, de akkor így nézve minden, ez az egész blogolás is az.

forrás:tollampapirom
 
 
0 komment , kategória:  mások tollából  
A kapcsolatfüggőktől ments meg, Uram, minket
  2016-01-17 17:15:37, vasárnap
 
  Vannak olyan emberek, akik egy percet sem tudnak egyedül lenni. Ők a kapcsolatfüggők. Miről lehet őket felismerni?

Ha párkapcsolatban vannak nem nagyon érdeklődnek környezetük iránt, és nagyon vidámak, míg szakítás idején gyakrabban felhívnak, és kezdenek előjönni a hangulatingadozásaik, a néhány napos szingli időszakban viszont állandóan a sarkadban vannak, és leszívják minden energiádat. Ilyenkor nem szállnak le rólad, és a többi barátról, ismerősről sem. Reggel a telefonhívásuk ébreszt, este pedig velük fekszel le.

Az alany minden csatornát megmozgat. Telefonál, sms-t küld, e-mailt ír, merészebbek előzetes jelzés nélkül becsengetnek a lakásodba is. Ha facebookon megmozdulsz, két perc múlva már hív, mert lebuktál: látta, hogy ébren vagy, élsz, facebookra írsz, ez az ő nyelvére lefordítva annyit jelent: elérhető vagy. De ha nem vagy elérhető, akkor is csörget. Öt percen belül tízszer hív fel meg, hátha csak nem hallottad a telefoncsörgést.

Velük fekszel, velük kelsz, mert az ilyen egyedülálló korszakukban mindent meg akarnak veled osztani. Mindent, azaz azt, hogy mi történt Sanyival, Józsival, Karcsival, azaz az éppen aktuális randipartnerrel. Egész kis szappanopera rajzolódik ki előtted, amit nap, mint nap követhetsz. Bonyolultabb, mint az Esmeralda, mocskosabb, mint a Melrose Place, és több benne a dugás, mint a Szex és New Yorkban. Az egyetlen gond, hogy a főszereplő nem tudja, melyik karakter legyen: a szegény, vak csaj, a dögös modern nő vagy a mocskos kis szuka. Ez leginkább attól függ, hogy Sanyi/Józsi/Karcsi éppen mire vágyik.

Akár élvezni is lehetne a sztorizgatást, de 7/24 kissé fárasztó hallgatni, és egy idő után feszültté tesz, hogy semmi másról nem lehet beszélgetni, csak a hímről. Nincsenek könyvek, filmek, természet, élmények, filozofálgatás az élet dolgairól. Illetve beszélni sem lehet, mert neked csak a hallgató szerep jut. Pedig már a gimnáziumban is tananyag, hogy a kommunikáció három legfőbb eleme az adó, a vevő és az üzenet. A sikeres kommunikáció pedig attól lesz sikeres kommunikáció, hogy a szerepek - az adó és a vevő között - cserélődnek. Egyszer adó vagy, egyszer vevő. Az üzenet pedig többszínű. Jó esetben. Szar esetben vevő maradsz örökkön örökké. Az adó meg talán egyszer végre férjhez megy. Örökkön örökké. Addig viszont vevő szerepköröd mellett az üzenet is mindig ugyanaz marad: Sanyi/Józsi/Karcsi, és a többiek.

Ha peched van, több ilyen ismerősöd is van, ha még pechesebb vagy, nem tudsz nemet mondani, és képtelen vagy elküldeni az alanyt annak ellenére, hogy már nem tudod követni, ki kicsoda a láncban. Hogy mi ennek az előnye? Hát, p.l. az, hogy megtanulsz nyitott szemmel aludni, megosztani a figyelmedet (ameddig a csaj telefonon Feca deltáiról áradozik, te közben irodalomtörténeti vagy mélyfilozófiai tanulmányokat olvasol).

A nagymonológok túléléséhez meg kell tanulni néhány jól hasznosítható mondatot, amit öt percenként benyöghetsz, és így úgy tűnik, mintha nyitott lennél a témára. Ezeknek a mondatoknak semmi értelme nincs többnyire, de ez nem gond, mert beszélgető, illetve beszélő partnered csak a legritkább esetben kíváncsi a véleményedre, neki egy célja van: hogy ventiláljon és megosszon. Többek között nekik találták ki a facebookot is. Íme néhány mondat, ami elengedhetetlen az életben maradáshoz, ha vonalban vagy a kapcsolatfüggővel.


-- Jaj, ez a Sanyi annyira jófej, olyan cuki, nagyon helyes, imádom, Ő az, érzem, tudod, érzem, Őt akarom. Ebből lesz valami. Diplomás, okos, szórakoztató és olyan jó teste van. Szerintem ő nagyon megbízható pasas.

- Komolyan?/Igen, teljesen igazad van. De szerintem úgy is ki fog alakulni, aminek ki kell.

- Csak néha kicsit okoskodó, tudod. Meg kicsit rendmániás, nem is tudom, ez azért kicsit zavaró.

- Hát, ez nem egyszerű, tudod./De az idő majd elrendezni, ha az élet nem tudja./És szerintem cselekedj érzésből, de azért légy észnél.

- Csak már kezdek belezúgni, és félek, hogy mit hoz a jövő.

