Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Beszélgetés egy pánikbeteggel
  2016-02-28 12:54:24, vasárnap
 
  “Rendezett környezetben felnövő és élő emberek is szoronghatnak, csak őket talán kevésbé értik meg."

Sophie Oksanen Baby Jane című könyve egy pánikbeteg lányról szól. Rendhagyó módon interjú következik a téma kapcsán. Alanyomat nevezzük Z.nek. Z. is pánikbeteg.

“Hogyan történhetett, hogy a város legmenőbb, fekete bakancsos leszbije saját otthona rabjaként, az éhhalál szélére sodródva tengeti vegetáláshoz hasonlító életét? Kormi elszigeteli magát a lakásban, nem vásárol, nem mozdul ki, a szemetet sem meri levinni. Szorongástól szenvedve még a legegyszerűbb dolgoktól is visszariad. Kormi hosszú éveken át sikerrel rejtette el lelki betegségét. S mikor már feltárulkozna, amikor minden idegszála könyörögne a segítségért, senki sem érti... a szavak rosszkor, rossz helyen hangzanak el, és süket fülekre találnak."

Sohpie Oksanen: Baby Jane
Olvastad a könyvet?

Igen, olvastam, de nem tetszett. Tudod, vannak azok az írások, amikor olvasás közben azt érzed, hogy ez rólad szól. Katartikus élmény tud lenni, amikor egy író kimondja a gondolataidat, amikor látod, hogy nem vagy egyedül, vagy valaki csak megfogalmazza azt, amire te képtelen vagy. Ez az élmény nem jött a Baby Jane olvasása közben. Érintettként azt éreztem, hogy nincs kidolgozva. Nem mondta ki azt, ami velem történik, nem adott újat hozzá a problémámhoz. Ezért csalódott voltam, de lehet, hogy ennek az az oka, hogy évek óta várom, hogy történjen valami, amitől ennek vége lesz. Lehet, hogy tudat alatt ettől a könyvtől vártam a receptet. Ennek ellenére örülök neki, mert beszélnek egy olyan nehézségről, amivel én is küzdök, és ami az én életemet is befolyásolja. A könyv által tabukat döntenek le, és elindul egy párbeszéd író és olvasó, olvasó és olvasó, érintett és hozzátartozó, laikus és szakember között.

“Ha megfázol, tudod, mit kell tenned. Ha gyomorrontásod van, szintén ismered a módszereket. Ha mentális fronton betegszel meg, fogalmad sincs, mit kellene csinálnod, és azt sem tudod, mi történik veled."


Mióta befolyásolja az életedet?

Nagyon sok éve, igaz, most már nem olyan mértékben, mint eleinte. 29 éves vagyok, 23 éves koromban kezdődött minden, de a terápiák alatt oda jutottam, hogy mindig is pánikolós voltam, csak korábban tünetmentesen éltem.

Mi történt 23 éves korodban?

Befejeztem a főiskolát egy Budapest közeli kisvárosban. Ott nagyon védett környezetben éltem évekig, a kollégium-főiskola-helyi szórakozóhelyek háromszögében mozogtam. Mivel a fősuli ebben a kisvárosban üzemelt, egyértelmű volt, hogy ott a frissen végzett többszáz diák nem fog munkát találni, ezért csoportosan költöztünk Budapestre, de végül sokan külföldre mentek, nem találták meg itt a helyüket. Én meg eléggé egyedül maradtam, és először kisebb cégeknél dolgoztam, amik nem tetszettek, mert sikerült megbízhatatlan vállalkozásokat kifognom, ezért jelentkeztem egy multihoz, ahova felvettek. Nagyon hamar igazi darálóvá vált az életem.

Aztán egyik nap, egy szombaton, azaz nem is munkanapon, egy barátnőmhöz menten éppen a belvárosban. Egyszer csak azt éreztem, hogy rám dőlnek a házak. Olyan érzés volt, mintha New Yorkban lennék: az épületek, a tömeg, a zaj nehézzé vált, és nyomni kezdett. Megszédültem, és légszomjam volt. Olyan ez, mintha kívülről látnád magadat egy nyomasztó filmben. Nagyon ijesztő volt, elkezdtem fel-alá szaladgálni, majd felpattantam egy villamosra, és haza mentem. Otthon megnyugodtam.

Tudatosult benned, hogy mi történt veled?

Nem. Fogalmam sem volt, hogy mi ez. Nagyon fiatal is voltam, és bár volt egy-két pszichológiát érintő tárgyam is az egyetemen, nem tudtam beazonosítani, hogy ez valamilyen pszichés jelenség lesz. Soha sem hallottam előtte a pánikról és az agorafóbiáról sem. Ezt nem tanítják a suliban, és a környezetemben sem volt senkinek hasonló baja, legalábbis akkor még így tudtam.

A pánikroham átmeneti erős félelemérzet vagy rossz közérzet, jellemzően hirtelen támad és általában nem tart fél óránál tovább. Tüneteiben különbözik más szorongásos betegségektől, a pánikroham hirtelen csap le, látszólag nincs kiváltó oka. Azokat, akiknél a roham megismétlődik vagy súlyosan rettegnek egy újabb rohamtól, pánikbetegeknek hívjuk. A betegség pontos oka egyelőre nem tisztázott, neurotranszmitterek csökkent mennyisége feltételezhető a panaszok hátterében. (Forrás: Wikipédia)

Az agorafóbia a görög ,,agora" (piactér) jelentésű szóból ered, a fóbia pedig valamitől való félelmet, rettegést jelent; magyar fordításban az agorafóbia a nyílt tértől való félelmet jelenti. (Forrás: Wikipédia)
Mi történt ez után?

Az történt, hogy nem sokkal később újra rosszul lettem, és nagyon gyorsan egyre gyakoribbá váltak ezek a tünetek. Nem klasszikus pániktüneteim voltak, hanem inkább szorongásos tünetek jelentkeztek nálam. Reggelente rosszul voltam, rendszeresen hánytam, ment a hasam. A szervezetem jelezte, hogy valami nem stimmel velem, de még mindig nem foglalkoztam ezzel túlzottan. A gyomrom vacakolt sokat, ezért elmentem egy kivizsgálásra. Hasi ultrahang, vérkép, egyebek. Természetesen minden lelet negatív lett, testi betegséget nem találtak. A körzeti orvosom mondta, hogy valószínűleg stresszes vagyok, és az életmódomon kellene változtatni.

Változtattál?

Nem, és ekkor követtem el az első hibát, de ezt már megbocsátottam magamnak. Nem kértem segítséget, és a környezetemben is sokan hisztinek tartották a problémámat. Nehezen viselem a felnőtté válást, stresszel a munka, az önállóság - mondták. ,,Fel kell nőni" - ezt is sokszor hallottam. Azt éreztem, hogy a munkám valóban túl sok stresszel jár, ezért munkahelyet váltottam. Sajnos, sikerült újra egy stresszes melót kifognom, de később megértettem azt, hogy egyik sem volt stresszes, én voltam stresszes. Ha könyvtárban kellett volna dolgoznom, valószínűleg ott is stresszeltem volna pl. azon, hogy valaki nem hozta vissza a könyveket.

