|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2016-02-10 21:30:18, szerda
|
|
|
SOMOGYVÁRI GYULA VERSEI
Vitéz Somogyváry Gyula, 1929-ig Freissberger Gyula (írói nevén Gyula diák) (Füles, 1895. április 21. - Budapest mellett, 1953. február 12.) író, újságíró, országgyűlési képviselő.
Az első világháború alatt 3 évet szolgált az orosz, román és olasz fronton. A háború végén tartalékos főhadnagy volt, 1918-ban betegség miatt tért haza. Ez követően részt vett az ellenforradalmi szervezkedésben. Ebben az időben irredenta versei jelentek meg. Érdemeiért 1929-ben vitézzé avatták. Gyula diák néven verseket, később történelmi és világháborús regényeket, színműveket írt, némi németellenes éllel. Náciellenes megnyilvánulásai miatt két nappal Magyarország német megszállása után, 1944. március 21-én a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. 1945-ben hazatért, de a kommunista rendszer nem vette tudomásul érdemeit, humanista szellemiségét. Nyugdíját megvonták, személyét teljesen elszigetelték, eltiltották minden publikációs lehetőségtől. Időközben leányát koholt vádak alapján tíz esztendeig tartó Gulag-rabságra ítélték, fiát hadifogolyként a Szovjetunióban tartották. 1950-ben budai lakásán az ÁVO lefogta és Kistarcsára internálta. A kistarcsai táborból a fővárosba szállítás közben szívroham következtében halt meg 1953-ban.
BIZÁNCZ ALATT
Dalok bárdjával - mondtad Istenem -
üssem a rést Bizáncz kapuján.
Gyönge Botond én! Erőtlen kardom
rozsdás pántjain kicsorbul talán.
Hiszen próbáltak előttem százan
és nálam jobb, nagyobb Botondok!
S alvó magyarok szíve - kapuján
az ütésük még karcolást sem rontott.
És én... és én: a másvérű magyar,
hogy gondolod, hogy átalvágom?
Az én nótám még pöröly sohse volt,
csak döngő méh a terhes virágon...
De megpróbálom! ( Én az álmodó,
- Mohács után is hívő - szent bolond.)
Hej! Bús Bizáncz, hol a vén vaskapud?
Dal - bárddal jön a legkisebb Botond!
A BOLDOG SZUNNYADÓKHOZ
Aludjatok, Ti áldott hőseink,
Pihenj Te néma hadsereg!
Ringasson békén a távoli rög,
S ne bántson könny, mely értetek pereg.
Apák, fiúk, szerelmes vőlegények,
Kik porladoztok mily sok éve már,
Kik elé dörgő ágyúszóval,
Véres mezőkön toppant a halál.
Aludjatok csak Don menti holtak,
Folyó mentén szunnyadó bakák,
Aludjatok ott messze idegenben,
Magyar testvéreink, fiúk és apák.
Aludjatok néma szent hadak,
Pihenni édes, pihenni jó,
Nyugtasson a Donnak halk zúgása,
Mint a Tisza folyó.
De jó tinéktek, elkísért az
Utolsó gondolat, hogy bárki győz,
E véres dáridóban a magyar nép
Él és földje megmarad.
Hozzátok el ne érjen
Itthonról sóhaj, jajgatás,
Mert ajándéktok szent:
A csendes szunnyadás...
Ezt Isten adja halott katonának,
Ki hűséges volt, bátor és derék,
Ki könnyű szívvel vitte áldozatul,
Piros vérét és drága életét.
De csitulj panasz! Nyugalmuk
Legyen mindörökre mély.
S utolsó kincsüket ne
Rabolja el földi szenvedély.
Ne zúgjon harangszó, sem ágyuk orgonája,
Csak egy könnycsepp, síró anyaszó.
Nyílaljon be a porladó szívekbe,
Mit megérez fia, a boldog szunnyadó.
Ezért hát, csitt... csak fojtva, lopva fájjon,
Hogy azóta nincs nálunk árvább a világon,
Mióta ők messze földeken, némán fekszenek,
Keresztjük korhadt, vagy sírjuk már jeltelen.
Aludjatok, hát Isten katonái,
Aludjatok Ti boldog pihenők!
Ringasson szelíden, mint az álom,
Idegen földek, távoli temetők!
ANYAÖLBEN (1930.)
A kisfiam mondja
Édesanyám, már este van,
piros golyó a Nap.
Elfáradt játékaiban
parányi kisfiad.
Most végy öledbe, mondj mesét,
vidámat, hímeset
s kócos hajamat túrja szét
simító, jó kezed.
Te olyan jó vagy s oly erős,
nem fáradsz el soha.
Mondjad, mitől oly nagy és hős
minden szelíd anya?
S hogy el nem fáradsz sohasem,
mondd meg, miként lehet?
Úgye, ha kell, csodát teszen
varázsló jobb kezed?
Száz bajnak gyógyszerét tudod,
pedig doktor se vagy,
mondjad meg, mikor tanulod
nagy okosságodat.
Hány átvirrasztott éjszakád
volt ágyacskám felett,
de meggyógyított halk danád
és gyógyító kezed.
Te tudod, hány csillag az ég
és azt, hogy ott az Úr,
hogy angyal zengi énekét
ott szakadatlanul.
Tudsz minden imát és utat,
mely mennyekbe vezet
s mindig csak jó-útra mutat
imádságos kezed!
Apánknak fáradt homlokán
hogy elsimul a gond,
ha megsimítod, jó anyám,
ezt hol tanultad, mondd?
Mért illatos a kenyerünk,
amikor megszeged,
be jó, hogy itt van mivelünk
kenyérszelő kezed!
Ha nagy leszek, aranykocsit
veszek neked: úgy ám
s viszlek, hogy lássák mindenütt:
mily szép az én anyám.
Akarom majd, hogy büszke légy
és én is az leszek
és áldja meg a föld s az ég
győzelmes, szent kezed!
CSILLAGOK ALATT
Lenéznek rám az égi csillagok.
Ők látnak téged. Csendes ablakod
üvegjén át most mosolyogva néznek
s tudom: becéznek.
Milyen jó a csillagoknak!
A lelkembe is beragyognak
s elhozzák nékem a te képed
-áthidalják a messzeséget-
s homályán át az éjszakának
látlak.
CSÜGGEDÉS
Immár negyedszer jött el a tavasz,
s megint benéz a börtön ablakán,
s látja, hogy láncán gunnyaszt a magyar,
ajkán elfáradt mar a régi jaj
s az arca, hej! még jobban halovány.
Immár negyedszer jött el a tavasz
s hiába hozza zöldülő rügyét;
minálunk mindent fagyos hó takar;
hiába sirnak: átok, könny s a dal,
minálunk mégsem olvad el a jég!
Immár negyedszer jött el a tavasz,
virágot hajt az áldott napsugár
s nekünk, ó jaj beh zuzmarás a lelkünk.
Nagy Isten! milyen legutolsók lettünk
s csak álmodunk, pedig az óra jár...
Bárcsak lehetnék kürtje uj csatáknak,
ha volna bennem hang, amely sikolt,
hogy hallanák a bölcsős csecsemők,
az ifjak es a sirjukba menők
es föltámadna föld alatt a holt!
Az lenne hej, az uj, a szent tavasz -
de hát... mit ér, az álmodás mit ér?
Rekedt torokkal, törpén, könnyesen
csak nézem, nézem lassan, hogy veszen
a nép, e drága ezredéves vér...
EGY KIDŐLT FATÖRZS ELŐTT
Vénülő fűz az istenadta.
Úgy állt napfényben, zivatarban,
mint akinek már úgyis mindegy,
hogy könny pillangók keringnek
körötte, vagy a hópihék.
Számba se vette él-e még
Vénülő fűz az istenadta
s a Duna zúg, oson alatta
nagy idő óta, zajtalan.
A vén fűz meg csak ráhajolva
- mint hogyha titkon hallgatózna -
merengve nézi. Így suhan,
áramlik, s vissza sohse jő,
Isten szolgája az Idő.
Idők partján állt, s vénült egyre,
lombot nevelt, meg levetette,
s kérgesedett az istenadta.
Csodát ugyan ki látna abban,
hogy vénülünk - itt ez a rendje -
csak a víz jár a végtelenbe
meg az Idő. Mert mind elmúlunk,
a gyökerünkből kifordulunk;
mi termő volt mibennünk itten,
magához hívja majd az Isten,
s a régi fa avarrá vál.