- Oh, ez nem semmi. Elképesztő./ Szerintem cselekedj érzésből, de azért légy észnél.

- De rohadt jól keres, tudod, budai kéró, jó kocsi, januárban Thaiföld, nyáron Adria. Hát, végülis kereskedelmi igazgató.

- Oh, ez nem semmi. Elképesztő.

- Csak farokpiercingje van.

- Hát, ez nem egyszerű, tudod./ Szerintem úgy is ki fog alakulni, aminek ki kell./Meg az idő majd elrendezni, ha az élet nem tudja.

- De a Béla is jófej, ám.

- Oh, ez nem semmi. Elképesztő./Komolyan?/Szerintem cselekedj érzésből, de azért légy észnél.

- Kicsit fiatal, ezért nem tudom, mi legyen. Nem elég érett még.

- Hát, ez nem egyszerű, tudod./Szerintem úgy is ki fog alakulni, aminek ki kell./Az idő majd elrendezni, ha az élet nem tudja.

- Ráadásul az anyjával él.

- Komolyan?/Oh, ez nem semmi. Elképesztő./Hát, ez nem egyszerű, tudod.

- És egereket tart a lakásban. Hogy lehet egy ilyennel együtt élni?

- Igen, teljesen igazad van./Szerintem úgy is ki fog alakulni, aminek ki kell.

Néha azt érezzük, nem vagyunk jó barátok, mert nem bírjuk már hallgatni a sztorikat, a sirámokat, a nyavalygást és a szappanoperákat. Éppen ezért fenti bejegyzés nem azokról a jóbarátokról, kedves ismerősökről szól, akik válságban vannak, vagy éppen nehezebb időszakukat élik. És még csak nem is azokról szól, akik életüket egy cél alá rendelik: hogy megtalálják Őt. Hanem azokról, akik erről minden percben ventilálni akarnak, véleményt kérnek, de ugyanakkor nem kíváncsiak a másik meglátásaira, valamint rendszeresen, naponta, akár éveken keresztül pszichológusnak használják az ismerősöket. Lehet, van ennek valami komoly lelki oka, ki tudja. Egy biztos: én már nem hagyom magamat, nem vagyok pszichológus, és pap sem. Nekem ne gyónjon senki heti, napi rendszerességgel.

Egyszer azt olvastam valahol, hogy az emberek azért házasodnak, mert kell, hogy legyen egy szemtanúja az életüknek. És hogy miért keresik ezek a kapcsolatfüggők a társaságot, amikor éppen nincsenek kapcsolatban? Mert kell egy fültanú az életükhöz. És miért kell fültanú az életükhöz? Mert nem élnek házasságban. Tipikus 22-es...
forrás:tollampapirom
 
 
0 komment , kategória:  mások tollából  
A kapcsolatfüggőktől ments meg, Uram, minket
  2016-01-17 17:14:15, vasárnap
 
  Vannak olyan emberek, akik egy percet sem tudnak egyedül lenni. Ők a kapcsolatfüggők. Miről lehet őket felismerni?

Ha párkapcsolatban vannak nem nagyon érdeklődnek környezetük iránt, és nagyon vidámak, míg szakítás idején gyakrabban felhívnak, és kezdenek előjönni a hangulatingadozásaik, a néhány napos szingli időszakban viszont állandóan a sarkadban vannak, és leszívják minden energiádat. Ilyenkor nem szállnak le rólad, és a többi barátról, ismerősről sem. Reggel a telefonhívásuk ébreszt, este pedig velük fekszel le.

Az alany minden csatornát megmozgat. Telefonál, sms-t küld, e-mailt ír, merészebbek előzetes jelzés nélkül becsengetnek a lakásodba is. Ha facebookon megmozdulsz, két perc múlva már hív, mert lebuktál: látta, hogy ébren vagy, élsz, facebookra írsz, ez az ő nyelvére lefordítva annyit jelent: elérhető vagy. De ha nem vagy elérhető, akkor is csörget. Öt percen belül tízszer hív fel meg, hátha csak nem hallottad a telefoncsörgést.

Velük fekszel, velük kelsz, mert az ilyen egyedülálló korszakukban mindent meg akarnak veled osztani. Mindent, azaz azt, hogy mi történt Sanyival, Józsival, Karcsival, azaz az éppen aktuális randipartnerrel. Egész kis szappanopera rajzolódik ki előtted, amit nap, mint nap követhetsz. Bonyolultabb, mint az Esmeralda, mocskosabb, mint a Melrose Place, és több benne a dugás, mint a Szex és New Yorkban. Az egyetlen gond, hogy a főszereplő nem tudja, melyik karakter legyen: a szegény, vak csaj, a dögös modern nő vagy a mocskos kis szuka. Ez leginkább attól függ, hogy Sanyi/Józsi/Karcsi éppen mire vágyik.

