Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Öregségi és pigmentfoltok eltüntetése arcról és kézről
  2016-03-13 14:13:46, vasárnap
 
  Szinte mindenkinek megjelennek a barna foltok a kor előrehaladtával. Hormonális változások miatt fiatalokon is előfordulhat, főleg terhesség után.

A petrezselyem levél mindig híres volt a fehérítő és regeneráló tulajdonságairól a kozmetikában. Eltávolítja bőrpírt, irritációt és duzzanatokat, fehérít. Védelmet nyújt a ráncok ellen. Az érzékeny szemkörnyék ápolására is kiváló, és segít kiküszöbölni a pattanások és mitesszerek megjelenését.

Hozzávalók:
2 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöld
1 evőkanál almaecet
Használati utasítás:
200 ml forrásban lévő vízzel felöntjük 2 evőkanál apróra vágott friss (vagy szárított) petrezselyemmel és főzzük alacsony hőmérsékleten körülbelül 15 percig.
Vegyük le a tűzről, és hagyjuk kihűlni.
Leszűrés után adjunk hozzá 1 teáskanál almaecetet.
Ezzel kend az arcod este és reggel!		  
 
0 komment , kategória:  Nagymama gyógyító receptje  
Elengedés
  2016-03-13 13:03:13, vasárnap
 
  ELENGEDÉS
Elengedni annyit jelent, mint odaadni.

Odaadni mindazt ami volt, ami régi.

Régi helyzeteket, embereket, gondolatokat és érzéseket. És főként régi hiedelmeket. Hiedelmeket arról, hogy mit-hogyan kell és nem kell csinálni. Arról, hogy mit-hogyan kell megélni. Arról, hogy egyáltalán miért is kell élni...

Elengedni annyit jelent, megérteni.

Megérteni mindazt ami volt és látni, hogy már túl vagyunk rajta.

Nem megállni, tovább menni, újra élni, létezni, örülni és boldognak lenni. Akarni és merni élni.

Meglátni azt, hogy valamit kinőttünk, valamin túl vagyunk, azt, hogy mostantól már pontosan ugyanúgy mi sem akarjuk. Elengedni annyit jelent, hogy megengedni. Megengedni magunknak a változást, azt, hogy mássá válhatunk. Levethetjük eddigi szerepeinket és új ruhákba bújhatunk, új darabokban játszhatunk.

Elengedni annyit jelent, hogy térdre borulunk, ujjainkat imára kulcsoljuk és feladjuk. Feladjuk oda, ahová tartozik, ahova való...

Letérdelünk és ezzel belátjuk azt, hogy mi mindent megtettünk és a végére jutottunk...nincs több ötletünk, mindent megpróbáltunk.

Térdelünk és imádkozunk.

Egyszerre kifelé és befelé. Kifelé valami nagyobbnak, többnek, hogy segítsen meg és befelé önmagunknak, hogy engedjük a segítséget, hogy ne álljunk ellen. Önmaguknak azért, hogy valóban képesek legyünk elengedni mindazt ami menni szeretne, helyet adni ezzel mindannak ami megérkezni szeretne.

Elengedni annyit jelent, hogy térdelünk és egyenletesen lélegzünk.

Figyelünk.

Önmagunkra és mindarra ami körülvesz minket. Látjuk, halljuk, érezzük. Mindent az érzékszerveinkre bízunk.

Amikor ezt tesszük, amikor így elengedünk, akkor egyszer csak megszületünk. Megszületünk egy teljesen új minőségben. Egy új hittel és szemlélettel szívünkben, lelkünkben. Mélyen magunkban megérezzük, hogy minden rendben van úgy ahogy van. Egy ártatlan gyermek örömével és kíváncsiságával tekintünk ki újra a világra és meglátjuk a csodákat benne.

Mert csodák vannak...

A Mindenség, Isten megszólít minket.

És tulajdonképpen visszaadja mindazt amit elengedtünk, csak másképpen, mint mi szerettük, gondoltuk volna. Egy teljesen más, új minőségben. Úgy kapjuk meg, hogy mindenkinek, minden egyes szereplőnek jó legyen!