Egyszerre csak jön egy őszi szél
és kettéroppant majd a tél,
az utolsó szál vén gyökér
s a fa kidől, és tovahordják
és szétkorhasztják a habok.
A fűz már belenyugodott.
S akkor, egyszerre, más vihar
hajtott föl villámaival,
bömbölt, zúgott, mint ördögátok
s gyilkolta, zúzta a világot -
hagyjuk! A gondolat is fáj,
az ember szinte nem talál
pontot e meggyötört világon,
hol, mint madár a tarlott ágon,
csak percre is nyugvást találjon.
És lám, a fűz, az istenadta,
törten és csonkig hasogatva
- mikor úgy vélted, vége már -
egy szál gyökérből újra hajt
s lerázva kínt, ezernyi bajt
új gallyra törtet, s fényre vár!
Én Uram Isten! Hát e vén
még élni kíván S ölremén
az életért S új harcba kezd
Hát hányszor kell megölni ezt,
hogy magát végül is megadja
Megrendülten és áhítatba
nézem e kérges bajnokot.
S ámulva látom, hogy amott
tovább is hajt egy másik ág,
nem, nem ez nem hagyja magát
Talán csak egyetlen gyökér,
az utolsó, de él, de él
s míg él hitében verhetetlen!
Hát hajtja, egyre vérmesebben,
a nap felé új sarjait!
S én röstelkedve állok itt
hát ez a vénség, ez tanít
új reménységre engemet,
akit már szinte eltemet
a kín s a gond nehéz avarja,
hogy nincs halál, nincs elmúlás
- amíg azt Isten nem akarja!
Nézem ez újból sarjadót
és elordítom harcosan
halljátok meg ti korhadók
- kik úgy hittétek, vége van -
bénák, roncsok és összetörtek,
kiégettek és meggyötörtek!
Nincs még halál! Nincs még enyészet!
Még nem végzett velünk a végzet!
S legyen bár hegynyi omladék,
mely ránk zuhant kivájja még
győzelmes útját minden águnk,
s hajtunk, sarjadunk, kivirágzunk,
mert istenáldott dacban égünk
és csakazértis százszor élünk!
ERDÉLYI INDULÓ
Elhangzott a szó, zeng az induló!
Győztesek megint: régi zászlaink.
Nézd a gúnyhatár széttiporva már!
Várnak újra mind, ősi bérceink!
Édes Erdély itt vagyunk!
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya fergeteg:
A rohanó sereg.
Édes Erdély itt vagyunk!
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya förgeteg:
A rohanó sereg.
Lépteink nyomán, fönn a Hargitán,
Völgyeinkben lent tornyok hangja zeng.
Már semerre sincs: az átkozott bilincs.
Énekeljetek, völgyek és hegyek:
Édes Erdély itt vagyunk!
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya fergeteg:
A rohanó sereg.
Édes Erdély itt vagyunk!
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya fergeteg:
A rohanó sereg.
Erdély induló
Link
Link
ÉGI MAGYAROK VÁNDOROLNAK
( A társtalan ember felkönyökölt véres aléltságából és társait kereste.
De nem talált senkit, csak az ég madarait.
És akkor azokhoz jajdult mély fájdalommal.)
,,Hová repültök ujjongó fecskék,
Részeg örömmel, sűrű rajokban?"
- Megyünk, rohanunk Erdélyországba,
A fészkünk vár ott, a fészkünk ott van.
,,Ne menjetek, az nem Magyarország,
Másoknak ítélték vad gőgös urak."
- Dehogy ítélték, bús, bolond ember,
Míg Isten nem szól: - az magyar marad!
,,Hová repültök szótlan darvak?
Északi földre hiába szálltok."
- Visszahúzott az ősi magyar föld,
még ma elérjük este a Vágot.
"Maradjatok, az nem Magyarország,
Rablóknak adtak ott minden rögöt."
- Dehogy is adták, bús, bolond ember
csak Isten ítél élők fölött!
"Hová repültök gólyák és gémek
a szárnyatok messze kitárva?"
- Magyar szél hátán úszunk sietve
a Tisza mellé az Alibunárra.
"Megálljatok, az nem Magyarország
eltépték tőlünk azt vén gonoszok!"
- Dehogy is tépték bús, bolond ember,
ott fönt az Isten csak mosolyog....-
"Hová repültök dacos keselyűk,
Magyar keselyűk, arra nincs már út!"
- Szállunk, robogunk, lecsapunk Nyugatra,
hogy gőgös Párizs szemét kivájjuk! -
1920 február.
AZ ÉN TÜZEM
Most csak parázs még, de majd erőre kap,
éhes, mohó láng, gerjedve éled.
Kormot kerget a csillagokra
és mégis szent és mégis: élet.
És egyszer, forrón, mindent elborít,
szikrázva ég a csonka, kis ország
és lángot vet majd édes Erdély
s meggyujtja fönn a Tátra ormát!
Aztán lecsap az Aldunáig futva
és puszít, mint egy újtüzű pokol
de az igazság és az érték
s minden magyar szív összeforr.
S minden, mi bűn és szenny és új gyalázat,
az benne ég és hamvába hamvába roskad.
Nem volt még ily áldott tűzvésze
soha, soha a magyaroknak!
Most kis parázs még, de majd erőre kap,
csak élesszétek, míg lángra éled,
hajtson kormot a csillagokra,
mert nékünk: szent, minékünk: élet!
1920.
FECSKE - VÁRÁS
Fecskék! Én most is visszavárlak,
pedig a fészek szertedúlva.
Fecskék, ha megint visszajöttök:
lesz- e itt nálunk kedvetek újra?
Jaj nem mi tettük - magyar madárkák -
hiszen minékünk szent a fészek!
De más hadak dúlták e földet
s porig égettek vörös tűzvészek!
Elvittek minden kis szalmaszálat
s tán még majd lomb se nő az ágon.
Jaj, kicsi fecskék, miből raktok majd
új puha fészket, Magyarországon?
1920. március.
JAJJ!
("A magyar nemzetgyűlés ratifikálta a trianoni szerződést...")
Most már aztán csehek lesztek kutyák
és még nagyobb úr lesz a kancsuka.
A gőgös, keshedt, vén turulmadár
nem száll már többet e rögre soha.
A föld húsa, mit ekétek kifordít,
Arany-Prágának ont majd gabonát
s csehek lesztek vagy megfeszültök,
kutyák!
Hallod-e székely? Európa ítélt.
Hívhatod már a poklot és eget!
Holnap a pópa oláh Miatyánkra
bottal tanítja hetyke kölykedet.
Hajlongó szolga lesz az unokád már
s oláh fejfával borít majd a hant
s kitépjük a szíved, ha magyar,
bitang!
Hej, Bácska népe, húzzad az igát,
mi "győztesek" majd addig dőzsölünk.
Nemes bocskorunk a nyakadra lépett
és Szent-Páris most paroláz velünk.
Meg ne zavarja Nagyszerbia álmát
magyar szóval a nyikkanó poronty,
mert feltámad Heródes újra,
te rongy!
HALOTT MAGYAROK SZÁJÁVAL SZÓLOK
Ez a föld: egy. És örökké magyar.
S aki egy marék rögéről lemond:
az pusztuljon, az nem való közénk,
az rongy!
Ki elfelejti köztünk álmosan,
hogy vállunkon a Jövő keresztje,
annak legyen a legszebb perce a
veszte!
Ki nem lát be a sírok mélyibe
s nem hallja, hogy ott nyögnek az apák:
az menjen, jaj, az menjen innen el
tovább!
Kinek nyugodt a szíve és álma,
akár mert bolond, vagy akár mert bölcs:
az hulljon le, mint fáról a rohadt
gyümölcs
Ez a föld: egy. És örökké magyar.
S aki egy marok rögéről lemond:
az járjon úgy, mint a hét gyászmagyar:
az rongy!
HITETLENEKHEZ SZÓLOK
Ne féljetek. A tűz még nem aludt el.
Csak hamut szórtak az izzó parázsra.
Ne féljetek! Olcsó, krajcáros hittel
ne gondoljatok temetésre, gyászra.
Ne féljetek, ti elcsüggedt Tamások
és ne nézzetek könnyesen a ködbe!