Akár élvezni is lehetne a sztorizgatást, de 7/24 kissé fárasztó hallgatni, és egy idő után feszültté tesz, hogy semmi másról nem lehet beszélgetni, csak a hímről. Nincsenek könyvek, filmek, természet, élmények, filozofálgatás az élet dolgairól. Illetve beszélni sem lehet, mert neked csak a hallgató szerep jut. Pedig már a gimnáziumban is tananyag, hogy a kommunikáció három legfőbb eleme az adó, a vevő és az üzenet. A sikeres kommunikáció pedig attól lesz sikeres kommunikáció, hogy a szerepek - az adó és a vevő között - cserélődnek. Egyszer adó vagy, egyszer vevő. Az üzenet pedig többszínű. Jó esetben. Szar esetben vevő maradsz örökkön örökké. Az adó meg talán egyszer végre férjhez megy. Örökkön örökké. Addig viszont vevő szerepköröd mellett az üzenet is mindig ugyanaz marad: Sanyi/Józsi/Karcsi, és a többiek.

Ha peched van, több ilyen ismerősöd is van, ha még pechesebb vagy, nem tudsz nemet mondani, és képtelen vagy elküldeni az alanyt annak ellenére, hogy már nem tudod követni, ki kicsoda a láncban. Hogy mi ennek az előnye? Hát, p.l. az, hogy megtanulsz nyitott szemmel aludni, megosztani a figyelmedet (ameddig a csaj telefonon Feca deltáiról áradozik, te közben irodalomtörténeti vagy mélyfilozófiai tanulmányokat olvasol).

A nagymonológok túléléséhez meg kell tanulni néhány jól hasznosítható mondatot, amit öt percenként benyöghetsz, és így úgy tűnik, mintha nyitott lennél a témára. Ezeknek a mondatoknak semmi értelme nincs többnyire, de ez nem gond, mert beszélgető, illetve beszélő partnered csak a legritkább esetben kíváncsi a véleményedre, neki egy célja van: hogy ventiláljon és megosszon. Többek között nekik találták ki a facebookot is. Íme néhány mondat, ami elengedhetetlen az életben maradáshoz, ha vonalban vagy a kapcsolatfüggővel.


-- Jaj, ez a Sanyi annyira jófej, olyan cuki, nagyon helyes, imádom, Ő az, érzem, tudod, érzem, Őt akarom. Ebből lesz valami. Diplomás, okos, szórakoztató és olyan jó teste van. Szerintem ő nagyon megbízható pasas.

- Komolyan?/Igen, teljesen igazad van. De szerintem úgy is ki fog alakulni, aminek ki kell.

- Csak néha kicsit okoskodó, tudod. Meg kicsit rendmániás, nem is tudom, ez azért kicsit zavaró.

- Hát, ez nem egyszerű, tudod./De az idő majd elrendezni, ha az élet nem tudja./És szerintem cselekedj érzésből, de azért légy észnél.

- Csak már kezdek belezúgni, és félek, hogy mit hoz a jövő.

- Oh, ez nem semmi. Elképesztő./ Szerintem cselekedj érzésből, de azért légy észnél.

- De rohadt jól keres, tudod, budai kéró, jó kocsi, januárban Thaiföld, nyáron Adria. Hát, végülis kereskedelmi igazgató.

- Oh, ez nem semmi. Elképesztő.

- Csak farokpiercingje van.

- Hát, ez nem egyszerű, tudod./ Szerintem úgy is ki fog alakulni, aminek ki kell./Meg az idő majd elrendezni, ha az élet nem tudja.

- De a Béla is jófej, ám.

- Oh, ez nem semmi. Elképesztő./Komolyan?/Szerintem cselekedj érzésből, de azért légy észnél.

- Kicsit fiatal, ezért nem tudom, mi legyen. Nem elég érett még.

- Hát, ez nem egyszerű, tudod./Szerintem úgy is ki fog alakulni, aminek ki kell./Az idő majd elrendezni, ha az élet nem tudja.

- Ráadásul az anyjával él.

- Komolyan?/Oh, ez nem semmi. Elképesztő./Hát, ez nem egyszerű, tudod.

- És egereket tart a lakásban. Hogy lehet egy ilyennel együtt élni?

- Igen, teljesen igazad van./Szerintem úgy is ki fog alakulni, aminek ki kell.

Néha azt érezzük, nem vagyunk jó barátok, mert nem bírjuk már hallgatni a sztorikat, a sirámokat, a nyavalygást és a szappanoperákat. Éppen ezért fenti bejegyzés nem azokról a jóbarátokról, kedves ismerősökről szól, akik válságban vannak, vagy éppen nehezebb időszakukat élik. És még csak nem is azokról szól, akik életüket egy cél alá rendelik: hogy megtalálják Őt. Hanem azokról, akik erről minden percben ventilálni akarnak, véleményt kérnek, de ugyanakkor nem kíváncsiak a másik meglátásaira, valamint rendszeresen, naponta, akár éveken keresztül pszichológusnak használják az ismerősöket. Lehet, van ennek valami komoly lelki oka, ki tudja. Egy biztos: én már nem hagyom magamat, nem vagyok pszichológus, és pap sem. Nekem ne gyónjon senki heti, napi rendszerességgel.