Isten nem néz külön téged és engem, ő az Egységet nézi, a Mindenséget, azt hogy ott REND legyen!

Amikor a REND helyre áll az életedben azt látni, érezni, tudni fogod...

Megnyílik, kitárul a szíved az életnek. Az élet millió arcával feltárul előtted és te már nem csak nézed értetlenül, hanem válogatás nélkül befogadsz mindent.

Elengedni annyi, mint megbízni a Mindenségben, Istenben! Kezébe adni életünket feltételek nélkül, elvárások nélkül, tudva, hogy úgyis az történik amire készen állunk, amire igazán szükségünk van.

Itt állok most igaz hittel a szívemben, hogy minden jól történt és csak azt tudom mondani: KÖSZÖNÖM ISTENEM!

Váradi Andrea írása.

http://talentumok.com/.../a-gyogyulas-es-gyogyitas.../elengedes/		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pio atyától
  2016-03-13 13:01:13, vasárnap
 
  ,,Az út a Kálvárián hosszú bús és .lejár a kereszten ,de azután énekeled az Alleluját örökre ,,
Pio atya

,,Soha ne ülj az asztalhoz anélkül hogy előre hálát ne adj az Úrnak ,,
Pio atya

Igen, imádom a keresztet, a keresztet egyedül; szeretem őt, mert mindig Jézus mögötte van ,,
Pio atya.

,,Úgy vélik,teljes bizonysággal hogy Jézus szenved veled és érted ,,
Pio atya

" A kísértés annak a jele, hogy a lélek nagyon örvendetes, az Úrnak ."
( Padre Pio)

  
 
0 komment , kategória:  Szent Pio atya  
Menj, de többé ne vétkezzél!
  2016-03-13 12:35:22, vasárnap
 