Hát elhagytak már mind az álmodások
s azt hiszitek, hogy így lesz mindörökre?
Ne féljetek, ti rémült istenadták,
a történet még nincs készen mivélünk!
A torkunk évszázadok fojtogatták
s mi mégis, most is: élünk, mindig élünk!
Ne féljetek! - Nem temetőbe vittek.
Csak börtön ez, mit nékünk sírul szántak.
S van még súlya a bilincses ökölnek
és van szárnya a hörgő Miatyánknak!
Ne féljetek, ti gyötrött, árva lelkek,
nem halt még meg a magyar: csak kifáradt.
Nem állt a szív meg, csak egy percre dermedt,
de már dobog, s a vére újra árad.
Ne gondoljatok temetésre, gyászra
S ne sírjatok, hitetlen gyáva hittel!
Csak hamu szállott az izzó parázsra...
Ne féljetek! A tűz még nem aludt el!
KIÁLTÁS A VÉGEKRE
Kiálts még egyszer! Kiálts még százszor!
(Halkan, igaz - de halljuk szavad.)
Hahó Végvári, új magyar kakas
a rikoltásod máris riogat!
Vagytok-e még, vagy elsüllyedtetek,
tiprott sírokban, szürkén, névtelen
vagytok-e még rajongó harcosok
a Végeken, a Végeken?
Kiálts át újra, üss fekélyeket
korbács - hanggal az alvó táboron
s mi: gyöngeszavú, rekedt kakasok,
e sápadt, csüggedt, ködös hajnalon,
megfeszülve s dülledt szemekkel,
veled zengünk, borzongva, éberen...
Rikolts még egyszer, virrasztó magyar
a Végeken, a Végeken!
Kiálts át újra! Hasadjon a köd
ha vértengerből kél is ez a nap.
Hahó Végvári: hallod-e szavunk?
Nyissad ércesre hangos torkodat.
Kiálts! S ne hagyd, hogy fojtogassanak.
Ki vagy? - hahó! Én féltve féltelek...
De azért szólj és gyújtsd fel százszor is
A Végeket, a Végeket...!
MAGYAR MIATYÁNK 1919-BEN
Van-e imádság, forróbb, könyörgőbb,
mint a miénk most? - Kínok imája! -
Nyisd meg Nagyúr a fellegek kárpitját
s irgalmas szívvel, figyelmezz rája.
Nincs annyi fűszál, libanoni lejtőn,
mint ahány könnycsepp bús magyar
szemekbe,
hallgass meg kérünk, jaj, most az egyszer
Miatyánk,
ki vagy a mennyekbe'!
Könyörgünk! Nézz ránk, hisz az nem lehet,
hogy síró szóval pusztába kiáltsunk!
Sok volt a vétkünk - nagy büszkeségünk.
felhőkig járt az álmodásunk -
de most bánattól gyötrötten mondjuk:
Szenteltessék meg a Te neved!
Végigvertél a borzalommal
és mégis, most is széthúzunk, látod.
Küldjed szívünkbe a szerelmes békét,
jöjjön el végre a Te országod!...
Ugye nem szórod szét ezt a népet,
bujdosónak a nagy világba,
hiszen Te hoztad Ázsiából
s verted, de védted a pusztulástól
ezer évig! Mondd csak: hiába... ?!
Voltunk a véres védőbástyád
s voltunk villámló ostorod,
tégy velünk, ahogy megérdemeljük,
legyen meg a Te akaratod!
Küldjed szívünkbe a szerelmes békét,
s küldd az erőt a rossz karunkba!
Küldj halk esőt a földjeinkre
S legyen gondod a barmainkra...!
Önts enyhülést a lelkek tüzére,
s tudsz: szeress! Ha kell: fenyíts!
csak legyen béke, boldog megértés,
miképpen menyben, úgy a földön is.
Nézd: éhezünk, rongyokba járunk,
nincsen koldusabb néped minálunk.
Nézzed a gyermek éhező száját,
asszonyainknak bús Kálváriáját,
ha Te nem segítesz: elveszünk!
Ó, add meg hát a napi kenyerünk...!
Nagyúr! Vétekkel, igaz, megrakódtunk,
gőgösek közt, bizony elsők voltunk,
de most a házunk hamva van fejünkön
s a bűnbánat megtépte köntösünket,
Isten! Istenes szerelemmel
bocsásd meg a mi vétkeinket...!
Minket megvertél magyar-Isten
és megverted az őseinket.
De fiainknak minden más nép,
felejtse el apái vétkét
- sok számolatlan számadásunk -
miképpen mi is megbocsátunk
a mi ellenünk vétkezőknek...
Torkunk rekedt a rimánkodástól...
az ős magyar föld: merülő gálya.
Jaj!
Tedd a szent kezed föléje,
oltalmazd meg, vigyázz rája
és ne vigy minket a kísértésbe!
A tenyereden, Isten-apánk
hordod az ember-milliókat.
Mi is elférünk békében ottan,
csak vesd ki köztünk az árulókat!
Nem kell minékünk más hódolása
és nem vágyik a magyar sehová sem,
csak engedj élni...tüzekbe nézni...
tilinkószónál... mesét mesézni
és szabadíts meg a gonosztól!!!
Ámen
/Iródott valahol Magyarországon, álmatlan, gyertyavilágos éjszakában,
mikoron a mi nagy jó Urunk - Horthy Miklós - Szeged tájékán
megfúvatta a magyar trombitákat és megverette a rézdobokat/
1919. május
Magyar Miatyánk 1919-ben - Videó
Link
NE FÉLJ SZÍVEM!
Ne félj szívem,
most mégis csak kivirrad
és fény-ruhában jönnek a napok.
Ne félj szívem, most már csak hazaérünk
mi ketten: szelíd, csókos vándorok,
mi ketten: éjben vakoskodó vakok.
Ne félj, szívem! Lesz nékünk hajnalunk
s ölelnek pajkos napfény-gyerekek,
járunk mi még pacsirtás utakon
s köröttünk boldog, új pipacs-fejek
bókolnak mélyen s vígan intenek...
Ne félj szívem, csak bátran lépj az úton
s kihajt bennünk még száz tavaszi ének.
Ifjú szájjal és égő, szép szemekkel
megyünk egyenest az élet ölének
mi ketten: boldog, mesebeli lények...
Ne félj szívem!
SZÁMADÁS
(Íródott, mikor elmúlott rólunk a csapások esztendeje: 1919 )
Uram, hát eljöttünk a számadásra,
Most, hogy itt az esztendőnek vége.
Mi: sáfáraid és pásztoraid
Lahajtott fejjel, de becsülettel
Állunk Uram a színed elébe.
Amit kezünkre bíztál Pusztaszernél:
Az ősi jószág, a szép, a drága,
Hát biz...akárhogy csűrjük - csavarjuk
- meg aztán nem csak mirajtunk múlott -
Farkasok jártak Uram a nyájra!
De szép is volt az! Hogy örült a lelkünk
S milyen örömest őrizgettük!
Te tudod Uram, ezer Ujévkor
Híven számolt a számadónk mindig
S nem volt egy szikra hiba se bennük!
Most meg ládd - számadónk sem volt egy évig
S mindjárt nagy hiba esett a nyájba.
Pedig őriztük szent becsülettel
- ébren volt mind a soros virrasztó! -
de hát... farkasok lopództak rája...
Nagy híjja van! Haj, szörnyű nagy a híjja...!
Hogy is mondjam meg Uram teneked?
Hogy is kezdjem már...miképpen mondjam?
Hát nézd Uram: a drága kis bárány,
a Felföld bizony...bizony elveszett....
Éjszaka volt. A pásztortüzünk égett,
felleg födte a Gönczöl szekerét,
a soros bojtár pipázott csöndben
s ihol: egyszer csak farkas riasztja
északnyugatról a jószág elejét!
Kurjant a bojtár - ugrottunk is gyorsan
S rohantunk Uram - bízvást hiheted! -
Csattant a bot s a karikás ostor
De akkor ...immár ezernyi farkas
Rohant a nyájra s körbe kerített...!
Kevesen voltunk...segélyért kiáltánk,
Hogy jöjjön hát már a többi pásztor.
És nem jött senki! S mi vérbe rogyva ,
Hörögve néztük, hogyan prédálnak
A dúvadak az ősi nyájból....
