|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2016-02-17 22:12:22, szerda
|
|
|
Milyen különbül, mennyivel forróbban és bensőségesebben vagyunk azonosak bűneinkkel, fogyatékosságainkkal, mint erényeinkkel és képességeinkkel! Mennyivel inkább jellemez engem az, ami gyöngeség bennem, amire vágyom és tudom, hogy árt nekem, amit szeretnék, s amihez nem vagyok elég erős, bölcs és fegyelmezett, mint az, hogy néha és nagyjából mégis összeszedem magam, elkövetek valamit egészségemért is, mellékesen teljesítem kötelességeim. Igazában a bűn vagyunk, a gyöngeség, az, amit leplezünk. Az erény, ami kilátszik belőlünk, felülete csak a jéghegynek, ami a mélyben vagyunk. |
|
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
2016-02-17 21:49:38, szerda
|
|
|
Kohut Katalin: Hintás kislány
Fekete kötélen lóg
a világ-hinta.
Ébred a játszótér,
a gyerekek korokat,
vallásokat játszanak.
A kapu felett a szél
egykedvűen fütyül.
A kislány a hintából
bizalmatlanul mered,
nem tudja, hogy élete játék.
Kapufához csomózott
kötelét az egyik báb
kioldja és önálló életet él.
Leszakad a hinta,
feneketlen hínárba
pottyan a kislány,
a játszótér báván áll,
dermedten csodálva
a féktelen ünnepi sereget.
Aztán a the end:
istálló-házban
kiolvasott könyvek,
darabokra hullt biblia,
újságpapírt fúj dühös szél,
nincs több ébredő játszótér.
2016. február 17. |
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
2016-02-17 19:54:47, szerda
|
|
|
Vilma nagy tehetség hírében állt, az egész város ismerte, hallgatta énekét. Az iskolában az ének tanárnő áthívta a normál osztályoknak dalokat tanítani. Hivatását űzte, közben játszott a hangokkal, a szavakkal. Nincs is tökéletesebb az időmértékes beszédnél, nincs kellemesebb a fülnek a zengő leányhangnál! Egyes népek kutatják már kisgyerekkorban, kinek mihez van tehetsége és azt fejlesztik tovább. De van olyan ország, ahol a született zseniket lehetetlenné teszik, vagy megszokik és monoton munkára kényszerül, vagy megszökik idegenbe, oda, ahol a tökéletes nyelvet nem ismerik és beszélik.
Ballagása szomorúsággal töltötte el, senkije sem volt, akiben bízhatott. Egyedül a nagynénje köszöntötte egy csokor virággal, melyet szerényen fogadott. Hogyan és kinek mondhatta volna el, hogy a mostoha apja rátörte a spájz ajtót, ahol mosakodott, s beleharapott a mellébe. Ez a titok második szégyene volt, melyről nem illett beszélni. Restellt panaszkodni, inkább meghalt volna, mint bárkinek is meséljen lealacsonyodott életéről. A mostoha csak húst evett naponta, Vilma meg néha elcsent fél szelet száraz kenyeret, azt majszolta, amikor senki sem látta. Mostohája azt kiabálta, hogy azért vette el az anyját, mert ilyen szép lánya van, jó lesz a fiának feleségnek.
