|
2016-03-11 23:57:48, péntek
|
| |
| |
Marx Ildiló: Hazátlanul, idegennek lenni
Annyi verset olvastam már,
ami hazaszerető, otthont, hazát dicsőítő.
Irigyellek titeket, kiknek van miről írni,
kik otthon vagytok hazátokban,
mely talán az enyém is lehetne,
ha időutazó lennék,
és a századokat átléphetném.
De csak egy hontalan vándor vagyok,
aki egy csonkolt ország
amputált végtagjának része lett.
Születtem egy idegen ország idegenjeként,
ahol az anyanyelvemet számomra
csak "beszélt nyelvként" írják jóvá,
ha jóváírnák, de azt is csak írják valahová.
Itt a nép a Magyart megveti,
de királyait magáénak vallva henceg.
Attilát és Istvánt egy korba helyezik,
mit nekik az a hatszáz év, az majd valahol elveszik!
Ó, és ti, megmaradt magyarok,
ti se sajnáljátok idegenbe szorult társatok,
mert ha közétek megyek,
bennem immár ti is csak idegenre leltek!
Egy vagyok a sok kirekesztett hazátlan közül,
akikkel együtt hídnak kéne lennem
a mély árkokban hömpölygő,
nemzeteket elválasztó hatalmas folyók felett,
biztonságos utat adva a testvérnépeknek.
De csak vándor vagyok,
akinek hazája nincsen,
mert idegen vagyok a szülőföldemen.
Itt nincs a Magyarnak múltja,
nem voltak írói és költői sem soha!
A magyart eredendően butának könyvelik el.
Ha egyik a másikat nem érti, a jelző:
"Hát Magyar vagy, hogy nem érted"?
Ezt már sokan hallották más nyelven erre,
de tenni ők sem tehetnek ellene.
Csak lehajtott fejjel menni kell tovább,
mert bár volna, de mégis nincs hazánk...
A Magyar lassan elfogy, kihal,
megszűnik létezni,
kiáltanám, hogy hallják,
de úgysem fogják érteni.
Kisebbség, csak ez a jelző jutott nekünk,
hallgatjuk, hogy máshogy beszél majd a gyermekünk.
Büszkén vallanám magaménak a Magyar hazámat,
de nem ott születtem, hanem egy idegen országban.
Itt nem is értékelnék a szomorú ódámat,
mert magyarul írok valahol Európában
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