Egyszer azt olvastam valahol, hogy az emberek azért házasodnak, mert kell, hogy legyen egy szemtanúja az életüknek. És hogy miért keresik ezek a kapcsolatfüggők a társaságot, amikor éppen nincsenek kapcsolatban? Mert kell egy fültanú az életükhöz. És miért kell fültanú az életükhöz? Mert nem élnek házasságban. Tipikus 22-es...
forrás:tollampapirom
 
 
0 komment , kategória:  mások tollából  
Kedves Doktornő!
  2016-01-17 17:09:56, vasárnap
 
  35 éves vagyok, közgazdász, sikeresnek mondhatom magamat, mindenem megvan, amire vágytam, a párkapcsolatok szintjén viszont nem vagyok túl sikeres. Az alapvetően jó életem ellenére feszül bennem valami, de nem tudom, mi az. Én arra gondolok, hogy a mintáknak, amiket a családomból hoztam és amiket a társadalom egy része elvár tőlem, nehezen tudok megfelelni, és ezért van bennem ez a feszültség. Mert én mást akarok. Nem akarok főállásban évekig otthon maradó, családot összefogó feleség lenni, és robotüzemmódban létezni. Értem, hogy van, akinek ez jó, és másképp éli meg, mint én, de nekem fontos a személyes szabadságom megtartása, és hogy az életem több területén is sikeres legyek. Ön szerint mit tehetnék a feszültség megszüntetéséért? Talán a nőiségemmel van probléma?

Lívia

Kedves Lívia!

Először is köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával, igyekszem pontos választ adni a kérdésre. Fontos tisztázni, hogy Ön, Lívia, elfeledkezik két fontos alaptézisről: az egyik az, hogy az ember társas lény. Ezen kár vitatkoznunk, ezt jobb, ha feltétel nélkül elfogadjuk, hiszen mindannyian tudjuk, hogy alapvető szükségletünk, hogy valakivel megosszuk az életünket.

De hogy kicsit tudományosabban is alátámasszam ezt, példaként megemlíteném az androgün-történetet, biztosan ismeri. E szerint az ember eredetileg kétnemű lény volt, de az istenek kettészakították, azóta az ember mindig a másik felét keresi. Ha nem találja meg, az belső feszültséget okozhat. A másik fontos tézis pedig az, hogy a férfi a teremtés koronája, a nő pedig a segítője, nem véletlenül van az oldalborda elnevezés. Láthatja, hogy a teremtéstörténetek, a mitológiai történetek mindig a Férfi és a Nő közötti egységről beszélnek. Persze, nem könnyű ezt az egységet megtalálnunk, mert ahogyan Karinthy is mondta: “Férfi és nő ... hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit." Ez ilyen, de alapvetően olyanok vagyunk, mint a mágnes két pólusa, van köztünk egy Ősi Egység, ami leginkább a családban tud be- és kiteljesedni. Ehhez viszont el kell fogadnunk, hogy ahogyan fizikálisan, úgy mentálisan, szellemileg sem vagyunk egyformák. A férfiak magabiztosabbak és türelmetlenebbek, a nők introvertáltabbak, félénkebbek. Tudja: férfi-nő, ész-szív, domináns-alárendelt, aktív-passzív, értelem-érzelem, gondolkodás-beszéd, kint-bent, behatolás-befogadás, méhecske-virág, jó matekos-rossz matekos, reál-humán. Ha ezt az alapállást elfogadjuk, akkor kerülhetünk igazán szimbiózisba, ekkor történhet meg, hogy az ellentétek kiegyenlítik egymást.

Az, hogy Ön közgazdász, eleve alapjaiban döntheti meg fenti alaptéziseket, így ön nem tudja beteljesíteni a Női Princípiumát, ráadásul a férfiak nem is szeretik az okos nőket. A Nő életfeladata a Szépség megtestesítése, nembeli beteljesülése pedig az anyaság, egészen pontosan az anyai feladatok, a gondoskodás, a támogatás megélése, ez a világmozgató elv egyik, Önre mint nőre eső része.

Ha pl. azt mondom, tehén, Ön mire gondol?

Ugye, hogy a tejre, arról a szoptatás, amiről pedig az anyaság jut eszünkbe, ez is egy ősi szimbólum, mert a mi feladatunk a táplálás, a gondoskodás. Ez a művészetekben is gyakran megjelenik.

Nem csoda, ha a férfiak, akikkel eddig találkozott, nem fogadták el Önt, hiszen Ön a vállalásaival a férfiak életfeladatát akarta megvalósítani, minek köszönhetően egy igazi férfi ezt férfiassága eltiprásaként élhette meg. Ettől jobban nem lehet egy férfit megalázni! Nekünk, nőnek nem szabad kiherélnünk a férfit, hanem nekünk kell a férfi fejére feltenni a koronát, mert mint ahogyan azt mondtam, a férfi a teremtés koronája, így, hát, kell neki az a korona. Ha feltesszük a fejére, akkor így lehetünk királynők, vagyis inkább királynék.

Én azt javasolnám, hogy tegye le a terheit, és adja át magát egy Igazi Férfinak, aki szeretettel vállalná, hogy gondoskodik Önről, tegye fel a fejére azt a bizonyos koronát, fogadja el a Férfi dominanciáját, még ha ez nehezére is esik. Azt tanácsolnám, hogy ne mutassa meg, mennyire művelt, okos vagy hogy közgazdászként jók a matematikai képességei, mert ez nem fér bele a képletbe, és mi, itt nem annyira akarunk paradigmaváltást a pszichológiában. Legyen egy kicsit visszahúzódó, mutassa ki erőteljesen, hogy felnéz a társára, fejezze ki csodálatát, ne vitatkozzon, legyen szerény, gondoskodó és odaadó. Javasolnám továbbá, hogy növessze meg a haját, ha az rövid, mert ez annak a szimbóluma, hogy Önbe lehet kapaszkodni, ez biztonságot jelent, és a férfit az anyai Szeretetre emlékezteti.

