Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Boldognak lenni
  2016-03-15 22:00:11, kedd
 
 




Dévényi Erika: BOLDOGNAK LENNI...


Boldognak lenni, örülni mit jelent?
Valamit érezni, mely szárnyalni késztet
Szökellve szaladni a tavaszi réten át
Nem taposva el a virágok illatát
Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán
Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár
Karunkba zárni az egész eget
A nap sugarával kötözve meg
Testünket érezni, mint levegő buborék
Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét
Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén
Tudva, hogy nem ragadhat el a mély
Önfeledten táncolni az utca közepén
Szédülten forogni a hegyek tetején
Ismeretlen embereket a karunkba zárni
Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni
Magunkkal hívni, hogy szép a világ
Ha érezni akarja velünk élheti át
Kérés nélkül adni szüntelenül
Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül
Boldognak lenni, csak annyi, érezni
Isten szeretetét magunkba zárni

De van egy másik boldogság, mely más utat jár
Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll
Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés
Csak apró rezdülések, boldog remegés
Az arc ekkor már nem a mosolytól szép
Hanem a sírás természetessége az ék
A könny az örömöt patakká formálja
Minden cseppjében Isten áldása
S amikor szinte mindez már fáj
Az igaz boldogság rám akkor talál


Dévényi Erika: Boldognak lenni

Link








Tőlem Neked
/Egérrel mozgassátok a képet!/

Link



Boldognak lenni /Aranyosi Ervin/

Link































 
 
0 komment , kategória:  Dévényi Erika  
Dévényi Erika
  2016-03-15 20:30:24, kedd
 
 







DÉVÉNYI ERIKA VERSEI


Link











AGGÓDÓ SZÍV


Az aggodalom olyan, mint a hintaszék.
Csak indulsz, de az út végére sosem érsz.
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom
Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom.

Hiába félted gyermeked, hogy rossz útra lép
Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést.
Remegő kézzel engeded el az útra kelőt,
Pedig nem a félelmed mi megvédi őt.

Aggódva nézed a viharfelhőket
Pedig az nem védi meg óvó tetődet.
Hiába kerülöd így az ördög tüzét
Az aggodalom nem ott, csak belülről tép.

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak
A ma terhével egységet alkotnak.
S kész lesz egy olyan hatalmas teher
Amelyet szíved már nem bírhat el.

Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz
Hiszen emberi lényed erre nem adhat választ.
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz életed
Csak azért lehet, mert kevés a hited.

Legyen előtted Péter példája
Az aggodalom őt is megtalálta.
Amint a vízen hitét kezdte feledni
Tanító példaként elkezdett süllyedni.

Isten igéje válaszol neked
Megnyugtat téged, ha hűen figyeled.
Azt mondja, ne aggódj a holnapért
A holnap majd aggódik magáért.

Az égi madarak sem vetnek, aratnak
Mégis az Úr kegyelmében laknak.
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat
Az Úr akaratából mégis pompáznak.

Ne akarj már akkor átkelni a hídon
Amikor még nem is tudsz a folyóról.
S ha már látod a folyót, akkor se félj
Isten szárnyakat adna, ha leesnél.

Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el
Hogy esőtől, vagy naptól védjen.
Isten teremtette az esőt és a napot
Áldásként adja neked, mit alkotott.

Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik
Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív.
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza
Melyen a pásztor elől megy, s a bárányok utána







AHOGY A NAP A SZÉL


Ahogy a nap olvasztja fel a jeget
Úgy tölti be a szeretet szívemet

Ahogy a nap a jeget olvasztja fel
Úgy hullik le rólam minden lepel

Ahogy a jeget felolvasztja a nap
A szeretet belőlem ugyanúgy árad

Ahogy a nap a jeget felolvasztja
Úgy ég bennem a megbékélés lángja

Ahogy a szélben a por táncot jár
Az Úr bennem valami újat munkál

Ahogy a szélben táncot jár a por
Az Úr szava szívemben úgy dúdol

Ahogy táncot jár a por a szélben
Úgy hiszek én Isten igéjében

Ahogy a por a szélben járja a táncot
Úgy hívom Istenem áldja meg a hangot

Ahogy a jég, a por, ahogy a szél, a nap
Vagy bármely gondolat az ég alatt

Ha Istent hívja, nem csak gondolat már
Az Istenhez futó vágy utat talál







ÁLDÁST KÉRVE


Azon a napon, amelyen megismertelek
Megismertem veled a Te mélységes hited
Mennyi időt vesztegettem el azóta
Már akkor ráléphettem volna erre az útra

Te mindig hívtál : Gyere és élj vele
De akkor még szívemet nem érintette
Láttam, hogy ez jó, hogy valami más
De nem ért el hozzám az igaz hívás

Nagy gondoknak kellett jönniük ahhoz
Hogy akarjak lépni közelebb az Úrhoz
Így találtam meg magamban a választ
Több kell nekem, mint emberi támasz

Vízesésként hullott akkor ezernyi könnycsepp
Éreztem, hogy bennem valami más lett
Az én időm eljött, szívem ki kell nyitnom
Most lépnem kell, ez belső parancsom

Segítő kezed akkor magával húzott
Minden mit tettél, békét árasztott
Tekinteted reménnyel marasztalt
Jóságod szívembe fénysugarat csalt

Azóta a teher csak édes teher nekem
Nehéz még néha, de boldogan viszem
Mondtad, ha nem bírom és a földre esem
Isten szeretete mindig felemel

A mai napig futok, minden gonddal hozzád
És Te mindig ott vagy, ha szükségem van Rád
Szűkre szabott idődből is szakítasz nekem
Visszaadod Istent, ha kicsit elengedem

Tudom, Istentől való az a nagy szeretet
Amivel Te engem mindig segítesz
Nem is tudom eléggé megköszönni neked
Átadom hát Istennek, hogy áldjon meg Téged







BARNUS IMÁJA

(Az alkotónapon ebéd előtt imádkozva történt
Peák Barnabásnak)


Ülünk az asztalnál óvodás kis csapat
Kanál csörgés jelez az éhes gyomornak
De valami előtte hiányzik még
Áldást mondunk a tele tányérért

Szól az ima, és hallatszik a csendben
Ahogy a hit rebeg a csukott kis szemekben
Aztán az ámennel újra besurran a fény
De egy kis száj megszólal, hogy szólna még

