|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2016-01-29 15:32:10, péntek
|
| |
| |
Szepes Mária
A kiegyenlítődés
De nehéz, de nehéz,
részeg tántorgás közben
a pocsolyákat elkerülni.
Szédítő, zöld mocsár
fölött lebegve várni ott,
ahol a végletek között
az aranymetszet rejtett
mérlegén egyensúly rezeg!
De nehéz, de nehéz
zúzott testedből lelked
épségben kimenteni,
ha rázúdulnak a sors
lavina omlásának kövei!
De nehéz, de nehéz
a hullámhegy tetején is
szilárdan tudni,
hogy a szenvedő embert
szolgálni több,
mint tömjénben fürdő
zsarnokok kegyét keresni!
De nehéz, de nehéz
reményed apadó szintjét
fénylő hittel feltölteni,
s a végtelen szimmetriát
meglelni a pokolban is!
De nehéz, de nehéz
mindig bízni és mindig adni,
anélkül, hogy áldozatod
földi arannyal kifizetnék!
De nehéz, de nehéz
az agyaddal érezni
s a szíveddel látni.
Hiú sérelmeken mosolyogni
és sajnálni azt, aki megüt!
Ha megidézed magadban
a csillagszelídítő bölcset,
Ő mégis a nehezebbet
választja a könnyű helyett.
Belső Mestered
jobban tudja nálad,
hogy egyszerűbb
megtenni a könnyűt,
de az ijesztő erővel
visszaüt!
Izmaid attól nőnek,
hogy életed súlyát önként megemeled.
A félutat,
amely a csodához vezet,
akármilyen úttalan meredek,
neked kell kitaposnod.
E vállalkozás talán utolsó, ziháló
lélegzeted is elkéri,
de megéri!
Mert a titkos középpontig,
ahol az idő
az időtlent metszi,
eléd jön Isten,
s minden terhed továbbviszi.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-29 15:27:40, péntek
|
| |
| |
Lévay László
Még mindig remélek
Minden nap egy másikat várok,
Hol kékebb az ég, pirosabb a hajnal.
Szebben süt a Nap, az emberek jobbak,
S nem kell küzdeni annyi búval, bajjal.
Minden nap egy másikat várok,
Okos napot, hol nincsen már talány.
Minden a helyén van, az ember ügyes,
S boldogulhat végre valahány.
Minden nap egy másikat várok.
Bolond fejemmel még mindig remélek.
És sétálok a szép ábrándok útján,
Mert hiszek az emberben, amíg csak élek..
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-29 15:21:44, péntek
|
| |
| |
József Attila:
Tedd a kezed
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-29 15:02:25, péntek
|
| |
| |
Sík Sándor: Áldott, aki előre néz
Agg szót beszélek, megtanuld:
Ha még oly szép is volt a múlt,
S az emlék édes, mint a méz,
Vissza ne nézz!
Ha még úgy el is kérgedett
Az eke szarván két kezed,
Ki hátrafordul, rég tudod,
Az átkozott.
Áldott, aki előre néz.
Szellő szemedbe fütyörész,
Forró a föld, piros a menny:
Előre menj!
Míg a jövendőnek birod
Szögezni márvány homlokod,
Nincs addig darvadozni mért,
Mi jön, ne kérdd.
Régi bölcsesség: ami vár,
Réges-régen megírva már
Szíved piros redőiben, -
De nem pihen.
A rejtelmes redők alatt
Izzik az Élő Gondolat,
Amely öröktől örökig
Munkálkodik.
Eredj és tárt szívvel fogadd,
Amit diktál a pillanat.
Cselekedd, ami rajtad áll.
Nincsen halál.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-29 14:58:47, péntek
|
| |
| |
Angyal
Éjfélkor az égen a csendből elő
Angyal szállt, zengedező.
Felhőseregek, csillag-miriád,
A hold hallgatta dalát.