Uram, nem vétkes a pásztorod ebbe'
Hűség, becsület volt bennünk látod,
- igyekezetbe' se m volt hiányunk -
És mégis vitték jaj rác farkasok
A szelíd Bácskát, gyönge Bánátot....!
Aztán hogy mondjam... hát ezt, hogy mondjam meg?
- én: ezeréves kivénült szolgád -
jaj! ősz fejemnek...Uram elvitték
a legszebbet és a legdrágábbat
a szemünk fényét: Erdélyt elrabolták...!
Nagy híjja van a nyájnak, szörnyű híjja!
S e számadásom kínzóbb a tűznél.
Öreg szívemben jajdul a bánat
s hidd el Uram, hogy az se fájna így,
ha megtaposnál, és messze űznél!
Most tégy Uram, hát tégy te igazságot!
- hiszen én csak egy vén szolgád vagyok. -
Adjál közénk egy nagy bölcs számadót
S azután mond meg, hogy hát mit tegyünk,
mi: ezeréves magyar pásztorok?
Mondd: hogy szerezzük vissza a miénket
- amihez jussod csak neked vagyon -
mondd: hogy öljünk meg minden dúvadat
S meglásd- megtesszük nagy becsülettel,
A fütykösünkkel verjük mind agyon!
Uram! Hát ez volt a mi számadásunk,
most, hogy itt az esztendőnek vége.
Mi: - sáfáraid és pásztoraid -
Lehajtott fejjel, de becsülettel
Állunk Uram színed elébe....
A TURÁNI TESTVÉREKHEZ
Kik elszakadtunk Ázsia szívéről
s kiket nyugatra hajtott a vérünk,
kik idefolytunk Kelet sátorából
és akik most holnapot remélünk,
értsük meg egymást, újra, még csak egyszer,
- míg vastalpával megtipor az élet -
hej! ott északon, hej! ott délen
figyeljetek testvérek!
Ott északon, te harcos, drága testvér,
ki leráztad a börtönvasakat,
hallgassad meg a rabbá lett magyart,
háthogyha széthull rajtunk a lakat!
Érted-e, hogyha kopogunk a falon,
hallod-e testvér s felriadsz-e rája?
Testvér dalolj! Minékünk szent vigasz,
ha zeng a Kalevála...
És arra lent, te régi, déli szomszéd,
kivel átkozott századok során
keserű szívvel marcangoltuk egymást
s mégis: erős volt akkor ős Turán:
török testvér! Kivel most egy a sorsunk,
kopogj te is a tömlöc-falon át,
mi: örök-élők - túléljük a láncot,
börtönt és kancsukát!
1919 június
VÁLTOZÁSOK
Mikor először az utamba jöttél,
én szomorú voltam, te pedig nevettél.
Aztán nékem lett vidám kacagásom
s te méláztál a virágfakadáson.
Később mindketten oly szótlanok lettünk,
sokat hallgattunk és keveset nevettünk.
És most, hogy ha egymás szemeibe nézünk,
egyszerre van könnyünk vagy víg nevetésünk.
VIGASZTALÓ
Pillangóröptű forgatagba
A kedved lejtve járjon,
A szívet Isten nem úgy adta,
Hogy mindörökre fájjon.
A bölcs Teremtő jól kimérte
A könny s mosoly arányát
S ha könnyünk pártfogó az égbe,
A mosoly is imádság.
Csak szív legyen mosolyba, táncba
És a harmattiszta szándék
S im itt kering e rózsaláncba
A legszebbik ajándék.
Mert szív kell minden földi tettbe,
Imába, csókba, harcba
S reánk nevet a jószerencse
S az égnek édes arca.
Pillangóröptű forgatagba
Hát kedved lejtve járjon,
A szívet Isten nem úgy adta,
Hogy mindörökre fájjon!
JÓ ÉJSZAKÁT...
Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom a messzeségen át:
jó éjszakát!
Ha nem volna a kettőnk lelke - egy,
azt mondanád:
szellő suhant a rózsabokron át...
és sápadt arcod s lehunyt két szemed
eléje tartanád.
De mert a kettőnk lelke egy:
érzed, hogy csók ez. Titkos üzenet.
Üzenet, csók. A csillagnéző lelkem
szerelmes, vágyó, tikkadt sóhaja.
Sötétben állok. Köröttem és fölöttem
bús vakhomály a kietlen éjszaka.
De éjszakából, süket vakhomályból,
borún, ködön és fellegeken át:
nézem, csak nézem mozdulatlan szemmel,
didergő kínnal, sajgó gyötrelemmel,
s megcsókolom - szemed szép csillagát.
Jó éjszakát...
|
|
|
0 komment
, kategória: Somogyváry Gyula |
|
|
|
|
|
2016-02-10 18:00:33, szerda
|
|
|
SCHEFFER JÁNOS
Scheffer János - Verseim
Link
ÁLMOK TENGERE
Mint meteor, mi vadul száguld éji útján,
Mi fényes csillagoknál fényesebben kószál,
Mi várja a Földet, hol becsapódik végleg
Készítsd a lelked, lelkem örök nyughelyének.
Mint ezüstös holdsugár az éjjeli tóba,
Belehull, megmártózik némán fodrozódva,
Tajtékot vet, hullámzik kicsit, majd megpihen,
Szerelmes lelkem csak lelked tavában merül el.
Mint dübörgő vízesés mélybe aláhullva,
Zúgó tömegként mindent maga előtt tolva,
Szerelem folyama utat vés a pusztaságba,
Ki belelép, megszűnik a boldogtalansága.
Mint ezer éve nyugvó sötét barlang mélye,
Mikor végre fény jut a csendes sötétségbe,
Itt vagyok. Vakító fényben fürdeted lelkem,
Szerelmes szived táplálja a napsütésem.
Mint két riadt gyermek az álmok kék tengerén,
Együtt hajózunk a nagy képzelet peremén,
Szorítjuk egymás kezét, úgy várjuk a hajnalt,
Tiszta szerelmünk még ma diadalt arat majd.
ALTATÓ
Amikor elalszol ma, szépeket álmodj,
Lásd rózsaszínben körülötted a világot,
Szaladj a virágok közt tavaszi réten,
Engedd a lelked, hogy vidámabban éljen.
ALTATÓ
Aludj el szépen kisleány,
Álmodban sok szép helyen járj,
Lásd a holdat, érezd a szelet,
A fák felett a fellegeket.
Hajszálaidon a Hold csillan,
Ajkaidon csillagfény suhan,
Álmod őrzi öreg puha ágy,
Aludj kisleány, jóéjszakát.
Őrzöm álmod, vigyázok rád,
Sóhajtásod hallom, látom,
Megnyugszik minden fájdalom,
Csak egy bogár neszel ágyadon.
AMIKOR ELŐSZÖR
Amikor először fogom meg a kezedet,
Régóta várt áram járja át a testedet,
Amikor először magamhoz szorítalak,
Gyorsan leomlanak a rideg, kőkemény falak.
Amikor majd az utcán kézenfogja járunk,
Sok-sok borús dolgot vidámabban látunk.
Amikor hajadat először cirógatom majd,
Fájdalmadat, magányodat elfelejted majd.
Amikor forró ajkunk először összeér,
Lelkünk megremeg, szó helyett szivünk mesél.
Elmond majd őszinte, kimondhatatlan dolgokat
Amikor a két lélek eggyé válik, boldogan.
CSAK MONDD ÚJRA
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a jeges szél is melegebbé válik,
Ködös, sötétlő homályfellegek felett,
Tekinteted éles napfényként világít.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a testünk, lelkünk feltöltődik újra,
Mint tavaszban újjáéledt virágzó kertek,
Sejtelmes, illatos rózsavízbe bújva.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És az erdőben széthajolnak az ágak,
Harmatos reggelen sárga levelek közt
Játékos szellő jár lépteink nyomában.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a csillagok is fényessebbé válnak.
Szerelmünk édes lábnyomát éjbe rejtve,
Repülünk boldog örökkévalóságban.
DE JÓ IS LENNE... (ars poetica)
Nyitott a lelkem, nyílt lapokkal játszom,
Nem takarhatom el az igazságom.
Ami lelkemben van, az a számon is,
Elmondani mit gondolok, ha bánom is.
De jó lenne...
Lelkem vágyik Rád, tagadni nem tudom,
Szeretni akarlak, öntudatlanul.
Veled lenni mindig, de jó is lenne,
Két ember örök, virágzó szerelme.