Nyáron kölcsön kért osztálytársa édesanyjától ötven forintot a gimnáziumi beiratkozáshoz biztosításra. Nem kért engedélyt, tudta, hogy tanulnia kell, bár gitárja már régen a sarokban porosodott. Zenei tanulmányait is az anyja miatt hagyta ott, mert bejárt a gitár tanárjához. Vilma olyankor lesütötte a szemét a földre, bedugta a füleit, már sírni sem volt képes. A beiratkozás után nagynénjéhez szökött. Estefelé megérkezett az anyja karon fogva a mostohával. Azt mondták, nem bántják, csak menjen haza. Valóban nem verték meg, csak tovább éheztették, majd szeptember elsején bezárták a lakásba azzal, hogy nem fogják négy évig eltartani. Kevesellték a családi pótlékot és gyerektartást, amit magukra költöttek. Anyja kerített neki hatórás munkahelyet egy varrodában. Csak úgy tudott dolgozni, hogy közben énekelt. Három felnőtt munkáját végezte ötszáz forintért. Ő vágta kézzel a szőrös, vastag kabátokról a felesleges anyagokat le, ő fércelte a gallérokat, ujjakat, zsebeket, ő vasalta le azokat, ő volt, aki a nyolcórás munkaidő végén megszámolta és leadta a meónak a kabátokat, de ő volt a kávé felszolgáló is. Ujjaiból tűpárna lett, az olló keménysége vastag bőrt növesztett. Azt hitte, neki csak az a dolga, hogy szolgálja a többieket, egyedül abban lelte örömét. Hajas babának hívták, de nem tudták, mennyi teher gyötri leány szívét, hogy egyedül az ének engedélyezett, egyedül az jelenti a boldogságot. A hangját senki és semmi nem vehette el.
Reménye elveszett, hogy egyszer is születési hivatásának élhet, ezért szórakoztatta az öregeket, kívánság-műsort rendezett. Fizetésemelést azért nem kapott soha, mert a szalagvezető nem tudván, hogy énekel, azt mondta, hogy egész nap be nem áll a szája.
Kabátja nem volt, az ötszáz forintból nem tellett rá, egy vékonyka nyári felsőben járt a téli hidegben. Csizma helyett egy antilop cipőt viselt. Szíve fájt, amikor egy hétre felvettek egy bolond lányt dolgozni, s a szalag varrt neki télikabátot. Vele senki sem törődött, senkinek nem volt rá szüksége. Reggeli és vacsora szünetekben kiállt a bagósok közé, hallgatva arról, hogy neki nincs mit ennie. A hangos varrógépek zúgásától nem lehetett hallani a gyomra fájdalmas és hangos korgását. Rázta a köhögés egyre sűrűbben és erősebben. Még soha nem volt beteg. Orvoshoz kényszerült abban a tudatban, hogy az orvos, aki felelős érte és minden életért magasabb rendűbb elméletben az embereknél. Bizalommal ment kivizsgálásra. A belgyógyászaton hányingere miatt megkérdezte durván tőle a főorvosnő, nem terhes-e véletlenül. Elsírta magát, s tűrte, hogy próbálkozzon cső ledugásával, amit folyamatosan felköhögött. Meghiúsult a gyomor tükrözés. A tüdőgondozóban aztán közölte vele láthatóan ijedten és együtt érezve vele a főorvos, hogy már ne menjen sehová, mert nagyon nagy folt van a tüdején, tüdő-mellhártyagyulladása van, szanatóriumba kell mennie. Élete első ember-orvosa volt. Másnapra kirendelte a mentőt, mert egy távoli kastélyba kellett mennie. Anyja, aki mindig kutatott a holmija között, megtalálta a beutalót. Soha nem szerette, nem volt képes rá, sem aggódásra, törődésre, gondoskodásra, de most megijedt, hogy valakik valahol számon kérik a betegséget. Elszaladt a boltba és vásárolt egy világoskék, kapucnis téli kabátot. Mivel nem szólt soha Vilmához, a leány csak reggel, készülődéskor vette észre a szépséget, amelynek fekete prémjét egykedvűen simította meg. Már ő soha többé semminek sem fog örülni, már kiürítette a szenvedés minden kínját.
A szanatóriumban egy hónapos szobafogság után kimehetett az udvarra. Tavasz bódította üde illatával, a fenyők szorgalmasan integettek felé, mint örökzöld barátai, mintha üzenetet küldtek volna. A fenyves magába fogadta. Egyetlen szórakozása az ének volt. Folytatta a kívánság-műsort, minden betegnek elénekelte kedvenc dalát.