Az egyik legnagyobb baj az, hogy nincs nálunk kultúrája a mentális betegségek kezelésének. Eleve: fel sem ismered, hogy mi van veled. Sokan hisztinek tartják, így te magad is annak gondolod. Nem mondják el, nincs tapasztalatod, mint egy testi betegségnél. Ha megfázol, tudod, mit kell tenned. Ha gyomorrontásod van, szintén ismered a módszereket. Ha mentális fronton betegszel meg, fogalmad sincs, mit kellene csinálnod, és azt sem tudod, mi történik veled. Nem is betegségként kezeled. Többnyire nem kezeled sehogy sem. Nincsenek eszközök a kezedben, nem tudod, kihez fordulj. Sok a kókler, ha el is jutsz oda, hogy szakember segítségét kérd, esélyes, hogy beleszaladsz egy kóklerbe.

Mit értesz kókler alatt?

Olyan embert, aki nem képzett, és sokszor súlyosabb kínjai vannak, mint neked. A szakember sem szent, lehetnek és vannak is problémái, de legalább törekednie kell arra, hogy a saját életét rendbe hozza. Vagy ne képzelje magát istennek, aki természetfeletti tudással rendelkezve képes mindenkit jó útra terelni. Amikor neked zűrös dolgaid vannak, nem ismered fel azt, ha másnak is azok vannak. Örülsz, hogy valaki azt mondja, ő tud neked segíteni. Egy igazi szakember nem mond ilyet. Ő elmondja azt is, hogy neki van ötlete, tudása, de a gyógyulásod rajtad is múlik. Jár szupervízióra, tagja valamilyen szakmai szervezetnek.

Térjünk vissza a problémádra. Hogyan folytatódott az életed?

Furcsának tűnhet, de évekig nem kértem segítséget. Ez is egy komoly probléma, mert egyre jobban elmélyül a szar az életedben, és minél tovább húzod, annál nehezebb lesz kezelni. Az életem természetes velejárója lett, hogy a tüneteim miatt lemondok olyan dolgokról, amelyek előtte természetesek voltak a mindennapjaimban, és közben meg szorongtam.

Mik ezek a dolgok?

Tömegközelekedés helyett gyalog jártam és kocsival. Kerültem azokat a helyeket, ahol tömeg van, illetve a zárt helyeket is. Nem jártam színházba, koncertekre.

Mi történt volna, ha elmész ezekre a helyekre?

Ilyenkor mindig rám tört a rosszullét. Nálam nemcsak tipikus pániktünetek jelentkeztek, hanem görcsölni kezdett a gyomrom. Hányinger kerülgetett, izzadtam, féltem. Ami fontos, az az, hogy elkezdtem félni attól, hogy rosszul leszek. És ez vezet az agorafóbiához. Eleinte csak tömeges rendezvényekre nem indulsz el, aztán már az is gondot okoz, hogy átszaladj az 500 m-re lévő közértbe. Sokan nem tudnak bejárni a munkahelyükre sem, ami újabb nehézségeket fog okozni, hiszen elveszíthetik az állásukat, amivel anyagilag is jön a krakk. Meglepő, de mindig voltam annyira erős, hogy mindig bejártam dolgozni. Tudtam, hogy a munkahelyem az utolsó bástya, ha feladom azt is, akkor tényleg végem lesz.

Kértél segítséget?

Igen, lassan elmeséltem a barátaimnak, hogy mi történik velem. De ők sem tudták, mit lehetne csinálni. És itt felhívnám a figyelmet arra, hogy képzett, olvasott, értelmes emberekről beszélünk, de egyiküknek sem volt hasonló baja, így nem tudtuk, mi a megoldás.

Aztán lett egy munkahelyi barátnőm, akivel szintén megosztottam a gondomat. Neki is voltak életvezetési problémái korábban, és sok mindent kipróbált már, ami segített neki. Ő ajánlott több lehetőséget, végül egy kineziológust választottam. Erről nem szeretnék részletesen beszélni, nekem ez a módszer nem segített. Hangsúlyozom, hogy ez nem jelenti azt, hogy másnak sem segítene.

Meggyőződésem, hogy mindenkinek van segítség, csak meg kell találni a megfelelő módszert. Nincs egységes recept, mindenkinek más segít. Türelem kell ehhez, mert lehet, hogy nem hoz eredményt az először, másodszor kipróbált módszer vagy tudomány, de menni kell előre, amíg meg nem találjuk a nekünk valót.

Mi segített neked?

Az volt a furcsa, hogy én sokáig nem beszéltem a bajomról, aztán elkezdtem mondogatni, hogy mi történik velem. És kiderült, hogy nem vagyok egyedül. Rengeteg ismerősről tudtam meg, hogy hasonló problémái voltak vagy vannak. Mindenki ajánlott szakembert, módszert.

A segítség végül teljesen váratlanul érkezett meg. Egy könyvsorozatot kerestem a neten egy teljesen más témával kapcsolatban, és a kereső kidobott egy nőt, aki éppen ezeket árulta. Nem hiszek az ilyesmiben, de rákerestem a nőre a fb-on, és a profilképén kívül nem sokat láttam belőle, de a képe alapján azt éreztem, hogy ő fog nekem segíteni. Tudom, hogy ez elég elvontan hangzik, én sem hiszek ezekben a dolgokban, de nekem ez ugrott be. Írtam neki a könyvekkel kapcsolatban, válaszolt. Majd egyszer csak úgy döntöttem, rákérdezek. Azt kérdeztem, hogy ő véletlenül nem foglalkozik segítő munkával? Elég most annyit mondanom, hogy kiderült: pszichológus. Megírtam neki, hogy gondjaim vannak, és megbeszéltünk egy személyes találkozót.

Lett ennek folytatása?

Igen, lett folytatása, egy évig jártam hozzá egyéni terápiára. Elég rizikós így szakembert választani, de ő fel tudott mutatni nekem sok mindent. Papírokat a végzettségéről, szupervíziókat, amelyekre ő járt, és csoportterápiákat is szervezett, ami ellenőrizhető volt a neten. Valamint elsőre megbíztam benne, és hittem benne, illetve a módszerében. A személyes szimpátia nagyon fontos, ahogyan a bizalom is.

Már az első alkalmak után javult a helyzetem, megszűntek a rosszullétek, elkezdtem mozogni.

Milyen módszerrel dolgozott?

Többféle módszert vegyített. Egyrészt voltak a beszélgetések, amikor a kérdései alapján haladunk előre, és dolgozunk fel sok mindent. Aztán voltak ellazult állapotban történt szimbólumelemzések, amelyek tudat alatti szintén mozdítanak be dolgokat. Ez az ún. integratív pszichoterápia. Ezt úgy kell elképzelni, hogy lefekszel, ellazulsz, és megjelentetsz egy képet, erről beszélgettek ebben az állapotban. Ott nem történik semmi, már mint tudatos szinten, de ezt sokszor álmatlan éjszakák követik. Bemozdul sok minden, felszínre törnek olyan korábbi történések, emlékek, amelyek létezéséről tudatos szintem nem is tudtál korábban. Néha monodrámáztunk is, az is sokat segített. Komplett módszer volt: dolgoztunk a napi problémák kezelésén, visszamentünk a múltba, különféle technikákat tanultam meg, és közben egyre komolyabb önismeretre tettem szert.

Az integratív pszichoterápia olyan felnőtt pszichoterápiás módszer, amely a terápiás kommunikációt a módosult tudatállapot hasznosításával, és egy adott terápiás feladatra alkalmazható számos pszichoterápiás módszer felhasználásával kívánja megvalósítani. Forrás: Integratív Pszichoterápiás Egyesület

A pszichodráma - mely hatásmechanizmusát a belső lelki tartalmak, élmények és konfliktusok megjelenítésén keresztül fejti ki - felhasználási területe rendkívül széles: alkalmazható az önismeret fejlesztésében, szervezetfejlesztésben, közösségformálásban, konfliktus kezelés-, személyes hatékonyság fejlesztése során, de jó kiegészítő módszer oktatásban, képzésben is. Forrás: Magyar Pszichodráma Egyesület
Megoldódott a problémád?