Mily boldog a lélek - ilyen szava kelt -
Amíg hona édeni kert.
Jóságos az Úr! - öntötte szelíd,
Hű szíve dicséreteit.
Csecsemő-lelket vitt - átölelé -
A könnyek völgye felé.
Elszállhat a dalból a szó idelenn:
A dallam, a hang sohasem!
Szennyezte, gyötörte soká a világ,
De emelte a lelket a vágy.
S nem adta az égi zenét amíg élt
A földi üres dalokért.
(Illyés Gyula)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-29 14:54:21, péntek
|
| |
| |
Petrarca:
A jobb időkre való várakozásról
Remény: Jobb időket remélek.
Ész: Minden idő jó, mivel az idő al-
kotója mindenkor egyformán jó. Csak-
hogy ti a jó időt mindig rosszul használ-
játok fel. Hass oda, bogy az emberek jók
legyenek, és jók lesznek az idők is.
Remény: A boldogtalanság, hiszem,
hogy véget ér, és hiszem, hogy boldo-
gabb idők következnek.
Ész: Minden idő elmúlik, és vissza
sohasem tér, de erénnyel, iparkodással,
nemes dolgok művelésével féken tart-
ható. Nem úgy, hogy megragadod és
belekapaszkodsz, hanem emlékedbe
vésed: hisz nincs édesebb, mint emlé-
kezni a jól eltöltött évekre. De akik az
életet alvással, henyéléssel, magányban
töltik el, akik komisz szokások rabjai, a
nyomorult időt és a természetet vádolják,
hogy napjaik boldogtalanok, miközben
hibáikat rejtegetik. Nem új dolog ez!...
Remény: Boldogabb időkben re-
ménykedem.
Ész: Ennek egy útja van: sose várj a
boldogságra, hanem élj boldogan. Tedd
a magad lelkét boldogabbá, s ezt erény
nélkül nem teheted meg. Ha azonban
megteheted - mert erényes vagy -,
minden boldog lesz, és a szomorúság
immár semmi.
Remény: Jobb időkre várok.
Ész: Bárcsak bekövetkeznének! De
lehet, hogy amire vársz, egyszer eljön, de
te már nem leszel. Mennyivel jobb he-
lyesen élni azzal, amid van, semmint szo-
rongva várni arra, ami talán soha el nem
jő, s ha mégis eljönne, nem te leszel az,
aki megpillanthatod.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-29 14:41:45, péntek
|
| |
| |
Janko Jesensky: Néznek a csillagok
Néznek a csillagok,
mintha szeretnének,
hej, a te csillag szemeid
rám így mikor néznek?
Ajtóm előtt milljó
madár is dalol tán,
hej, a te szép ajkad mikor
szól, dalol így hozzám?
Kis galamb szemelget
magot a kezemből,
kismadaram, vállaimra
így mikor röppensz föl?
Arcod símogatnám,
szádat megitatnám,
csókjaimmal táplálnálak,
szívünk összefonnám.
Hogy a te szemeid
rám nézzenek forrón,
hogy a te édes, szép ajkad
hozzám lágyan szóljon.
Hogy szíved, szivecskéd
leljen békességet,
s azt susogja, hogy mellettem
talált meleg fészket...
(Baranyi Ferenc fordítása.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-29 14:39:00, péntek
|
| |
| |
DandéKatalin:
Én még hiszek
Én még hiszek. Hogy miben? Nem tudom.
Én még élek és levegőt veszek.
Zsebem üres. Kísért a nincs-iszony,
s szívem felől a furcsa, halk neszek
ütemére szúró fájdalmaim
megnyugtatnak és megrémisztenek.
Mert még érzek. Szeretni is merek.
S kudarcok közt is ott él a remény,
hogy van kiút, és jók az emberek,
s nem lesz mindig szegény, aki szegény,
mint manapság, s nem csak a pénz az úr,
de még számít becsület és erény.