Ott marad az az egy összezárt kezecske
Talán a legkisebb az egész terembe?
De ez a kicsinység nem von párhuzamot
Hitének gyökere annál nagyobb

Hallatszik az ima, köszöni a napot
Örül, hogy itt lehet, hogy szeretetet kapott
Aztán csendben elakad a szó
Ámen nélkül itt az utószó

Elhallgat, mintha arra jönne rá
Tőle még ezt senki nem várná
Belemosolyog a gyermekszemekbe
Azokba, melyek nincsenek meglepve

Az ima abbamarad, de fut tovább a gondolat
Az én felnőtt szívemben is valami elhallgat
Csend van bennem, és én hallom tovább a hangot
Amelyet a kis száj elmondani már nem tudott







BÉKE BENNEM


Nem akarok a dolgok mögé bújni
Azt akarom, hogy megtaláljanak
Nem akarok egy fal mögött állni
Azt akarom, hogy süssön rám a nap

Nem akarok sötétben élni
Azt akarom, hogy fény legyek
Nem akarom az éj hatalmát
Azt akarom, hogy békét leljek

Nem akarom a viharos szelet
Csak a lágy szellőt kívánom
Nem akarom a fagyos hideget
Csak a harmat cseppjét áhítom

Nem akarom az ördög tüzét
Isten igéjét akarom
Nem akarom a félelmeket
Isten békéje tartson







BOLDOG CSALÁD


Boldog az az ember, ki társát megtalálja
Egy gyertyát gyújt életüknek lángja
Mindkettőjük szíve egy ütemre dobban
Isten akarata közös gondolatban

Első közös imájuk egy boldog köszönet
Amelyből kiárad az örök szeretet
De újabb ima születik hamar a szívükben
Kérik Istent áldja meg őket gyermekekkel

Csodálatos érzés az első felismerés
Amelyben ott van egy új emberi lét
A széltől is óvni kell, hisz törékeny kis lény
Istent hívjuk, hozza el szélcsendjét

S az a pillanat, mikor a kezedben tarthatod
Mikor egy kis ember rád mosolyog
Akkor érzed igazán, hogy ez az a teljesség
Amit csak Isten adhat, boldog áldásként

Majd előtted a kép, három összezárt kis kéz
Amint szelíd hangjuk az Úrhoz imát intéz
Könnyeidet akkor már nem tudod visszatartani
Csak hálás szívvel Istent áldani










BOLDOGNAK LENNI...


Boldognak lenni, örülni mit jelent?
Valamit érezni, mely szárnyalni késztet
Szökellve szaladni a tavaszi réten át
Nem taposva el a virágok illatát
Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán
Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár
Karunkba zárni az egész eget
A nap sugarával kötözve meg
Testünket érezni, mint levegő buborék
Mely a felhőkőn pihenve áradhatna szét
Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén
Tudva, hogy nem ragadhat el a mély
Önfeledten táncolni az utca közepén
Szédülten forogni a hegyek tetején
Ismeretlen embereket a karunkba zárni
Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni
Magunkkal hívni, hogy szép a világ
Ha érezni akarja velünk élheti át
Kérés nélkül adni szüntelenül
Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül
Boldognak lenni, csak annyi, érezni
Isten szeretetét magunkba zárni

De van egy másik boldogság, mely más utat jár
Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll
Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés
Csak apró rezdülések, boldog remegés
Az arc ekkor már nem a mosolytól szép
Hanem a sírás természetessége az ék
A könny az örömöt patakká formálja
Minden cseppjében Isten áldása
S amikor szinte mindez már fáj
Az igaz boldogság rám akkor talál


Dévényi Erika: Boldognak lenni

Link








CSAK AMIRE VÁGYTOK


Kérem Istent toldja meg nektek
Egészítse ki emberi létetek
Adja meg nektek, miről csak álmodtok
Nem többet, csak amire vágytok

Tudom, nem álmodtok csodás palotáról
Csak egy kis lakásról, melyben tûz lángol
Ahol asztalt körülülve imádkozhattok
Evés előtt áldást mondhattok

Tudom, nem vágytok királyi palástra
Csak meleg, puha takaróra
Mely betakarja az álmos gyermekeket
Mely alatt boldog álmot kergethetnek

Tudom, nem érték nektek a drágakő
Ami fölösleg, az már csak nehéz kő
Csak jusson mindenre, a hétköznapokra
Hogy Isten szeretetét szükség ne árnyékolja

Tudom, nincs teljesíthetetlen kívánságotok
Csak őrizni akarjátok a családi lángot
Gyermekszemekben fájdalmat ne lássatok
Legyen erős ölelő karotok

Van egy valami, amiből többet kívánok
Még többet, mint amire vágytok
Erősítse meg az Úr oly nagyon hitetek
Hogy túlcsorduljon bennetek az Istenszeretet







CSAK ÁLLOK


Csak állok, csak állok mozdulatlanul
A világ közben többször körbefordul
A szél csendben simogatja a fákat
Érzem, hogy valami mély béke eláraszt

Jöhet bármi, én nem mozdulok
Nem zavarnak a külső morajok
Csak belső lényemre figyelek
Arra, amit Isten bennem éleszt

Látom, ahogy békém testet ölt
Szeretetével erősen megkötöz
S amikor már teljesen körbezár
Akkor válok szabaddá igazán







CSAK ÍGY LEHET ELENGEDNI A GYERMEKET


Isten szeretete mérhetetlen
De a kérdés felmerül mindenkiben
Miért nem élheti végig mindenki az életet
Miért engedi el Isten a gyermekeket

Válaszra várunk a betegség küszöbén
Összeroskadva egy szakadék szélén
Végső reményünk Istenhez intézett
Kérjük mentse meg a gyermekeket

Ne csak akkor legyen az Úr része éltednek
Mikor már csak utolsó kapaszkodóként kéred
Mikor már nincs senki más kit kérhetsz
Amikor félsz, hogy nem óvja a gyermekeket

Hited legyen már ott az út elején
Mindig Isten szeretetében élj
Ha az ördög mezsgyéjére tévednének
Ott állítsa meg az Úr a gyermekeket

S ha a gyermek a mennyország hívó szavára felel
Végső elkeseredésedet csak az oldhatja fel
Hogy Isten megtanítja neked, hogyan engedheted
Angyalok szárnyán elmenni a gyermekeket







CSAK ÚGY


Ez a világ csak úgy kerek
ha melletted van a te Istened
Ez a világ csak úgy egész
ha mindig a hit útján lépsz

Ez a világ csak úgy élhető
ha a remény megmenthető
Ez a világ csak úgy igaz
ha Isten szava szent marad

Ez a világ csak úgy szabad
ha szabadítód a te Urad
Ez a világ csak úgy erős
ha hited árasztja az erőt

Ez a világ csak úgy szeret
ha Isten tölti be szívedet
Ez a világ csak úgy világ
ha soha nem alszik el a láng










A CSEND HANGJAI


A csend titokban elmond mindent,
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted.
A csend mélyén hangok rejlenek,
Csak hinned kell, hogy te is elérheted.