Még nem teljesen, de normalizálódott az életem. Egy év után a pszichológusom külföldre költözött, így nem tudtuk folytatni a közös munkát, ami nagyon megrázó volt számomra. Utána megcsináltam még egy terápiát egy másik szakemberrel, aki ugyanazzal a módszerrel dolgozott, mint az első, de abban a körben teljesen más dolgokat tanultam meg. Még nem vagyok teljesen kész, de ennek ellenére most már szinte teljes életet tudok élni. Vannak helyzetek, amelyek még mindig problémásak, de türelmes vagyok magammal. Sok év alatt kialakult szart nem lehet helyrehozni egy év alatt. Legalábbis nem mindenkinek. Még dolgoznom kell magamon, de jó úton járok, és ebből a szempontból sokat köszönhetek a pszichológusaimnak. Nekem az általuk képviselt módszer megfelelő volt. Elemzésekre, beszélgetésekre, önismeretre épült, és ez illeszkedik a személyiségemhez. Nagyon igaz erre az egész terápiás folyamatra, hogy az út a fontos, nem a cél. Rengeteg nyereségem van, alaposan megismertem magamat, és ez fontos számomra a kiegyensúlyozott élethez.

“Rendezett környezetben felnövő és élő emberek is szoronghatnak, csak őket talán kevésbé értik meg. Meg kell magyaráznod, ha nem vagy jól."

Kiderült, mi okozta a problémádat?

Igen, nagyjából kiderült, de ez egy elég komplex folyamat, nem feltétlenül az a lényege, hogy megtaláld a forrást. Illetve a forrás te magad vagy, és ezért egyértelmű, hogy ez egy összetett dolog, aminek középpontjában önmagad megismerése áll. Legalábbis én azt tanultam meg, hogy ez a kulcs.

Ami a pánikot illeti, ez úgy működik, hogyha van hajlamod ilyesmire, akkor bármikor előjöhet. Lehet, hogy 40 évesen fog elérni. Azt mondják, hogy akkor jön elő, ha valamilyen tragédia ér, ez váltja ki. A tragédia alatt sokan halálesetet, komoly betegséget, valamilyen nagy csapást értenek. Viszont tragédia lehet az is, hogy a védett környezetedből kikerülsz, és egyedül kell helytállnod a világban, ahogyan nálam is történt. Nekem ez volt nehéz. Egészen gyerekkorban találtam olyan eseményeket, amelyek hatással voltak arra, hogy ilyen problémám legyen. És ehhez még csak nehéz gyerekkor, terrorizáló szülők sem kellettek. Rendezett környezetben felnövő és élő emberek is szoronghatnak, csak őket talán kevésbé értik meg.

Hogy érted ezt?

Úgy, hogy egy olyan világban élünk, ahol az emberek jelentős részének van valamilyen pszichés problémája. Ha azt mondod, hogy apám alkoholista volt, vagy bántalmazó kapcsolatban éltél, elvesztetted valamelyik szülődet gyerekkorodban, beteg a gyereked, akkor jobban elfogadják, hogy valami nem stimmel. Úgy értem, meg kell magyaráznod, ha nem vagy jól. Az én értelmes, intelligens, felvilágosult, olvasott környezetem jól fogadta a gondjaimat, amikor elmeséltem nekik. Tudod, ők olvastak Poppert, tudják, ki az a Bagdy Emőke, hallottak már a családállításról, így nem ítélkeznek. Ennek ellenére mégis kevesen tartottak ki mellettem. Hogy miért? Azért, mert beszélgetni a bajomról mindenki tud. Ömlenek a tanácsok, ők értik, és elfogadják. Nekik nem ciki az, ha valaki pszichológushoz jár. Viszont azt már nem értik, hogy miért nem mész el a szülinapi bulijukra. Azért, mert gondot jelent az oda való eljutás és a tömeg. Ezen a szinten már nem látják az összefüggéseket. Egy idő után nem hívnak. Nincs türelmük ahhoz, hogy lemondod a programokat. Egy pánikbeteggel kevés programot lehet szervezni, és türelem kell hozzá, hogy elinduljon valahova.

“A mentális kínok köztünk élnek, viszont kevesen érzékenyek annyira, hogy egy hozzátartozójuk kapcsán ezt mindig kezelni tudják. Nem szabad rájuk haragudni, az érzékenység nem rosszindulat és nem is ítélkezés kérdése."

Sokan lemorzsolódtak mellőled?

Igen, nagyon sokan, alig maradt valaki, de ezt nem bánom, és ezt őszintén így gondolom. Az a kevés ember, aki mellettem maradt, fontos számomra. Tudom, hogy ők elfogadnak, és képesek értem áldozatot is hozni. A legjobb barátnőm is ilyen. A közös programoknál szempont, hogy mire vagyok képes, és ő ezt még soha sem vetette a szememre. Nem várt el cserébe semmit tőlem. Türelmes volt mindig, és ez gyógyít. Nincs annál rosszabb, mint amikor szorongsz és félsz, és akkor még attól is szoronganod kell, hogy mit reagál a környezeted a szorongásodra. Vicces felismerni azt, hogy sokkal jobban szorongsz attól, hogy mit fognak reagálni a szorongásodra. Érted ezt? Szorongsz a szorongás miatt.

Haragszol rájuk?

Már nem annyira. Amikor leléptek, haragudtam. Ezt a részét nehezen dolgozom fel, pedig tudom, hogy nem akartak bántani, és az eszem érti őket, és el is fogadja a reakciójukat.

Ítélkeznek az emberek?

Az a tapasztalatom, hogy a társadalom egy képzett és művelt rétege mentes az előítéletektől, nem mond ítéletet, nyitott és elfogadó. Eléggé olvasott ahhoz, hogy megértse, mi történik, a testi betegséggel egyformán kezeli a mentális betegségeket. Sokaknak van valamilyen baja: depresszió, szorongás, pánik, általános rosszkedv, kiégés, egyebek. A mentális kínok köztünk élnek, viszont kevesen érzékenyek annyira, hogy egy hozzátartozójuk kapcsán ezt mindig kezelni tudják. Ehhez nemcsak felvilágosultság, hanem érzékenység is kell, és rengeteg türelem. Nem szabad rájuk haragudni, az érzékenység nem rosszindulat és nem is ítélkezés kérdése. Van, akinél adottság, másnál releváns tapasztalat hiányát jelenti. Nem mércéje annak, hogy szeret-e eléggé a barátod.

Hogyan csapódik le ez egy párkapcsolatban?

Meglepő, de ott jól. Nagyon sokáig nem mertem kapcsolatot kezdeni, mert úgy éreztem, hogy nem terhelhetek ezzel valaki mást is. Ugyanakkor, amíg túl nagy a káosz, nem érdemes párt keresni, mert nagy valószínűséggel nem jó embert fogsz választani, ha te sem vagy jól, de ez az én saját véleményem, nem tanács, nem kell megfogadni.

Viszont a férfiak mindig jól fogadták a gondomat, ők ezt lazán kezelték, lehet, itt előnyünkre van a ,,gyenge nő" mítosza. Vagy ők tényleg nem görcsölnek annyit, sem magukon, sem a párjukon.

“Nekem fontos volt az, hogy tudjam, kire számíthatok."

Mivel tud segíteni a környezet?