Valamint iratkozzon be egy főzőtanfolyamra is, mert, hát, a férfiakhoz, ahogyan mondani szokás, a hasukon át vezet az út, és ebben az alkotó tevékenységben is meg tudná élni a női energiáit. Fontos, hogy ne árulja el, ha jobban keres, mint a férfi, valamint ne kérkedjen szakmai sikereivel sem. És legfőképpen, legyen mindig nagyon türelmes, mert ez is egy fontos női tulajdonság! Összességében azt javasolnám: legyen Nő tetőtől talpig, kívül és belül, testben és lélekben, gondolatban és tettekben egyaránt. Esti olvasmányként ajánlanám Allan Pease: Miért nem képesek többfelé figyelni a férfiak, és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők c. klasszikusát, melyben rengeteg fontos és csodás elméletet olvashat a két nem közötti különbségről, melyek segíthetik Önt a világunk megértésében és a fejlődésben. Ha magasabb szinten szeretne tájékozódni női kérdésekről, akkor pedig forgassa Csernus Imre A nő című könyvét.

Üdvözlettel

K. Irén, párkapcsolati- és családterapeuta

Kedves Doktornő!

A levele óta eltelt fél év, gondoltam beszámolok arról, hogy érzem magam, hogyan alakult az életem.

Nos, itt ülök seggig érő hajjal, szótlanul, miközben a gázon rotyog a bolognai spagetti, de az a helyzet, hogy úgy, összességében nem lettem ettől jobb ember. Titokban idegen nyelvű szaklapokat olvasok, de nem beszélek a társamnak erről, ellenben minden nap vacsorát főzök, inget vasalok, igyekszem beteljesíteni a női életfeladataimat. Sokat gondoskodom, bármit is jelentsen ez, és igyekszem passzív lenni, de sajnos, ez többnyire nem akar összejönni. A társammal sok közöttünk az ellentét, a vita, de ezt betudom annak, hogy nem vagyunk egyformák, meg mást akarunk, ő a nőt, én a férfit - ja, nem, én a korábbi szabadabb életemet akarom, a karrieremet, és továbbra is egy olyan társat, akit ez nem zavar, és nem érzi magát heréltnek ettől vagy attól, hogy az én munkaadómtól nagyobb összeg érkezik a bankszámlánkra, mint amennyi az övétől. Mert hogy ez nekem nem fontos egyébként, ez csak egy állapot, amit kiemelkedő matematikai képességeimnek és aktivitásomnak köszönhetek, amiről nem beszélünk, ugye.

Egyébként most feszültebb vagyok, mint korábban; azt hiszem, ez az elvárásoknak való megfelelés nem nekem való üzemmód. Az elmúlt időszakban viszont jelentős önismeretre tettem szert, ha a várt megváltás nem is jött el ettől az új életstílusomtól. Biztosan van, akinek ez így rendben van, ebben tud önmegvalósítani és kiteljesedni, ők csinálják így, de én másképp vagyok bekötve a világba - erre jöttem rá, és az a helyzet, hogy ez már egyáltalán nem is zavar, ez az én egyéni utam, elfogadom. Inkább kivárom, amíg valaki elfogad engem ilyennek, jobb lesz mindenkinek, ha őszintén, önmagunkat felvállalva mutatjuk meg magunkat egymásnak.

Éppen ezért, drága doktornő, a tapasztalataim tükrében, csak annyit szeretnék most mondani, hogy befogadásostul, passzivitásostul, gondoskodásostul és tehenestül szarok én a női princípiumokra, és hálásan köszönöm, hogy segített ennek a felismerésében.

Üdvözlettel

Lívia

forrás: tollampapirom
 
 
0 komment , kategória:  mások tollából  
Édesanyák imája felnőtt gyermekeiért
  2016-01-17 15:22:12, vasárnap
 
 
Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Retteg az én szívem, az oroszlán ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

✝
Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Miért marad hűséges a férfi?
  2016-01-17 13:34:11, vasárnap
 
  Mind a tudósokat, mind a nőket régóta izgatja a kérdés, vajon mitől függ, hogy egy férfi hűséges marad-e párjához.Evolúciós szempontból könnyebb megérteni, miért csalja meg olyan sok férfi a párját, hiszen tudjuk, hogy minél több partnere van élete során egy férfinek, annál nagyobb eséllyel tudja továbbörökíteni a génállományát. De vajon mi tart vissza mégis sok férfit a félrelépéstől?



A Proceedings of the National Academy of Sciences című lapban közzétett tanulmányban a szakemberek azzal az elmélettel álltak elő, miszerint a titok nyitja az oxitocinban rejlik, ez a hormon ugyanis - amely a szexuális együttlétek során szabadul fel bennünk - erősíti a társas kötődés érzését. A vizsgálat során a kutatók 20 férfit kísértek figyelemmel, akik átlagosan 28 hónapja éltek kapcsolatban, és vagy oxitocin-tartalmú orrspray-vel, vagy placebóval kezelték őket.