Megérkezett a kastély előző tulajdonosának a családja. Felfigyeltek a pacsirta hangjára. A látvány Arnoldot elvarázsolta. Fenyőzöld szempár, gesztenyehaj, szívhez szóló melódia. Megkérte, énekelje el kedvenc dalát. Vilma utánozva az eredeti énekes hangját sajátos, jellegzetes csengéssel kezdte el: ,,A csillag fényét a naptól kapja, a föld virágot ad a rétnek, a virág mézét a méhecske kapja, de mit adhatok én néked?..."
Arnold a végén odanyújtotta két kezét a lánynak, s ő életében először megismerte az érintés szeretet-hatalmát. Bizseregtek az ujjai, fejét a mámor bódulata lepte meg.
Arnold a fenyőzöld szemekbe nézve megállapította, hogy ez a riadt teremtés a világ legcsodálatosabb leánya, akiben a jellem és kecsesség, a nemesség és tisztaság található egyedül. Sétálni hívta, s megfogta ismét a kezét, majd magasba emelte, hosszan csodálta és elragadtatottan sóhajtotta Vilmának: - Valóban enyém most ez a finom, előkelő kéz, melyben az egész női nem becsülete megtalálható?
2016. február 17.
|
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
2016-02-17 16:18:12, szerda
|
|
|
Február elsején elvittem a közgyógyigénylésemet a miskolci kormányablakba. Kivártam a hatalmas sort. A zöldpapír - nyugdíjösszesítő - alapján a tavalyi 72%-os rokkantsági fokozatra rehabilitációs járadékot folyósítottak. Február 1-től 66 %-kal, négy százalék híján a rokkantságinak átminősítettek rokkantsági ellátottnak. Az ügyintéző visszaadta a zöldpapírt, átjavította alanyi jogra az igénylést, hiába mondtam neki, hogy nekem nem jár, mert visszavették 66 %-ra az állapotromlást, 70 %-tól számítanék rokkantnak. Most jött meg a visszautasító határozat, hogy nekem nem jár sem alanyi jogon, sem jövedelmem alapján a közgyógyellátás. Felhívtam telefonon a kormányablakot, hogy megkaptam az elutasító határozatot, hogy nem jár alanyi jogon a közgyógy. Kitámadott az ügyintéző, hogy ilyet ne mondjak, hogy ő alanyi jogon vette el a papírt, kérdezte végig támadva, hogy be volt-e adva jövedelem igazolás. Hogy lezárjam a vitát, meghasonlottam magammal, életemben először hazugságra kényszerítve azt mondtam, hogy be, holott ő adta vissza, hogy arra alanyi jogon nincsen szükség. Azért hívtam fel eredetileg, hogy megkérdezzem, kell-e mennem lemondani a fellebbezési jogomról, ami 15 nap.
Örültem, hogy a havi húszezer forintos gyógyszer meg lesz oldva, nem fogok ismét nyomorogni, mert a rezsit fizetni kell, nem marad semmire sem pénzem. Örültem, hogy a Müller Péter Sziámiék elmeosztálya által tönkretett lábaimra tudok íratni ortopéd cipőt. Müllerék a lábaimat a skizoprenek gyógyszer mellékhatásai miatt tették tönkre, haladva végig valamennyi elmebetegén az országnak, reformálva az egészségügyet húsz éve.
Háborog a lelkem a kitámadás, a játék, a város szándékos meghurcolása és nyomorba döntése, a hazugságra kényszerítésem miatt. Én nem lehettem semmi a vasfüggönyt emelők helyett, azokat tették sikeressé az egész világon, valamint Miskolc város ember-áldozása miatt világ-könyvtárával maga helyett. |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2016-02-17 08:45:50, szerda
|
|
|
Az ember csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket. (Márai Sándor) |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2016. Február
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
84 db bejegyzés |
e év: |
832 db bejegyzés |
Összes: |
7233 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (1217)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (139)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1633)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
|
- Ma: 309
- e Hét: 1071
- e Hónap: 12776
- e Év: 51777
|
|
|