  A mi evangélium a következő mondattal kezdődik: ,,Jézus kiment az Olajfák hegyére". Atyjával beszélgetett, vagyis imádkozott. Amikor néha panaszkodunk, hogy nem tudunk imádkozni, különféle lelki kalauzok lapozgatása helyett, kézbe kellene vennünk az Evangéliumot, és megtanulni belőle imádkozni. Úgy, ahogy Jézus imádkozott. Lehet persze százféleképpen, de csak egyet érdemes gyakorolni. Mély, meghitt beszélgetésbe merülni Mennyei Atyánkkal. Imádsága után az Úr lesétált a Templomhoz, leült egy kőre és tanítani kezdte az igaz szóra szomjas embereket. És ekkor odahoztak elé egy házasságtörő asszonyt. Akik a tanítást hallgatták, bizonyára bosszankodtak egy kissé, mert megzavarták őket. Jézus nyilvános működésének legszebb gyakorlati tanításával kárpótolta a méltatlankodó embereket. Olyan tanítással, amelynek olvasatán egyszerűen könnybe lábad a szemünk, kétezer év távolából is. Ebben a jelenetben megjeleni az a Valaki, Akivel Jézus röviddel elébb beszélgetett az Olajfák hegyén. Milyen az Atya? - kérdezed testvérem. Pontosan olyan, mint akivel az elmúlt vasárnap megismerkedhettünk, a tékozló fiú történetében. Csendes, nem beszél sokat, szelíd, kedves és végtelenül irgalmas. Ha bárkitől az ellenkezőjét halljátok, ne higgyetek neki. Kérlek benneteket, ne higgyetek ha arról prédikálnak, hogy az Atya bánt, megver, hogy kárhozatra ítél. Nem igaz! Jézus, akiben maga az Atya testesült meg, igen, Jézus tanítja életével, halálával pontosan az ellenkezőjét. Az Atya szeret bennünket, mint tulajdon gyermekeit. Ölében hordoz és becézget. Vigasztal, letörli könnyeinket, ha nem látunk már a sírástól. Szelíden felemel, amikor ki tudja hányadszor elesünk és már se erőnk, se hitünk nincs talpra állni. A házasságtörő asszony némán áll Jézus előtt, körülötte a tömeg, kezükben kövekkel. A tömegnek igaza van. Törvény írja elő, hogy akit házasságtörésen értek, azt a korabeli kivégzési módnak megfelelően, agyon kell zúzni kövekkel. Ez törvény, a törvény pedig szent. A kövezés jogkövető magatartás. Az asszony némán áll. Eszébe juthat gyerekkora. Amikor kislányként játszadozott a többiekkel, álmodott arról, hogy majd neki is lesz férje, gyerekei, szép családja, akikhez hűséges lesz. Olyan szép volt akkor az élet, tele reményteli tervekkel. Nem gondolta volna sose, hogy ide jut. Valami kisiklott életében, talán a szeretethiány, talán a test vad követelőzései ellen való felkészületlenség, ki tudja? Mindegy már. Most ott áll a dühös tömegben és reszket. Rettenetesen fél. Nemsokára agyon fogják verni. Meg kell halnia, pedig olyan szép az élet.
Milyen jó lenne valami csoda folytán újra kezdeni! Talán százszor meg is bánta tettét, de már késő. A törvény, az törvény. Aztán odapillant arra a férfira, aki ott ül a kövön, és valamit ír az ujjával a porba. Rá se néz, még arra sem méltatja. Nagy tekintélye lehet, ha elébe hozták. Biztos ő a bíró, aki ítélkezni fog fölötte. Nem sok jóra számíthat, tudja és már nem is reménykedik. Legyen vége mielőbb, mert ettől a félelemtől mindjárt összeesik. Valamit beszélnek a férfiak a feje fölött, nem is érti igazán, de egyszer csak a férfi fölegyenesedik, ránéz a tömegre, amely azon nyomban elcsendesedik. Döbbenetes csend lesz. Távolból kakas kukorékol, egy kisgyerek sírását hozza a szél, majd ismét csend. És akkor a férfi halkan megszólal. - Igen, a törvény, az törvény. Ezt az asszonyt meg kell kövezni. Mindössze egyet kérek tőletek. ,,Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül való". Az emberek meglepődtek. Voltak, akik kérdően egymásra néztek, de nem jött válasz senkitől. A férfi pedig újra leült a kőre, és mint aki jól végezte dolgát, megint írogatott a porba. Az asszony ekkorra minden reményét elveszítette. És láss csodát, apró koppanásokat hallott. Nem mert megfordulni, csak fél szemmel pislantott hátra. Hisz ez lehetetlen! Egyenként hullottak ki szép egymásutánban a kövek a durva ujjak közül. Végtelenül hosszúnak tűnő percek következtek, melyek után mindenki elsomfordált, és az asszony egyedül maradt ezzel a férfival. Az most abbahagyta az írást, fölállt és ránézett az asszonyra. Istenem! Micsoda tekintet! Ilyet még soha nem látott. Csak nem Jézus ez a férfi? Sokat hallott már róla, hogy csodákat tesz, betegeket gyógyít és talán ő a messiás király. Micsoda