|
2016-02-13 20:36:29, szombat
|
| |
| |
Márai Sándor: Velence
Velencébe idegesen érkeztem és folyton ettem. Scampival kezdtem, a ,,Cavalettó"-nál aztán valami édeset ettem ,,Florian"-nál, aztán valami sziruposat a ,,Merceria" egyik cukrászdájában, aztán véres húst a Lido egyik divatos vendéglőjében. Közben múzeumokat jártam és Verdit hallgattam a Szent Márk tér kávéházai előtt. Mindebben volt valami édes és csömörre ingerlő, valami, amit nem bírtam egészen megemészteni, valami állott és gyomorrontásra ingerlően buja - Tintorettóben is, a scampiban is, a dózsék dísztermében is, még Goldoniban is. Az ember Velencében körülnéz az utcán, akárhol, lelkesen; s rögtön utána szeretne szódabikarbónát venni.
Márai Sándor: Velence, másodszor
Velence, mindenki számára, az örökké elmulasztott nászút; azok számára is, akik ott jártak nászúton. Igen, gondolják egy életen át, pontosan így kellett volna: Velencéében a Danieliben, a galambokkal, a gondolásokkal és a megfelelő nővel. Mindenki így érzi, tíz év múltán azok is, akik a megfelelő nővel voltak ott.
Márai Sándor: Velence harmadszor
Vannak szavak, melyeket egy magasabb rendű illemtan szabályai szerint Velencében sem illik kimondani. Például ez: - Szeretlek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