De jó is lenne...
Minden nap látni gyönyörű arcodat,
Elmondani bátran a gondjaidat,
Ha sírsz, letörölni könnycseppeidet,
És ha nevetsz, együtt nevetni veled.
De jó is lenne...
Ha beteg lennél, ápolnálak téged,
Eget és földet megmozgatnám érted,
Csillagot lehozni nem tudok az égről,
De ha szomjas lennél, vizet hoznék mélyről.
De jó is lenne.
Amit kérsz, én megadok mindent Neked,
Azok közül elsőként szerelmemet,
Nincs akkora veszély, nincs olyan halál,
Mi ilyen erős kapocsnak ellenáll,
De jó is lenne...
Sétálni együtt egy szép parkban Veled,
Elnézni bátran a sudár fák felett,
Összebújni szorosan mikor fúj a szél,
Melegíteni kezeid, ha itt a tél.
De jó is lenne...
Elmenni Veled csoda vidékekre,
Szélfútta, téli, sziklás fenyvesekbe,
Nyári melegben, vízesések alá,
Őszi erdők szines lombjai alá.
De jó is lenne...
Repülni az égbe, felhők tetejébe,
Leszállni onnan, barlang hűvösébe,
Menni együtt a hétköznapok útján,
Meg-megállni a szép ünnepnapoknál.
De jó is lenne...csak Veled.
EGY SZÓ...
Egy szó
Mi fényesebb a csillagoknál,
Mi sebesebb a gyorsvonatnál,
Mi erősebb a zord halálnál,
Mi gyengédebb a fuvolánál
Egy gondolat,
Mi körös-körül jár fejemben,
Mi nem nyugszik régóta bennem,
Mivel ébredek és lefekszem,
Mit számban hordoz leheletem.
Egy hang,
Mi távolból is fülemben cseng,
Mit százezerből felismerek,
Mi játékos, kedvesen csengő,
Mi szerelmesen incselkedő.
Egy érzés,
Mi már örökké bennem él,
Mi most is a szívemben zenél,
Mi éltet és mindig reményt ad,
Szerelmed az mi örök fényt ad.
EGGYÉ VÁLVA
Ha ketten együtt, dobogó szívvel lépve,
Lépünk előre a hajnalodó éjbe,
Ha megyünk tovább, kezedet kézbe fogva,
Fénylő szemekkel, izgalmas holnapokba.
Ha találkozunk és szó még nincs a számon,
Ha gondolataid rögtön kitalálom,
Ha szíved dobbanásait hallom, látom,
Akkor Te vagy mindenem, földi mennyországom.
ELSŐ PILLANTÁSRA
Amikor megláttam a szemedet szememmel,
Először érintettem kezedet kezemmel,
Valami megszólalt és valami kiáltott,
Vörös rózsának láttam az egész világot.
Amikor először hallottam a hangodat,
Láttam megcsillanni szépséges hajadat,
Tudtam, hogy te vagy az kit oly régóta vártam,
Arcodon kívül semmit, de semmi mást nem láttam.
Valami elindult ma, ami eddig csak állt,
Szerelem-fejsze csapkodni kezdte a magányt,
Mint két festék, kik esőben összefolynak,
Esőcseppektől új szinekkel gazdagodnak. .
Amikor érzed, hogy a két szív együtt dobban,
Ritmusuk egy lesz és a lélek nyughatatlan,
Mikor a találkozás izgalma felemészt,
Mindent odaadnék azokért a percekért.
AZ ERDŐ SZÉPSÉGE
A hajnali nap első erőtlen sugarai,
Tavak, fák és nádasok gubbasztó madarai,
Lágyan megérintik a harmatos pókhálókat,
Próbálgatják éjjel gémberedett szárnyaikat.
Fák illata mézeskalácsként, emelkedve száll,
A dermedt éj elmúlt, a nappal lassan helyreáll,
Apró bogarak rajzanak, érdes levegőben,
Vadak jönnek inni a derengő napsütésben.
Reggel van, mindennapos, zajos erdei csoda,
Fehér tűzgolyóvá vált a Nap vörös korongja.
Minden állat árnyékban hűsöl, tikkasztó a dél,
Hulló leveleket lapozgat délutáni szél.
Később madarak és vadak újra inni mennek,
Bogarak a sziklák rejtekébe menekülnek.
Egyszer hűvösen megérkezik az alkonyi szél,
S Lassan az erdei világ újra nyugovóra tér.
ÉDES VÁJÚDÁS
Felfordult körülöttem teljesen a világ,
Mikor látlak újra, mikor ölelhetlek át?
Nem tudom, hogy mikor van este meg a reggel,
Mikor mondhatom, hogy imádlak és szeretlek?
Nemrég volt este, mikor először láttalak,
Azóta teljesen a szivembe zártalak,
Naponta derülnek ki újabb dolgok rólad,
Sziveink gyorsan egymásba kovácsolódnak.
Kerülgetjük egymást, mint friss szél a lángokat,
Egyre szorosabban járjuk már a táncokat,
A távolság még létezik, de már nem sokáig,
Szivünk már nem, de az eszünk még tétovázik.
Szerelmes vágy viharosan vonul végig rajtunk,
Örvénybe fog, a mélybe húz de édesen feldob,
Nem kérdeztem semmit Tőled, de várom válaszod,
Nem mondtál még semmit nekem, de várod válaszom.
Igen?
GÉP LETTEM
Lassan, lassan észreveszem, hogy mozgok,
Levegőt veszek és bevásárolok.
Moziba is megyek, cipőt is veszek,
De otthon csak a kandalló sistereg.
Azt mondják szépen tavaszodik a táj,
De könnyes szemem csak végtelenbe lát.
Körülöttem üvölt a csend, a magány,
Többé nincs senki, senki, ki megölelne már.
Gép lettem csupán, kiszakadt a lelkem,
Reményem elszállt egy jeges decemberben.
Dermesztő az újév, a Karácsony oly hideg
Közel a Húsvét és én észre sem veszem.
HA MOST ITT LENNÉL VELEM
Bárcsak találkoznánk, bárcsak segíthetnék,
Bárcsak mától örökre melletted lehetnék.
Mikor egyedül vagy, most megölelnélek,
Ha most itt lennél velem, ölembe vennélek.
Csókolnálak, simogatnálak, becéznélek,
Ajkaidnál gyengéden megérintenélek.
Hallgatnálak hosszan, érezném a lelked,
Vonzásába fogna, gyönyörű tekinteted.
Kezeinket szorosan összekulcsolnánk,
Testedet testemmel szelíden összefonnánk.
Akkor ott átjárna a legédesebb áram,
Amely oly régóta legszentebb vágyam,
És éreznénk a szerelmet, a titkos erőt,
Az álmokat, a vágyat, az édesen felemelőt,
Ha most itt lennél velem minden tiszta lenne,
Igaz szerelmünk forrón tovább erősödne.
Tekintetünk mélységéből rejtett vágy törne,
Szavak nélkül is értenénk, bármi történne,
Két ember életében a legszentebb titok,
Mikor szerelmes szivük hangtalan összeforr.
Egyetlen testté válnak, egy lélek lesznek,
Egyet akarnak ezután, bármit is tesznek.
A nagy titok, az egymás felé forduló vágy,
A bajban is, most is, mindig egymásra talál.
Szeretlek és nem tehetek semmit értünk,
Most nem hagyod, itt ülök tehetlenül.
A csodálatos pillanatokra gondolok.
Ez most a te csatád és te megharcolod. Értünk.
HARCOLJ A SZERELEMÉRT...
Szerelem tüzes fénye szivünkből egymás felé száll,
Melegítjük egymást mint tavaszi tábortűz alkonyán.
Rakj a tűzre mindennap, ne hagyd kialudni a lángot,
Harcolj a szerelemért! Rázdd le magadról a láncot!
Hétköznapok monoton szürkesége egyre csak nyomja,
Lüktető szerelmes lelkünket fájón eltompítja,
Nyisd meg képzeletben az együttlét aranyló hídját,
Harcolj a szerelemért! Szerelmünk a túlparton vár rád!
Ne légy tétova levél, kit szelek fújnak ide-oda,
Indulj el a hídon, szaladj, fuss át a másik partra.
Én is indulok feléd, a folyó felett találkozunk,
Harcolj a szerelemért! Valóra válik minden álmunk.
