|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 22:28:17, hétfő
|
| |
| |
Anyám volt a mindenem.
Világra hozott egy olyan éjjelen, amikor nem nekem kellett volna érkeznem.
Szerettem őt, ahogy gyermek csak szerethet őszintén, egyszerűen.
Csodáltam szavait, erejét, karjait.
S arra vágytam, hogy öleljen át,
úgy igazán szorosan-széttéphetetlenül: ahogy szülője a gyermekét.
Mondjon szépet, dicsérjen-szidjon-szeressen.
Féltsen.
Vigyázzon rám, mesélje el, hogy lehetek boldog.
Nem ölelt, nem mondott, helyette pofont adott.
Tiszteltem őt, etetett, dolgozott, ha beteg voltam ápolt és közben morgott,
hogy nem tud munkába menni, miattam.
Pedig nem okoztam neki túl sok gondot, még betegen sem.
Felépítettem egy külön világot.
S ő ezt hagyta.
Pedig azt akartam vegyél észre Anya!
Lázadtam.
Verseket írtam, Neked is, s Te el sem olvastad.
Ellenkeztem, s közben észrevétlen-gyorsan felnőttem. Túl gyorsan.
Vissza, visszatértem Hozzád.
Újra és újra vártam a csodát, s elképzeltem milyen érzés lesz majd,
amikor végre megölelsz.
Kérdeztelek, alázattal, türelmesen.
S nem azt a választ adtad, amire vártam.
Messzire mentem, túl messzire talán, s akkor sem szóltál hozzám.
Megtanultam magamtól amit Tőled kellett volna Anyám!
Mikor anya lettem, nem fogtad a kezem, egyszer sem.
Büntettél. Miért bántasz Anya?
A gyerekeimben Te is ott vagy! Eldobtál százszor, de én akkor is visszatértem.
Hozzád húzott gyermeki szívem.
Gondoztalak, melletted voltam, kezedet fogtam.
Vártam rád: órákat, napokat, éveket sírtam át árván.
Láttalak amikor kitoltak, a
rettegett műtét után, ott voltam, sírtam-aggódtam.
Anya nem halhatsz meg!
Gyerek vagyok még, kellesz nekem! Fel kell nevelned!
Azt akartam gyógyulj meg!
S Te leküzdötted a rákot.Túlélted, s úgy hiszem azért, mert én végig ott voltam
melletted.
Te voltál a harmadik, a hajad sem hullott el. Szép lettél újra, egészséges.
Mégsem szeretsz Anya! Miért nem szeretsz Anya!? Már nem haragszom.
Elfogadom.
Ma sírhatnál helyettem, de tudom, hogy nem fogsz ejteni egyetlen könnycseppet sem.
/ismeretlen/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 21:54:23, hétfő
|
| |
| |
Kohut Katalin: Miért?
Küzd bennem a Béke a Halállal,
sikolyom kottázza a szél.
Rút szörny megemészt,
iszony a fekete feszület.
Ördögi ének minden útjelző,
a világ bűne - hosszú a kötél.
A Szépség elesett,
egyetlen öröm a remény,
Bizalommal csodáltam az embert,
az értelem már eszméletlen.
Néha szeretet-magot szór a szív.
Kis nyugalmat!
Egyre kérdem:
Miért?
2016. január 18. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 20:41:21, hétfő
|
| |
| |
Kohut Katalin: Könyvégetés
Céltudat vezetett és haladtam,
Annás novellákat megalkottam,
élet-tapasztalat lett bölcsesség,
izmusok koraira nincs mentség.
Szeretetnek jegyében a csalás,
alkémiát nem éri megbánás,
nyugtalanul feszeng a jelen még,
kísérletem, az arany ember kép.
Bizalmam volt a földi menyegző,
gyenge ember voltam és esendő.
Könyveim tűzben égve enyésztek,
világ titkai házamba néztek.
Megváltó, te határozatlan lény,
senki sem követett, hatalmas légy!
Tér és Idő feszület a tied,
többé meg ne rendüljön a hited!