A csend beszél, ha értő szív hallgatja,
A mélységek legmélyét is meghallja.
A csend hangjai az érintést nem tűrik,
Ha látni akarod, azonnal eltűnik.







DALOD ÉRINTÉSE


Fut a szó és nem tudod hol áll meg
Szól a dal és nem tudod kit érint meg
Te csak adod szíved legmélyéből
Isten szeretetét, az Õ kegyelméből

Isten általad szíveket nyitogat
Kopogtat, hogy megnyílhassanak
S nem tudni mi az, mi rajta beáradhat
Talán a Te dalod, mi ott besurranhat

Tudd, hogy itt megállt a dalod
Megérintett egy egész családot
Könnyeikben ott volt Isten szeretete
Amelynek Te voltál áldott részese







AZ ELMÚLÁS BÉKÉJE


Emlékszem arra a kicsi lányra
Aki rettegett a halál gondolatára
Benne minden vég mély nyomot
Rémülettel teljes bánatot hagyott

Ha egy tányér kezéből a földre esett
S nem fogott rajta a jó erős enyv
A gondolat, hogy soha többé nem eszünk belőle
Könnyeket csalt szeme szegletébe

Ha véletlen lépése egy bogarat taposott
S látta ahogy a kövön elmaszatolódott
Nem undor fogta el, hanem kétségbeesés
Ő volt ki elvette egy kis állat életét

A levágott virágot vázába téve
Belelátta száradását üde színébe


S néha a virágot még akkor is őrizte
Mikor az már rég az elmúlást hirdette

Ez a kislány addig nem lelt békére
Míg az elmúlást más mércével nem mérte
Meg kellett ahhoz Istent ismernie
Hogy megbékítse az Õ szeretete

Mióta tudja, a mennyország várja
Már nem figyel úgy az elmúlásra
Arra törekszik, hogy a földi életben
Istennek tetsző élete legyen

Emlékszem arra a kicsi lányra
Békére vágyó törékeny mosolyára
Arra a kicsi lányra nagyon jól emlékszem
Ma a tükörben boldogabb mosolyát nézem







A FA


Büszkén magasodik az a fa, amely én vagyok
Elég ha vizet kapok és a nap rám ragyog
Gőgös vagyok, kevély és szívtelen
Azt akarom, hogy a szél vagy a nap csak az enyém legyen

Választanom kell hát, melyik a fontosabb
Az esőt fakasztó szél, vagy a meleg nap
A szél kéjjel hívott, légy életem része
A nap csak csendben nézett, de én nem vettem észre

A széllel a kéj milyen mámorító
A nap melege pedig csak izzasztó
Végül úgy döntök a szél kell nekem
A napot pedig ezentúl megvetem

Élvezem ahogy a szél játszik velem
Felkapva levelem az égig emel
A nagy forróságban körültáncol engem
A napot elfújja, távol tartja tőlem

De aztán a szélben csalatkoznom kellett
Tomboló vihart hozott tápláló víz helyett
Áztam, fáztam, ágaim letörtek
A jég szilánkjai mérgesen gyötörtek

Hívtam a napot, gyere vissza hozzám
A sugaraidat újra fordítsd rám
De a nap messze volt, nem hallotta szavam
Nagy szomorúságomban magamra maradtam

Magamba nézve elgondolkodtam
Eddigi életemben rossz úton jártam
Akármit tettem, akármit akartam
Mindig csak egyre, magamra gondoltam

Rá kellett jönnöm, bűnben éltem eddig
Így nem juthatok el soha a mennyekig
Hiába magasodnak felfelé ágaim
Szeretet nélkül kihunynak álmaim

Akkor aztán újra, csendben, szelíden
A napot szólítottam, hogy vezessen engem
Éltem kárhozat volt, de most újjászülettem
Töltse be a szívem, meleg szeretettel

Megbocsátó napom ott termett előttem
Nem mondott semmit, de most már értettem
Bűneim gyökerét meggyógyította
Életem értelmét így megmutatta

Így lett belőlem csodálatos fa
Amelynek gyökerét a szeretet táplálja
Visszajött a szél is, de már csak mosolygott
Láttam akkor rajta, hogy elgondolkozott







GYERMEK HIT


Ha felnézel az égre
Gondolj Istenedre
Szívednek melegét
Küld fel az égre.

Az Úr akkor megérzi
Ezt a szeretetet
Angyalszárnyat rak rá
S visszaküldi neked.

Kezedbe teszi
Meg is foghatod
Áldásként másoknak
Tovább is adhatod.

Ha egy kicsit is adsz
Sokat kapsz majd vissza
Szemedben csillog majd
A szeretet hálája.

Így lesz gyerekhitedből
Óriási erő
Mely könnyeket eltörlő
Szeretetet sző.







HANGHATÁS...