Én még tűrök. Hogy miért? Nem tudom.
Még hallgatok, bár szóra nyílna szám.
Lelkem lázad. Csitítja józan érv.
Hazugság győz a gyengék igazán,
és káosz lesz a világon az úr,
ha felbomlik a jó és rossz arány.
Én még látok, bár elvakít a fény.
Káprázat csal, szemfényvesztés vezet.
Még megdöbbent a mohó gonoszság,
kegyetlenség, - hogy ölni élvezet,
és cipelek mázsányi teherként
belém nevelt, s megcáfolt elveket.
Én még várok. Hogy mit is? Nem tudom.
Talán csodát. Talán a holnapot.
Célt keresek, békét, biztonságot.
Ám hitünk fogy. Erkölcsünk megkopott.
S ha e földön élni sem lehet már,
választok majd ott fönt egy csillagot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-29 14:35:27, péntek
|
| |
| |
Áprily Lajos:
MEGÁLLÍTOTTAM ÉN RÉTI VÍZ FUTÁSÁT...
Megállítottam én réti víz futását
Malom-zuhogónál, hol égerfa nőtt;
Víz remegő színén nyári nap múlását,
habon játszadozó napfény ragyogását,
derült éjszakákat, holdat csillag-árban
a lelkembe zártam -
nem tarthattam vissza a futó időt.
Tenyerembe fogtam fecske fiókáját,
Éreztem szivét, a riadt-remegőt;
Öleltem karommal szerelmek csodáját...
Egy-őszi madarat, bús szív néma vágyét.
Gyüjtöttem, mint lombot dérütött határban
s a lelkembe zártam -
nem tarthattam vissza a szálló időt.
Megőriztem gondot, szólást, tréfaszókat,
mosolyt, megbocsátót, jajt is, hördülőt,
névtelen sok arcot, sokfelé-valókat,
útamba-jövőket s tova-illanókat,
magamba gyüjtöttem mind, amerre jártam
s a lelkembe zártam -
nem tarthattam vissza a futó időt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-29 14:34:02, péntek
|
| |
| |
Azzal tanítunk szeretni, hogy szeretünk. A földkerekség legnagyobb felfedezése az, hogy nincs nagyobb hatalom a földön a szeretetnél. Mert a szeretet is lecke amit meg kell tanulnunk itt és most!A szeretet egyetemes univerzális életenergia, ami egyformán sugárzik igazra és igaztalanra egyaránt.
Egyedül a szeretet képes végtelen dimenziókat nyitni a lélek számára. Mi akik a polaritás világában élünk, ha nem dobjuk le egónk páncélját, sosem ismerhetjük meg a szeretet erejét. Mert a szeretettől a lélek kinyílik, mint az ezerszirmú lótuszvirág. Hiszen a szeretet nem vágyik egyébre, minthogy beteljesíthesse önmagát.
A legnagyobb igazság: létezésünk lényege a szeretet. Vajon miért van az, hogy az ember fél kapcsolatba kerülni a boldog percekkel? Miért nem tudjuk hogyan bánjunk a szeretettel? Az idő egy "nyersanyag" senki sem kap többet belőle a "végén", mint amire szüksége lett volna. Ezért egyetlen napot se töltsünk el a szeretet gyakorlása nélkül.
Mert szeretni csakis az önfeledt ember tud igazán. Az éntelen, egótlan lény, akinek lelke már "felébredt" és "meglátta" a szeretetet.
A szeretet az emberi léleknek olyan, mint testnek az oxigén. Nem csak egy dolog a fontosak közül. Mégcsak nem is a legfontosabb. Hanem a Minden. Mert ahol szeretet van, minden van. Ahol pedig nincs, ott semmi jele sincs az életnek
T. Mary: A tanító szeretet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
261 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 470
- e Hét: 1942
- e Hónap: 11125
- e Év: 63833
|
|
|
Offline