Az első kísérlet során a férfiaknak olyan képeket mutattak, melyeken vagy a párjuk, vagy egy számukra ismeretlen nő, vagy egy ház szerepelt. A nőkről készült képeket nagyon alaposan válogatták ki, úgy hogy mindegyiken hasonlóan vonzó hölgy legyen. A második kísérlet során szintén a párjukról készült képeket nézettek velük, illetve egy olyan nő képét, akivel nem voltak kapcsolatban, viszont ismerték, például egy munkatársukét. Ezek után az volt a férfiak feladata, hogy értékeljék a képeken látható arcokat az alapján, hogy melyiket mennyire tartják vonzónak.

Az eredmények azt mutatták, hogy a férfiak többsége a saját párját vonzóbbnak ítélte meg, mint a többi nőt, és az oxitocinos spray ezen még lendített egyet. Ami azonban igazán meglepte az tudósokat, az az volt, ami mindeközben a férfiak agyában zajlott le. Az oxitocin hatására akkor, amikor a férfiak a párjuk arcát látták, az agy két területe, az érzelmekért, illetve a jutalmazásért felelős részei léptek aktivitásba, ellenben a többi nő látványára éppen ellenkező hatás következett be, az érzelmek és az örömérzet is lecsökkent."Az oxitocin a jutalmazó központot a partner arcának láttán aktivizálja" - összegezte megfigyeléseit a tanulmányt készítő dr. Rene Hurlemann, a németországi Bonn Egyetem pszichiáter professzora, majd hozzátette: “A szexuális monogámia eléggé költséges dolog a férfiak számára, ezért kell valami plusz, ami mégis ráveszi őket arra, hogy megállapodjanak egy nő mellett. A jutalom pedig mindig kellő motiváció." Larry Young, az atlantai Emory Egyetem pszichiáter professzora, aki a kutatásban nem vett részt, úgy véli, a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy azok a párok tudják fenntartani az erős köteléket egymás között, akiknek sok az intimitás a kapcsolatukban. A kezdetekkor a párok többnyire mindig együtt vannak, ezért rengeteg dopamin és oxitocin szabadul fel bennük.

Idővel ezek a helyzetek egyre ritkulnak, de ha a párok gyakran néznek egymás szemébe, fogják meg egymás kezét, csókolják meg egymást, vagy élnek szexuális életet, akkor a kötődést hosszú távon is meg lehet tartani.



hazipatika.com
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nagyanyáink, dédnagyanyáink ma is aranyat érő praktikái
  2016-01-17 13:07:54, vasárnap
 
  A régi asszonyok, nagyanyáink és dédanyáink mindent másképp csináltak, és valahogy minden más volt az ő idejükben. Ismertek ugyanis olyan régi praktikákat, amelyek nem csak akkor, de ma is aranyat érnének, ha ismernénk őket!



Nagymosás régen

A hajdani asszonyok ezeket a régi praktikákat osztották meg leányaikkal, unokáikkal, hogy megmaradjanak, ha netán úgy hozná a világ forgása, hogy össze kell majd gyűjteni a fahamut, le kell hozni a padlásról a régi ,,fatekenőt", sőt a nagymama szappanfőző receptjét is elő kell majd keríteni a ládafiából.

Mert voltak idők ezen a világon, amikor az elfelejtett dolgoknak igencsak megnőtt az ázsiójuk.

A lúg és a kékítő

A hagyományos fehér fal, a gerendás mennyezet, az agyonsikált padozat minden jómódú parasztház jellegzetessége volt a múlt századelőn.

Fehér fahamu, amiből a lúg készült

Szegényebb helyeken lincselt föld biztosította a tisztaszoba aljzatát, ám néha még a konyhát - amelyet egyben ebédlőnek és nappalinak is használt a család - is fellincselték.

Ez a művelet egy vékony sármassza ronggyal való elsimításaként zajlott.

Majd mikor megszáradt, érmelléki szép sárga homokkal fel is szórták.

Tehetősebb falusi házakban azonban dukált a deszkapadozat, amelyet lúggal sikáltak fehérre, azaz faszínűre.

A huszadik század közepétől a vegyipar kiszorította a fahamut, amelyből a lúg készült, helyét drága szintetikus termékek vették át, amelyek nehezen bomló vegyületekkel terhelik azóta is a környezetet, az emberi szervezetet sem kímélve.

A fa elégetésekor keletkező hamu számos értékes ásványi sót tartalmaz.

A termőföldre kiszórva féregtelenítésre is alkalmas.

Használták is eleink gyakran, ugyanis az Érmelléken úgy tartották, a ,,lúfíreg" és egyéb földben megbúvó növényi kártevők ellen igen hasznos.

Mivel tisztító hatása a káliumtartalomtól függ, egyes fafajták hamujából eltérő erősségű lúg keletkezik.

A gyümölcsfáknál erősebb nyerhető a bükkfa hamujából, de egyes leírások szerint még annál is erősebb az akácfa és a kukoricaszár hamujából nyert tisztító és fertőtlenítő folyadék.

Mivel zsíroldó hatású is egyben, alkalmazható volt általános tisztító- és áztatószerként vagy mosószerként is.

A faházak, kerítések elszürkülését szintén hamulúggal akadályozták meg.