A hang, amely szél szárnyán hozzád szalad
Megtalál téged a hajadba kap
Megérinti lényed, a szívedhez szól
Nagy szeretetével hozzád hajol

A hang, amely melegít, akár a nap
Sugaraival gyengéden simogat
Fényével átjárja a sötétséget
Reménnyel tölti meg szomorú lelkedet

A hang, amely patakok vizében ered
Hűsítő habja a lábaidhoz evez
Minden bűnödtől tisztára mos
Ha iszol belőle szomjat is olt







A HEGYTETŐRŐL SZÓLJ


Állj ki a hegytetőre, hogy csak a világ hallja meg
Mond el, hogy Isten veled is üzenhet
Onnan kiáltsd halkan, nagy szerénységben
Hogy ne a fülekhez, a szívekhez jusson el

Mond, hogy rám számíthatsz bármikor, ha baj van
Segítő kezem mindig kinyújtva van
Ápolni egy társat, ki tolókocsiban ül
Ellátni valakit, aki ágyba kényszerül

Hátadon cipelni a fuldoklót fel a hegyre
Amelynek életet ad friss levegője
Szeme lenni egy vaknak, láttatni a szépet
Elmondani milyenek a szivárványszínek

Megmutatni a hangot a néma füleknek
Eljátszani ahogy a szavak zenélnek
Felemelni a súlyt annak ki nem bírja
Erőtlen kezének hitét adva vissza

S mindezt nem megtenni, az élet egy drámája
Amelynek nem arat tapsot az előadása
Aki nem segít, csak arra gondoljon
Nehogy a cserbenhagyott sorsára jusson







A HIT


A hit mindenkié, de nem kell mindenkinek
Aki hisz Istenben, ezt nem érti meg
Isten a jóság, a remény, a szeretet
Miért nem kell, ha a tiéd lehet

Azt kapod Istentől, mit csak tőle kaphatsz
Éltedben meglelheted így a nyugalmat
Üres óráidban sem leszel egyedül
Isten szeretete melletted ül

Ha bántanak mások, és te védtelen maradsz
Isten kezébe mindig kapaszkodhatsz
Az Ő keze hozzád szelíden mutat


Mellette újra otthonra találhatsz

Úgy érzed, élsz, de nem élet az élet
Körülötted a dolgok csak örök kétségek
Ha nem változtathatsz, újuljon meg lényed
Isten kegyelméből újjászülethetsz

A hit mindenkié, akard, hogy így legyen
Akard, hogy hited neked is legyen
Ha nem találtál megoldást, adok a kezedbe
Szorítsd erősen, élj vele!







KÉSLELTETETT HANG


Egy késleltetett hang a zongorán
Talán már sosem szólal meg tisztán
Ne feledd a hangokat most kell érezned
Szíved mélyére most kell beengedned

Egy ki nem mondott halk köszönet
Talán már sosem okoz örömet
Ne feledd most kell hálásnak lenned
A szót, köszönöm, most kell kiejtened

Egy el nem küldött megbánó levél
Bocsánatot már soha sem ítél
A szavakat most kell a papírra írnod
Most ereszd el a postagalambot

Egy soha nem szagolt illatot
Visszaidézni sem tudod
Most kell mindent hagyva kifutnod a mezőre
Most kell, hogy az illat érzéked érintse

Egy gondolat, mely benned még nem fogant
Nem szülhet újabb gondolatokat
Ezt a láncot most kell megerősítened
Hogy tudd, a szavak honnan erednek

Egy szeretetfoszlány, amely még nem érintett
Amelyről még nem tudod honnan ered
Azt a szeretetet most kell befogadnod
Isten neked adja, csak el kell fogadnod







MINDEZ CSAK SZÍVEM DALLAMA


Amikor leütöm a billentyűket
olyan mintha zongorán játszanék

Egyszerre születik meg a szöveg
és hozzá a kottakép

Közben néha könnyeim potyognak
mint halk dobütés

A külső zajok nem zavarnak
fátyolként hullnak mögém

Megszületik a dal
én átszellemülten hallgatom

Az Úrral alkottam, de nem enyém
mindenkinek adom

Bármilyen hangszeren szólhatnék
hisz zongorázni sem tudok

De az Úr a billentyűkhöz
alkotó kezet adott







MOSOLY AZ ARCODON...


Szeretném látni a mosolyt az arcodon... tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon:
Szeretném látni a boldog szemeket.... amelyekből más is erőt meríthet!
Szeretném hallani a boldog nevetést......amely mindig őszinte és békés,
Hallani, ahogy a jót dicséri szád....s nem az elégedetlenség nehezedik rád!
Szeretném érezni, hogy békés a világod....hogy hiteddel a rosszat leigázod,
Felülkerekedsz a súlyos bánaton.....hisz Isten veled van minden utadon!
Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol.....ha válaszút előtt botladozol,
Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja...ha rálépsz boldogság vár rajta!
Szeretném, vágyaid valóra váljanak..hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak,
S ehhez legyen az a hely a templomod....a válasz már a szívedben visszhangoz!
Ha aggódó szíved lecsendesülne....minden gondod Isten elé lenne letéve,
Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna...a fénysugár lelkedig hatolhatna!
Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék... bánatodban is szívesen osztoznék,
Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek...hitem szikrájából lángot gyújtok neked!
Szeretném, akár a könnyeid árán is....hogy hinni tudj abban, aki felszabadít,
Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet..a követ neked kell a földről felemelned!










A NYUGALOM TAVA


Sírd ki magadból, ami nyomja a szívedet
Az Úr majd felszedegeti könnyeidet
Megalkotja belőle a nyugalom tavát
Ha belenézel, egy békés arcot látsz

Félelmeidet zárd be egy dobozba
Kulcsát dobd bele ebbe a tóba
Mélyre fog süllyedni, bele az iszapba
Nem sodorhatja víz sohasem a partra

Senki, ki arra jár nem találhatja meg
Hisz keresve sem jutna közelebb
Ha a víz tükrét nézi, csak azt láthatja
Hogy ez az a tó, a nyugalom tava







SZERETNÉM


Szeretném látni a mosolyt az arcodon
Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon
Szeretném látni a boldog szemeket
Amelyekből más is erőt meríthet

Szeretném hallani a boldog nevetést
Amely mindig őszinte és békés
Hallani, ahogy a jót dicséri szád
S nem az elégedetlenség nehezedik rád

Szeretném érezni, hogy békés a világod
Hogy hiteddel a rosszat leigázod
Felülkerekedsz a súlyos bánaton
Hisz Isten veled van minden utadon

Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol
Ha válaszút előtt botladozol
Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja
Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta

Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak
De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak
S ehhez legyen az a hely a templomod
Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz

Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne
Ha minden gondod Isten elé lenne letéve
Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna
A fénysugár lelkedig hatolhatna

Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék
A bánatodban is szívesen osztoznék
Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek
Hitem szikrájából lángot gyújtok neked

Szeretném, akár a könnyeid árán is
Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít
Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet
De a követ neked kell a földről felemelned










TIED A NAP...


