|
2016-02-21 22:49:58, vasárnap
|
| |
| |
Legtöbbször télidőn érkezett, s valamilyen nyers és maró medveszagot hozott magával: vedlett szőrű lábzsákokból mászott elő, a behavazott szánból, prémek és takarók közül, kucsmásan és szőrösen, dünnyögve és hórihorgasan, mint valamilyen vándorútra kelt északi istenség. Rögtön teát kellett főzni neki, sok rummal, később, estére forralt bort, a reggelt több kupica pálinkával kezdte, s napközben is mindegyre ivott, dörmögve és mellékesen. De nem volt soha részeg.
A lakást megtöltötte idegen, téli szagokkal. Semmi közünk nem volt hozzá; csak éppen megrettenve éltünk, amíg ő is ott tanyázott a meghitt falak között. Másodnapra elkókadt, valahogy jelentéktelenebbnek hatott; már tudtuk, hogy nem is olyan félelmes, csak öreg, önző és együgyű. De érkezéseit mindig valamilyen operaszerű megdöbbenés kísérte, úgy vonult be, szőrösen, mint egy orosz operában a kényúr. Nem is tudott más egyebet, csak megérkezni. Aztán hanyatlott. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