A múlt árnyai hívogatnak mézesmázosan vissza,
A szerelem több mint kétségbeesett lélek siralma,
A boldogsághoz sokkal több kell mint sajnálkozás,
Harcolj a szerelemért! Hagyd a múltat, új jövő vár rád!
Érezd a szerelmes vágyat, az igaz őszinteséget,
Szerelem szabadságát, az önként vállalt közösséget.
Boldogság hangjait, mi csak szerelmes talajon ébredez,
Harcolj a szerelemért! A rossz álmoknak vége lesz.
Testem a tested körül révületben örömtáncot jár,
Vérköreink összefonódnak ezer szálon át,
Ha a boldogság végső, szent sóhaját hallani vágyod,
Harcolj a szerelemért! Teljesülni fog az álmod.
Ha nem akarsz felemás igában, hit nélkül élni,
Egyedül imádkozni és a vad jövőtől félni,
Ha a hármas kötelék örök szentségében hiszel,
Harcolj a szerelemért! Többiről Isten gondot visel.
HIÁNYZOL...
Hiányod átjár mint lyukas sziklát a parti szél,
Szívem jéghidegen vacog, de örökké remél,
Ha nem marad már semmi, amivel küzdhetnék,
Az ima érted és a vers mindig elkísér.
Hiányzol, mint esővíz a kiszáradó földnek,
Mint déli napfény sötét mélyben megbújó völgynek,
Mint reggeli harmat a frissen nyílt virágnak,
Mint Isteni békesség a lázadó világnak
Úgy érzem, hogy tövestől szakad ki a lelkünk,
Nyugalomra, örömre azóta se leltünk.
Beleláttunk a jövőbe, hogy mit veszíthetünk,
Hogy egymás mellett milyen életet élhetünk.
Hiányzik szép kis kezeid gyöngéd szorítása,
Arcodnak, ajkaidnak pajkos játszadozása,
Szemednek tekintete, amikor minden más megáll,
Ott és akkor elfelejtjük, hogy létezik halál.
Hiányzol nekem, napról-napra egyre jobban,
Mióta utoljára láttalak egy hideg alkonyatban,
Most a hangodat az emlékekből hívom elő,
Szemed csillogása, most szemeimből tör elő.
A legnagyobb, legszebb ajándékot tőled kaptam,
... e napra, virágomat én is odaadtam
Kimondani nem tudom, úgy szeretlek téged,
Bárcsak mindörökre együtt lehetnék Véled.
HISZEL ABBAN?
Hiszel abban, hogy első látásra végbemegy minden?
Hogy lelkünk egymás felé fordul, szellemünk megpihen?
Mit mond szived ott legbelül, mit tanácsol a lélek?
Amikor szemeiddel újra a tükörbe nézel?
Sokan mondanak sokféle meg nem gondolt dolgokat,
Dolgozik bennünk a büszkeség, a hiú öntudat.
Emeld fel szemeid a földről és lásd meg a napot,
Ne csak a múltat és mát nézd, hanem keresd a holnapot.
Lelkünk sok mély sebből vérzik, nincs olyan ki bekösse,
Nem engedünk közel senkit, ki gyógyítva érintse,
A fájdalom nem múlik, kell az édes gyógyszer nagyon,
Tudod, hogy csak egy másik lélek segíthet e bajon,
Segítséged nem lesz, lelked hangjait csak te hallod,
Bár távolból talán én is érzem halk indulatod,
Segítenék, de kőfaladon átjutni nem tudok,
Várok míg résnyire megnyitod tövises várkapud.
Talán egyszer sziklabástyádból elindulsz lefelé,
Talán hiszel abban, hogy máshol is lehet menedék,
Hiszel abban, hogy mindez első látásra végbement?
Hogy lelkünk már egymás felé fordult és szellemünk megpihent?
HŰSÉG
Mint finom ujjak, éles, metsző húrokon,
Hadd játsszam el az Élet dallamát Veled,
Amikor együtt indulunk el az Úton,
Hűségem adom Neked, de csak Neked.
Bízz bennem és engedd, hogy szeresselek nagyon,
Lényedet önfeledten, szeretetre vakon,
Engedd, hogy lelkem feléd szabadon kitárjam,
Fogadd el a szerelmem, te vagy minden vágyam.
Ha elfáradnál, a gitárt én átveszem,
Ha elalszol a húrokat tovább pengetem,
Ha majd kezeid kezemben pihennek,
Hallgatjuk a csendben a lágy rezdüléseket.
LEHET
Lehet, hogy most elmegyünk egymás mellett,
Lehet, hogy többször már nem ölelhetlek,
Féltél, mint mindig, s lemondtál a jobbról,
Szerelemről, a szebbről az igazabbról.
Talán az élet most messze sodor minket,
Elindulsz most másfelé másvalakivel,
Talán látod is már, hogy milyen lenne vele,
Talán lesz amit boldogságnak hivatsz majd vele.
Várok még rád, de összeforr majd szétszakadt szivem,
Új kapcsolat felé sodor majd valami újabb szerelem,
Nekem is lesz talán valakim nemsokára,
Talán én is hívok majd valamit boldogságnak.
De mikor majd egyedül, csendben leszünk néha,
Én itt, te ott, egymástól messze elszakítva,
Édesen rágondolunk rövid, viharos szerelmünkre,
Színházra, csókokra, meghitt együttlétekre.
Az első érintés felejthetetlen gyönyörére,
Hajad illatára, gyönyörű arcod sima bőrére.
Szavainkra melyek mára már belénk vésődtek,
A versekre melyek belőled ihletődtek,
Ölelésre, vágyakra néma ígéretekre,
És befejezetlen, csak abbahagyott szerelmünkre.
Akkor feldereng szivünkben a beteljesületlen vágy,
Milyen lett volna Veled, mit éltünk volna át,
Hová utaztunk volna kettesben, boldogan,
Hogyan éltünk volna ketten közös otthonunkban.
Hogy néztek volna ki gyerekeink, ha lettek volna,
Milyen lett volna ha integetnek az ablakunkban.
Aztán egyszer összefutunk valahol megőszült hajjal,
Megismerjük egymást és beszélgetünk majdan,
És azt látom majd, hogy a szemed semmit sem változott,
A hangodat is mintha csak tegnap hallottam volna.
Mikor majd elköszönünk, mindketten azt mondjuk - de jó lett volna.
Most még lehet, most még nincs veszve semmi,
Ha nem félnél, mindent megbírnánk tenni.
Ha hagynád, hogy igazán segítsek rajtad,
Ha nem törődnél bele a mindennapokba,
Ha akarnád az igazabbat, a jobbat...
Akarjad, akarjad mert másképp nem megy...
LENNÉK FA
Lennék fa ha levél volnál,
Karjaimban elringanál,
Lennék föld ha virág volnál,
Gyökereddel kapaszkodnál
Ha föld lennél és én az ég
Én a keret te meg a kép,
Ha csillag lennél az éjben,
Csak néznélek egész éjjel
Ha hold lennék, te holdsugár,
Ezüsthíd lelkem mély taván
Szél lennél, én homok volnék,
Veled égbe kapaszkodnék
Ha az égben felhő volnál,
Lágy esővel megáztatnál
Esőcseppek a virágon,
Igazgyöngyök az orcádon
MACSKA-EGÉR JÁTÉK
Engedjelek közel, vagy inkább maradj távol?
Jó lenne ha most itt lennél, vagy bárhol máshol?
Kedvellek Téged, talán szeretlek is már?
Mondani még nem merem, így is gyanakszol rám.
Gondolataim csak körülötted forognak,
Bárhová megyek, mindenhol eszembe jutnak.
Mikor találkozunk az eszünk beszél rólunk,
De minden szavunkat a szivünkkel is szóljuk,.
Most szerelmes macska-egér játék az élet,
Lelkünkben napról-napra emeljük a tétet,
Egyszer te üldözöl és én esek csapdába,
Máskor te menekülsz és én kereslek halálra.
Egyszer talán megállunk, ketten, magunkba nézni,
Elkezdjük a játunkat komolyan venni,
Talán a ,,Te" meg az ,,Én" majd ott ,,Mi"-vé válik.
S akkor szerelemre cseréljük a barátságunk.
A MI DALUNK
A mi dalunk szebben szól bárki más dalánál,
Csengőbben, tisztábban a mások dallamánál,
Szándékunk fehérebb, a frissen hullott hónál,
Mi egymást akarjuk. Így egyszerűen, tisztán.