Először is azzal, hogy gondolja át nagyon, és ismerje fel, ha nem képes kitartani melletted. Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki biztosít arról, hogy melletted lesz és segíteni fog, aztán meg mégsem fog, és teherként tekint rád. Inkább gondolja át, és ha úgy érzi, hogy a helyzet meghaladja a képességeit, az erejét, akkor ezt egy kerek és egyszerű mondattal, magyarázkodás nélkül közölje. Nekem fontos volt az, hogy tudjam, kire számíthatok.

Ne nevezze hisztinek a problémádat, és ne jöjjön azzal, hogy önző vagy. Lehet, az vagy, de ez nem fontos a probléma kezelésében. Ha annak tart, akkor lépjen ki az életedből, senkinek, aki mentális gondokkal küzd, nincs szüksége ítélkező emberekre a közvetlen környezetében.

Szerintem ennyi a lényeg, minden más megoldható és elnézhető, valamint természetes reakciónak tekinthető. Engem nem zavart az, ha valaki módszereket ajánlott a gyógyulásomra, ahogyan az sem, ha hasonló történeteket kezdett el mesélni.

Az viszont rossz, amikor állandóan azzal szembesítenek, hogy te, a vidám, nyitott, társasági ember, akinek mindene megvan, miért változtál meg ennyire. És hogy ezt nem tudják összehozni veled. Régen olyan optimista és boldog voltál...

Mit szóltak ehhez a szüleid? Elmesélted nekik?

Egyszer elérkezett az idő, amikor őket is beavattam. Felvilágosultak és támogatóak, de megrendültek a hír hallatán. Egy szülő szeretné boldognak látni a gyerekét, nekik ez nagyon nehéz, viszont tudniuk kell róla szerintem. Az nagyon rossz, amikor nem tudnak arról, mi a bajod, és kritizálni kezdenek, mert például nem vagy hajlandó velük elmenni egy tömegrendezvényre. Ez az egyik legnehezebb része az egésznek. Hogy félreértenek. A családdal azért is érdemes megosztani, mert az önismereti utad során onnan is kaphatsz válaszokat. Nálunk kiderült, hogy nem én vagyok az első érintett a tágabb családi környezetben, és ezt fontos tudni. Gyerekként láttam pánikgondokkal küzdő rokont, csak akkor még nem nevezték nevén ezt a mentális betegséget, és én sem emlékeztem erre a fejezetre felnőttként.

A Baby Janeben azt írják, hogy az rontotta el, aki először elment neki bevásárolni. Mit gondolsz erről?

Én ezt nem tartom hibának. Tényleg van olyan, hogy képtelen vagy kilépni a lakásodból, és ilyenkor jó az, ha valaki segít. Hogy hol van ennek a határa? Ha azt tudnánk, akkor megtalálnánk a megoldást. Szerintem ebben a szakemberek tudnak támpontot adni az érintett állapotát figyelembe véve, de lehet, még ők sem. A pszichológusom mesélte, hogy sok pánikbeteget kocsival visznek el hozzá. Ha a hozzátartozó nem lépné meg ezt, akkor a beteg nem indulhatna el a gyógyulás útján. Azért sem lehet azt mondani, hogy ez hiba volt a Baby Jane történetében, mert még maga az érintett sem tudja, mi lenne jó neki, akkor egy hozzátartozó honnan tudhatná, mi az, amivel segít, és mi az, amivel árt.

Tudnál tanácsot adni azoknak, akinek hasonló problémájuk van?

Igaz, már elég szabadon élek, kevés tünetem és nehézségem van, de még nem távolodtam el annyira a problémámtól, hogy kívülről nézzem, így lehet, nem én vagyok a legjobb ember arra, hogy tanácsokat osztogassak.

Talán csak annyit mondanék pontokba szedve, hogy:

Ha ilyen gondod van, kérj segítséget szakembertől, lehetőleg minél hamarabb.

Ne szégyelled vállalni, ez is olyan, mint bármelyik betegség. Legyen pár ember körülötted, aki tudja, mi történik veled.

Van megoldás, de a megtalálásához türelem kell. Sok év alatt alakulnak ki ezek a mentális betegségek, nem biztos, hogy pár hónap alatt rendbe lehet tenni ezeket.

Ennyit tudok mondani, és bízom benne, hogy ezzel nem ártok senkinek. Én azt tanultam meg, hogy tanácsot osztogatni nem mindig ajánlott.

Azt is hozzá tenném, hogy nemcsak akkor érdemes magunkkal foglalkozni, amikor már gondjaink vannak, hanem megelőzésként is jó kicsit elmélyülni az önismeretben. Segíthet abban, hogy tudjunk konfliktust kezelni, nemet mondani, közvetíteni az igényeinket, célokat találni. Mázsás súlyok esnek le rólad, energiák szabadulnak fel, amit felhasználva elindulhatsz egy jobb irányba. Olyan képességeidet tudod általuk mozgósítani és használni, amelyek létezéséről korábban nem is tudtál. Viszont önismerettel foglalkozni nem mindig ilyen happy dolog, sokszor fájdalmas felismerések kísérik. Nem mindig könnyű, de nem mindig fáj.

Miért vállaltad el, hogy ha névtelenül is, de kiállsz a történeteddel?

Egyrészt talán segít valakinek. Talán beszélünk róla, és az mindig jó, egy lépés az elfogadás és a közgondolkodás megváltoztatása felé. E mellett ez a tisztulásom és a gyógyulásom része is. Tudom, hogy szerkeszteni fogod a szöveget, de ez nekem még így is egy tükör lesz arról, hogy hol tartok éppen.

Olvasni fogom a bejegyzést, és ha valaki kérdez, igyekszem válaszolni kommentben, de ezt nem ígérem meg. Jó lenne, ha beszélnénk erről, és mások is mesélnének, ha vannak hasonló tapasztalataik. Mert sokakban él egy Baby Jane, csak nem beszélnek róla. Baby Jane én vagyok, Baby Jane mi vagyunk.

forrás:tollampapirom		  
 
0 komment , kategória:  mások tollából  
Te mit értél el 25 éves korodra? És a saját lábadon állsz?
  2016-02-28 12:51:37, vasárnap
 
  25 éves, négy idegen nyelvet beszél, a saját lábán áll, saját erejéből boldogul. Hisz abban, hogy egy családcentrikus nő is lehet sikeres.

Együnk kalácsot?

Én tíz évvel idősebb vagyok, bölcsészdiplomám van, két idegen nyelvet beszélek (de mondhatnék négyet is, ha a nyelvtudást igazoló papírokat venném alapul), egyedül boldogulok, ahogyan ők is:

Zsófi
szintén 35 éves, Németországban szobalány. Summa cum laude végezte el a jogot, majd posztgraduális képzésben eu-jogász is lett, és a gimnázium végére már két idegen nyelven beszélt felsőfokon.

25 évesen ingyen bojtárkodott egy vidéki ügyvéd mellett, karrierje csúcsán nettó 120 ezerért dolgozott a kincstárnál. 60 ezer volt a miskolci, másfél szobás lakás törlesztője.

Tamás
szintén 35 éves, Írországban pénztáros. Kitűnő tanuló volt gimnáziumban, okos, értelmes és szorgalmas srác volt mindig, tanár lett.

25 évesen főállásban tanított, másodállásban kollégiumi nevelőtanár volt, nyaranta pedig építkezéseken is dolgozott. Majdnem elfelejtettem: két idegen nyelven beszél.

Réka
35 éves, Amerikában gyerekekre vigyáz. Matematika-ábrázoló geometria szakot végzett, másoddiplomásként pedig közgázt. Olaszul és angolul beszél.