tekintete van! És akkor az asszonyban történt valami. Nem tudta levenni tekintetét Jézuséról. Hosszan néztek egymás szemébe, és valami nagyon furcsa, bizsergető érzés futott végig a testén. Könny futott a szemébe, Jézus pedig némán, szelíden nézte őt tovább. Talán egy picit el is mosolyodott. És ekkor egy gondolat kerítette hatalmába. Ahogy ott állt bűnösként, halálra ítélve, menthetetlenül mocskosan, mindenkitől megvetetten, újra kislánynak érezte magát. Pontosan annak a tiszta kislánynak, aki volt valamikor, amikor még reményekkel vágott neki az életnek. Nem értette az egészet, csak annyit érzett, hogy gyógyul. Nem a keze, nem a lába, nem a leprája, vagy a vaksága, az élete gyógyul. Jézus pedig nagyon halkan, barátságosan megszólalt: ,,Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?" ,,Senki, Uram". ,,Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!" Jézus odament az asszonyhoz és megölelte, majd vállára vetve köntösét, elindult tanítványaival a Jeruzsálemből kivezető út felé. Az asszony teljesen egyedül maradt. Lassan fölemelte szép arcát az égre, és csak ennyit mondott: “Köszönöm."
Így ért véget ez a történet. Nem tudjuk, mi lett ennek az asszonynak a sorsa, de nem is fontos. Mi most vagyunk itt, ebben a korban, és tele van a kezünk kövekkel. Kört alkotunk és előítéleteinkkel, rágalmazásainkkal, megszólásainkkal halálra sebezzük embertársainkat. Amikor pletykálunk valakiről a hát mögött, amikor valakinek a rossz hírét terjesztjük. Olyan is előfordult már, hogy mi voltunk a kör közepén. Köröttünk pedig a rosszak. Van egy szigorú lélektani törvény, amelyet, ha nem ismerünk fel, és nem teszünk ellene haladéktalanul, romlásba fog dönteni bennünket. Ez a kivetítés, vagy más néven: projekció. Mindannyian irgalomra szoruló, bűnös emberek vagyunk. Egyrészt az eredeti bűn folytán, másrészt, személyes vétségeink tesznek minket azzá. Mi természetesen tiszta, lelkiismeretes emberek akarunk lenni, hiszen erre neveltek szüleink, hittoktatóink, és mi ezt komolyan is vesszük. Igen ám, de az eredeti bűn miatt, bűnre hajló természetünk van. Akarjuk mi a jót, de nem mindig megy. Ekkor azokat a negatív tulajdonságainkat, amiket észrevettünk, de hallani sem akarunk róluk, leszorítjuk tudatunk alá, a tudattalanba. Azt gondoljuk, ott jó helyen vannak, nem látja senki. A tudattalan nem így gondolja. Elő akar bújni, mert követeli jogos helyét és elő is jön. Ott, ahol mi nem vesszük észre. Kicselezi a tudatot. Ezeket az eldugott rossz tulajdonságainkat pedig rávetítjük embertársainkra, közvetlen környezetünkre. Érezzük, hogy valami nem stimmel, ezért még jobban megpróbáljuk elfojtani őket. Ők még erősebben felszínre akarnak törni. És felszínre is törnek. A kivetítések eredményeként születik meg az, amit úgy nevezünk, hogy mindig a ,,másik a hibás". Ismerős? Nekem sajnos igen. Nem én vagyok a hibás, hanem te! Azért tanul rosszul a gyerek, mert te így meg úgy. Azért követek el annyi hibát, mert te ez és ez vagy, ezt és ezt csináltad. Így lesz mindennek az oka a házastársam, az anyósom, apósom, a szomszéd, a fűszeres, a polgármester, sőt a kutya is, mindenki csak nem én. A kivetítés nem mindig sikeres közvetlen környezetünkben, ekkor projekcióinkat kihelyezzük. Mondjuk, a kommunistákra, a fasisztákra, a cigányokra, a zsidókra, a románokra, és a többi. Kezünkben ott van a kő. Vissza kellene vonunk kivetítéseinket, mert így nem lehet élni. Nem jó ez se nekünk, se másoknak. De nem megy. És akkor jön Jézus, ránk néz gyönyörű, tiszta szemeivel és így szól: ,,Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül való". Egyedül Isten megbocsátó szeretete hozhat nekünk gyógyulást. Ez pedig már itt a földön boldogságot ajándékoz nekünk. Hát, testvérek, rajtunk a sor. Vágjunk bele bátran! Van szószólónk az Atyánál, Jézus, a Krisztus. Menni fog és akkor talán győz a szeretet ezen a szomorú földön.


DIÓSSY IVÁN·2016. MÁRCIUS 13.		  
 
0 komment , kategória:  Lelkipásztori elmélkedés  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2016.02 2016. Március 2016.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 144 db bejegyzés
e év: 935 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1576
  • e Hét: 4443
  • e Hónap: 10815
  • e Év: 61606
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.