Nem tudom neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megállíthatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.

Nem tudom a napot neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét,
Áldásként küldöm, legyen a tiéd.

Nem tudom a napot adni neked,
De adom a szeretetemet,
Ha fontos neked, kezedbe veheted,
Ha megérintett, magaddal viheted.

A napot neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is saját napom,
De van egy kis lángom, csak neked,
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.







ÚJJÁSZÜLETÉS


Van aki azért lép az útra, mert szíve húzza
Van akit a gondok súlya ösztökél
De mindegy miért indulsz el
Csak erős legyen a megtartó kötél

Van akinek megtérését öröm járja át
Boldogsága mosolyt fakaszt
Van ki nehéz gondját teszi le sírva
Mikor szíve befogad

Van akinek lelki békéje
Megújul, új erőre kap
Van akinek gondjaival
Még tovább tart a harc

Akár megtartani kell a hegyen
Akár kihúzni mély gödörből
Isten ezentúl mindig veled lesz
Erős várat épít szeretetéből

S amikor úgy döntesz
Víz pecsételje meg választásodat
Az Úr tárt karokkal vár
Örökre fiává fogad

Legyen akkor tiéd, csak tiéd a pillanat
Mikor tested alámerül
Legyen tiéd, s az Úré a pillanat
Mikor könnyeiddel a víz arcodról legördül







 
 
0 komment , kategória:  Dévényi Erika  
Orbán Viktor ünnepi beszéde
  2016-03-15 17:30:37, kedd
 
 







ORBÁN VIKTOR ÜNNEPI BESZÉDE

2016. március 15.


Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédének szó szerinti leirata, amely 2016. március 15-én hangzott el Budapesten.


,,Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság!"

Hölgyeim és Uraim! Honfitársak! Magyarok szerte a nagyvilágban!

Mellén a Szendrey Júlia varrta kokárdával, zsebében verseskötettel, fejében a forradalom még borzongató élményével így köszöntötte naplójában Petőfi Sándor március 15-ét. Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! És ma, 168 év múltán is felszabadult örömmel, készülődő tavaszi derűlátással, magas reményekkel és emelt lélekkel ünnepelünk az egész Kárpát-medencében, Beregszásztól Szabadkáig, Rimaszombattól Kézdivásárhelyig. Minden magyar egy szívvel, egy lélekkel és egy akarattal.

Az is felvidítja a magyar szíveket, hogy miként a szabadságharc döntő csatáiban, úgy most is itt van velünk egy lengyel légió. Köszöntöm Bem tábornok lelkes utódait, üdvözöljük a nagy lengyel nemzet fiait. Miként ezeréves közös történelmünk során mindig, most is mellettetek állunk a küzdelemben, amelyet hazátok szabadságáért és függetlenségéért vívtok. Veletek együtt üzenjük Brüsszelnek: több tiszteletet a lengyeleknek, több tiszteletet Lengyelországnak! Isten hozott benneteket. A lengyel-magyar sorsközösség megnyilatkozása, hogy a másik dicsőséges forradalmunk, az '56-os is éppen a Bem-szobor és a Kossuth tér között született meg. A dicsőséges elődök hatalmas erejével támadt fel, és estére már ki is rántotta csizmájából a szovjetek nagy generalisszimuszát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Ünneplő Közönség!

A magyar ember olyan fajta, hogy kiáll az igazáért, ha kell. Sőt, harcol is érte, ha muszáj, de nem keresi feleslegesen a bajt. Tudja, gyakran többre juthat béketűréssel, mint kardrántással. Ezért a mi fajtánk ritkán adja forradalomra a fejét. 170 év alatt mindössze kétszer léptünk erre az útra. Amikor mégis ráléptünk, nyomós okunk volt rá, úgy éreztük, nem bírjuk tovább, szétreped a tüdőnk, ha nem jutunk végre szabad lélegzethez. Belevágtunk, s ha már forradalmat csináltunk, hát megadtuk a módját. Európa újkori történelme mindkét magyar forradalmat megőrizte a világdicsőség emlékei között: két csillagvillanást, két nemzeti, magyar célokért és magyar érdekből kirobbant népfelkelést, 1848-at és 1956-ot. Dicsőség a hősöknek, tisztelet a bátraknak! A történetírók feljegyezték az 1918-19-es forradalmat is, de azt nem a dicsőség lapjain őrzik, mi több: nemcsak más oldalakon tartják nyilván, hanem egy másik kötetben is. A '18-19-es forradalmat a magyargyűlölő, idegen érdekből és célokért kirobbantott, bolsevik felforgatásokról szóló lexikonban találhatjuk meg, a ,,szellemi és a politikai elfajzás riasztó példái" címszava alatt. Igen, nekünk, magyaroknak két forradalmi hagyományunk van. Az egyik 1848-tól '56-on keresztül, a rendszerváltáson át az Alaptörvényig és a mai alkotmányos rendig vezet. A másik hagyomány vérvonala a jakobinus európai elődöktől 1919-en át a II. világháború utáni kommunizmusba, a magyarországi szovjetvilágba fut. A mai magyar életet a '48-as és '56-os forradalom szellemi örökösei és leszármazottai rendezték be. E forradalmi hagyomány szívverése mozgatja és irányítja ma is a nemzet politikai, gazdasági és szellemi életét: törvény előtti egyenlőség, felelős minisztérium, nemzeti bank, közös teherviselés, az emberi méltóság tisztelete, nemzetegyesítés. Ma is a '48-as és az '56-os eszmék pulzusa pumpálja a nemzetbe az életerőt, tartja mozgásban a magyarok szellemi és lelki vérkeringését. Adjunk hálát, hogy ez így lehet, adjunk hálát, hogy végül erre az ösvényre vezetett bennünket a Történelem Ura. Soli Deo gloria!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az ünnep emelkedettsége sem feledteti el velünk, hogy a '19-es hagyomány is velünk él még, bár szerencsére inkább csak pislákol. Ha néha hangoskodik is, de gazdaállat híján meg vannak számlálva a napjai. Ha nem érkezik újabb nagy szellemi és politikai infúziós segélyszállítmány külföldről, akkor a levelek és az ágak után a gyökerek is elszáradnak az internacionalizmus befogadására alkalmatlan magyar anyaföldben. S ez jól van így.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Jóérzésű, gyermekeit nevelő, életpályáját munkával építő ember nem szokott felcsapni forradalmárnak, jó gondolkodású, saját lábán álló, magaura ember tudja, hogy a fölfordulásból, az élet szokott rendjének hirtelen megbillenéséből ritkán sülnek ki jó dolgok, jóakaratú, derűs és békésen gyarapodó életre vágyó ember tudja, hogy aki egyszerre akar két lépést megtenni, annak összegabalyodnak a lábai, s nem előrejut, hanem orra bukik. És mégis, ezek a jóérzésű, jó gondolkodású és jóakaratú emberek, ezek a derék pesti polgárok első szóra váltak forradalmaink híveivé, ott meneteltek az első sorokban, karnyújtásnyira az egyetemi fiatalság mögött, ők adták a forradalmak és a szabadságharcok derékhadát, és a magyarok becsületéért is az ő vérükkel fizettünk a végén. Minden forradalom olyan, mint azok, akik csinálják. A március 15-ei forradalom Rendre Felügyelő Bizottmányában Petőfi és Vasvári szoborszerű alakjainak árnyékában ott áll Gyurkovics Máté szűcs és Molnár György gombkötő mester is. A mi forradalmainkat tisztes polgárok, katonatisztek, jogászok, írók, orvosok, mérnökök, becsületes iparosok, földművesek és nemzeti érzelmű munkások vezették, a nemzet legszebb vonásait mutató magyarok, a haza színe-java. A magyar forradalmárok nem hagymázas ideológiák, nem holdkóros utópiák és végképp nem a kéretlen világboldogítás zavart elméjű lovagjai, Pesten nyomát sem találjuk a botcsinálta filozófusok délibábos látomásainak vagy kudarcot vallott értelmiségiek vérgőzbe fojtott kielégületlenségének. 1848 forradalmárai nem akartak az abszolutista önkény elbontott köveiből templomot építeni egy újabb zsarnokságnak, ezért a magyar forradalom dalait nem a guillotine acélpengéjére és nem az akasztófakötél húrjára írták, a mi dalainkat nem a lincselő és hóhérrá lelkesült tömeg énekli, a pesti forradalom nem a káosz, nem a bosszú és nem a vérfürdő költeménye. Az 1848-as forradalom történelmünk komoly és méltóságteljes pillanata, amikor ismét fölfakadtak a dicső magyar nemzet sebei. Alkotmányos gyökérzetből sarjadt, a nemzettől elvett és eltagadott jogok meg- és visszaadását követelte, lelkesítő, de józan, mámoros, de célszerű, dicsőséges, de mértéktartó, velejéig magyar.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