A fát néhány éves időközönként forró lúggal lemosták, így a több évszázados faépítmények is megtartották kellemes, antik színárnyalatukat.

Mi több, az általános nagytakarítás idején a pácolatlan bútordarabokat is átsikálták vele. Visszaadta a fa mintázatát, eredeti fényét, sőt a szú ellen is védte a deszkát.

Ehhez a hamut és a vizet egyharmad arányban kellett felfőzni, majd egy vékony vászondarabon átszűrni.

Ezzel mosták patyolatfehérre a fateknőben a vászonneműt, ágybélit, ruhabélit.

A kissé megsárgultaknak öblítéskor kékítő oldattal próbálták visszaadni fehéres színét, mely oldatot kis üvegcsékben lehetett kapni még a múlt század közepén is.

A kékítők indigóvegyületeket, berlini kéket, ultramarin festékeket tartalmaztak.

Lúggal suvickolták ki a konyhai edényeket és kellékeket is.

Mi több, az elbarnult zománcon is segített, illetve a leégett fazék- vagy üstaljat is tisztára marta, ha koncentráltabbra készítették.

A háziszappan

A nagymamák mosókonyháiban, a padlásokon még a hatvanas-hetvenes években is volt néhány nagyobb darab barna vagy fehérebb színű házi készítésű szappan.

A háború alatt, de még utána se igen lehetett mosószerhez jutni - főleg faluhelyen -, így házaknál főzték az asszonyok.

Az udvaron egy nagy üstbe belerakták az összegyűjtött zsiradékokat, ehetetlen avas szalonnát, a disznóvágás idején megmaradt és fel nem használt hájat, faggyút.

Ebbe aztán esővizet meg zsírszódát raktak.

De utóbbit sem lehetett mindig kapni, olyankor oltott mésszel meg sóval helyettesítették.

Aztán a nagy üstben órákig főzték, kavarták, mivelhogy hamar kifuthatott.

Mikor már látták, hogy kész lesz, ládákat, azaz öntőformákat tettek ki, azokba meg egy darab vizes vásznat terítettek.

Az üstben szétvált a jó szappan (a fehérebb) a barnábbiktól, majd legalul a szennyeződés maradt.

Egy nagy szappanfőző kanállal leszedték a javát, ezt öntötték a ládákba.

Volt, hogy az ,,asztalfiát" használták erre a műveletre, ha nem volt kéznél egyéb formázó. Két-három nap múltával megkeményedett, akkor lehetett darabolni.

Legtöbbször egy vékony dróttal ejtették ezt meg.

Csak néhány hét múlva szikkadt ki teljesen, akkor vált használhatóvá is.

Szappant csak egyszer főztek évente, olyankor annyit, hogy eltartson a következő esztendőig.

A mész

Manapság már szinte hihetetlen, hogy a meszet az építkezésen túl tartósításra is használták.

Az Érmelléken csak a módosabb gazdák használtak meszet, a szegény ember földből, fából, nádból építkezett, és a falakat is sárral vakolta, majd budaifölddel (falfestéshez használt iszapolt, sárgás agyag) mázolta be.

Tartósításra a tojás esetében használták.

Sokáig elállt, ha oltott mész levébe rakták, olyan lébe, amellyel a házak falát is meszelték.

Miután kiszedték a kifehéredett tojásokat és megszáradt rajtuk a vékony mészréteg, búzába rakták, ahol akár karácsonyig is friss maradt.

Csak a Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kis boldog asszony (szeptember 8.) között megszedett tojások voltak erre alkalmasak.

Igaz, a dédnagy mamák se igen tudtak erre magyarázatot adni, de ez így maradt fenn századokon keresztül, és be is igazolódott.

Mésszel a gyümölcsfák törzsét is fertőtlenítették.

Az apró oltatlan mésznek volt még egy elengedhetetlen jó tulajdonsága.

A kertekre, konyhakertekre kiszórva féregtelenítették a talajt.

Ha ősszel beleszántották a földbe, a következő esztendőben kevesebb kártevő pusztította a veteményest.

Ecet, szódabikarbóna és levendula

A szódabikarbóna, vagy ahogyan az Érmelléken nevezik, a pezsgő, a népi gyógyászaton túl (évtizedes tapasztalatokra építve gyomorégésre, gyulladásokra, rovarcsípésekre alkalmas) szagtalanításra, mosásra, fertőtlenítésre, mindemellett tűzhelyek, edények, evőeszközök, ezüstneműk tisztítására is jól bevált.

A Kárpát-medencében 1860 óta ismerik.

Felhasználhatósága szinte határtalan.

Még a tésztareceptekben is sokszor előfordul.

Az Érmelléken oly kedvelt csörögéhez és egyéb, fujtatott tésztafélékhez is ajánlatos.

Sokoldalúságát tán csak az ecet múlja felül.

Nemcsak a népi gyógyászatban, de a takarításban is kész csodaszernek számított - és számítana még ma is, ha ismernék tulajdonságait.

Az ablaküveg száz esztendővel ezelőtt az ecettől csillogott, a poharakkal, üvegkancsókkal egyetemben, mi több, a lámpaüveget is ecettel átitatott törlőkendővel tisztították.

Az ecetet az élelmiszerek tartósításán kívül ruha bélik öblítésére is használták, mellyel nemcsak lágyabbá tették a vászonneműt, de fertőtlenítették is azt.