25 évesen tanárként dolgozott két iskolában, mellette levelezőn tanult (mert fontosnak tartotta az egész életen át tartó tanulást), 40 km-t ingázott a két munkahelye között Szabolcsban. Anyja, aki egyedül nevelte fel, nem tudott neki segíteni, így Réka egyedül boldogult és boldogul ma is többezer km-re az otthonától.

Bence
35 éves, orvos, tudjuk, hogy ez mennyi tanulással jár.

25 évesen még a tanulóéveit töltötte, és én pályakezdőként egy vidéki cégnél többet kerestem, mint ő rezidensként.

Zita
35 éves, agrármérnök, a családi vállalkozásukban dolgozik, és mindig elmondja, hogy nem tudja, mihez kezdett volna, ha apja nem építi fel a céget.

25 évesen volt két diplomája, két nyelven beszélt, ösztöndíjasként külföldön is tanult. Szeretett volna turizmussal foglalkozni, de úgy döntött, jobban jár, ha beszáll a családi bizniszbe.

Roland
34 éves, Lengyelországban él, a versenyszférában dolgozik, diplomás, beszél idegen nyelveket.

25 évesen főiskolára járt, mellette dolgozott, és remélte, jó lesz majd minden, ha kikerül a suliból.

Emese
33 éves, újságíró, az ELTE-n tanult, most napi 12 órákat dolgozik.

25 évesen ingyenmunkás gyakornokként írt több lapnak, hogy referenciát szerezzen. Mellette tanított és gyárban is dolgozott, hogy vidékről be tudjon járni a budapesti szerkesztőségben.

Anna
33 éves, Németországban él, egy iskolában dolgozik asszisztensként. Az apja alkoholista volt, az anyja takarító, ő főiskolára járt önerőből, mert tanító akart lenni.

25 évesen túl volt 5 év gyakorlaton, tanított és gyerekekre vigyázott, de inkább elment egy hajóra dolgozni, hogy el tudja kezdeni az életét. Ott ismerte meg külföldi férjét, aki nem utas volt, hanem munkatárs. Anna két nyelven beszélt középfokon.

Linda
33 éves, Angliában él a férjével és a kisfiával. Főiskolát végzett, két nyelven beszélt.

25 évesen egy multinál dolgozott egy Budapest közeli városban, de a barátjával (későbbi férjével) Angliába költöztek, hogy megteremtsék az alapokat. Öt év után visszajöttek, de másfél év múlva újra Angliában voltak.

Őket látva azt hihetném, hogy ez az ország tele van cselekvésképtelen, menekülési kényszeres fiatalokkal. Nem kitartóak, nincs türelmük, és inkább kulimunkát végeznek egy idegen országban, ahelyett, hogy büszkén és szorgosan építenék a karrierjüket itthon. Önálló családként állhatnának a saját lábukon itt is, megtanulhatnának még két idegen nyelvet, hogy négy idegennyelv tudással ne tudják fizetni a számlákat. A napi robot, a gyereknevelés és a háztartási teendők mellett elvégezhetnének még egy egyetemet, és közben hihetnének abban, hogy Magyarország nagy lehetőségek kapujában áll, és lehetnek sikeresek a szakmájukban.

Nem teszik. Én meg nem hiszem, hogy tehetségtelenek, cselekvésképtelenek és türelmetlenek lennének. Azért nem hiszem, mert ismerem őket, többségüket gyerekkoruk óta.

Egyébként te mit értél el 25 éves korodra? Én semmi érdemlegeset. Hülye-e vagyok?

forrás:tollampapirom		  
 
0 komment , kategória:  mások tollából  
Elvágyódtam
  2016-02-28 12:50:00, vasárnap
 
  Már gyerekkoromtól kezdve volt bennem egy mehetnék, azt mondták, nekem sehol sem jó, mindig máshova vágyom, mint ahol éppen vagyok. Azt hittem, ez egy defekt, biztosan baj van velem, ha nem tudok megmaradni egy helyben. Végül ez a defekt tett leginkább azzá, aki most vagyok.

Nekem egyértelmű volt, hogy főiskolát vagy egyetemet nem abban a városban választok, amelyik közelében felnőttem. Oda jártam gimnáziumba, nem maradhatok ott örökre, kinőttem a várost, nincs ott több nekem.

Én már 14 évesen tudtam azt is, hogy egyszer Olaszországban fogok élni, végül 23 éves koromig kellett várnom, hogy mehessek. Az előző évben ismertem meg egy olasz fiút egy külföldi fesztiválon, és menni akartam az ő országába. A sors fintora, hogy végül nem találkoztunk újra, de már nem is volt fontos a viszontlátás, mire oda értem. Megpályáztam egy ösztöndíjat, amit nem is pályázhattam volna meg, így meg kellett reformáltatnom a rendszert.

Szeptember első napjaimban a családom feltett egy buszra a Népligetnél két óriás táska kíséretében - ekkor tanultam meg, hogy csak annyi csomaggal szabad elindulni, amennyit egyedül is elbírok.

Hajnal háromkor érkeztem meg, leszálltam a buszról és ott álltam huszonhárom évesen életem nagy kalandja előtt. Egyedül egy kihalt pályaudvaron néhány fura alak tekintetétől követve, két óriás táskával, amit nem bírtam egyedül megmozdítani. Nem éreztem nagy lépésnek, inkább volt izgalmas és szórakoztató a jelenet. Egészen addig, amíg a fura alakok elkezdtek hozzám közelíteni.

Életem egyik legszebb korszaka volt ez, hamar bekapcsolódtam.

És mi mindent tanultam meg ezen időszak alatt?

Nem kell a luxus

Én olyan körülmények között éltem Olaszországban, amit itthon valószínűleg soha nem vállaltam volna. Az egyetem erre létrehozott irodája segített szállást találni, de nem sok választási lehetőséget hagytak nekünk. Ismerőseik lakásait és szállásait adták ki, külön albérletet találni lehetetlen volt, külföldi diákoknak senki sem adott ki szívesen. Valahol aludni kell, hát, most csak ez van. Az ez nem más, mint egy lerobbant palazzo a város központjában, háromszintes, még egy nyomorult csengő sincs. A konyhát egy tűzhely jelenti, mosogatás műanyag tálban, a szoba puritán, fűtés napközben nincs, mert ti diákok vagytok, órán vagytok, így minek az. Szemben egy laktanya, az ablakon spaletta, függöny nincs, de az sok más országban sincs. Így, amikor első reggel hálóingben, kócosan felültem az ágyban, majd kinéztem az ablakon, szemben katonák kukkoltak engem távcsővel. A környéken mindenki tudta, hogy ebben az épületben diáklányok élnek, minden szeptemberben várták a következő turnust. Mi csak castellonak hívtuk a bérleményt, és pár hét után senkit sem zavartak a körülmények. Engem sem, és a svéd bankigazgató lányát sem. Pillanatok alatt meg lehet szokni a tálban mosogatást, a mosodában mosást, a hiányzó tárgyakat pedig összegyűjtöttük mindenféle helyekről. Igen, pont úgy, mint amire most gondoltok. Francia lakótársaim komplett étkészletekkel tértek haza az egyetemi menzáról, de lett nálunk szobainasként funkcionáló bevásárló kocsi és sörcsap is.

