|
2016-01-22 15:04:08, péntek
|
| |
| |
Egy festőt arra kértek, rajzolja le a békességet, ami neki elsőnek túl egyszerűnek látszót, s nyomban neki is kezdet.
Rajzolt tengert, széltől mentesen, rajta egy hajót.Utasa mind lusta álomba merült. Nem tetszett mert úgy találta nem elégé kifejező, s a rajz összetépve a szemetes kosárba landolt.
Egyáltalán nem békességet ábrázolt a rajz, hanem szélcsendet és mély unalmat.
Később újabb rajzba kezdett, s egy alvó öreg bácsit festett.
De békességet nem jelképezte ez sem, tehát sorsa ugyanaz lett. Nekiállt és tovább kutatót elméjében más kifejezőbb téma után. Rajzolt továbbá virágos mezőt, csöndes téli tájat, békésen legelésző juhnyájat és így ...
Lassan a szemetes kosara már megtelt az eldobot festményekkel. Már be is esteledett, és egy erős vihar volt indulóban. Az ég rengett, villámlót erősen, a festő az ablaknál töprengett. Nézte a vihar közeledtét, nagyságát. A ház előtti tölgyfa csak úgy recsegett ropogót az erős vihartól, az ablakát kövér esőcsöppek mosták.
Pillantása egyszer csak a tölgyfa egyik vastag ága tövében egy madárra esett. A viharral semmit sem törődve ült, fejét szárnya alá rejtve. Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég. Ezt látván döbbent rá a festő, hogy mi is az igazi békesség. A világ legyen bármilyen nyugtalan a békesség akkor is tökéletes és minden félelemtől mentes. Ha szívünkben Isten békessége van, válinkról a gond eltűnik, és ez minket szabaddá tesz, így tökéletes, minden félelemtől mentes, s tőlünk csak egyet kér :engedelmességet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