Én Téged szeretlek és Te is szeretsz engem,
Ki mondhat mást, ki szólhat e szerelem ellen,
Néma csókjaink többek ezer ígéretnél,
Egyetlen pillantásod százezernyi percnél.
Vállallak téged tűzön-vizen át, mindenkor,
Ösztönösen, mindenki előtt és mindenhol,
Tedd a szerelmemet pecsétként a szívedre,
Tiédet mindörökre bezárom lelkembe.
A kulcsot eldobom, nem akarom felnyitni,
Többé lelkemből szerelmedet elveszíteni.
Mostantól Veled vagyok mindig, végsőkig ha kell,
Nem választhat minket szét, sötétlő félelem.
Mikor ölemben ülsz, az idő valahogy megáll,
Nézem szép szemeid, s arcod vonulatát,
Már holnap van, de még érzem bőröd illatát
Törékeny kezed kedves, lágy cirógatását.
Az idő telik, ez a pillanatok sorsa,
De forró szerelmünk az élet sava-borsa,
Ez az, miért érdemes harcolni és élni,
Ha nem marad más, akkor is örökké remélni.
NAPTÁR
Magányos januári jegenyék,
Ülnek hidegedő jég tetején.
Már a tavasz melegét suttogják.
A fázós februári akácfák.
Melengető, szép márciusi szél,
Szivemnek ez mindennél többet ér.
Határokban apró sarjadások,
Áprilist szántó mély esőárkok.
Májusi napfény, ragyogó kék ég,
Szerelmed mindenkinél többet ér.
Tikkasztó júniusi nappalon,
Madarak pihennek az ágakon,
Sárgarigó ring ringó táblákon,
Pára leng júliusi hajnalon,
Csillagfényes augusztusi éjjelen,
Szerelmemet talán én is meglelem.
Akkor együtt sétálunk egy nap majd,
Szines szeptemberi alkonyatban,
Megyünk a szép októberi őszbe,
Sétálunk együtt a messzeségbe,
Nedves, fázós novemberi ködben,
Bárcsak Veled együtt tévednék el,
Decemberi karácsony éjjelen,
Át gyertyákon, lobogó fényeken
Együtt nézzük újra a zord telet,
Szobánk ablakából, de csak Veled.
NE FÉLJ
Talán az életben előreszaladtál néha,
Talán törékeny szivednek van félnivalója,
Ne félj, mert van Valaki, aki figyel rád ott fenn,
De olyan is van, ki nagyon vigyázna rád itt lenn.
Ha a szived még óvatos és azt mondja ne menj,
Akkor várj még és maradj a jól megszokott helyen,
De ne félj elindulni ha szived nagyot dobban,
Egyszer egy magányos, varázslatos alkonyatban.
Akkor, mit valójában gondolsz, ne félj kitárni,
Akkor, szivedben a lélek nem fog tovább várni.
Lelked csak a tiéd, nem lehet mindig bezárni,
Másoknak zsarolni, nyomorgatni, megtépázni.
Amikor szivünk egymás felé, egyszerre dobban
Ne félj, fogni kezem, mikor szerelmünk fellobban.
Akkor ne félj rálépni az útra, otthagyni a magányt,
Amitől szived oly sokáig félve félreállt.
Bízz benne, hogy Valaki fenn figyeli a lépted,
Igazi társsal lesz teljes, s valódi az élted.
NE MONDD
Ne mondd, hogy nem hiányzik
Hogy valaki erős karjaiba zárjon,
Valaki, ki otthonodba hazavárjon,
Valaki, akinek mindig elmondhatod,
Akár örülsz, akár van valami bajod.
Ne mondd, hogy nem hiányzik
Egy szerelmes pillantás, ki csak téged figyel,
Aki hisz benned, Te meg benne hiszel,
Ki kényeztetne és tenyerén hordozna,
Ki szerelmes szívvel csak Hozzád vonzódna.
Ne mondd, hogy nem hiányzik,
Ki megvédené törékeny, szép lelkedet,
Ha bántón rádtörnének gonosz emberek,
akik benned csupán könnyű prédát látnak
Megvédelek. Többé Neked már nem ártanak.
Ne mondd, hogy nem hiányzik,
Valentin-napkor egy szál vérvörös rózsa,
Szerelmes szándék, szép mondanivalója.
Egy-egy meghitt vacsora a gyertyafényben,
Egy őszinte beszélgetés nyári éjben.
Érzem, hogy hiányzik.
NŐNAPI TÖREDÉKEK
Csak egy virág, csak egy mulandó emlék,
Elhervad mielőtt bármit is tennék.
Csak egy vers, ami újra csak egy pillanat,
De szivünkben mégis oly sokáig megmarad
. . .
Nő vagy. Számomra a megtestesült csoda.
Kecses, törékeny rózsaszál, vágyaim otthona.
Bár néha tövised halálosan megsebez,
Nekem mégis te vagy, te maradsz a legkedvesebb.
. . .
Szeretlek. Miért is kellene tagadnom.
Szerelmünket mindenki előtt vállalom.
Mint mágnes a vasat, úgy vonzza a szemed,
Vágyakozó, szerelmes tekintetemet.
. . .
Tested a testem, már forrón összefonódva,
Lelkem a lelked, egymásba édesen zuhanva,
Találkozás szele hajóinkat egymás felé fújja,
Vágyakozás öröme már a vitorlákat dagasztja.
. . .
Szerelmünk gyönyörű, kecses virágszál,
Mi most is ott kopog a szivünk ajtaján,
Szép vagy. Számomra te vagy a legszebb nő.
Tekintetünkben feldereng már a közös jövő.
. . .
Hűségem a tiéd, örökre neked adtam.
Egy csodálatos januári alkonyatban,
Kívánatos vagy és szeretlek nagyon,
Lényedet napról-napra jobban akarom.
. . .
Harcolok érted, mint az oroszlán ha kell,
Míg az orromban van utolsó lehelletem,
Amíg van egy fűszál mibe belekapaszkodok,
Amíg a remény él bennünk, örökre együtt maradunk.
ÖRÖK HŰSÉG....
Vállalsz-e mindent velem majd őszintén és tisztán,
Boldogságot, örömet, bohém, vidám kacagást,
Szép álmokat, tiszta szerelmet, sok-sok utazást,
Bánatot, sírást, türelmet és teljes odaadást?
Vállalsz-e mindent velem mit a jövő még csak titkol,
Fényes napokat és komor fellegeket néhol,
Hitet, reményt, becsületet és nyugodt életet,
Gyönyörű, hancúzoró, vidám gyerekeket?
Kitartasz-e majd ha az élet vésője ráncosra vés,
Ha homályos szemem téged márcsak ágyból néz,
Ott leszel-e majd, mikor tekintetem utoljára lát,
Mikor utojára érzem majd kezed szorítását?
Ha már te sem leszel, hűségünk akkor is megmarad,
Sírunkon két virág nő majd az árnyas fák alatt
A két virág ott is, mindig egymás felé fordul,
Átölelik egymást, ha a törzsük már nem mozdul.
Ha virágjainkat valaki durván eltapossa,
Két fa szökken szárba, szorosan egymásba fonódva,
Viharban egymást védik, lombjuk selymesen összeér,
Gyökereik egyek, az örök hűség jeleként.
Ha a fákat kivágják és mi mind tűzzé válunk,
Lángnyelvekké válva még egy utolsót szikrázunk,
Fényes szikraként még egyet, utoljára táncolunk
S ölelkező lángnyelvekként hagyjuk itt e világot.
ŐSZI SZERELEM
Két sárguló virág hideg őszi napban,
Egymás felé fordul párás pirkadatban.
Testük összefonódik a bágyadt fényben,
Boldogon élnek az őszi napsütésben.
Két kicsi levél a föld felé hullva,
Belekap a szél és táncot járnak újra.
Egyszer még szállnak , násztáncukat járva
Mielőtt lehullnak fagyos pusztaságba.
Két ázott madár egy ágon összebújva,
Melegítik egymást fel-felborzolódva.
Bár a nyár már elmúlt, vadságának vége,
Feldereng egy őszi szerelem reménye.
RÁD GONDOLOK
Rád gondolok mindig, gondolatban meg-megállva,
Zajos nappalokon és magányos éjszakákban,
Messzi utazás közben, gazdag est-ebédkor,
Éjjeli virrasztásnál és kora ébredéskor.
