|
2016-02-19 19:28:57, péntek
|
| |
| |
Ma két jó dolog is ért: Tóth Krisztina elvállata a verspályázat zsűritagságát, s megnyitottam Borbély Karcsi tárlatát a Fleschben.
Ezt mondtam:
Hát persze, hogy hédervári, a falu hírességei között számon tartja. Mi barátunknak mondjuk, aki egy csöppnyivel fiatalabb nálunk - no nem olyan nagyon. De hiába írnak titulusként festőművészt a neve mellé, szereti az irodalmat , a jót - meg néha elnézésből a kevésbé jót is. Akinek képein van valami áttetsző, másvilági, valami sejtelmes, engemet folyamatosan izgató.
Meg szereti a zenét és a bort, ezeket az összetartozó dolgokat. Meg bennünket szeret, ami nem mindig könnyű neki, de nekünk jó.
A világnak feszülő művész ő, háttal a pincefalnak, s támaszkodás közben azért figyel ránk, szemléli ezt a őrültségében, s törékenységében is szép világot.
Tanult mindenfelé. Győrben, Szombathelyen, Budapesten, de nem tanulta meg mégsem úgy megfogalmazni a bennünk lévőt, hogy ne kezdjen mindig újra és újra bele. Tanítja a kézzelfoghatót, miközben szereti a kézzelfoghatatlant, mert ha valami készen van, ha valamiben nem maradt egy csöppnyi de, akkor azzal nincsen megelégedve.
Kíváncsi festő ő, kérdez és kérdez, de nem szereti az egyértelmű válaszokat. Nem véletlenül művészetterapeuta, nem csak művész. ,,A művészet a lélekformálás eszköze és módszere is számomra, amely egyaránt alakít tovább tanárt és tanítványt, ahogy a Mű az embert. Alkotás és nevelés egysége értelmezi, jellemzi szakmai, pedagógiai alapelveimet, amint a művészi és pedagógusi alkotómunka kettős egysége jelent számomra folyamatot és célt is egyben."
Ezt írja honlapja homlokára, próbál megtéveszteni bennünket, mert itt állva képei előtt számunkra ezek az opuszok önállóan élnek a térben, sőt mi több, bennünk. S ránkszólnak: fejtsél meg bennünket, fejtsd meg magadat bennünk.
Grafikák, festmények és szakrális alkotások a hármas egység Borbély életművében, s bennem a Föld sorozat maradt meg kitörölhetetlenül, s a Keresztút. Ami összefogja ezt a múltbéli két sorozatot a mai, falakon látható képekkel, az az arany jelenléte. Az arany nagy lelkesedést, erős inspirációt jelez és újratölt életerővel .Csillogó fénye folytán a Naphoz kapcsolódik; sugárzása a fényt szimbolizálja. A napfény, a tűz színe, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe, így lett szinte minden uralkodói hatalom szimbólumává.
A katolikusoknál minden arany spirituális szentséget jelez. Ha szeretem az aranyat, nagylelkű vagyok, érett gondolkodású - mondja egy másik magyarázat. Tudom, hogy miért vagyok itt, tisztában vagyok életem céljaival.
Amíg a Föld sorozatban az arany megrepesztette a glóbuszt, s fájdalmasan gyönyörűen csorgott alá belsejébe, most finom vonalként, már- már csak jelzésként van jelen az itt látható képeken.
Az elmondottakból talán kiolvasható, a mostani tárlatot én folytatásnak vélem, nem újrakezdésnek az építkezés tárlatának. Vannak számomra ismert képek, motívumok, de újdonságok is.
Az mostani anyag, csak egy szeletét mutatja fel Borbély világának, a kiállító terem határt szab egy nagyobb ívűnek. Még nyomon követő, hogy Karcsi egy - egy alkotása szinte leletszerűen tárja fel a művészi világot. Metszetei a belső táj egy - egy darabkáját villantják föl, némelyik olyannak tűnik számomra, mintha egy talált tárgy lenne, s annak letisztogatása közben lenne látható. Még föld és avarszagú, még nyers és barna, és zöldes. A töredék persze, mint a hullám a hullámzást, az egészre enged asszociálni.
E belső tájban nincsenek kontúrok, néha címe sincsen egyik-másik opusznak, nehogy bele tudjunk kapaszkodni, s elvigyen valahova bennünket, ahova a festő nem szeretné, ha eljutnánk.
Jó így együtt látni Borbély Károly dolgait, bár én egy nagy galéria összes termeiben szeretném egyszer látni az egész termést. Jó azért is, mert úgy ismerjük őt, aki szívesen állít ki közösségben, együtt másokkal, aki úgy különül el, hogy vállal.
Nem könnyű út az övé. A tanári pálya sok erőt elszív, s de a szívós építkezés meghozza a maga gyümölcsét. Tudjuk, a tehetség kevés, a szorgalom kevés, isteni kegyelem is kell, s néha úgy érzem egy-egy kép előtt megállva, részesül ebben a kegyelemben.
Delelőn van Borbély Károly, élete teljében, s én tiszta szívből kívánom az alkotás öröme mellett az elismerésben részesülés öröme is érje el minél gyakrabban.
Hogy mi is vele örülhessünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