,,Hát ti mit csináltok?" - ezt kérdi Arany Jánoshoz írt utolsó levelében eleste előtt három héttel Petőfi Sándor. Mi úgy értjük, kérdi tőlünk is, kései unokáktól. Hát ti mit csináltok? Hogyan sáfárkodtok az örökséggel? Méltó-e még a magyar régi nagy híréhez? Ismeritek-e még a régi magyarok törvényét, hogy amit tesztek, nemcsak a hasznosság mércéjével kell megmérnetek, hanem a mindenség mérőszalagjával is, mert tetteiteknek nemcsak itt, de az örökkévalóságban is meg kell állniuk.

Tisztelt Ünneplők!

Az örökség megvolna, él magyar, áll Buda még, vagyunk, akik voltunk, s leszünk, akik vagyunk. Hírünk messzire száll, az eszes emberek és az értelmes népek becsülik a magyart. Tartjuk az ősi törvényt, tetteinket a mindenséggel is mérjük, s arra tanítjuk gyermekeinket, hogy látóhatáruk az örökkévalóság legyen. Hogy sikerrel járunk-e, végül felépül-e a szabad, független, méltó és világszerte megbecsült haza, amit a '48-asok a magasba emeltek, s amelyre feltették az életüket - még nem tudhatjuk. Azt azonban tudjuk, hogy ma az európai csillagzat ingatag, ezért próbatételek várnak ránk. A kor, amiben élünk, huszárszablyaként szegezi mellkasunknak újra a kérdést: rabok legyünk vagy szabadok? A magyarok sorsa úgy összefonódott Európa népeivel, úgy belenőtt a közös unióba, hogy ma egyetlen nép, a magyar sem lehet szabad, ha Európa nem az, és Európa ma olyan hervatag, erőtlen és bágyadt, mint a virág, amelyen titkos féreg foga rág. Ma, 168 évvel az európai népek nagy szabadságharcai után a mi közös otthonunk, Európa nem szabad.

Tisztelt Ünneplők!

Európa nem szabad, mert a szabadság az igazság kimondásával kezdődik. Ma Európában tilos kimondani az igazságot. Fonják akár selyemből is, a szájkosár az szájkosár marad. Tilos kimondani, hogy ma nem menekültek érkeznek, hanem népvándorlás fenyegeti Európát. Tilos kimondani, hogy tízmilliós tömegek állnak készenlétben, hogy meginduljanak felénk. Tilos kimondani, hogy a bevándorlás bűnözést és terrort hoz az országainkba. Tilos kimondani, hogy a más civilizációkból érkezők tömegei veszélyt jelentenek az életformánkra, a kultúránkra, a szokásainkra és a keresztény hagyományainkra. Tilos kimondani, hogy a korábban érkezettek beilleszkedés helyett már saját, külön bejáratú világot építettek maguknak, saját törvényekkel és saját eszményekkel, amelyek szétfeszítik az évezredes európai kereteket. Tilos kimondani, hogy ez nem véletlen és nem szándékolatlan következmények láncolata, hanem kitervelt és irányított akció, ránk irányított embertömeg. Tilos kimondani, hogy Brüsszelben ma azon mesterkednek, hogy minél gyorsabban ideszállítsák és betelepítsék közénk az idegeneket. Tilos kimondani, hogy a betelepítés célja, hogy átrajzolják Európa vallási és kulturális mintázatát, átépítsék etnikai talapzatát, felszámolva ezzel az internacionálé utolsó akadályát jelentő nemzetállamokat. Tilos kimondani, hogy Brüsszel ma lopakodva nyeli el nemzeti szuverenitásunk újabb és újabb szeleteit, hogy Brüsszelben ma sokan egy Európai Egyesült Államok tervén dolgoznak, amelyre soha senki nem adott felhatalmazást.