2016. január 18. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 19:18:01, hétfő
|
| |
| |
Az utak, melyeken jártál vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltál vele, s a zúgó vizet nézted a mélyben, vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztél, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a Szigeten, mind e nyomok, tanújelek, bűnjelek megmaradtak a világban, s bizonyítják, hogy csakugyan szeretted. De aztán, egy napon, elveszett ez a szerelem. Hol veszett el, melyik úton, melyik hídon, a mélybe hullt, a zúgó vízbe, vagy az égbe szállott, a holdas éjbe, vagy elvegyült a rózsák illatával, s azért olyan terhes és sűrű most ez az illat, júniusban?... Nem tudok felelni. Csak járok az utakon és a hidakon, lehajtott fejjel, s tűnődöm és emlékezem. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 19:16:58, hétfő
|
| |
| |
Amikor meggyőződtem róla, hogy Elvira kacér és szívtelen, megrohant a kétségbeesés, mint egy bérgyilkos, tőrét bordáim közé döfte, a szívem közelében, s megforgatta ott. Nem ordítottam fel, bár nagyon fájt, s nem akartam, hogy fájdalmam lássa a világ.
Így éltem, sokáig, szívemben a tőrrel és a fájdalommal. De aztán észrevettem, hogy az idő csinált valamit, az értelem torkon ragadta a kétségbeesést, s birkózni és viaskodni kezdett vele. Ezt érdeklődéssel néztem. S amint nézelődtem, szemléltem a kétségbeesés, az idő és az értelem párviadalát - mindezt Elvira miatt, aki 1,70 méter magas volt és tudott egy dalt franciául énekelni! -, egyszerre, szórakozottságomban, kihúztam szívem alól, bordáim közül a fájdalom kését, s körmöm kezdtem piszkálni a hegyével. Mikor ezt észrevettem, felocsúdtam, elvörösödtem, mert úgy éreztem, nem vagyok többé méltó szerelemre. De Elvirára nem emlékeztem többé. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 18:34:13, hétfő
|
| |
| |
- Béééla! Képzeld, az egyik szerencsétlen sorsú barátnőm mesélte, hogy legelső versét a kilencvenes években, mely az egész titkos feszületes életéről szólt, hetvenhat forinttal fizette ki a helyi sajtó. Annyi volt a honoráriuma.
- Fájdalomdíj a várostól? Hogyan is lehet megvásárolni az érzéseket, már arra is üzletet kötöttek? Én nem értek a művészethez, de látom, hogy csak azok sikeresek, akik nem szív-fájdalmat, vagy igazságtalanságokat írnak meg.
- Így is van, Bélám! Az igazságtalanságok megírói minden időben mindig hátrányos helyzetben voltak. Régebben lehetetlenné tették a helyzetüket. Ez volt Arany Jánossal is, amikor megírta a Walesi bárdokot. Csoda, hogy a Bánk bánt játszották a színházakban!
- Az utókor elismerte őket...
- Igen! Én nem is tanultam soha történelmet, elég volt az irodalmat, a művészeti ágakat ismernem, abból tudtam következtetni arra, mikor mi történt.
- Senki sem lehet próféta a saját hazájában!
- A sok szalma közt elvész az aranybúzaszem. Ilyen káoszban, ami most van, hogy is lehet szétválasztani az értékeket az értéktelentől?
- Minden értékes, drága Vilma, ami az emberséget, a világot és az igazságot szolgálja, minden egyéb, ami egy-egy fanatizmust, vagy bármilyen izmust szolgál, értéktelen.
- Tehát van eszmei értéke a mondanivalóknak, Bélám?
- Igen, benne van a mondatokban a teljesség, az igazság és a jóság szeretete, a becsület, vagyis értéke felbecsülhetetlen, pénzzel megfizetni nem lehet.
- Ugyanolyan, mintha eladnának egy embert, megszabnák az árát. A földet bocsátanák áruba, mint egy állatot, vagy tárgyat.
- Pedig olyan világot élünk, drága Vilma, amikor az ember tárgyként érvényesül, esetleg bábként mozgatják őket, mintha könyvből lépett volna elő, vagy állandó apokaliptikus szerepjátékos lenne. Maguk alá rendelték az embert.
- Ez nagyon szomorú, hogy belekeverték az embert is a politikai játékokba, megvádolva nagysággal és tehetséggel.
- A művészet célja lenne ennek leleplezése, szót emelni...
- Ál-művészek dőzsölnek, drága Vilma, s már majdnem hatvan éve búcsúznak a szerepeik eljátszása után. Végtelenül hosszabbítanak, s az egész ország csápol nekik.
- Ők soha nem mondják ki az igazságot, hogy mit tettek, Bélám!