Az ecetes vízzel való öblítés fényes csillogást kölcsönzött a hajnak is, és nem kellett a korpásodástól sem tartania annak, aki folyamatosan alkalmazta a módszert.

Nekik levendulacsokor szolgált a molylepke ellen a sifonban, illetve a szúnyogokat is ez tartotta távol, a függönyökre, vagy ahogyan itt nevezték, a firhangokra tűzve.

Ettől volt illatos az ünnepi ruha is, amelyet a nagy karos láda aljáról vettek elő a templomozás idejére.

Az Úristen mindent lehelyezett a földre, csak le kellett hajolni érte!

Forrás: http://www.tudasfaja.com/
 
 
0 komment , kategória:  konyhai tudnivalók   
10 dolog, amivel jutalmazd meg magad
  2016-01-17 13:00:03, vasárnap
 
  Nem könnyű eligazodni a mai világban, nagyon sok csapda, nehézség leselkedik ránk, ezért fontos, hogy tudjuk azt, számíthatunk magunkra, képesek vagyunk pozitívan élni. Itt van 10 dolog, ami ebben segíthet.



1. Legyünk nyitottak

A változástól nem szabad megijedni, hiszen ez mindenkinél bekövetkezik. Járjunk nyitott szemmel, ne engedjük azt, hogy lehúzzanak a negatív dolgok, ugyanis ezek mellett mindig találni jót is.

2. Meg kell találni az utat

Meg kell találnunk saját utunkat, a mi magunk életét kell élnünk. El kell kezdeni azzal foglalkozni, amit valójában szeretnénk, hiszen jobb úgy egyszerű módon élni, ha azt nagyon szeretjük, minthogy már egy területen szinte mindent elértünk, de ez egyáltalán nem okoz örömet.

3. A jó dolgokra időt kell szakítani

A sikeres ember az idejét azokra a dolgokra fordítja, amelyek örömet, valódi élményt nyújtanak számára. Ezzel kiegyensúlyozottá válik, így másokon is képes lesz segíteni, ami jót tesz neki is.

4. Azzal kell foglalkozni, ami igazán számít

Nem kell olyan dolgokra koncentrálni, időt vesztegetni, ami nem tölt fel. A folyamatos aggódás, rágódás nem vezet sehová, az élet túl rövid ahhoz, hogy mindig izguljunk, hogy mi lesz holnap.

5. Nem baj, ha hibázunk

Akkor van baj, ha állandóan a tökéletességet hajszoljuk, ami valójában nem is létezik, hiszen kiről, miről lehet elmondani, hogy tökéletes. Mindenki hibázik, még a legjobbak is, és ezt fel kell vállalni, mert így helyes.

6. Tanuljunk a hibáinkból

Csak annyit tudunk tenni, hogy ugyanazt a hibát, még egyszer nem követjük el. Nem vagyok tökéletesek, de azért tehetünk, hogy a rossz, kellemetlen dolgokat elkerüljük. Hallgassunk a belső hangunkra, mi magunk hozzuk meg a döntéseinket, így a hibázás lehetősége is kisebb lesz.

7. Találjuk meg az igazi barátokat

Nem érdemes olyan emberekkel tölteni az időt, akik lehúznak, akik társaságában nem jó lenni. Ehelyett az igazi emberi kapcsolatokra fordítsuk az időnket, hiszen ezekre a barátokra bármikor számíthatunk.

8. Mindig érdemes tanulni

Az élet olyan, mint egy nagy könyv, ha csak pár oldalt olvasol el belőle, attól még nem leszel okos. Mindennap kell valami mást, újat tanulni, hiszen érdemes fejlődni, mert akkor akár csodákra is képesek lehetünk.

9. Az álmokért dolgozni kell

Nem egy könnyű dolog, de ha mindennap teszünk egy lépést a kitűzött cél felé, és akkor sem torpanunk meg, ha valami akadály kerül az utunkba, akkor sikerülhet megvalósítani, amit megálmodtunk magunknak.

10. Amit érzünk, azok vagyunk



Nincsen annál nagyszerűbb és komplexebb dolog, mint az emberi érzelem. Ez mindenkinél másképp jelenik meg, ezért nem szabad megengednünk azt, hogy mások tanácsai, érzelmi zsarolásai szerint éljünk. Mi magunk kell hangot adnunk érzelmeinknek, mert ehhez jogunk van.

Forrás: http://filantropikum.com/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Istenmorzsák
  2016-01-17 12:20:30, vasárnap
 
  William Ward mondta: ,,Megcímezzük a borítékot, bélyeget teszünk rá, és elküldjük útjára, teljes bizalommal abban, hogy el fog érni rendeltetési helyére. Ám csodálkozunk azon, sőt, néha kételkedünk benne, hogy imánk elér a mindig jelenlévő, örökké szerető Istenhez." Csomagold imáidat reménykedő várakozásba! Isten nem igényeidre, hanem hitedre válaszol.
Mai Ige
 
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2015.12 2016. Január 2016.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 131 db bejegyzés
e év: 935 db bejegyzés
Összes: 8745 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 622
  • e Hét: 1060
  • e Hónap: 7432
  • e Év: 58223
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.