Rád gondolok reggel, amikor munkába megyek,
Látom szép mosolyodat, pajkos nevetésedet,
Mozdulataidat, mikor az utcán sétálunk,
Ölelésedet, mikor egy pillanatra megállunk
Szerelmes álmaimat csak a hajnal tépi szét,
De addig szivem egész éjszaka rólad mesél,
Álmomban együtt vagyunk, közelséged érzem,
Hajadat, arcodat, gyönyörű szemeidet nézem.
Mikor rád gondolok karcsú kezeidet fogom,
Arcomhoz emelem és ujjaid csókolgatom,
Ölembe veszlek és magamhoz szorítalak,
Álmomban is érzem csodálatos illatodat.
Mindig veled ébredek és veled alszom el,
Gondolatom örökké körülötted neszel,
Kerülgetlek mint nyíló virágot a tavaszi szél,
Látom, hogy forró testünk, ma is szorosan összeér.
Rád gondolok most is, hiányod átjár mint a szél,
Együtt vagyunk mindig, szivünk már egy nyelvet beszél,
Szerelmes gondolataink egymás körül forognak,
Zúgó szelek már tavaszi üzenetet hordoznak
SZABAD VAGY...
Ma lettél szabad, most jöttél ki a fényre,
Még ha csak egy kis derengő hajnalfényre,
Fejedet ma elkezdted felemelni,
Szürke porból a kék égboltot nézni.
A tükörben végre megláttad magadat,
Nemcsak a sötét, szomorkás árnyékodat.
Jár Neked az öröm, s jár Neked a tánc,
Igazabb szerelem és boldogabb románc.
Az örömet nemsokára megleled,
Szerelem tüze szárítja a könnyeket.
Elfeledett lelked újra érezni kezd,
Nézd a napot és az élet újra szép lesz!
SZERELEM
Én már tudom, hogy te vagy az akire vártam,
Te vagy az kit álmaimban annyiszor láttam,
Kit oly sokszor elképzeltem, de most már tudom,
Te vagy az, akinek a szerelmemet adom.
A pillanat üres, mi Nélküled telik el,
A perc néma marad, amikor nem vagy velem,
A napok egyre hiábavalóbban telnek,
A hetek is, amikor nem vagy mellettem,
Veled a pillanatok kitöltik a lelkem,
Akárhová megyek, nem találom a helyem,
Együtt mintha a gyorsuló idő is megállna,
Felébred szívükben a szerelem szárnyalása.
Amit szóval elmondani Neked még nem tudok,
Tollat fogok , versben írok néhány gondolatot,
Eszünk még óvatos,de szivünk már szaladna,
Gondolkodj még, de fontosabb a szív dallama.
De jó is lenne eszünket egyszer félretenni,
Nem gondolni másra, csak nevetni, egymást szeretni,
Akkor a szerelem elmos mindenféle gátat,
Mit az ember évek során épített magában.
A pillanat eljön, egyszer egymás elé állunk,
Szivünket ott egymás felé, őszintén kitárjuk,
Ott eloszlik a kétely majd és bizonytalanság,
Megmarad a szerelemünk és a szent bizonyosság.
Addig az idő lassan, kegyetlenül pereg,
Nézem a naptárt és számolom a perceket,
Mindig kereslek Téged, néha megtalállak,
És közben egyre csak várlak, csak Téged várlak.
SZERELEM EREJE
Kezedet megfogtam és éreztem a lelked,
Kettőnk közt fellobogó, lángoló szerelmet,
Mint száraz homok, ittam gondolataidat,
Mozdulataid, tekinteted, szavaidat.
Szemedbe néztem, s láttam a boldogságot,
A tükörbe néztem és még mindig ezt látom.
Csókjaid íze számban méz volt és mandula,
Gyönyörű volt a hajad fénye és illata.
Tenyered finom erezetét most is érzem,
Ajkaid első érintését sose felejtem el,
Szerelmes szívünk akkor és ott egyet akart,
Összeforrni csendben, egy örökké tartó pillanatban.
SZERELEM VIRÁGA
Kibújt egy szépséges, kicsi fehér virág,
Igazi szerelem öntözte talaját,
Csókoktól virult levele, virágja,
Gyorsan erősödött gyenge szára.
Együtt néztük és egyre jobban tetszett,
Tápláltuk, védtük és nevelgettük Veled.
Egyszercsak jött valaki és gondolt egyet,
Elvágta szárát és durván rálépett.
Jégcsapok lógnak didergő szívemen,
De még dobog, lüktet fázósan, hidegen,
Majdnem kialudt a tűz, durván kioltották,
Marhabőr-csizmával újra széttaposták.
Hiszem, hogy Veled kihajt újra,
Maradt annyi mag, hogy elkezdjük újra,
Most a földet magam fogom locsolgatni,
Nemsokára kihajt és lesz mit egymásnak adni.
TALÁN
Talán van egy szempár,
Aki csak engem vár.
Talán van egy szív is,
Ki csak értem dobog.
Egyszer találkozunk,
A Sors majd összehoz,
S a szerelem lángja
Magasra fellobog.
TEDD A KEZED...
Tedd a kezed a kezemre,
Hagyd is ott már mindörökre,
Ujjaiddal ujjaimat,
Szorításod abba ne hagyd.
Hajtsd a fejed vállaimra,
Mintha mindig ott lett volna,
Ölelj át most mindörökre,
Maradjunk így összekötve.
Nézd a szemem, én is nézem,
Tekintetedet szemlélem,
Ajkaid az ajkaimmal,
Összeforrnak csókjainkkal.
Hagyd a lelkem, hadd szárnyaljon,
Lelkeddel a lelkem szálljon,
Zúgó szélben, szép reménnyel,
Repüljünk hát szerelmesen
ÚGY VÁGYOM RÁD
Mikor fény támad hajnalban a keleti égen
Mikor megjelenik a nap sötét messzeségben
Mikor először issza vörös fényét a didergő táj,
Amióta megláttalak, azóta úgy vágyom rád.
Mint szomjasan száguldó szarvas mikor a vízhez ér,
Mint viharos szélben vándorló madár a rejtekért,
Mint hajnali fény melegét váró megdermedt bogár
Amióta megismertelek, azóta várok rád.
Mint a bolygó pályájának minden centimétere,
Mint madár útjának ezer kilométeres röpte,
Mint néma halrajok vándorlása mély tengerekben,
Amióta ismerlek, olyan biztos vagyok benned.
VÁRLAK
Várlak, mint a virrasztó a hajnalt,
Mint a reggeli harmatot a föld,
Várlak, mint senkit nem vártam soha,
A lelkem csak érted kiált, üvölt.
Várlak, mint kék éj a csillagokat,
Mint reszkető növények a tavaszt,
Mint elültetett magok a napfényt,
Mint repülő madár az ágakat.
Várlak mint egy hajós a parti fényt,
Amikor tenger vadul háborog,
Várom a napokat, amikor én,
Álmodban már csak veled táncolok.
Kívánom a csendet, de csak Veled,
Nagyon-nagyon a békés estéket,
Várom a napot mikor mellettem,
Talán elmúlhat minden félelmed.
Bárcsak itt lennél most, vagy én Veled,
Nem számít a hely és az idő sem,
Várok rád, hogy elmondhassam végre,
Mit gondolok bolondos szivemben.
A percek nélküled oly üresek,
Az órák oly kínosan peregnek.
A napokat, heteket számolom,
S a helyemet én sehol sem lelem.
Várlak.
A VÉGTELEN PERCEI
Szeretlek téged, mint még soha senki mást,
Csak arcodat látom, szemeid mosolyát.
Szád édes vonalát, tekinteted mélyét,
Homlokod vonulatát, ajkaid ívét.
Aludj édesen tovább, én majd álmodok,
Gondolataimban csak veled szárnyalok.
Lelkünk finom, harmatzöld pázsiton pihen,
Egymást öleljük a végtelen perceiben.
|
|
|
0 komment
, kategória: Scheffer János |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2016. Február
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
44 db bejegyzés |
e év: |
415 db bejegyzés |
Összes: |
4838 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./ (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc ( (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva ( (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás ( (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (148)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. (0)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (0)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (68)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
|
- Ma: 2188
- e Hét: 7820
- e Hónap: 30308
- e Év: 208183
|
|
|