- Még mindig tart? - kérdezték egyesek. De hallgatnak, mert így a koncon marakodnak, melyet kiharcoltak maguknak.
- Ők az értékesek, a korok és történelmi idők ismétlésének művészeti ágai után értéket szabnak meg, fizetnek nekik. Híresek, nevesek lettek a világban, kiállításokat, koncerteket rendeznek.
- Pedig az igazi emberi értékeknek áruk nincsen, mégis megszabják munkahelyeken is a szorgalmat, a legkevesebb fizetéssel.
- Így van Bélám, a barátnőm is mesélte, hogy kinevették, amikor fizetésemelést kért, mert négy munkakört töltött be egyszerre. Azt vágta a szemébe a személyzetis, hogy az emberek nem pénzért dolgoznak és nevetett rajta.
- Tehát gúny tárgyává tették az emberséget? Az ember azért szorgalmas, mert lelkiismeretesen végzi minden kötelességét. Ezt kihasználni senkinek sem lehet büntetlenül.
- Már nyugdíjba is vonultak nagyon sokan azok közül, akik az embereket tönkre tették. Nevettek még a jó helyesírásukon is, halálukban is meghurcolták őket.
- Nekik fizet az állam tisztes nyugdíjat, azoknak, akik emberiség ellenesek voltak?
- Igen, eltartják őket jólétben, de sokan életműdíjat is kaptak.
- Szégyene ez a világnak, szégyene ez az emberiségnek...
- Bélám, kinek a dolga lenne elmesélni a történteket és megfogalmazni az egyetemes emberi értékeket?
- Az igaz művészeknek, a politikusnak odatett csapásoktól nem lehet várni, hogy önmaguk ellen forduljanak, s elmondják az igazságot. Ők jól élnek az emberség megszüntetésének koncából. Harácsolnak és gazdagodnak, végtelenül történelmi korokat ismételnek..., s még lehetne folytatni a bűnlajstromot. Legdivatosabb az 1945 előtti időszak.
- Vétkesek közt cinkos, aki néma, Bélám. De sokan elhagyták az országot azok közül, akik ebben nem akartak részt venni, vállalva a nehéz életet idegenben.
- Vaseszmék káosza kísért még mindig, s a képviselőik egyre emelkednek. Nincs, aki véget vessen az áldatlan állapotnak.
- Pedig az igazság szabaddá tesz, bár meg kell mondani, rengeteg ellenséget is szerez azok közül, akik érintettek. De ezek egyébként is primitívek voltak, nem érdemeltek volna emberi életet, amit átnyújtottak tárcán nekik.
- Így van, drága Vilma. Annyit közölt a politikusok képviselője, hogy senki nem ott van, ahol kellene lennie. Hogy lehet visszafordítani az időt, meg nem történtté tenni az iszonyatot, amit végrehajtottak azzal, hogy a világ soha többé ne felejtse el?
- Az emberi egyetemes értékeket sárba tiporták. Ki foltozza be a világ lélek-szitáját, ki adja vissza a rangját az embernek?
- Erre én is kíváncsi vagyok! Mindenki félti saját életét, azt, amit elért, titokban volt eddig minden cselekedetük.
- Tényfeltáró újságírókra van szükség, hogy a háztetőkről is az igazságot hirdessék!
- Én elmondom véleményemet mindenkinek. Az író ember kötelessége a valóság ábrázolása és az igazság leleplezése.
2016. január 18. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 09:03:18, hétfő
|
| |
| |
Kohut Katalin: Return
Kitéptem a kottámból
szerelmünk jelét,
ne áradjon többé
a zene az éterben.
Magamban egy dalt
dúdolok:
,,A távollét a kis tüzeket
kioltja, a nagyokat
fellobbantja."
Még mindig remény?
Látom a feliratot levelemen:
Return.
Zaklatott és értetlen érzés...
Nélküled üres a tovább.
Érezned kell!
Látod, már nem félek,
a düh megedzett.
Csillapodj lelkem,
és rózsás jövőt várj!
Egyszer tán fénybe borul
az igazság.
2016. január 17.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2016. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
106 db bejegyzés |
| e év: |
832 db bejegyzés |
| Összes: |
7246 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1225)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 1115
- e Hét: 2264
- e Hónap: 8505
- e Év: 60771
|
|
|
Offline