Sokan vagyunk sokfélék, mégis hasonlók

Azt ismeritek, hogy egy repülőn utazik a svéd, a francia, a spanyol és az albán? Mi ott sokan voltunk sokfélék, és mégis nagyon jól együtt tudtunk élni, hiszen nemcsak haverkodni kellett egymással, hanem hosszabb ideig együtt is lakni. Nem voltak szabályok, nem kellett egyeztetni, kinek mi lenne a jó, mégis jó volt mindenkinek. A két svéd és a két francia lány lett a barátnőm, hatásuk egész életemben meghatározó lett. Hamarosan együtt főztünk, közös lett a háztartásunk is. Valahogy pillanatok alatt eltűntek a különbségek, nem számított, ki honnan és miért jött, hogyan élt otthon. Új otthonunk lett, amit együtt alakítottunk ki. Ugyanazokra a jelenségekre csodálkoztunk rá, ugyanazokon nevettünk, a humorunk is egyforma volt. A humor fontos.

Vendég vagy

Miért küldenék el mindenkit egy időre külföldre élni? Hogy mindenki megtapasztalja, milyen az, amikor vendég valahol, amikor kisebbségben van, amikor idegen, amikor nincsenek meg ugyanazok a jogai és lehetőségei (én még az EU-s csatlakozás előtt voltam ott). Nyitottá és alázatossá tesz egy ilyen helyzet, ha addig nem, utána biztosan elfogadod, ha valaki más, mint amit megszoktál. Megszokod, hogy sokfélék vagyunk, és te vagy az, aki eltér az ottani megszokottól. Beolvadni nem tudsz, Európában sem, már a mozgásodon látszik, hogy eredendően nem oda tartozol. Elsírod magad, amikor egy olasz barátod anyukája tortát süt neked a születésnapodra, és üzenetet ír neked, hogy tudja, rossz lehet a szeretteidtől távol ünnepelni, és szeretné pótolni az anyukádat a születésnapodon. Hogy néha, amikor azt mondtam, magyar vagyok, Ciccolinát és Henger Évát meg az ott dolgozó magyar táncoslányokat emlegették. Mindez - jó esetben - azt váltja ki belőled, hogy nem teszel fel idétlen kérdéseket, csak mert valaki másképp él és gondolkodik, mint te. És ez arra is jó, hogy elfogadd magad, mert egy idő után már nem akarsz beolvadni, vállalod, hogy te olyan vagy, amilyen, neked ez a valóságod.

Nem várj sokat, hanem éld meg

Olaszországban szembesültem azzal is, hogy ne várjak túl sokat. A vidám, hangos, barátságos, nyitott olaszok nem voltak velünk vidámak, barátságosak és nyitottak. Idegenek voltunk nekik, a sokadik külföldi turnus, ők élték a mindennapjaikat, nem különösebben foglalkoztak velünk. Nem úgy viselkedtek, mint amikor turistaként futólag találkozol velük. Nincs ezzel gond, ez így normális, csak előzetesen nem erre számítottam. Nem kell semmire számítani előzetesen, ez egy jó lecke.

A svéd hatás

A svéd hatás - ez az, amiért nekem leginkább megérte elmenni Olaszországba. A svéd barátaim által megismerhettem egy olyan világot, amivel korábban nem találkozhattam. Jóléti társadalom, minőségi életstílus, külcsín helyett kényelem, a feminizmusról is tőlük hallottam először, de csak nagyon sok évvel később értettem meg, miről beszéltek nekem a nemek egyenjogúságát illetően. Fontos szerepük volt abban, hogy egyszerűen kezdtem élni, a mennyiség helyett a minőség felé fordultam. Ők a bátorságot tanulták el tőlem, mert sem a francia, sem a svéd barátnőim nem mertek egyedül elindulni, ők párban érkeztek, amit megbántak később. Azt mondták, általam jöttek rá arra, hogy megéri egyedül elindulni, mert így nem tudsz elkényelmesedni, sokkal nyitottabbnak kell lenned, mert nincs ott senki az országodból.

Tényleg ott marad egy darab belőled

Még ma is emlékszem az utolsó napokra. Először a svéd barátnőim, majd a franciák utaztak haza, én még két napig egyedül maradtam a városban, nélkülük. Amikor a svéd lányokat kikísértük a vonathoz szintén hajnalban, nem bírtuk tartani magunkat. Nagyon sírni kezdtünk, mindannyian. Tudtuk, hogy ennek vége, ilyen már soha nem lesz, ha fogunk is találkozni még egyszer, az már nem ez lesz. Véget érnek vidám napjaink, soha többet nem fogunk együtt reggelizni, éjszakába nyúlóan beszélgetni, beülni a kedvenc kocsmánkba, elmenni megint Velencébe, anyanyelvünkön szavakat tanítani egymásnak, megmutatni a világunkat a másiknak, sétálni vacsora után a városban, béna dolgokon viccelődni. Ez eddig tartott, erre az időszakra szólt, eddig voltunk egymás mellé rendelve, hogy szórakoztassuk és segítsük egymást. Mindannyian más szakosként jöttünk, más ösztöndíjjal, de érkezésünk és távozásunk napja nagyjából egybe esett.

Emberek jönnek és mennek az életünkben, én ekkor tanultam meg elengedni őket magam mellől. Van olyan, hogy nincs más választásunk, mint hogy elköszönünk és hálásak vagyunk, hogy megismerhettük egymást. Érezzük a hiányukat, szeretnénk, ha továbbra is velünk lennének, de erre nincs lehetőség. Ezért át kell gondolnunk, mit tanultunk tőlük, milyen hatással voltak ránk, mit viszünk magunkkal tovább belőlük.

Lehet-e a régi életet folytatni?

Sokan teljesen depresszióssá válnak, amikor haza térnek egy hosszabb utazásból, panaszkodnak, hogy ott minden jobb volt, itt meg minden nagyon rossz.

Igen, utazni és kiszakadni jó, de a kérdés mindig az, hogyan tudom mindezt a javamra fordítani. A távollét nem azt mutatja nekünk, miért rossz itt lenni, hanem azt, kik lehetnénk, hogyan élhetnénk, mi a fontos nekünk. Amikor elutazunk hosszabb időre és egy idegen környezetbe kerülünk, eltűnnek azok az elvárások, amik jelentősen meghatározzák az életünket, így sokkal inkább tudunk arra figyelni, mitől érezzük jól magunkat, kik vagyunk valójában. Letisztul a személyiségünk, lehull minden sallang, felszabadultak leszünk, mint egy jobb nyaralás alatt. Ez leginkább akkor működik, ha nem kerülünk méltatlan helyzetbe, mert az pont az ellenkezőjét mutatja meg, azt, milyen a legrosszabb énünk, a haragunk, a csalódottságunk.

Egy jól sikerült utazás, távollét viszont felszabadít, és fordulópont lehet az életünkben. Az egyik legjobb önismereti módszer, még ha nem is való mindenkinek.

Amikor haza jöttem, nagyon erős volt bennem a vágy, hogy megmutassam ezt a sok újdonságot a környezetemnek, ezt a legjobb szándékkal tettem volna, viszont ők csak néztek, nem értettek. Azt mondták, megváltoztam, el vagyok varázsolva, de ez nem baj, majd elmúlik. Ekkor értettem meg, hogy ez velem történt, rám volt hatással, mások nem voltak ott, és ezt tiszteletben kell tartanom. És én sem lettem jobb ember, több sem, csak ki tudtam szakadni a megszokottból, amit most a magam javára fordíthatok. Van, akinek nem kell ehhez elmennie innen, nekem el kellett, kétszer is.

