|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2016-01-30 17:07:08, szombat
|
| |
| |
Aranyosi Ervin
Öntsd szíved melegét a fagyos világra!
Mindegyik évszaknak van valami bája.
Van aki leszólja, van ki megcsodálja!
Ha kívül hideg van, öltözz melegebben,
a lelked sem fázik, ha van szeretet benn.
Gyújts tüzet, ha fázol, s tested átmelegszik,
lelked is gyújtsd lángra, mert, ha szeret, tetszik!
Arcod a tűz lángja, s mosoly melegítse,
mosolyod más szívét, jobb kedvre derítse.
Hagyd a zord világot, hagyd át melegedni,
fagyot felolvadni, kivirulni, lenni!
Találd meg az okot derűre, vígságra,
öntsd szíved melegét a fagyos világra!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-30 16:59:56, szombat
|
| |
| |
Ahogy hull ránk a hó
Mezei István
A lelkemre hull, behavazok lassan,
e lágy selyem csak susog szakadatlan,
a szélben szikkad, szárad az ajkam,
odafenn tízezrek tejben és vajban,
idelenn nyomor, és nagyon nagy baj van.
Mert érzi az ember és tudja az ész,
hogy közeleg, jő már a végzet, a vész,
nem segít rajta a vatta, tiszta géz,
véres szennyé válik majdan egész,
a szépség szétfoszlik, lassan elenyész.
Most még átitat e békés hangulat,
de félem a jövőt, tudom a múltat,
mint az ijedt, didergő madarak,
a köröttünk pompázó falak alatt
a valóság kegyetlen, és ott marad.
Sok mindent elfed a jótékony lepel,
az ember már csak keveset hisz el,
a szegénység éber, és folyvást figyel,
a sóhajok szállnak a magasba fel,
elfogyott a bizalom, és lejárt a hitel.
Szállingózik át a finoman csenden,
békémet benne kéne megkeresnem,
de robbanás van a kristálypehelyben,
a tollamat is már néha elejtem,
segíts felvennem, édes Istenem.
Ami most kinn zizegve csillogó por,
a természet ránk kegyesen felvakol,
nem más, mint íztelen és hamis cukor,
majd egy gép lucskot, latyakot elkotor,
bennem a keserűség csak sajog, és forr.
nem enyhíti azt hó, vers és rímbokor.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-30 16:43:41, szombat
|
| |
| |
Bobula Ida
A mi határunk
Midőn az Úr ez országot teremté,
Gránit-hegyekből vont köré határt.
Határt, amit el nem mozdíthat senki,
Falat, minek az emberkéz nem árt.
Egy ezredévig éltünk itt e földön,
Az istenkéztől vont határ alatt,
Míg jött a béke és azok, kik győztek,
Nagybölcsen új határt alkottanak.
Piros irónnal húzták Trianonban.
Az Isten nézi, mosolyog és vár -
Előbb-utóbb majd megmutatja nékik: -
Hogy az Övé az igazi határ
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2016. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
661 db bejegyzés |
| e év: |
6874 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4843
- e Hét: 15048
- e Hónap: 54660
- e Év: 283597
|
|
|
Offline