Tisztelt Hölgyek és Urak!

A szabadság mai ellenfeleit más fából faragták, mint a régi uralkodókat vagy a szovjetrendszer gazdáit, másfajta eszközökkel kényszerítenek behódolásra. Ma nem börtönöznek be, nem szállítanak lágerekbe, nem foglalják el tankokkal a szabadságukhoz hű országokat. Ma a világsajtó torkolattüzei, a megbélyegzés, a fenyegetés és a zsarolás is elegendő, vagy inkább elegendő volt - eddig. Európa népei most felébredtek, rendezik soraikat, és hamarosan lábra kapnak, az igazság elfojtására épülő Európa gerendái mindenhol recsegnek és ropognak, Európa népei most talán megértették, a jövőjük forog kockán. Nemcsak a jólét, a kényelmes élet, nemcsak a munkahely, de már a biztonságunk és életünk békés rendje is veszélybe került. Európa jólétben szunyókáló népei végre megértették, hogy végveszély fenyegeti az életelveket, amelyekre Európát építettük. Európa keresztény, szabad és független nemzetek együttélése, férfi és nő egyenjogúsága, fair verseny és szolidaritás, büszkeség és alázat, igazság és irgalom.

Ez a veszély most nem úgy támad ránk, mint a háborúk és a természeti csapások szoktak, amelyek egyik percről a másikra kirántják a lábunk alól a talajt. A népvándorlás lassú víz, amely kitartó sodrással mossa el a partot. Humanitárius ügynek adja ki magát, de valódi természete a térfoglalás, s ami térfoglalás nekik, az térvesztés nekünk. Javíthatatlan emberjogi harcosok falkái éreznek leküzdhetetlen vágyat, hogy kioktassanak és megvádoljanak bennünket. Állítólag kirekesztők és ellenségesek vagyunk, pedig az igazság az, hogy nemzetünk történelme a befogadások és a kultúrák összekapcsolódásának története is. Aki új családtagként, szövetségesként vagy életéért futó jövevényként bekéredzkedett, azt beengedtük, és nálunk új hazát talált magának. Aki azzal a céllal érkezett, hogy átalakítsa az országunkat, a maga képére formálja a mi nemzetünket, aki erőszakkal és akaratunk ellenére jött, az mindig ellenállásba ütközött.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először csak néhány százról, egy-két ezer betelepítettről van szó, de ma egyetlen felelős európai vezető se meri letenni a nagyesküt, hogy az egy-két ezer nem szaporodik-e fel végül tíz- és százezrekre. Ha a népvándorlást meg akarjuk állítani, először Brüsszelt kell megfékeznünk. Európa jövőjét ma nem azok veszélyeztetik első helyen, akik ide akarnak jönni, hanem a nemzetköziség brüsszeli megszállottjai. Nem hagyhatjuk, hogy Brüsszel a törvények fölé helyezze magát. Nem fogjuk hagyni, hogy ránk erőltesse kozmopolita bevándorláspolitikájának keserű gyümölcseit, nem fogunk bűnözést, terrorizmust, homofóbiát és zsinagógákat gyújtogató antiszemitizmust importálni Magyarországra, nem lesznek törvényen kívüli városnegyedek, nem lesznek zavargások, bevándorlózendülések, és nem fognak bandák vadászni asszonyainkra és lányainkra. Nem fogjuk engedni, hogy mások mondják meg nekünk, kit engedjünk be a házunkba és a hazánkba, kivel éljünk együtt, kivel osszuk meg az országunkat. Tudjuk, hogy megy ez. Először megengedjük, hogy megmondják, kit kell befogadnunk, aztán arra kényszerítenek, hogy idegeneket szolgáljunk a saját hazánkban, végül oda jutunk, hogy kiadják az utunkat a saját országunkból. Ezért a kényszerbetelepítést elutasítjuk, és nem fogunk engedni se zsarolásnak, se fenyegetésnek.

Eljött az idő, hogy megkongassuk a vészharangot. Eljött az idő, hogy szembeforduljunk, és ellenálljunk. Eljött az idő, hogy szövetségeseket gyűjtsünk. Eljött az idő, hogy felemeljük a büszke nemzetek zászlaját. Eljött az idő, hogy megakadályozzuk Európa tönkretételét, és megmentsük Európa jövőjét. Ezért pártállásra való tekintet nélkül egységbe hívjuk Magyarország minden polgárát, és egységbe hívunk minden európai nemzetet. Európa vezetői és polgárai nem élhetnek többé két külön világban, Európa egységét helyre kell állítanunk, Európa népei nem lehetnek egyen-egyenként szabadok, ha együtt nem vagyunk azok. Ha összefogunk, sikerül, ha széthúzunk, elbukunk. Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség. Vagy együtt, vagy sehogy - ma ez a törvény.

Ünneplő Magyarok!

A sors könyvében 1848-ban az volt megírva, hogy a Habsburg Birodalom ellen nincs mit tenni, s ha akkor belenyugszunk, be is teljesedett volna rajtunk a végzet, és a német tenger elnyelte volna a magyarokat. A sors könyvében 1956-ban az volt megírva, hogy megszállt és szovjetizált ország maradunk, míg az utolsó magyarból is ki nem vész a haza szeretete. S ha akkor belenyugszunk, be is teljesedett volna rajtunk a végzet, és a szovjet tenger elnyelte volna a magyarokat. A sors könyvében ma az van megírva, hogy a rejtőzködő és arctalan világerők megszüntetnek mindent, ami sajátos, ami különálló, ami ősi, és ami nemzeti. Összevegyítenek kultúrákat, vallásokat és embertömegeket, míg végül a mi sokszínű és büszke Európánk vérszegény és engedelmes nem lesz. S ha mi ebbe belenyugszunk, be is teljesedik rajtunk a végzet, s elnyel bennünket az Európai Egyesült Államok hatalmas bendője. Az a feladat vár ránk, magyarokra, a közép-európai nemzetekre és a józan eszét még el nem vesztett, többi európai népre, hogy legyőzzük, átírjuk és megváltoztassuk a nekünk szánt sorsot. Mi, magyarok és lengyelek tudjuk, hogy kell ezt csinálni. Nekünk megtanították, hogy az ember csak akkor néz szembe a veszéllyel, ha elég bátor. Ezért elő kell kotorni a felejtés hordaléka alól a bátorság ősi erényét. Legelőször is lélekben kell elszánnunk magunkat, érthetően, hangosan, hetedhét határon is túlfutó hangerővel kell válaszolnunk a legelső, a legfontosabb és a sorsunkat eldöntő kérdésre. Ezen áll vagy bukik Európa jövője. Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