A második elvágyódásom történetét egy másik posztban írom majd meg.

forrás:tollampapirom		  
 
0 komment , kategória:  mások tollából  
Közelebb közelebb, Uram Hozzád
  2016-02-28 10:28:17, vasárnap
 
  Közelebb, közelebb, Uram, hozzád!
Boldogan ölelem keresztedet át.
Édes lesz az nekem, hisz te fogd kezem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Ha vándorutamon a nap leszáll,
Nyugtot fáradt fejem csak nálad talál.
Álmomban rebegem, ó emeld a szívem:
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Lépcsővel álmodom, hozzád vezet,
Kegyelmed fölsegít azon engemet.
Angyali szózat hív, repes feléd a szív,
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Tövises szűk úton a mennybe fel,
Vándorló gyermeked bizton jut majd el.
Angyalok szárnyain segíts, segíts nekem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Repeső szárnyakon, felhőkön át,
A csillagok fölé, fel, uram, hozzád.
Melletted a helyem, ó emeld a szívem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Tudom, ha arcodat megláthatom,
Végetér majd akkor sok-sok bánatom.
Sóhajom végszava e hű ima legyen!
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

A legutolsó versszak nem része az eredeti dalszövegnek, csak később adták hozzá. Az érdekessége annyi, hogy Magyarországon kívül sehol nem éneklik ezt a bizonyos utolsó versszakot.		  
 
0 komment , kategória:  Család  
Nincs Cím
  2016-02-28 10:16:38, vasárnap
 
  BÚCSÚ AZ ÉLETTŐL

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené,
hogy én csak egy rongybábu vagyok,

és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.

Talán nem mondanék ki mindent,
amit gondolok,

de meggondolnám azt,
amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,

nem azért, amit érnek,
hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék,
többet álmodnék,

hiszen minden
becsukott szemmel töltött perccel
hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak,
és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

A férfiaknak bebizonyítanám,
mennyire tévednek, amikor azt hiszik,

az öregedés okozza a szerelem hiányát,
pedig valójában

a szerelem hiánya okozza az öregedést!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek,
de hagynám,

hogy magától tanuljon meg repülni.

Az öregeknek megtanítanám,
hogy a halál nem az öregséggel,
hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...

Megtanultam,
hogy mindenki a hegytetőn akar élni,
anélkül hogy tudná,

hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.

Megtanultam,
hogy egy embernek csak akkor van joga

lenézni egy másikra,
amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanulhattam tőletek,
de valójában már nem megyek vele sokra,

hiszen amikor betesznek abba a ládába,
már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel
és tedd azt, amit gondolsz.

Mindig van másnap,
és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat.

Senkinek sem biztos a holnapja,
sem öregnek, sem fiatalnak.

Lehet, hogy ma látod utoljára azokat,
akiket szeretsz.

Ezért ne várj tovább, tedd meg ma,

mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot,

amikor nem jutott időd
egy mosolyra,

egy ölelésre,

egy csókra,

és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz,
hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat,
akiket szeretsz,

mondd a fülükbe,
mennyire szükséged van rájuk,

szeresd őket és bánj velük jól,
jusson időd arra, hogy azt mondd nekik,
"sajnálom",

"bocsáss meg",

"kérlek",

"köszönöm".

Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.

Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek,
mennyire fontosak neked!

Gabriel García Márquez		  
 
0 komment , kategória:  Család  
Amikor a keresztre nézek...
  2016-02-28 09:59:36, vasárnap
 
  Jézus karjai kitárva,
hogy átöleljen engem,
feje lehajtva, hogy megcsókoljon,
lábai szorosan szögezve,
hogy szabaddá tegyen engem.
Vére kiöntve, hogy lelkemet mossa,
szíve szélesen kitárva,
hogy befogadjon engem.
Akkor tudom,
hogyan szeretett Jézus engem.
/Teréz anya/		  
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Bocsáss meg Uram
  2016-02-28 09:41:15, vasárnap
 
  Bocsáss meg, Uram, a sok gyötrelemért, amit szenvedtél az én bűneimért!
Én nem tudtam, hogy minden ,,kis" hazugság korbácsütésként mérte Rád a kínját! Én nem tudtam, hogy minden hitszegésem egy újabb tövist döfött Beléd a kereszten... Én nem tudtam, hogy súlyos vétkeim Magadra vetted, s sírtad könnyeim...
Én nem tudtam, hogy van reményem megszabadulni itt a Sátán rabságából, s ledobni láncait van jogom, mert Te megfizettél minden bűnömért, s nem vádolhat ezért tovább az ősi vádló, s nem kell elhinnem,
hogy ezernyi súlyos vétkem ha eljön az idő számon kéri Isten!
Bocsásd meg tudatlanságom, s eddigi életem, mely nem is volt élet, ha Nélküled éltem! Segíts, hogy én is megbocsássak magamnak mindenért,
s merjem elhinni, hogy megfizettél azért, hogy végre élhessek akaratod szerint, s ne kelljen attól félnem, hogy vétkezem megint! Vezess, szeress, segíts, s én Rád bízom magam, hiszen Te vagy az, Aki az én Uram!
Uram, Megváltóm, ,,Bátyám"! Kérlek, segíts nekem, hogy ne tékozoljam el most már az életem! Hadd éljek úgy, hogy végre örüljön Istenem,
mert minden amit teszek, dicsőségére legyen!		  
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Pio atya breviáriuma:
  2016-02-28 09:03:35, vasárnap
 
  "Amikor Istennél vagy az imádságban, szemléld önmagad igazságát; szólj Istenhez, ha tudsz, s ha nem vagy rá képes, állj előtte, mutasd magad, és ne tégy semmi egyebet. Így megállni Isten jelenlétében, csak azért, hogy megmutasd: szolgái közé akarsz tartozni - a legszentebb, legkiválóbb, legtisztább és legnagyobb tökéletesség. - Isten látja, elfogadja a jelenlétedet, kedves lesz előtte a hallgatásod; egyszer csak megfogja a kezedet, ő szól hozzád, és száz lépést fog veled együtt megtenni az imádság kertjében."  
 
0 komment , kategória:  Szent Pio atya  
MÁRCIUSI ENERGIÁK – AZ ELENGEDÉS BÖLCSESSÉGE
  2016-02-28 08:49:15, vasárnap
 
  MÁRCIUSI ENERGIÁK - AZ ELENGEDÉS BÖLCSESSÉGE

A következő energia hullám március 8.-ig tart. A jelenlegi és a következő energiahullám meghatározza az egész tavaszi időszakot. Így nagyon fontos, hogy megértsük üzenetét, a benne rejlő lehetőségeket.

Ebben a kiemelten fontos és hosszúnak tűnő időszakban a legfontosabb, hogy meglásd, az energia mit akar üzenni neked. Először csak azt lehet majd látni, érezni, hogy a dolgok másként alakulnak, mint ahogy mi szeretnénk, ahogy elterveztük azokat. Kiveszik most a kezünkből a dolgokat. Kiveszik, mert túlságosan elterveztük, leirányítottuk, akartuk... Nem lehet úgy, ahogy mi akarjuk! Most nem! Ez az időszak nem ennek az ideje! Most úgy lehet, ahogy a Mindenség szeretné, lágyan, szelíden, szeretettel, érzésekkel.



Figyeld meg magadat, hogy amikor szeretnél valamit, akkor akarsz. Akarod és így konkrét elképzelésed van az adott emberrel, helyzettel, dologgal szemben. Mindent megtervezel fejben és látod lépésről-lépésre, hogy mikor-mit is kell tenned. Felépítetted a terveidet és várod, elvárod, hogy minden a te terveid szerint történjen. Ez a fajta tervezés, bezárja, elérhetetlenné teszi mindazt, amit valóban szeretnél megtapasztalni, elérni. Egy gondolati kockába zár téged, és elveszíted közben a valódi teremtő erődet. Elvész a spontenaitás, a kreatvitiás, minden olyan minőség ami a szívedből hozzáadódhatna teremtésedhez.

Teremteni, jól teremteni csak szívből, érzésekből lehet!

A tavasz elhozza és megmutatja nekünk ezt az üzenetet. Most elveszítünk mindent, amit fejből gondoltunk el. Elveszítjük a kontrollt felette. Nem tudjuk irányítani, akarni... el kell engedni, hagyni kell történni.

Ha szeretnéd megtartani a teremtésedet, akkor tegyél érte, de miközben teszed, engedd el az elvárásaidat. Te csak tedd a dolgodat és szeress! Áramolj nyitott szívvel, lásd és érezd, hogy a jó irányba tartasz, érezd belső örömödet, érezd, hogy a megvalósulás útján jársz és egyszer csak megérkezel.Megérkezhetsz oda, ahova indultál, de nem pont úgy, ahogy te elképzelted. Úgy, ahogy annak lennie kell! Te csak engedd, hogy megtörténjen!

Engedd meg magadnak, hogy gondolatok nélkül, szívből teremts! Érezd vágyaidat, céljaidat, engedd, hogy az energiák áramlata segítsen, hogy elérd azokat, engedd, hogy a Mindenség vezessen!

Tárd ki a szívedet és hagyd, hogy aminek mennie kell az menjen, aminek jönnie kell, azt fogadd be! Ne minősítsd, ne állj ellen, csak adj az újnak helyet. Meglátod, később majd megérted. Most csak érezned kell!

A jelenlegi időszak a Főnix szimbóluma. Ahhoz, hogy az újjászületés megtörténhessen, egy pillanatra meg kell halnunk előtte. Mi az ami meghal és mi születik belőle? A személyiségünk, Egónk akarata hal meg és a Lélek szárnyalása kezdődhet el.

Fogadd el azt ami van, úgy ahogy van és tegyél meg mindent azért, hogy céljaidat, vágyaidat elérd. Lásd, hogy körülötted minden állandóan változik, pillanatról-pillanatra bontakozik ki. Az energia áramlik és te áramolhatsz vele. Az áramlást nem értheted meg, csak érezheted és érzéseiden keresztül követheted.

Most nem kell előre eltervezni, hagyni kell spontán módon történni!

Állj meg egy pillanatra amikor úgy érzed, hogy nem bírod tovább mindazt ami történik veled. Állj meg, nézz fel az égre, kulcsold össze a kezedet és térdelj le... ennyit tehetsz. S ha ezt megteszed, a spontán derű fog megszületni benned. Megérezheted a saját kicsinységedet, és ezzel egy időben a Mindenség nagyságát az emberhez képest. Amikor ezt megérzed, akkor mosolyogni tudsz azon, hogy te akartál irányítani, te akartad, hogy valahogy legyen. Lásd meg, hogy a Mindenség ereje sokkal nagyobb az embernél. Engedd, hogy vezessen, segítsen, megtartson téged! Engedd, hogy gondoskodjon rólad! Engedd, hogy úgy tegye, ahogy annak valóban történnie kell! Te csak ne állj ellen... Engedd! Engedj most el mindent!

Hogy tudsz úgy elengedni, hogy az valóban megtörténjen, az energia megforduljon és sikerüljön teremtésed?

Nézd csak, segítek:

Elengedni annyit jelent, mint odaadni.

Odaadni mindazt ami volt, ami régi.

Régi helyzeteket, embereket, gondolatokat és érzéseket. És főként régi hiedelmeket. Hiedelmeket arról, hogy mit-hogyan kell és nem kell csinálni. Arról, hogy mit-hogyan kell megélni. Arról, hogy egyáltalán miért is kell élni...

Elengedni annyit jelent, megérteni.

Megérteni mindazt ami volt és látni, hogy már túl vagyunk rajta.

Nem megállni, tovább menni, újra élni, létezni, örülni és boldognak lenni. Akarni és merni élni.

Meglátni azt, hogy valamit kinőttünk, valamin túl vagyunk, azt, hogy mostantól már pontosan ugyanúgy mi sem akarjuk. Elengedni annyit jelent, hogy megengedni. Megengedni magunknak a változást, azt, hogy mássá válhatunk. Levethetjük eddigi szerepeinket és új ruhákba bújhatunk, új darabokban játszhatunk.

Elengedni annyit jelent, hogy térdre borulunk, ujjainkat imára kulcsoljuk és feladjuk. Feladjuk oda, ahová tartozik, ahova való...

Letérdelünk és ezzel belátjuk azt, hogy mi mindent megtettünk és a végére jutottunk...nincs több ötletünk, mindent megpróbáltunk.

Térdelünk és imádkozunk.

Egyszerre kifelé és befelé. Kifelé valami nagyobbnak, többnek, hogy segítsen meg és befelé önmagunknak, hogy engedjük a segítséget, hogy ne álljunk ellen. Önmaguknak azért, hogy valóban képesek legyünk elengedni mindazt ami menni szeretne, helyet adni ezzel mindannak ami megérkezni szeretne.

Elengedni annyit jelent, hogy térdelünk és egyenletesen lélegzünk.

Figyelünk.

Önmagunkra és mindarra ami körülvesz minket. Látjuk, halljuk, érezzük. Mindent az érzékszerveinkre bízunk.

Amikor ezt tesszük, amikor így elengedünk, akkor egyszer csak megszületünk. Megszületünk egy teljesen új minőségben. Egy új hittel és szemlélettel szívünkben, lelkünkben. Mélyen magunkban megérezzük, hogy minden rendben van úgy ahogy van. Egy ártatlan gyermek örömével és kíváncsiságával tekintünk ki újra a világra és meglátjuk a csodákat benne.

Mert csodák vannak...

A Mindenség, Isten megszólít minket.

És tulajdonképpen visszaadja mindazt amit elengedtünk, csak másképpen, mint mi szerettük, gondoltuk volna. Egy teljesen más, új minőségben. Úgy kapjuk meg, hogy mindenkinek, minden egyes szereplőnek jó legyen!

Isten nem néz külön téged és engem, ő az Egységet nézi, a Mindenséget, azt hogy ott REND legyen!

Amikor a REND helyre áll az életedben azt látni, érezni, tudni fogod...

Megnyílik, kitárul a szíved az életnek. Az élet millió arcával feltárul előtted és te már nem csak nézed értetlenül, hanem válogatás nélkül befogadsz mindent.

Elengedni annyi, mint megbízni a Mindenségben, Istenben!Kezébe adni életünket feltételek nélkül, elvárások nélkül, tudva, hogy úgyis az történik amire készen állunk, amire igazán szükségünk van.

Itt állok most igaz hittel a szívemben, hogy minden jól történt és csak azt tudom mondani: KÖSZÖNÖM ISTENEM!

Mindössze ennyit kell tennünk most, hagyni, hogy történjen. Áramolni az energiákkal, a lehetőségekkel. Jön a tavasz, sőt már itt van, hatalmas energiák mozdultak meg. Te csak bízd magad oda és tedd a dolgodat! TEREMTS! Teremts egy új minőségű életet magadnak, lovagold meg a hullámokat!

Őrizd meg belső derűdet, szeretetedet és oszd meg Fényedet. Hidd el, ennél többet most nem tehetsz.

Végtelen szeretettel: Andi&Aletta

www.talentumok.com		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2016.01 2016. Február 2016.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
29 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 137 db bejegyzés
e év: 935 db bejegyzés
Összes: 8745 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 68
  • e Hét: 506
  • e Hónap: 6878
  • e Év: 57669
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.