Nem fogjuk engedni, hogy mások mondják meg, kit engedjünk be a házunkba és a hazánkba

miniszterelnok.hu


Orbán Viktor ünnepi beszéde

Link



Nem fogjuk engedni, hogy mások mondják meg, kit engedjünk be a házunkba és a hazánkba

Link



Orbán Viktor ünnepi üzenete a határon túli magyar közösségek számára

Link



Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 168. évfordulóján rendezett állami ünnepségen Budapesten, a Múzeumkertben (Fotó: Kovács Tamás / MTI)






IMA NEMZETÜNKÉRT

Mennyei Atyánk, mindenható Istenünk, színed elé járulunk, Benned bízva és Hozzád könyörögve kicsiny nemzetünkért. Már nem szabadságharcot folytatunk,élet-halál küzdelem a tét. Dávid és Góliát. Dávid, szembe mert szállni Góliáttal és győzött, mert Te, Urunk, vele voltál. Mi is ezzel a
hittel álltunk és állunk a harcban, hisszük, hogy számíthatunk a Te segítségedre. Hálásak vagyunk, hogy erős, állhatatos, kipróbált hitű vezetőket adtál nemzetünknek. Segítsd őket, segíts minket Szent lelked erejével,mert Tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség.

Mindörökké. Ámen.

Kérlek, adjátok tovább határon túli nemzettestvéreinknek is, imaháló borítsa be a Kárpát-medencét.

Mindszenty Bíboros atya mondta: "Ha lesz egy millió imádkozó Magyar, nem féltem ezt a nemzetet ".

Legyen. Itt az ideje.







Brit kommentelők szerint Magyarország bevándorlási célpont lehet
Magyar Idők / 2016. február 25

A Bildben megjelent Orbán Viktorral készült interjú nyomán közölt anyagot egy brit honlap. A cikkhez írt kommentek között, melyek legtöbbje a magyar miniszterelnököt támogatja, érdekes felvetésre bukkantunk.

A breitbart.com cikket közölt a német Bildben megjelent Orbán Viktor-interjú kapcsán, melyből ők azt emeték ki a magyar miniszterelnöktől, hogy az Európai Unió és Törökország közötti migrációs megállapodás egy illúzió. Majd összefoglalták a magyar miniszterelnök fontosabb gondolatait, eddig nem is lenne annyira meglepő a dolog, de honlapjukon nagyon érdekes kommentekre akadtunk. Ezek közül szemezgettünk:

,,Úgy tűnik (Orbán Viktor) azon kevés nyugati vezető kegyike, aki nem idióta...vagy áruló."

,,Ez az ember vezethetné az EU-t (...). Egyedüli a politikusok közül az egész EU-ban, aki értelmesen beszél."

,,És igazából mi az, ami Európa többi részének nincsen? Vezetője. Magyarországnak van. Európa többi része lelkiismeretlen, sík hülye karrier politikusok vezetése alatt szenved.

,,Kérem, Orbán Úr tartson ki! Európaiak milliói állnak Ön mögött. Köszönet a bátorságáért. Remélem egyre több olyan igazi vezető lesz Európában, mint Ön."

,,Igaza van, mint mindig."

,,Nem értem miért kell lejáratni Orbánt, Ő a legerősebb hang Európában Merkellel szemben, legmélyebb tiszteletem neki."

,,Végre egy vezető, aki törödik a népe és országa jólétével."

,,Komoly a csábítás, hogy Magyarországra menjek. Azt hallottam nagyszerűek az ételek."

,,(...) Idővel Magyarország és az egész V4/volt keleti blokk szembesülni fog egy új, másfajta bevándorlással. Ez nyugat felől érkezik: őslakos, fehér európaiak menekülnek majd az iszlamizáció és a marxista totalitarianizmus elől. Legtöbbjük fiatal, jólképzett, jó anyagi háttérel rendelkező európai ember lesz, termékeny korban, akik fellendíthetik a gazdaságot (egyszerre munkaerőként és fogyasztóként) és lökést adhatnak a népesség növekedésének. Legtöbbjük Németországból érkezhet, amelyet hosszú időre visszatekintő kulturális és történelmi kapcsolatok fűznek a régióhoz.
Nem hangzik rosszul, ha engem kérdeztek."


Európainak lenni (Rövid film.)
feltétlenül nézd, és add tovább...

Link











Sándor Kinga: "VEZESD NEMZETED

2016 - gyönyörű vers Orbán Viktornak

Tán Isten küldte őt, ide le a földre,
Hogy legyen nemzetének hű vezére.
Vagy csupán csak egy földi ember,
Ki, ha kell, küzd, szól, s tenni is mer!

Kit követnek százak, ezrek, milliók,
Kinek szaván csüngnek, földi régiók.
Kinek első az országa, nemzete, népe,
Kit ezért ütnek a gyűlölködők cserébe!

De áll a gáton, mert ő igaz magyar,
Ő az, ki nemzetének Kánaánt akar.
Százezrek mozdulnak mellé állva,
Egyetlen, kérő, halk, hívó szavára.

Ő az, ki, védi, óvja, elszakadt nemzetét,
És mozdulnak érte mind, egy emberként.
Milliók harsogják, pajzsként állva eléje,
Eddig és ne tovább, magyarok ellensége.

Nem átkozza, nem mocskolja ellenit,
De legyőzi népe hazug ellenfeleit.
Hátára ostorcsapások ezreit vállalja,
Bennünket kímélve, azt büszkén állja.

Vezesd országod, vezesd nemzeted,
Isten talán nékünk ezért teremtett.
Ne halld a kétkedők vádló táborát,
De halld nemzeted, áldó, hívó szavát."

Sándor Kinga: Vezesd nemzeted!

Link















 
 
0 komment , kategória:  Média  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2016.02 2016. Március 2016.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 37 db bejegyzés
e év: 415 db bejegyzés
Összes: 4840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3047
  • e Hét: 14125
  • e Hónap: 36613
  • e Év: 214488
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.